Mészöly Ágnes
Szabad az Á Másvárosba
Az Átjáró Másvárosba című mesével több, mint egy éve találkoztunk először. Akkor még Szkriptum Könyvének hívták, és egy gyermekirodalminak szánt, nagyon gumicukros eseményen olvasott fel belőle rövidke részletet a szerzője, Magyari Andrea.
Hogy a szöveg jócskán keltett hatást, mi sem bizonyítja jobban, mint a nyájas olvasó vitustánca, melyet a könyv kézhezvétele után nem sokkal járt, felemlegetve a tavalyi eseményt, a remek részlet szereplőit, s hogy attól félt, hogy az egészet már sohasem olvashatja el. De most, végre, hurrá.
S ha már megkaparintotta, el is olvasta. Alig két óra alatt, egy ültő helyében.
A kötet ezután hosszú időre eltűnt. Sem a lakásban itt-ott-amott tornyosodó kupacokban nem volt, sem a polcon, a szoros betűrendben. Eltűnt, hogy aztán egy alapos gyerekfészek-szutykolás során a kölök többi nagy kedvencével, a kortárs gyermekirodalom állócsillagaival egyetemben egyenként a takarítást végző szülő fejére essen.
Ilyen előtörténettel persze hogy érdeklődve meg izgatottan (plusz enyhe fejfájással) kezdtem én is az Átjárónak. És ugyanolyan lelkesen és két óra alatt olvastam el én is, és ha nekem is lenne fészkem, ahova az aktuális kedvenceimet bespájzolhatom, egészen biztos, hogy is bespájzolnám, be én.
Az Átjáró Másvárosba ugyanis egy remekbeszabott mesekönyv. Persze találhatunk benne egy-egy apró nüanszot, itt egy kicsit sok, ott meg talán kevés, de ezek a nüanszok szükséges nüanszok, nélkülük túl steril és hidegen tökéletes lenne Magyari Andrea első kötete.
A történet a másik-világot-megmentő, e világban egyszerű és hétköznapi, a másikban viszont hősiesnek bizonyuló gyerekekről szóló mesék sorát gazdagítja. Nem növeli, hanem gazdagítja, tényleg. Ez elsősorban a két főszereplő gyerek, Kázmér és Kamilla remekül kitalált és megformált figurájának köszönhető.
Kázmér és Kamilla ugyanis üdítően más, mint a megszokott, másik-világot-megmentő főszereplők. Bux Barnabás Boldizsár óta nagyjából kötelező, hogy ezek az odaát-hősök ideát minimum kövérek, szemüvegesek, meg nem értettek vagy reménytelen lúzerek legyenek. De legalábbis árvák, elvált szülők gyermekei, vagy ha az sem, hát legalábbis értetlen, pénzhajhász szülők elhanyagolt csemetéi. Van persze néhány üdítő kivétel, Muhi Andris is focizott meg tette a szépet a kislányoknak, de az Átjáró Másvárosba hősei, ha lehet, még menőbbek. Például megszöknek az unalmas iskolai ünnepségről, tudnak készíteni macskagombócot, és a családjuk is egészen normális. Kázmér papája például remek, fanyar humorral szemléli a világot, ráadásul régebben történeteket is írt, Kamilla mamája meg, bár egyedül neveli a lányát és sokat dolgozik, képes még este mesét olvasni.
Ennek ellenére a gyerekek remekül helyt állnak a kalandban, és megmentik Másváros világát a fenyegető változatlanságtól. A Másváros történeteiért és történéseiért felelős író, Szkriptum ugyanis kifogyott az ötletekből, alkotói válságba keveredett, depresszióba süppedt, így a városban hirtelen nem történik semmi. Természetesen történik, ha más nem is, akkor az, hogy Kázmér, Kamilla és az őket segítségül hívó Közbenjáró harcolnak a semmi-történés ellen, de a harc tétje nagyon komoly: a másvárosiak lassan belealszanak a nagy állandóságba, sőt, a változatlanság és a jövőtlenség lassan átterjed a „rendes” világra is.
A történet, bár nem észvesztően eredeti, átgondolt. Világos, egyszerű, de mégis fordulatos. Az pedig, hogy a világ mozgását egy író folyamatos munkája garantálja, hatásos és (irodalmi körökben főképp, termelői és fogyasztói oldalon egyaránt) szimpatikus gondolat, még akkor is, ha jó néhány műben jelent már meg ilyen, vagy ehhez hasonló ötlet. Ami viszont egészen mesteri, az az, ahogy Magyari Andrea a nyelv legegyszerűbb elemeit használva megjeleníti, hogyan uralkodik el a változatlanság Másváros lakóinak gondolkodásában. Először csak a jövő idő tűnik el, aztán már a jelen helyett is múltat használnak a szereplők, majd szinte beszélni is képtelenek lesznek. S a szerző képes ezeket az igencsak kacifántos nyelvi grimbuszokat úgy tálalni, hogy szinte sehol se legyen nehezen olvasható vagy érthetetlen a szöveg.
Mesteri a történet szerkezete és a fokozás is. Nem véletlen, hogy nehéz letenni a könyvet mielőtt az ember a végére érne: egyrészt mindig történik valami, másrészt a pergő cselekményt úgy osztotta fejezetekre a szerző, hogy a leggyakorlottabb szappanopera-, vagy sorozatkészítők is megirigyelhetnék a cezúrákat. A legfeszültebb, végső-nagy megoldás előtt pedig képes egy több mint háromfejezetes, a történésekhez látszólag egyáltalán nem kapcsolódó mesebetétet illeszteni a szövegbe. Az olvasó meg alig győzi falni az oldalakat, de átugorni mégsem meri Móreó és Ajuli történetét, mert sejti, hogy ebben a mesében mindennek, de tényleg mindennek komoly jelentősége lehet. És igaza van.
Ugyanilyen leleményesek Másváros lakóinak nevei. Szkriptum, az író, Liber Adélka, a könyvtáros, személyes kedvencem Egykő Albert professzor – persze, nem valószínű, hogy a nyolcéves gyerekek értik az utalásokat és a finom humort, de hát kell valami a felolvasó szülőnek is, ugyebár. Sőt, ezeket az apróságokat akár el is lehet magyarázni.
A kötet nem igazán képeskönyv, hiszen nyolc éven felülieknek szánt, igazi olvasnivaló ez, még sem hagyhatók említés nélkül Mészely Ilka illusztrációi. A szöveget jól tagolják az itt-ott elhelyezett apró és az egész oldalas képek is. A fekete-fehér (plusz itt-ott répasárga) rajzok nem hivalkodóak, korrektek, szándékolt esetlenségükben ötletesek.
Magyari Andrea első könyvével elég magasra tette önmaga számára a mércét. Ráadásul a következő kötetekben nem nyúlhat vissza Másváros történéseihez, hiszen a regény befejezésében végérvényesen elvarrt minden szálat (ami manapság, amikor mindenből szinte kötelező legalább hét részt kiadni, becsülendően vagány dolog). Én személy szerint nem aggódom különösebben: aki ilyen bizalmas viszonyban van a lábáztató Ihlettel, és feleségével, Múzsával, biztosan tartogat még egy rakás remek történetet. Aztán azokat is lehet majd várni, egy szuszra elolvasni, kincsek közé fészekbe rejteni.
De remélem, azokat majd puhafedeles kivitelben hozzák forgalomba. Már csak a fejre esés miatt is.
(Magyari Andrea: Átjáró Másvárosba, Mészely Ilka rajzaival, Kolibri, Budapest, 2013, 192 oldal, 2490 Ft)
