Olvasónapló

 

 

 

vian tajtékos napok

 

 

 

Limpár Ildikó

 

Szívtépő

 

 

Mi történik akkor, amikor bárhova nézünk, mindent színes tajték borít, s egybemos mindent, ami korábban különálló egységként létezett? Hát, felúszik a hideg vízvezetéken át az angolnánk, hogy megpihenjen egy kicsit a mosdóban, és megízlelje az ananászízű fogkrémet. Minden mindennel összeér, vegyül, vagy éppen bogozódik (mert ebben a világban a vízből is köthetünk csomót), s egyszerre csak azt vesszük észre, hogy szívverésünkkel, lélegzetünkkel kavarodik addig élettelen világunk: házunk nagyokat szusszant, nő, vagy éppen összemegy, tüdőnkben óriásvirág nyílik, s hogy e nyomorúságban is gyönyörűséges fájdalomtól megszabadulhassunk, hát saját emberségünkkel kell növekedésre bírnunk a földbe ültetett fegyvermagot. Tajtékos napok: míg kezünkben tartjuk Boris Vian 1946-ban írt regényét, feledjük, mi a valóság, mert amit olvasunk, az szürreális, vagyis a valóság feletti – s mégis, valami bizarr módon valósabb a valóságnál, épp, mint ahogy azt a szürrealisták megálmodták egykor.

 

De csavarjunk most egyet a kezdő kérdésen. Tudjuk, milyen az, amikor a szinesztézia szemüvegén keresztül látjuk-olvassuk az univerzumot. De mi okozza, mi váltja ki, hogy az empirikus valóság helyett az érzetek kavalkádja tűnik a szemünk elé? Talán könnyű rávágni e kérdésre a feleletet: mi más, mint a szerelem? Elvégre a Tajtékos napok, Raymond Queneau-t idézve, „korunk legmeghatóbb szerelmi regénye”. És bár szerelem és szenvedély gyakran fonódik egybe elválaszthatatlanul a kevésbé szürreális tapasztalásban is, számomra ez a regény elsősorban nem a szerelemről, hanem a szenvedélyről szól, melynek része a szerelem. Hiszen nem fájna annyira Colin és Chloé tragikus véget érő csodálatos szerelme, ha nem állna mellette párhuzamban egy másik románc, melynek tragikumát az adja, hogy a szerelmi szenvedélyt képes fölülmúlni egy másféle ragaszkodás, egy legyőzhetetlen, ösztönző vágy, mely Vian prezentációjában maga a megtestesült lényegtelenség, hogy egy szürreális oximoronnal éljek.

 

A psziché valóságát feltérképező szürrealizmus erős rokonságban áll az anyagi világ csodás természetét feltáró mágikus realizmussal, így nem meglepő, hogy jellemző írói eszközeikben is található átfedés. A szó szerint értendő és az átvitt értelemben használt kifejezések egybemosódása ilyen kapcsolódási pont, és ez az, ami megtorpanásra kényszeríti az olvasót a szinesztézia-hömpölygés közepette. Vian szimbólummá emeli a tárgyiasult gondolatokat: a szívtépő, mely valójában az érzelmi megsemmisítés eszköze, kézzel fogható, bosszúálló fegyverré válik a megtört szívű Alise kezében. Ennél sokkal komplexebb gondolat válik azonban szó szerinti valósággá, amikor a halál ellen küzdő ember végső elkeseredésében önmagát áldozza fel azért, hogy gyilkos fegyvereket gyárthassanak energiája segítségével, és így önmaga áruba bocsájtásával pénzt kereshessen, és megvegye a világ igaz szépségeit, a virágokat, melyek életben tarthatják szerelmét. Ám a virág, a szépség, az életet adó illat egyben az élet tumora: az, ami kiváltja a bajt, a szenvedést, és elválásra, halálra kényszerít – éppúgy, mint maga a szerelem vagy a tágabb értelemben vett szenvedély: illata életben tart, de ha szívünket körbefonja gyökere, a pusztulásba taszít.

 

Cinikus? Igen, ez vitathatatlan. Mégis, abban a pillanatban, hogy felfogjuk a cinizmust, túlcsordul az érzelem, s elönt, összemos újra mindent. A túlcsordulás elkerülhetetlen, hisz azt az érzelmet, melyet Vian összegyűjt az olvasó szívéből a lapokon át (könyvét mintegy szívtépőnek használva), egyetlen icipici egér icipici szívébe próbálja belegyömöszölni. Mi pedig, míg próbálunk kievickélni ebből az áradatból, csak behajtjuk a lap utolsó lapját is – és itatjuk az egereket.

 

 

 

Boris Vian: Tajtékos napok. Ford. Bajomi Lázár Endre. Merhávia Kiadó, 1993 (2006).

 


Főoldal

 

 

2012. augusztus 19.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Átadták a Déry-díjakatHarag Anita kapta a 2020-as Margó-díjatMegnyílt a Frankfurti KönyvvásárLouise Glück amerikai költő és esszéista az idei irodalmi Nobel-díjas
Ütőér
Vári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcái
Versek
Simon Réka Zsuzsanna: GyászruhaBagi Iván verseiPoós Zoltán versei Tóth Erzsébet versei
Prózák
Nagy-Laczkó Balázs: KékszínkörMurányi Sándor Olivér: Halak közöttBene Zoltán: Isten, ítéletMárton László: Hű
Drámák
Téblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszertCsík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA