Helyszíni tudósítások

 Jókai Anna és Mezey Katalin 010

 Jókai Anna és Mezey Katalin

 

Szepesi Dóra

 

Mindenki főszereplő és mindenki mellékszereplő

 

Mezey Katalin Ismernek téged című könyvének bemutató estjét április 9-én tartották a Magyar Írószövetség székházában.

 

Kilenc verseskötet, hét prózakötet, drámák és egy kiadó működtetése fűződik Mezey Katalin nevéhez. Munkásságát legújabb könyvének bemutatóján Jókai Anna Kossuth-díjas író méltatta. Elmondta, számára azért is örvendetes, hogy Mezey Katalin olyan sok műfajban alkot, mert ezzel bizonyítja, hogy egy írói személyiséget, egy lelket nem lehet beskatulyázni. Példaként említette Weöres Sándort, aki, ha nem írja meg némely drámáját, meg a Teljesség felé mini-esszékötetét, sokat veszít az irodalom. Kosztolányi Dezsőről sem csak a novellái, regényei jutnak eszünkbe, ugyanolyan fontosak versei. Mezey Katalinnak először a Levelek haza című ifjúsági regényével találkozott, amely 1990-ben elnyerte a nemzetközi IBBY-díjat. Azóta tudja, hogy minden műfajban ugyanazt szeretné elmondani a világról csak mindig a műfaj törvényeinek megfelelően. A kidöntött kerítés című könyve után most a kisregényekkel együtt a többi novella is megjelent. A könyvet, egy történelmi korszak fordulatait felidézve, akár az életünk regényeként is olvashatjuk. Ami az egyik novellában megjelenik, az motívumként fölbukkan a másikban, ami az egyikben fő helyet kap, a másikban mint mellékszál kapcsolódik. A kaleidoszkóp jutott eszébe róla, aminek színes darabjaiból, ha ügyesen kirakja az olvasó, olyan kép áll össze, ami talán több is, mint regény, mert arról a korról beszél, amiben az író született; de azáltal, hogy a családja régebbi korok emlékeit is őrzi, még messzebbre nyúlik a múltba, és egy bizonyos fajta jövő előképét is adja. Jókai Anna mozaikregénynek nevezi a művet, amely felöleli korosztályának az életét, de a fiataloknak is hírt ad arról, hogy mi történt Magyarországon, és arról is, hogy a történések hogyan képezték le azokat a világfolyamatokat, amelyeknek a mai napig is a részesei vagyunk. Szerinte igenis megírják az írók a múlt rendszer regényét, csak nem didaktikusan, hanem, mint ez a regény is, emberi sorsokon keresztül. A történetekben felismerjük az író gyerekkori személyiségét, megható, ahogy az anya és az apa alakja megjelenik, a régi világ, a kertészet, ahol még illatoztak a virágok, még álltak a kerítések, nem jelentek meg hivatalos buldózerek, hogy berontsák és tönkretegyék a családi idillt. Maga a dokumentumszerű történet azután lassan elemelkedik és később más néven nevezett hősöknek az életében és sorsában is feltűnik mindaz, ami vele történhetett. Először is a háborús évek, az ötvenes évek, az a kifosztottság, ahol egzisztenciák mennek tönkre, ahol minden megrendül, és a mértékegység a továbbiakban nem a tisztesség, nem az erkölcs, hanem az úgynevezett osztályharc lesz. Kitekintésképpen érzékletes képet fest a 68-as csehszlovákiai bevonulásról, és például arról is, hogyan utazhatott nyugatra az ember akkoriban. Összerendezett, fikciószerű történetek lefestik a mögötte lévő társadalmi, emberi valóságot, a 60-as éveknek a furcsa, fojtott légkörét, 1956-ot, az úgynevezett ávós módszereket, kiderül az is, milyen változatos volt a gonosz működése.

 

Mezey Katalin kozepmeret

 Mezey Katalin

 

