Helyszíni tudósítások

  Arkos 2014 2

 

Potozky László

 

Tavaszi ősz

 

Április 27. és 30. között tartotta a tizenkettedik táborát a Sepsiszentgyörgy melletti Árkoson az Erdélyi Magyar Írók Ligája. A szokatlan időpont azzal magyarázható, hogy a tavaly szeptemberi tábor a pályázati rendszerek sutasága miatt elmaradt, ezt igyekeztük pótolni ebben a szűk három napban. Kissé furcsa is volt, hogy reggelente nem a kora őszi, hanem a tavaszi hűvösség próbált beférkőzni a ruhánk alá, miközben kissé másnaposan mentünk reggelizni, de ettől eltekintve teljes értékű írótábor volt ez is, mely – noha nagyjából húszan lehettünk, tehát kissé kevesebben, mint általában – hozta a szokásos fílinget, beszélgetéseket, énekléseket, röhögést.

A társaság csütörtökön, este hét óra után kezdett szállingózni, még épp idejében összegyűltünk egy jó kis vacsorára. A szokással ellentétben most nem a földszinti teraszon, hanem egy zárt teremben zajlott a mulatság, ingyen sörök és töményital váltogatták egymást, folyt a szó is rendesen irodalmi és kevésbé szakmai kérdésekről egyaránt.

Másnap reggel már komoly szakmai beszélgetésekkel megtűzdelt napra virradtunk. A gyors reggeli után bele is vágtunk az előadásokba: először Pécsi Györgyi kritikus, irodalomtörténész előadását hallgattuk meg Nagy Koppány Zsolt prózavilágáról. Mivel az előadónak az utolsó pillanatban le kellett mondania az útját, László Noémi költő, az E-MIL elnöke olvasta fel az e-mailen továbbított szöveget, melyben alapos és élvezetes betekintést nyertünk Nagy Koppány Zsolt legújabb regényének, a Nem kell vala megvénülnöd 2.0-nak a rejtelmeibe. Mindent megtudtunk a könyvről, amit csak érdemes tudni, nevezetesen hogy valójában három regényt tartalmaz, melyek a főszereplő életének különböző stációit jelenítik meg, és hogy Nagy Koppány Zsolt hozza a tőle elvárt szintet, regénye kisebb hibáitól eltekintve olvasmányos, igényes és humoros szöveg.

 
Ezután Erőss Kinga kritikus, szerkesztő tartott előadást a Dragomán György, Csender Levente és Vincze Ferenc prózájában megjelenő Erdély-képről. Erőss Kinga szerint Dragomán György Fehér király című sikerregénye nem egy jól körvonalazható Erdély-kép körül forog, remek szerkesztettsége és megható történetei ellenben elsőrangú irodalmi élményt nyújtanak, még ha ezek a történetek a világ bármely diktatúrájában játszódhatnának is. Vincze Ferenc és Csender Levente prózamunkássága ehhez képest más irányvonalat követ, ők, csakúgy, mint Dragomán, Erdélyből költöztek át Magyarországba, és az ezt a változást kísérő életérzések hangsúlyosan átszövik a prózájukat, e két szerző nagyrészt ebből a problémakörből bányássza ki írásai tematikáját.
 
Tompa Andrea eddig megjelent két regényéről a Helikon szerkesztője, Demeter Zsuzsa tartott szintén igen alapos előadást, melyben, különösen a második, a Fejtől s lábtól című könyv esetében kiemelte annak dokumentarista jellegét meg azt, hogy ezt a könyvet nem csak regényként, hanem kultúrtörténeti munkaként is érdemes olvasni.
 
Délután Király Zoltán beszélgetett Szentmártoni János költővel, a Magyar Írószövetség elnökével. A kérdések nagy része telitalálat, megtudtuk például, hogyan indult a József Attila-díjas költő pályafutása, milyen nehézségekkel kell szembenéznie az Írószövetség vezetésekor, illetve hogyan élte meg azt, hogy igen fiatalon, mindössze harmincöt évesen került a szervezet élére. Ezt a szokásos késődélutáni, esti program követte egy kis felolvasással egybekötve, melyen a tábor néhány prózaírója (Balázs K. Attila, Zsidó Ferenc, Potozky László) olvasott fel pár percnyi saját szöveget. Aztán jöttek a sörök és az unikumok, egyeseknek bor.
 
Arkos 2014 3jpg
 
 
A szombati nap első napirendi pontja az épp aktuális E-MIL közgyűlés volt, melyen szűk körben ugyan, de sikerült megvitatni az aktuális problémákat és néhány olyan kérdést, melyek a következő, szeptemberi írótábor közgyűlésén is terítéken lesznek még.
 
Délután hattól következett a tábor fénypontja, Bodor Ádám prózaíróval beszélgetett Fekete Vince. Előtte még szerencsére sikerült aláíratnom a szerzővel a saját Sinistra-példányomat. Egészen furcsa érzés, amikor az ember az egyik kedvenc szerzőjének kell kibetűzze a családnevét, amit végül egy szalvétára firkant rá.
Fekete Vince remekül kérdezte a közismerten szűkszavú Bodort, a válaszokból nem hiányzott a Bodorra oly jellemző fanyar, visszafogott humor sem. Szó esett börtönéveiről, az áttelepülés előtti nehéz életkörülményeiről, no meg arról, hogy a saját szövegei közül is azokat szereti a legjobban, melyeket képes kívülállóként értelmezni. Számomra a beszélgetés legizgalmasabb mozzanata az volt, amikor Bodor elmondta, sosem cenzúrázta a kommunista hatalom az írásait, noha köztudottan ő semmilyen engedményt nem tett a rendszer irányában.

 

Arkos 2014 4

 

A tábor utolsó estjét szokás szerint Lakatos Mihály harmonikája búcsúztatta, no meg a tábor költőinek a felolvasása. Verseket hallottunk Bálint Tamástól, Benő Attilától, Bogdán Lászlótól, Dimény-Haszmann Árpádtól, Karácsonyi Zsolttól, Márkus-Barbarossa Jánostól és Varga Melindától.

 

Arkos 2014 1

 

Vasárnap reggel már semmi érdekes nem történt, az előre meghirdetett program szerint mindenki elásta a csatabárdokat, és a következő táborig különvált a társaság.

 


 

Főoldal

 

2014. április 03.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png