Helyszíni tudósítások

 

Tallér Edina-Fotó-Incze László fentre 

 

Fodor György

 

Lehetünk mi is

 

Tallér Edina-est

 

Békéscsabai Jókai Színház, Jókai Szalon

2013. szeptember 30. – 18.00

 

Két irodalomban jártas hölgy, két regény, két műfaj, egyelőre két üres szék. Székek… az eddigi megszokottól eltérően a terem másik végében, asztalok összetolva, kész irodalmi kávéház, oldott, családias hangulat megteremtve. Aztán csak jönnek, csak jönnek. Már nincs is elég szék. Telve a szalon, ilyet ritkán látni.

Nem is könyvbemutatón ülünk, hanem életművet ismer meg a hallgatóság, ugyanis Tallér Edinának még nem volt önálló irodalmi estje Békéscsabán. Noha kötődik a városhoz, az őt faggató Farkas Wellmann Éva személyesen csak az est előtt ismerte meg, így abszolút friss ismeretségből táplálkozhat. A felkészült moderátortól azonnal megtudhatjuk, hogy Tallér Edina írónő, kulturális újságírónő Kiskunhalason született, a Hajtűkanyar (5 hölgytag írói blogja, kultműhelye) és az Irodalmi Sátor Egyesület (VOLT fesztiválsátor) alapító tagja. A Stúdió 13 nevű színházi alkotóközösség író-dramaturgja. Évekig dolgozott a Duna Televízió regionális tudósítójaként, kulturális magazint szerkesztett a Civil Rádióban. 2007 óta publikál irodalmi lapokban. 2010-ben jelent meg A húsevő című rövidregénye a Kalligram gondozásában, valamint Egy perccel tovább című drámája a Mozgó Világban. Érdekessége abban is rejlik, hogy felnőtt fejjel hozta meg azt a „felelőtlen döntést” (FWÉ), hogy irodalommal fog foglalkozni. A beszélgetés első blokkjában tehát arra a kérdésre kapunk választ, hogy miért lett ilyen későn szépíró.


edinas fentre

Farkas Wellmann Éva és Tallér Edina

 

Az embernek akkor kell váltania, amikor szellemi és lelki igényeit a szakmája már nem elégíti ki. Tallér Edina így vállalkozott arra, hogy a Magyar Író Akadémia hallgatója legyen, és részt vegyen Németh Gábor (A nem író író) vagy éppen Kukorelly Endre mesterkurzusán, ahol már valódi szépirodalmat illett művelni. Itt döbbent rá arra, hogy az irodalom nem lila köd, megfoghatatlan felhő, hanem komoly, szabadelvű munka, egy szakma, amit bizony ugyanúgy meg kell tanulni. A tanulás motivációját erősítheti az alkat, azaz az írói véna, emellett a játékosságra való hajlam. Újságíróként Tallér Edina sem viszonyulhatott a szépirodalomhoz, mert az más kategória, más panelek, más beidegződés szükséges hozzá. Ezeknek a paneleknek a fel- és lefejtéséhez kell az óriási alázat. Talán eközben alakult ki az az írói stílus, amely szerzőnket jellemzi: az olvasmányosság felerősítése gondolat-egybecsúsztatásokkal, mozaikossággal, lineáris történetek szétollózásával, majd összekapcsolásával válik teljessé. Mindez az olvasótól maximális odafigyelést követel, ahogy ez írói szándék is, miként az unalom/untatás elkerülése. Nehéz a klasszikus regényfelépítés szabályait felrúgni, a nem lineáris szerkezet ellenére követhető és kerek egészet adni.

 

taller edina ulos

Tallér Edina

 

Első regényében is működik a klasszikus formák felbontása. Merész fantáziával megírt, finoman erotikus prózakötetet vehet kezébe az olvasó. A füzérszerűen egymáshoz kapcsolódó rövidtörténetek a gyermekkortól a felnőtt létig ívelnek, miközben megjelenik egy életszerető és önmagára is iróniával tekintő női távlat a jelenkori világunkhoz. A beszélő egy „bolond” lány, aki meg akarja érteni önmagát, de az építkezést – a megszokottól eltérően – nem a külvilág reakcióiból kezdi: belülről kívánja felfejteni és megérteni a létezését. A rádöbbenés fázisaiba kalauzol minket Kara Tünde színművésznő, aki értő hangon szólaltatja meg a hősnő gondolatait néhány regényrészletet tolmácsolva (pl. Hús).