Az illusztrációkat Oláh Mátyás László készítette. A borítón egy szürke emberalak látható, ahogy cipel valamit, mintha a múltját cipelné, ami szinte rátapad a hátára. (Később Bíró Gergely író, szerkesztőtől megtudjuk, hogy a címlapon Sanyi bácsi szerepel, A kidöntött kerítés című kisregényből, államosításkor ő segített felszámolni a kertészetet. Amit a hátán tart, az egyik épület fala. Csakugyan: az életüket és a múltjukat kellett két nap alatt felszámolni azért, hogy oda egy lakótelep épülhessen.) A szerző is azt sugallja, hogy a megszenvedett múltnak egy-egy darabja beleragad a lelkünkbe, deformálttá teszi, ez magyarázhatja, hogy esetenként elborzasztó embertípusok között éljük az életünket. Nincs olyan szelete ennek az egykori életnek, ami valahogy fel ne bukkanna a novellákban, mindez rendkívül olvasmányosan, és ez nagy erénye a könyvnek. Az olvasó nem tudja letenni, világos helyzetbe kerül, sajátjának érzi. Fontos, hiteles könyv, segít a további lelki építkezésben és megmutatja, hogy mitől olyan nehéz, kusza és néha szégyellnivaló, amiben élünk. A novellákhoz kapcsolódó, Ismernek téged című kisregénynek is van egy különös formai bravúrja: ebben is történetek vannak, és aki az egyik részben főszereplő, a következő részben mellékszereplő lesz, aki egy másik főszereplő életét befolyásolja, jelezvén, hogy az egyik ember lelke, tapasztalata, szava, cselekedete belemászik a másik ember életébe. Mindenki főszereplő és mindenki mellékszereplő. Jókai Annát az is megragadta, hogy a szerző nem irgalmatlan. Árnyaltan ábrázol, az úgynevezett negatív hősöknek is megvan a mentségük, őket is determinálja a múlt. Szerinte talán a legfontosabb, ez az Ismernek téged, nem az a szép bibliai ismeret, nem is a régi tanítás, hogy ismerd meg önmagad, hanem durvább, arra utal, hogy nem számon tartanak, hanem számba vesznek, leltároznak téged. Figyelve vagyunk, a spiclik, árulók, gyenge jellemek, karrieristák világa által. „De engedtessék meg nekem az a bátorító sejtelem, – fűzte hozzá, hogy ugyanakkor más is ismeri az embert. Van egy olyan valóság, amiben valóban ismerik, valóban ítélet alatt áll, amikor mindaz, amit meg kellett tennie, megtett.” Az írónak az a dolga, hogy elmondja a maga hangján, a tapasztalatával, mit látott, miben élt, azért, hogy azt az elkövetkezendőkben a fiataloknak ne kelljen újra megszenvedniük és megélniük. A gyermeki idill kétségtelenül Mezey Katalin kedves lényének egyik sajátja, ettől a tiszta naiv látástól eljut a keserű felnőttségig. De prózáját átlengi a költészet. Itt idézte a könyvet befejező poétikus képet: olyan az életünk, mint a bányatelep, amelyet úgy lep be a por, hogy még a frissen hullott hó is szürke lesz másnapra.

 

Ízelítőként Tallián Marianne és Lázár Balázs színművészek A kidöntött kerítés című kisregényből az Édesapám nagy motorja című novellát szólaltatták meg.

 

Tallián Marianne és Lázár Balázs

 Tallián Marianne és Lázár Balázs

 

A továbbiakban Bíró Gergely az írót faggatta, és mindjárt egy kiadatlan kéziratra kérdezett rá. Annak idején Illés Endre, a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatója biztatta prózaírásra Mezey Katalint, de amikor 1986-ban meghalt, egy kiadás előtt álló elbeszéléskötetét visszaadták. Úgy volt, hogy a Könyvhétre megjelenik ez a kötet, azonban sajnos a kézirat még mindig lappang a házuk felújítása miatt ládákba került anyagok között. Tizennyolc éves korában már rengeteget írt, egy író barátja, Fejes Endrének hívták, mindig lesújtó véleményt mondott írásairól. Egészen addig fióknak írt, amíg Illés Endre nem állította az ellenkezőjét. Az 1970-es évek végén Illés férjének, Oláh Jánosnak gondozta a köteteit, ő vitte el hozzá Katalin prózáit. 1979-ben megjelent a három hosszabb elbeszélésből álló Zöld vadon, ’84-ben pedig kisregénye, az Élőfilm. Ezután a Móra Kiadónál megjelent két ifjú korosztálynak írt regénye, és két mesekönyve, a Csutkajutka meséi és a Kivala Palkó Nemlehet-országban. Csutkajutka meséi kibővítve az azóta írt mesékkel a Magyar Naplónál a Könyvhétre megjelenik.

 

