Böszörményi Gyula
Kukoricza, a vitéz
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Petrovics… akarom mondani Petőfi. A Sanyi. Hercehurc, izgága legény hírében állt, aki folyton valami meghökkentőt csinált. Hol szekérre pattant és Liliomfi előképeként vándorszínészkedett, hol addig iddogált a düledező korcsmákban, míg a sík rónaságra hegyeket nem vizionált, máskor meg forradalmat pattintott ki szikrázó agya velejéből. Történt egyszer, hogy ez a Sanyesz gyerek esmét nem bírt magával, és addig gyúrta-gyötörte az eszét, míg ki nem ötlötte a Jancsit. A Kukoricát, ki átlag magyarként árva volt, de talpraesett és elszánt is, ahogy az az életben maradáshoz rezsicsökkentő időkben szükségeltetik.
A többit már mindenki tudja, aki a betűket kicsit is ismeri: Iluska, szerelem, gonosz mostoha, huszárok, francia király, Tündérország…
Ez az alaptörténet, ami Csurgó Csabát úgy megihlette, hogy nem bírván (ő se, ahogy a Sanyi) az esze kerekével, megírta saját, új felfogású János vitéz feldolgozását, a Kukoriczát.
Na, most ha valaki rohanvást rávetné magát eme vaskos opusra, valamiféle romantikusan kedves, édes-búsan szépséges újrafeldolgozást várva, az ne tegye, mert hatalmasat fog csalódni. Csurgó első regénye több mint jó: zseniális regény, de NEM Petőfi Sándor János vitézének kisgyerekek számára szánt remake-je!
A Kukoricza sziporkázóan szellemes, szabad szájú (káromkodós, na), gyakran önfeledt kacagásra, sőt, vad röhögésre késztető mű, aminek egyes részein bizony bőséggel folyik a vér, hullnak a végtagok, lottyannak a belsőségek – és nem csirkéké!
Nos, miután tisztáztuk, hogy óvodások és kisiskolások számára a Kukoricza tán még túl korai olvasmány volna, lássuk magát a regényt.
Csurgó alternatív Magyarországot teremtett: olyan országot, amely – akár történelmi múltunkból, akár ragacsos jelenünkből – hátborzongatóan ismerős lehet. Látszólag minden rendben van, hisz a király így akarja hallani, és minden hivatalos fórum ezt is hirdeti. Ám valójában dúl a korrupció, tombol az elnyomás, általános az elhallgatás, a megfélemlítettség, a sunyi, vagy egyszerűen csak túlélni akaró beletörődés. Kukoricza Jancsi azonban, aki fiatal, életerős és naiv, mint borjú az M5-ös közepén, mindebből semmit nem vesz észre. Árvaházból jött, ahol kellő állami agymosást kapott, így tiszteli az önkényeskedő királyt meg a rettegett Ezredest, az uralkodó véreskezű rendfenntartóját, és általában úgy hiszi, hogy minden a legnagyobb rendben van. Az idegeneket állampolgári kötelesség utálni, a királyt szidni bűn, és a legnagyobb erény az, ha akkor se kiáltod, hogy „a király meztelen”, mikor az szőrös ülepét egyenest a képedbe tolja. A mi Jancsink különben sem akar mást, mint egy nőt, valami biztos állást, amiből eltarthat egy nőt, továbbá békés életet, bele egy nőt, a tűző napon pedig egy szivárványszín ernyőt, s alá egy nőt.
Egyszerű srác ez a Jancsi, no. Jó gyerek. Kicsit bamba, de tényleg jó. A jók pedig – mondják – előbb-utóbb elnyerik… Nem, dehogy is a méltó büntetésüket. Legyünk már kicsit kevésbé negatívak! A jók a jutalmukat nyerik el, ahogy az a mesében kell – ha még oly modern is, mint a Kukoricza. Főhősünk élete is váratlan, pozitív fordulatot vesz, mikor az Ezredes (bizony, a rettegett) tündibündi kislánya pásztort keres „mesterséges sütnivalóval” bíró plüssállatai számára – és Jancsi meg is kapja az állást. Pénze immár van, úgyhogy jöhet a nő! És jön is, sebesen, mint túlpörgött képviselőből az új törvényjavaslatok böffenete. Jön, és biciklijével úgy elüti a mi hősünket, hogy az mindjárt örök szerelembe esik.
Aztán minden rosszra fordul…
Csurgó regénye vérbő, könnyfacsaróan vicces, szédítően fordulatos, olykor viszont nagyon is elgondolkodtató mű. Korszakos is, abban az értelemben, hogy egyike azon mostanság megjelent magyar fantasyknak, melyek végre elérik e műfaj nyugati mestereinek (lásd: Gaiman, Miéville, stb.) színvonalát. Ez a könyv nem ajánlott a finom lelkűeknek, a pironkodóknak, a prűdéknek és a konzervatív elveket valló olvasóknak. Kukoricza a maga fergeteges humorával, szókimondásával, filmes pörgésével, szeretni vagy gyűlölni való, remekül megformált karaktereivel a kamasz és nyitott értelmű felnőtt olvasóknak íródott, és őszintén mondom, a 2014. év egyik legnagyobb dobása.
Nem csoda, hogy a szerző már halálos fenyegetést is kapott: amennyiben nem ír sürgősen egy újabb ilyen remekművet... És esküszöm, ha makacskodik...
Csurgó Csaba: Kukoricza, Agave, 2014, 672 oldal, 3680 Ft.