Életből merített példák, mindennapos mondatok irodalmi környezetbe helyezve. Ráébredünk: ez az élet, ez a valóság, ez velünk is megtörténhet. Ez lehetünk mi is: „Élni jó. Nem akarok meghalni.” A Lehetek én is panelregény – a könyv alcíme olvasható műfaj- és helymegjelölésként. Utalhat arra is, hogy az irodalom formáinak felidézésével és kliséinek kifordításával Tallér Edina tudatosan elmozdítja az alapvető emberi kapcsolatok közhelyeit, amelyek mögött ez által ráláthatunk életünkre. Értelmezhető terápiás célzattal megírt naplóregénynek? A szerző szerint nem, bár abból is kitűnő alkotások születtek (Csáth Gézát említi). Noha minden, ami írás-olvasás-művészet, valahol terápiás célzattal történik, főleg ha azt akarjuk megérteni, hogy a magánynak hogyan juthat el valaki olyan mélységére, hogy eldobja magától a barátokat és végül az életét. A könyv megírását többek között egy személyes és végtelenül tragikus élmény (egy barátnő elvesztése) ihlette. Bár hétmilliárd magány van e földtekén, az elmagányosodott hősnőnek mégis rá kell döbbennie, hogy nem ő az egyetlen, és ha másképp nem, akkor a magányban talál magának társakat. Az útkeresés során női arcok, életszeletek, sorsok mutatkoznak meg látszólag laza kapcsolódási pontokat felmutatva. E regény megírását azonban komoly terepmunka előzte meg, amely során előkerült egy-egy nyomdakész történet is, amelyet pl. egy jósnő mesélt az írónőnek. Az anyaggyűjtés folyamata minden esetben gyakorlati. A kész témák az utcán hevernek, az írónő mindenhonnan kölcsönvesz („lop”) mondatokat: családtagok (elsősorban a lánya), vonatok, buszok utasai, hétköznapi emberek a forrás. Nagyszerűsége talán abban is rejlik, hogy ezt a hétköznapiságot teszi fennköltté. Kara Tünde a Legyen úgy című írás megszólaltatásával emeli mindezt hitelessé.

 

KaraTündeaz Örkényben 082

Kara Tünde

 

Tallér Edinának rögtön mentegetnie kell önmagát, hiszen nagyon drámai, feszültségekkel teli részt választottak felolvasásra, amely a regény legmélyebb lélektani pontja. Éppen egy kapcsolat feng-shui harmóniájának megbomlása. Egyes szám első személyű narráció, erősen kivetített víziók, egy mindig újrainduló vergődéshullám, amely egyedivé teszi az impressziók kibontását (mintha Calvino Ha egy téli éjszakán egy utazó című regénye lenne sűrítve). A drámaiságot fokozza, hogy vannak benne valódi drámaszövegek. A cél ezekkel az volt, hogy a prózai dialógusokat – amelyeket az írónő nem annyira kedvel – kiváltsa az alkatához közelebb álló drámai párbeszédekkel. A műnembeli váltás meglehetősen jól működik, érezhető az Egy perccel tovább – Játék a szerelemmel egy felvonásban című dráma megírásakor szerzett tapasztalat. Elmondása szerint is igazán a dráma a sajátja, a regény hősnőjéhez kötődő világból szintén egy újabb drámaterv kerekedik ki.

További tervek között szerepel még egy egyfelvonásos, közel egyórás gyermekdarab megírása, amelyet a gyakorló anyuka gyermekek megrendelésére készít el, s melyhez nem átallja felhasználni leánya legjobban sikerült, spontán mondatait. Emellett ideje az ifjúsági regény műfaját is újra visszahozni a köztudatba. A drámaírást szintén alázattal folytatná, tudván, hogy amint az új alkotás kikerül a kezéből, annak sikere már a színészeken és a rendezőn múlik. Illetve azokon a barátokon, akik jelen vannak, és az est végén személyes történetekkel emelik az irodalmi kánon horizontjába írónőnket, amelyet ő nagy szerénységgel, mosollyal, mi tapssal honorálunk, és úgy érezzük, a főhősök ezentúl lehetünk mi is.

 

Tallér Edina-Fotó-Incze László alulra

Közönségrészlet

 


 

Főoldal

 

2013. október 01.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png