Egy korábbi interjúból ars poétikának beillő mondatokat emelt ki a szerkesztő, miszerint ezek az élmények meghatározzák ma is, szinte ez az egyedül biztonságos anyag számára. „Ez az, amit az idők során már annyira megemésztettem, hogy írni tudok róla – idézte. Nyilván szerepet játszik ebben, hogy kevesen élnek már a korszak tanúi közül és én valójában a hiányzók feltámasztásával foglalkozom. Olyan, egyáltalán nem irodalmi célok vezetnek, gondolatok tartanak hatalmukban, amiket a szakma színe előtt a nevetségesség, korszerűtlenség kockázata nélkül nem is lehet bevallani, vissza akarok hozni legalább papírra minél többet abból, amit az idővel szembeszegülni vágyó emlékezet őriz, amihez elsődleges érzelmeimmel kötődöm, akikből eredeztetem magam. Igyekszem beléjük olvadni, hogy elkülönüljek a világ minden egyéb valóságától, minden egyéb múlttól. Ez az én játszmán az irodalommal.” A szerző most is utalt rá, bizonyos távolságban kell lennie az élményeitől ahhoz, hogy abból irodalom legyen. Hogy ne legyen annyira érzékeny az a történet és meg tudja osztani a nyilvánossággal. Idegenként nyeri el számára a maga körvonalait minden karakter, már ez is fájó lehet annak, aki magára ismer. Amit az ember úgy ír meg, hogy azt hiszi, szó szerint így volt, az sem volt úgy. Hogyan emlékezhetne például arra, milyen párbeszédet folytatott az édesapjával 3-4 éves korában? Egy másik kedves történetet is megosztott, történetesen arról, hogy a testvérbátyja több mint ötven év távlatából igazított ki egy már megírt novellát (Öt felderítetlen óra) ez is azt bizonyítja, hogy az irodalom felidézés, rekonstrukció, nem pedig a valóságnak a tényleges megragadása. A gyermeki hangvételű novellaciklusban egy idilli családi állapotot mutat be, amelyben Bíró Gergely szerint van egy bibliai áthallás, valami paradicsomi. A felnőttkor akkor kezdődött, amikor kiűzettek ebből az idillből, a családot is megviselte a változás. 1956-ban dilemma elé állt a család, édesanyja erős akarattal szeretett volna disszidálni, apja meg ő ellenezték. 1957-től nagyon sok család életében törés következett. Lázár Ervin mondta a 2002-es választások után, hogy egy új parcellát kell nyitni a 301-es mellett. Ha az írói sorsokat nézzük, valóban 2003-2004-ben egy korosztály halt meg szinte a magyar irodalomban. 1957 volt ilyen fordulópont, amikor valóban kellett nyitni egy pár parcellát a temetőkben, meg nagyon sokan el is vándoroltak, más világ kezdődött. A kötetben elbeszélt történetek történelmi ideje a 40-es évektől ’68-ig tart. A második novellaciklus, az Ég a város fő történelmi időszaka 1956 és az államosítás. Az ötvenhatot megelőző éveket a Lyukak az osztálykönyvben és a Levelek hazá-ban című regényekben megírta. Zaklatott, furcsa világ volt, ’57 után, nagy összetartást tapasztalhattak a hatvanas évek elejéig, amikor még a megtorlások nyomása érződött az egész társadalmon, valahogy mintha közelebb lettek volna az emberek egymáshoz.

 

dedikálás Mezey

 Mezey Katalin dedikál az est végén 

 

A kötetet záró kisregényből is hallhatunk részletet, A spicliről és a sztrájkról című novellából, dramatizálva. Egy fiatalasszony kerül egy bányavárosba, az ottani megyei szakszervezetnek a kulturális és sportosztályára, mint kulturális előadó, ebben a hivatalban játszódó etűdöket elevenítettek meg a színészek. Két munkatárs is szerepelt, az egyik a közvetlen főnöke, aki figyelmezteti a hölgyet a másik munkatárs veszélyeire, a másik, pedig maga a spicli, Bandi bácsi, aki nem gonosz ember, csak éppen egy alkatrésze annak a rendszernek, amelyikben az egész történet játszódik. Elég sok valós helyszín mellett, Rezesbánya és Borvár a két város, nem valós. Azért, mert ez nem egy dokumentumregény, nagyon sok mindent úgy talált ki – magyarázta a szerző, úgy hozta össze rövid foglalatba, belesűrítette, amit fontosnak tartott ebből a pár évből. Nem történelemről írt, hanem emberekről, akiknek az életében ez szerepet játszott. A gyerekkori történeteiben sem az eredeti néven nevezi szereplőit, pontosan azért, mert ezek emlékezetjátékok, rekonstrukciók és a legjobb szándék mellett is visszaélés lenne valakiknek a nevével és címével szerepeltetni a hősöket. Ha egybeolvassuk a három ciklust, illetve a kötetvégi kisregényt, akkor nemcsak egy időszakról kapunk átfogó és megrázó képet, hanem egy asszonnyá érett nőnek a szocializálódásáról és szellemi éréséről is. A bemutató végén megtudtuk, hogy ez könyv a szerzőnek olyan, mint egy legszorosabban vett könyv belső szerkezete. Tervezi, hogy ugyanezekkel a szereplőkkel továbbírja a regényt, mivel nagyon sok kis részlet, történet tartozik még hozzá.

 

Mezey Katalin: Ismernek téged

(Elbeszélések és kisregények 2001–2013)

Magyar Napló

Budapest, 2014

 


 

Főoldal

 

2014. április 14.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png