Papírhajó - Füttyögés és nahátozás

DAC2 

 

 

Mészöly Ágnes

 

További hisztik

 

Sorozatból második részt írni nem lehet könnyű. Felfejteni a gonddal elvarrt (na jó, így-úgy összefércelt) cselekményszálakat, alaposan kidolgozott karaktereink személyiségét úgy helyezni új megvilágításba, hogy ne kerüljenek ellentmondásba önmagukkal, megújulni, de mégis azonosnak maradni – szép szerzői feladat. Még akkor is, ha az író fejében hemzsegnek az ötletek és az új kalandok, tudatos, előre kidolgozott koncepciója és íve van a három, hét, kilenc vagy más tetszőleges népmesei számú folytatásnak. A második résznek egyszerre kell megfelelni azoknak, akik pontosan ugyanazt szeretnék újraélni-újraolvasni, mint a kedvelt első epizódban, és azoknak is, akik merőben új katarzisra vágynak. Megtartani mindazokat a pozitívumokat, amiket a recenziók kiemeltek, és fejlődni mindabban, amit esetleg joggal felróttak írónak-műnek a mindent sokkal jobban tudó kritikusok.

     Őszinte főhajtás mindazoknak, akik egyáltalán belefognak bármi effélébe.

     Főképp akkor, ha a szerző és a kiadó nem titkolt célja egy irodalmi igényű, minőségi (tehát nem kommersz és nem lektűr), tizenéveseknek, de leginkább tizenéves lányoknak szóló regényfolyam megalkotása. A Manó Kiadó nehezen találhatott volna jobb szerzőt erre a feladatra Kalapos Évánál. A komoly (értsd: nem gyermek) irodalomban is alkotó tehetség, akinek több műve hivatalos elismerésben részesült, ezen kívül zenél és újságíró, tehát igazi reneszánsz személyiségnek mondható. Ráadásul pontosan tudja, kikről és kiknek ír: felsejlik a gyanú, hogy álruhában tízedikes gimnazistaként töltött legalább egy fél évet, esetleg hogy tucat kamasz nagyon figyelmes, nyitott édesanyja.

     A D.A.C. második része a Rázós utakon alcímet kapta, jelezvén, hogy az első könyvben elindult Új élet talán mégsem fenékig rózsaszín tejfel. A könyv borítóját (Weiler Péter) ez esetben a türkiz csíkok uralják, a címlapon győzelmi jelet formáló gyerekkéz, a tenyerén a téglatest felületét megadó képlettel (az igazán bonyolult dolgokhoz profibb puska dukál); tényleg telitalálat a design, lehetetlen eltéveszteni, miről is van szó, ordít a polcról és a kirakatból, ha matekból nem is, marketingből biztos az ötös.

     Az első kötet, minden rózsaszínsége ellenére nem volt kifejezetten lányregénynek nevezhető. A másodikban, annak ellenére, hogy lényegesen kevesebb outlook-leírást találunk, jobban kidomborodnak azok a jellegzetességek, amik miatt csajos könyvnek szokás nevezni egy regényt. Minden szexizmus nélkül nehezen tudom elképzelni, hogy statisztikailag számottevő tizenöt-tizenhét éves fiú magától kezébe vegye és elolvassa a Rázós utakon-t; ezzel persze az égegyadta világon semmi baj nincs, statisztikailag nem számottevő a Sapkowsky-regényeket faló csajok száma sem, nem vagyunk egyformák, és ez így van jól.

A szerző mintha tudatosan törekedett volna arra, hogy az első kötettel szemben megfogalmazott fenntartásokat a másodikban eloszlassa. Sokat változott – véleményem szerint előnyére – a szöveg nyelvezete. Kevesebb, de jobban elhelyezett rétegnyelvi elem, ugyanakkor egyre több meghökkentő szókép vagy hasonlat jellemzi Fellegi Flóra stílusát.        

