Bálint Tamás
Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának XI. Írótábora – Árkos
2012. augusztus 30 – szeptember 2.
Az idén tízéves E-MIL tizenegyedik alkalommal szervezte meg az árkosi írótábort, a korábbi években megszokottnál pár héttel korábban, nyárból őszre fordulva, az elmúlt hét végén. A korosodás, érés több szempontból is érezhető volt, a szervezés a lehető legolajozottabban működött, a hangulat szokásosan kiemelkedő, az előadások László Noémi moderálása alatt talán még soha nem kezdődtek pontosabban, mint az idei évben.
A csütörtök esti tábornyitás és egymásra találás után a tulajdonképpeni programok péntek délelőtt kezdődtek. Lakatos Mihály és Erős Kinga az erdélyi irodalom magyarországi recepciója kapcsán Nyírő Józsefről és Berde Máriáról tartott előadást. Lakatos Mihály alaposan aláhúzta, hogy nem az emberről és a közelmúlt felhajtásáról fog beszélni, hanem az életműről, ezen belül négy jelentős kötetet emelt ki, amelyeket körül is járt, és amelyet mindenkinek elolvasásra javasol: a Jézusfaragó ember (az első műve és talán a legjelentősebb, 1924-ben jelent meg), a Kopjafák című elbeszélésgyűjtemény, az Isten igájában és a Havasok könyve. Természetesen az előadás, majd utána a vitának keresztelt beszélgetések során még jópár kötetről szó esett, amelyben a hallgatók is kifejtették véleményüket, például abban is, hogy hiába az Uz Bence talán a legnépszerűbb műve, egy hajszálnyival azért elmarad Tamási Ábeljétől. Erős Kinga Berde Mária életét, lelkészi családi hátterét, nőírói mivoltát is fontosnak tartotta bemutatni, aki bár a pályáját versekkel kezdte, a művei közül főként A szent szégyen (1925) című regényéről esett szó. Ez a bemutató annyira jól sikerült, hogy az éjjeli szekrényemen már-már ijesztően tornyosuló elolvasandó könyvek eggyel mind hátrébb sorolódtak. Bevallom, korábban nem hallottam a regényről, és sajnálom, hogy a beszámoló nem képes visszaadni az előadás hangulatát, de mindenképpen mielőbbi elolvasásra érdemes.
Délutánra, bár a tábor programja már hetek óta nyilvános, „A helyzet komolysága, a kortárs erdélyi magyar irodalom szerkesztői szemmel” címnek, mint kiderült, időközben sajátos aktualitása lett. A Helikont Karácsonyi Zsolt főszerkesztő-helyettes, a Székelyföldet Lövétei Lázár László főszerkesztő, a Látót Szabó Róbert Csaba főszerkesztő-helyettes mutatta be (Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője sajnos nem tudott részt venni). A beszélők a folyóiratok szerkezetének, jellegzetességeinek ismertetése mellett személyes élményeiket is megosztották a hallgatósággal. A legérdekfeszítőbb részről egyértelműen Kovács András Ferenc, a Látó főszerkesztője mesélt, a folyóirat Maros Megyei Tanács általi megszüntetésének veszélye kapcsán. A problémáról és a jelenlegi tűzszünetről minden fórumon olvashatunk, ez esetben főleg annak volt jelentősége, ahogy a jelenlevők is egyöntetűen a támogatásukról biztosították a társaikat, kiemelve, hogy egyetlen magyar intézmény létének megkérdőjelezése sem megengedhető, és minden ilyen veszély ellen a közös fellépés az egyetlen szóba jöhető alternatíva.
A napot Zsidó Ferenc, Varga Melinda, Demeter Szilárd, Nagyálmos Ildikó és Balázs K. Attila felolvasása zárta. A közönség számát tekintve talán ekkor érte el a tábor az idei nézői csúcsot.
Szombaton Borcsa János és Borbély András beszélt a rendszerváltás utáni erdélyi irodalomkritikáról, előbbi kiemelte, hogy sajnálatos, hogy az újságolvasókhoz legnagyobb számban és rendszeresen eljutó napi- és hetilapok is megfogyatkoztak, de ezen belül az irodalommal foglalkozó mellékletek méginkább – ha voltak – rövid életűeknek bizonyultak, „nem sikerül kiemelniük az irodalom történéseit, rapszodikusan, véletlenszerűen kerülnek bemutatásra az új könyvek, események.” Szintén hamar elhaltak a különböző kiadók monográfiasorozat-kezdeményezései, támaszkodni csak az irodalmi folyóiratokban megjelenő, de a kelleténél jóval kevésbé támogatott recenziókra, kritikai megjelenésekre lehet. Borbély András előadásának címe, kulcsgondolata a kritikai affinitás volt, a „miért nincs, ha van” kérdéskört is több irányból közelítette meg, mely szerint a kritika is mintha egy „mintha-kritika” lenne, létezik ugyan, de mégsem hatékony.
Gálfalvi György, Szilágyi István és Ferenczes István folytatták a programot a legvidámabb beszélgetéssel, és zárták az erdélyi magyar irodalom elmúlt húsz évének körbejárását, annak kulisszatitkaival, melynek során anekdotákkal csaltak mosolyt az érdeklődők arcára. A táborban, a szervezőkben, a hangulatban és a programokban idén sem csalódtunk, aki idén részt vett, minden bizonnyal jövőre is ott lesz, én biztosan. Remélem, találkozunk.
Lakatos Mihály előadást tart Nyírő Józsefről
László Noémi, Karácsonyi Zsolt és Lövétei Lázár László
Péntek esti felolvasók: Demeter Szilárd, Zsidó Ferenc, Varga Melinda, Nagyálmos Ildikó és Balázs K. Attila
Gálfalvi György és Szilágyi István anekdotáznak
Fotók: Dimény-Haszmann Árpád
