Szabó Zsuzsa
„Szerettem volna drámát írni,
mert az vagány”
Mi a pálya, magyar dráma?
A tizenkettedik budapesti Kortárs Drámafesztivál középpontjában hagyományához híven a mai magyar dráma és a legfrissebb színházi előadások állnak. Az idei fesztivál kiemelt témája ezen belül is a fiatal drámaírás, a fiatal pályakezdők által létrehozott, előadott, szerkesztett dráma. Ennek fényében számos programot szerveztek, melyeken a fiatal dráma útjaival és lehetőségeivel ismerkedhet meg a (többnyire szakmai) közönség. Ezek közül a beígértek szerint témájában, szempontjaiban, a meghívott szakmabeliek személyiségében és munkájában a legkimerítőbb program a második napra, november 29-ére szervezett Mi a pálya, magyar dráma? című egész napos beszélgetés-sorozat.
Solténszky Tibor, Deres Kornélia, Herczog Noémi, Varga Zsófi, Benedek Albert
A Jurányi Inkubátorház kamaratermében zajló rendezvény öt, háromnegyed órás panelbeszélgetésben azokra a kérdésekre kereste a választ, „hogy születik” a drámaíró, milyen módjai vannak a tehetséggondozásnak intézményi, egyetemi kereteken kívül és belül. Az egyes panelekben pályakezdő fiatalok és már jártas szakmabeliek, legtöbbször tanáraik munkáját ismerhettük meg. A beszélgetéseket Lőkös Ildikó dramaturg moderálta, és mindannyiszor a k2 Színház fiatal csapatának felolvasása zárta vagy nyitotta. A társulat a rendezvény előtt pár nappal kapta kézhez a meghívott szerzők szövegeit, és adott elő belőlük részleteket felolvasószínházi formában.
Forgách András a budapesti Színház-és Filmművészeti Egyetemen most ötödéves két dramaturg-tanítványával, Kelemen Kristóffal és Fekete Ádámmal érkezett. A tanár szerepében megjelenő Forgách András arról beszélt, hogy szerinte csak a tehetséges embereket lehet tanítani, attól nem válik valakiből drámaíró, hogy egyszerűen megtanulja a dramaturgia szabályait. Kitért arra is, hogy az ő tanulmányai óta eltelt időben rengeteget változott a dramaturg szakma szerkezete, szemlélete, mert míg akkor egy adott színházban a dramaturg szerepe is adott volt, addig a mai világban a hallgatók „partizánprojektekben” vesznek részt, meg kell tanulniuk mozogni a szakmában. Ennek érdekében a képzésen igyekeznek minél többféle készséget átadni nekik, Kristóf például saját darabját rendezte meg Zsámbékon. A fiú szerint az egyetemi légkör nagyon inspiráló, összezárva sokat tanulnak egymástól is. Az önálló írásra késztető feladatoknak köszönhetően kezdett el írni, és sokat segítettek a nyári táborok is, ahol a kaposvári egyetemistákkal közösen hoztak létre jeleneteket, így egyből látszott, mi működik élőben és mi nem. Ádám, ahogy Lőkös Ildikó felkonferálta, sztárdramaturg, leginkább a csöndekkel, ki nem mondott szavakkal való dramaturgiai kísérletezés élményeiről beszélt Csoportkép oroszlán nélkül (természetes fényben) című szövege kapcsán.
