Balogh Gyula
Mozart újra felkacag
A Tilos az Á Könyvek kiadásában, A királynő palástja alcímmel jelent meg az Időfutár regényfolyam második kötete. A Kossuth Rádió népszerű rádiójáték sorozatának átiratát, Gimes Dóra, Jeli Viktória, Tasnádi István és Vészits Andrea vitte papírra.
A kiadás kalandot, viccet ígérő borítója tipológiailag az elsőéhez igazodva, képregényszerű ábrázolás-technikával jeleníti meg a szöveg olyan jelentősebb motívumait, mint a szabadkőműves derékszög-körző szimbólum, vagy a történet időgépének aktivátoraként funkcionáló sakktábla. Az apró ábrázolások mellett graffitire emlékeztető betűtípussal a fontosabb szereplők, helyszínek nevei szerepelnek. A fülszöveg a figurák egy-egy aranyköpésének felsorolásával tart enumerációt.
Az első kötet utolsó fejezeteiben megkezdett időutazás fejleményeiről egy, a Mária Terézia palástjába belevarrt levélből értesülünk. A jakobinusok kincsének feltalálására 1795-be visszautazó Hanna és Sándor bá megpróbáltatásait a főhősnő narrátori kiegészítésekkel tűzdelt üzenete beszéli el.
A jelenkori események szálait a budapesti Sigray Jakab Gimnázium nyolcadikos osztályának diákjai, tanárai szövik. A főbb helyszínek, a Budapest, Bécs, Pozsony hármas, referenciálisan a Monarchia területét jelölve, alakítják ki a történet tér és időbeli egységét.
A regény a szereplői nyelvhasználat tekintetében is igyekszik igazodni az adott kor és közeg elvárásaihoz. A ma szemtelen tinédzserének, „Bocs, tanárnő, nem megy” és a 18. század bányamunkásának archaizált „Egy leánygyermek… a tizenharmadik nyilámban találtuk” beszédmódja is a könnyebb beleélést segíti, ha sokszor következetlennek tűnhet is: „– A szalvétát mindig ölbe terítjük (…) Az asztallapra nem tehénkedünk”, tanítja hősnőnket a bécsi dáma.
Korunk technika vívmányaival szembeni ironikus távolításokban olykor érezhető a kötet kritikai realista hangvétele. „Hanna egyik pillanatról a másikra eltűnt a Skyperól, Facebookról, te is tudod! Mintha sose létezett volna!” – állítja pellengérre a közösségi portálok identitásképző funkcióját az elbeszélő.
A kötetet mindezek ellenére mégsem a moralizáló, mint inkább az ismeretterjesztő szándék jellemzi. A különleges helyszínek, alkalmak vonatkozásában előadott magyarázatokat, értelmezéseket a szerzők főként az elbeszélés két gyermekzsenijével, Bulcsúval és Ervinnel mondatják fel.
A regény minél sztereotipabb karakterek megalkotásával igyekszik lefedni az általános iskola széles szociokulturális spektrumát. A köztük fennálló kapcsolatrendszerek egy részét szükségszerűen az osztály, az iskola közösségalkotó jellege, más részét az ebből kifelé mutató szerelmi indíttatások motiválják.
Előbbire ad példát a magyar- és a testneveléstanár közt fűződő titkos viszony, de az osztálytársak: Ervin, Edina és a főhős, Hanna közt fennálló szerelmi háromszög is. Utóbbi esetet egyebek közt a konyhásnéni túlsúlyos unokája, Tibi és a kerekesszékbe kényszerült szegedi barátnője, Zsófi távkapcsolata illusztrálja. A fiatalok skype, facebook, cset beszélgetéseinek ábrázolásakor a kötet a megfelelő felületek tipológiáját is alkalmazza.
Az angolosok magnóját alkalmasint elkölcsönző tanárnő, a pad alatt tinimagazint olvasó kamaszgyerek, a förtelmes szóviccekkel operáló töritanár megmosolyogtatóan reális alakjai mellett, a szerzők olykor egészen közhelyszerű figurák megjelenítésével késztetik pihenőre az olvasói fantáziát.
A regényben újrafogalmazott Peter Shaffer, Milos Forman-féle vihogó Mozart, vagy a ballonkabátos nyomozóarchetípus toposzának bevonásai mellett is szembeötlően ötlettelen a feketecsuklyás, fáklyával felvonuló szekta, a leányzenekarban éneklő, szappanopera rajongó hisztérika, vagy a Hannát amazonkiképzésben részesítő Charlotte alakja. „… sose feledd, a mi legnagyobb fegyverünk nem a kard vagy a pisztoly, hanem a megtévesztés! Gyengének látszunk, esendőnek, könnyű prédának. De valójában kemények vagyunk, mint a gránit.”
A tudományos-fantasztikus, időutazás metafikció, a sztereotipizát karakterek és viszonyrendszerek adta, a műfaj által talán meg is kívánt valószerűtlenség az elbeszélés szintjén azonban mégis zavaróan jelentkezik. A szereplő fiatalok a szabadidejük egy részét olvasgatásra szánva kívánnak állandó életveszélyben forgó barátjuk hogylétéről tudakozódni?
A fő vonalat jelentő Hanna-levél mellett két további, hamis küldemény szövege szövi sűrűre az elbeszélés textúráját. Az epizód szerepű írásrészletek a gyermekek által kreált, másodlagos valóságként jelenítik meg az ókori Egyiptom és a Harmadik Birodalom eseményeit.
A történet szálait, a narrációs szintek váltakozásait sorkihagyásokkal is hangsúlyozó szövegben a múltbéli üzenetek kurzívval szedve jelennek meg. Bár az adaptáció során a forgatókönyv jelentős változtatásokon esett át, az effajta, sűrűn tagoltság hozzásegít az elbeszélés eredeti, egy rádiójáték elvárásainak megfelelő, szerkesztettség megőrzéséhez.
Talán túlzás lenne azt állítani, hogy az írás stílusát a ponyva felé tereli, a popkulturális hivatkozások halmozásai legalábbis kérdőjelessé teszik a kötet, sokak által hangsúlyozott szépirodalmiságra való törekvését. A tanáriban magányosan Péterfy Borit éneklő Rogyák tanárnő, „szeretem azt a nőőőt,…”, a bohózatok kínos kliséire tercelő, szekrénybe rejtett Tibi-jelenet, ”Vali néni azonban nem jött zavarba. – Befelé a szekrénybe!”, a folytonos Star Wars hivatkozások, etc., ha a szereplő/olvasó kamaszok érdeklődési köréhez hozzátartozó momentumok is, nagy mennyiségben való megidézésükkel a szerzők a teljes szöveguniverzumra is rányomhatják a hétköznapiság bélyegét.
Az élőbeszédről irodalomra való adaptáció nehézségei révén néhol kézzelfoghatóan közhelyes megoldások ellenére valóban fordulatos, humoros, célközönségét megtalálni képes olvasnivalót tarthat kezében a publikum.
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: Időfutár 2, Tilos az Á Könyvek, 2013, 360 oldal, 2990 Ft.
