Farkas Wellmann Éva
Ne pakoljanak rá újabb könyveket!
Grecsó Krisztián Megyek utánad című új regénye tartja lázban a könyvszakmát és az olvasókat hetek óta; így nem csoda, hogy a békéscsabai közönség nagyon várta, hogy ide is ellátogasson a szerző. Annál is inkább, hogy Grecsó itt végezte a tanítóképzőt, több évig dolgozott a Bárka szerkesztőjeként, a megyei könyvtár munkatársaként s mindez a legújabb könyvben is visszaköszön (a Bárka-szerkesztés azért mégsem) – emellett pedig személyes ismeretség okán szintén sokan várják örömmel vissza a városba.
Az estnek helyet adó Békés Megyei Könyvtár előadóterme június 17-én délután 5 órára teljesen megtelt, pótszékeket is hozni kell, hogy mindenki kényelmesen elférhessen. Így aztán minden adott, hogy Grecsó Krisztián és Elek Tibor egy kicsit újra hazataláljon: hiszen egykori közös munkahelyük vendégszeretetét élvezhetik. Nosztalgiázással is kezdenek a beszélgetésnek, a „régi” irodalmi élet anekdotikus felidézésével. Talán nem véletlen, hogy azonnal a valóság és fikció összefüggései kerülnek terítékre; a közönség soraiban már sokan olvasták a regényt, és nagy az érdeklődés, hogy „mi is az igazság”. Egy hölgy meg is jegyzi még a kezdés előtti percekben, hogy „azért nem egészen így volt”. Szükséges hát a téma tisztázása, és megnyugtató, hogy Grecsó nem fehér-fekete színekben gondolja el válaszát. Helyette egy kis anekdota ismét: elmeséli, hogy vannak olyan kitalációi (még az előző regényből, a Mellettem elférszből), amelyeket azóta a családtagok már saját emlékekként forgalmaznak. Ő nem alanyi szerző, mint amilyennek például Szabó Magdát tekinti, inkább arra volt kíváncsi ennek a regénynek a megírásakor: hogy vajon elbeszélhető-e egy ember élete a szerelmein keresztül. Az óvodától az első válóperig. Nem akart viszont nagy, kerek történeteket írni, ezért részproblémákra építette fel az egyes eseteket. Emiatt viszont a saját anyag kevésnek bizonyult, gyűjtőmunkát kellett végeznie: így egészült ki és mosódott össze a saját tapasztalat a fikcióval. A könyvben különben ez állandó problémaként is felmerül, jegyzi meg Elek Tibor, hiszen gyakran vannak olyan pillanatok a regényben, ahol vitázik Daruval az elbeszélő: én vagyok, nem én vagyok.
Merthogy ki is az az én? Ön- és énkutatásait, magyarázza Grecsó, valahogy úgy kell elképzelni, mint Karinthy Találkozás egy fiatalemberrel című novelláját, csak éppen fordítva. Ilyen kutatás volt már a Mellettem elférsz is, csak az éppen családregénynek álcázva. Kérdezték is tőle többen a megjelenése után, hogy ugyan honnan ismeri ilyen részletességgel a Hellinger-féle családállítást. Bár ő konkrétan nem a német terapeuta módszerét tanulmányozta, a konklúzió mégis valami ilyesmi: az összes családi történés egy erőtér, melyben az is benne van, aki/ami (már) nincs jelen.
Az új regény viszont egy mélyebb, másabb ásásnak az eredménye, és az a felismerés hozta létre, hogy van az énkutatásnak egy nehezebben szétszálazható dimenziója. Elek rögtön utal is rá, hogy ennek a regénynek az egyes részei bizony ismerősek már innen-onnan, a Népszabadáságból, különböző folyóiratokból. Hogyan is viszonyul az egyes műfajokhoz Grecsó? Kiderül a titok: regényt elkezdeni eléggé lehetetlennek tűnő vállalkozás, novellákat összerendezni, alakítani viszont sokkal reménytelibb. S igaz ugyan, hogy a nagy rendezgetésben majdhogynem szó nem maradt a helyén, valami örök azért csak átmentődött a történetekből a Megyek utánadba.
Csak úgy szeret írni, bármit, ha van annak az oldalszám-teljesítésen kívül valami izgalmasabb tétje, mondja Grecsó, s ez jó alapnak bizonyul a kérdéshez: miért is játssza újra ezeket a szerelmeket? Nos, a válasz meglepően őszinte: az előző regény írásakor a családdal kapcsolatos sérelmeiből tudott jócskán elengedni, most pedig a barátait szerette meg jobban, akik mai napig elviselik őt, az általa okozott bántások ellenére. S hozzáteszi: milyen jó is, hogy kamaszkorban még nem tudja az ember, hogy az akkori mikrodrámák mennyire meghatározzák a további életét. És – egyeznek meg Elek Tiborral – arról is szó van, hogy ez a Daru nevű főszereplő megszabadulni is akar a kísértő árnyaktól: leszámolás, elengedés kell ahhoz, hogy egy új életbe, kapcsolatba teljes értékű emberként léphessen.
Mindezek ellenére a szerelmek áttekintése arra is jó, hogy meglátszódjék: ezek által és ezekké lettünk. A patchwork, ami így készül, nem lehet zavaró: csak épp egymásba folynak néhol a foltok, miként néha az Grecsó-regények szereplői, helyszínei is átkóvályognak egymásba.
A regények megjelenései utáni időszakot Micimackó-évnek szokta nevezni (várja, hogy valami eszébe jusson), most azonban nem ez van: éppen van ötlete. Egy olyan „foltot” szeretne megírni, amely valahová a két utóbbi regény közé illene. „Én mindig ugyanazokat a dolgokat írom: mindig van valami hazatalálás, valami megkeresés.”
Grecsó még gyorsan kioszt egy házi feladatot a közönségnek: az egyik felolvasott rész (Lili jön) kezdete melyik Móricz-regény felütésére játszik rá? Kéretik válaszolni rá a Facebook-on. És már fejezné is be a felolvasással az estet.
Azért még egy kérdés erejéig feltétlenül ott marasztalja Elek Tibor. Ő is oldjon meg egy rejtélyt: miért túlnyomóan nők az olvasói? Miért lehet, hogy a mostani közönség körülbelül 90 százaléka is nő? De Grecsó Krisztiánnak könnyű a felelet erre: általános a jelenség, nem csupán az ő esetében vagy akárcsak az irodalomban van így. A nők éltetik a kultúrát. (Hm, kínálkozik az összevetés, gondoljunk csak az első híres erdélyi könyvtárak főúri asszony-alapítóira.) De nem neheztelnek a jelenlevő férfiak sem, mosolyognak ők is szép számban a sorokban. Főként, hogy némi magyarázatot is kapnak: a férfi problémáira is a nők az érzékenyebbek; tudja a szerzőnk ezt még abból az időből, amikor a Nők Lapja vezető szerkesztője volt.
A tömeg nehezen oszlik az est végén: egy hosszú sor a könyvesbolt mobil pontjánál kígyózik, egy másik dedikációra vár a szerzőnél, és nem is keveset, mert Grecsónak mindenkihez van egy-két kedves szava az ajánló sorok mellé. Úgy tűnik, eléri a célját ez a regény: hogy olvasói ne pakoljanak rá újabb könyveket az éjjeliszekrényen.
A fotókat Vincze Andrea készítette.