A második beszélgetésen a kifejezetten drámaírás szakon végzett Potozky Lászlót és Pálffy Zsófiát ismertük meg. Tanáraik, Horváth Péter és Albert Mária mutatta be őket és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem drámaírás szakát. Horváth Péter kiemelte a szak létrejöttének jelentőségét, hiszen így lehetőség adódik intézményi kereteken belül egyrészt a képzésre, másrészt a színvonalas tanulásra és arra is, hogy a tehetséges drámaírókat hamar felfedezzék, foglalkozzanak velük. A családiasan közvetlen hangulatban telt beszélgetésen Horváth Péter tanítási módszereiről, irányelveiről is beszélt. Arra sarkalja diákjait, hogy olyan témáról írjanak, ami zaklatja őket, és hangsúlyozta annak fontosságát, hogy ez másokat is érdekeljen, hiszen a drámaírás nem feltétlenül az önkifejezés terepe, elsődleges célja, hogy a műnek legyen közönsége. Potozky László korábban alapvetően prózai műveket publikált, ezért rá kellett jönnie, hogy a „dráma nem irodalom, hanem színház”. Azonban szeretett volna drámákat is írni, vonzotta annak vagánysága. A képzés végére sikerült annyira elsajátítania a dramaturgia alapelveit, hogy dráma-kötetet is szerkesztett. A beszélgetés-sorozat végén Sztrodzsegon című darabját (amely a legfrissebb Bárkában nyomtatásban is olvasható) a marosvásárhelyi Yorick Stúdió előadásában láthattuk. Pálffy Zsófiát kezdeti próbálkozásaitól pályázatok indították el drámaírói útján és vezették el az egyetemre. Egy pultosról szóló „kocsmadrámájával”, a Kék virslivel szintén találkozhatott már a marosvásárhelyi közönség.
Horváth Péter, Potozky László, Albert Mária
A harmadik csoportban olyan szerzőkkel beszélgetett Lőkös Ildikó, akik foglalkoznak drámaírással, de nem iskolai keretek között. Pálos Hanna és Csizmás Kinga Kárpáti Péter „felügyelete” alatt tanulják az írást. A Fügével közösen szervezett íróiskolában amatőr érdeklődők vehetnek részt. A csoport jelenleg ugyan nem működik, de Kárpáti külön foglalkozik Hannával és Kingával, ötleteket fejlesztenek jelenetekké és közösen dolgoznak rajtuk. Kárpáti kiemelte annak fontosságát, hogy a szerzőknek belülről kell érezniük a színházat, különben nem érzékelik, hogyan működik a dráma. Hanna munkájában ezért alapvető jelentőségű, hogy a budapesti Katona József Színház színésznője. Az Illaberek című előadásban elhangzó jelenetén tapasztalta, hogyan kel életre egy szöveg. Kinga viszont egyelőre csak a szöveg szintjén kötődik a színházhoz, de a Kárpáti Péterrel folytatott munkának köszönhetően egyre jobb ötletei vannak.
Kárpáti Péter, Pálos Hanna, Csizmás Kinga, Lőkös Ildikó
A negyedik beszélgetésen a fiatal drámák, drámaírók megmutatkozási lehetőségeiről volt szó. Solténszky Tibor, a Színházi Dramaturgok Céhének helyettes elnöke nagyjából esélytelennek véli, hogy valaki tehetséggondozásban részesüljön amatőr szerzőként. De vannak különböző fórumok, melyek lehetőséget adnak tehetségek felbukkanására, szakemberektől kapott értékelésekre, visszajelzésekre a művekkel kapcsolatban. Ilyen például a most már a POSZTtal párhuzamosan futó, egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Nyílt Fórum. Ennek köszönhetően találtak rá a beszélgetésben résztvevő Szép Annabellára és Benedek Albertre is. Deres Kornélia, Herczog Noémi és Varga Zsófi hármasa a Trafóban futó Reaktív programsorozatot mutatta be. A sorozatot, az Add ide a drámád! folytatásaként, annak érdekében hozták létre, hogy a korábban meghirdetett pályázatukra beérkező művekből a legjobbaknak bemutatkozási lehetőséget biztosítsanak. A felolvasószínházi bemutatót egy háromnapos workshop előzi meg, ahol a szerzők közösen dolgoznak szintén kezdő, tanuló dramaturgokkal, bábrendezőkkel és színészekkel.
Az utolsó beszélgetés kiemelt témája a bábszakma és a dramaturgok közötti kapcsolat volt. A résztvevők – Upor László, Gimesi Dóra és Nagy Orsolya - elbeszéléséből kiderült, a színház ezen területén is nagy szükség van képzett dramaturgokra. Sőt, abból adódóan, hogy minden előadásnak tulajdonképpen külön szövegkönyve van, sok dramaturgra van szükség, a képzésen pedig gyakorló bábos dramaturgokra.
Upor László, Nagy Orsolya, Gimesi Dóra, Lőkös Ildikó
Az alapos szervezésnek és a meghívottaknak köszönhetően egy délután alatt széles metszetet kaphattunk a legújabb magyar drámáról és fiatal képviselőinek helyzetéről.