     A szereplők jelleme is egyre összetettebb és egyre hihetőbb lesz: főszereplő-narrátor Flóra is kezd hiteles karakterré válni. Néhány olyan mellékes figura, mint például Flóráék házvezetőnő-pótnagyija, Karola néni és Jhonny bá, az osztályfőnök valóban életre kel, és kiverekszi magát a díszlet-státuszból. Flóra apja azonban, aki a cselekmény szempontjából nagyon, de nagyon fontos alak, az egyszerűen megrajzolt hiteltelenből csak cizelláltan megrajzolt hiteltelen lesz. Hiába sorjáznak a jellemét magyarázó események, mozgatók és okok, egyszerűen nem él, nem létezik a figura: az olvasóban ott motoszkál az érzés, hogy igen, a cselekmény miatt Flóra apjának ilyennek kell lennie, de valahogy nem és nem és nem áll össze az egész. Sajnos ettől a könyv egyik fő cselekményvonulata (Flóra öccse, a mindössze tizenhárom éves Geri drog-, és számítógép-függősége, illetve a szűk és bővebb környezet erre adott válaszai) lesz kissé súlytalan és nehezen hihető. És ez főképp azért baj, mert ennek a cselekményszálnak, illetve az ebben leírtaknak van igazán komoly tétje, sötétsége – ez ad az egész regénynek egy olyan árnyoldalt, ami magasan kiemeli műfaja könnyedebb képviselői közül.

     Összeáll viszont a főszereplők csapatának, cselekményeinek dinamikája. Kalapos Éva sikeresen túllép a meg nem értett kamaszok klisé-problémáin, és (ismét) olyan helyzetekbe helyezi karaktereit, amilyenekben tényleg nap mint nap kerülhet bármelyik mai középiskolás. Finom érzékkel nyúl a szexualitás problematikájához: a könyv egyik (ha nem) legkitűnőbb része Flóra és Márk félresikerült első együttléte – még akkor is, ha a jelenet végén Karola néni nagymonológját akár egy nyolcvanas évek-beli Ifjúsági magazin is bevállalta volna. Rávilágít, hogy a testiség azoknak a kamaszoknak sem egyszerű, csupa boldogságot és gyönyört ígérő terep, akik szeretetéhségből vagy kiszolgáltatottságból nem értéktelenítik el magukat, és akik nem bárhol, bármikor és bárkivel. És az őszinteség és nyíltság, valljuk be, hiánypótló.

     Sokkal koherensebb a regényben az irodalmi, zenei és filmművészeti alkotások felhozatala is. A szerző a DAC2-ben már szűri, érezhetően tudatosabban válogatja meg az idézett műveket, azok már jobban passzolnak szereplői jelleméhez, mintha a Class Fm-ről áttekertünk volna, na, nem a Tilos Rádióra, de az MR2-re legalább. És hurrá, megjelenik néhány magyar előadó, végre.

   Kiegyensúlyozottabb, átgondoltabb lett tehát a második D.A.C.; az olvasónak mégis van némi hiányérzete, amikor befejezi a könyvet. Ez a hiányérzet táplálkozik egyrészt a kötet utolsó, legeslegutolsó oldalán bekövetkező, kissé talán kidolgozatlan, de egyáltalán nem hihetetlen, ugyanakkor kétségtelenül ütős, váratlan és döbbenetes fordulatából (és ez jó és nagyon izgalmas), másrészt abból, hogy a Rázós utakon cselekménye nem lett különösebben érdekfeszítő (és ez nem annyira jó). Vannak, persze, fordulatok, rejtélyek, de ezek egyike sem készteti levegőkapkodásra, ámult bólogatásra, kaján vagy elismerő füttyögésre az embert. Biztos vagyok abban, hogy Kalapos Éva arra törekedett, hogy legtöbb fiatal rajongója magára és a saját hétköznapjaira ismerjen a regény lapjain – és ebben talán egy kicsit túl jól is teljesített. Biztos, hogy egy kamaszlány életében hatalmas és fájó súlya van annak, ha a szeretett srác titokzatos kerülőutakon jár (marha régen volt, de határozottan emlékszem, hogy így van), és katartikus megkönnyebbülés megtudni, hogy ennek az oka egy talán fontos, de a kapcsolatot nem veszélyeztető titok – egy regény lapjain olvasni ugyanezt, nos, az viszont kissé vérszegény, sápatag, semmilyen érzés.

     A Rázós utakon ugyanakkor egy ígéret is: főként annak a bizonyos utolsó fordulatnak köszönhetően egy sokkal izgalmasabb cselekményű, de karakterekben, miliőben, okos szókimondásban az előző kettőtől semmivel el nem maradó harmadik epizód ígérete. És, úgy sejtem, Kalapos Éva továbbra is ügyesen fog egyensúlyozni az (ifjúsági) lektűr és az (ifjúsági) szépirodalom határán: szinte biztos, hogy azt is szívesen veszi majd kezébe a magára-ismerni-vágyó igényes ifjú olvasó. És akkor már tényleg csak az marad az egyetlen kérdés, hogy vajon három, hét, kilenc vagy tizenkét különböző színű csíkos kötet fog sorakozni a lányszobák könyvespolcain.

 


 

Főoldal

 

2014. július 25.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png