Lovász Andrea
„Bemegy-e a zene a fejedbe?”
Bíró Eszter állati ábécéjének nincs könnyű dolga, ábécés-gyerekkönyvből sok és sokféle született már – íme, a teljesség igénye nélkül néhány ismertebb régebbi: Móra Ferenc: Zengő ABC, Donászy Magda: Állatos ABC, Végh György: Képtelen képes ABC, Horváth Imre: Szertelen ABC; és néhány újabb: Háy János: Alfabéta és a negyven rabló, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Varró Dániel: Kerge ABC.
Értelemszerűen a zenével kapcsolt szöveg mindig többet nyújt, mint a „csak” szöveg – ám a zenével erősített szöveg ennyivel kevesebb is, hiszen a befogadó gyerekközönség figyelme elsősorban a zenére fogékony (vagy nem). Így a zenés versek igazából nem is versek, hanem dalszövegek, mint ebben a kiadványban is. Irodalmi megítélésük ezért több szempontból sem egyszerű: kérdéses a műfaji besorolásuk (Van-e ilyen, gyerekirodalmilag megítélhető műfaj?), az értékminősítők differenciálása (Más esztétikai szempontoknak kell érvényesülniük, mint a gyerekverseknél?) és a befogadás mikéntje is (Le lehet-e választani a zenéről?). Itt Hegyi György szövegei, bár nem gondolati komplexitásuk miatt maradandók, a vázolt alapszituációkban, a megteremtett zsánerekben különlegesek: a lármás egér, a vegetáriánus farkas, a kenyérbelet már utáló, válogatós hattyú, a tangó-rajongó lajhár, az ezermester makákó, a mozijegyét elvesztő teve, a sztepptáncos ürgék, mind szerethető, vicces figurák. Két idétlenség azért kimaradhatott volna: az Aranka, az aranyhal langyos semmitörténete az együgyű refrénjével – „Úgy megölelgetném Arankát, / Futnék vele a réten át!/ De sajnos neki ez nem való, / Otthona a tó.” – és Csilla, a csini csacsi, a Barbie-mutáns „patyolattiszta csacsicsaj”, azzal az elmés mondanivalóval, hogy azért kellemes társaság, mert „meg van mosva a foga és jó az illata!”. (Bár azért az sejthető, hogy amelyik szöveg önmagában, zene nélkül is jó, az valóban az: például az Ökörködöm! rosszalkodás-ökörködés helyzetgyakorlatai, a Birkadal mindenre bégető birkái – oh, memento Németh Zoltán Állati nyelvek, állati versek báránya, a betehetem a farkam...? versből –, a Ruca utca pattogós sorai önmagukban is üdítőek.)
Ha pedig a szöveg még elméletileg sem választható/választandó le a zenéről, akkor érvényét veszti bármilyen hiányból adódó megoldatlanság vagy túlírtság számonkérése, hiszen jó esetben – és itt minden esetben – a zene „elviszi” a szöveget. A néhol kihallható előadói modorosságok és kis édeskés intonáció mellett a zenei sokszínűség a kiadvány valódi erénye: jó érzékkel van összeválogatva sokféle zenei stílus, alapvetően ismert, éppen ezért működő zenei sémákkal, nem túl bonyolult, és könnyen megjegyezhető, dúdolható dallamvilágokkal. Szöveg és zene együtt pedig a kortárs gyerekzenei kínálatban ritkaságnak számító sokszínű, játszani szerető és tudó világot teremtett. Az illusztrációk nem sokat tesznek hozzá a kiadványhoz – színesek és viccesek, persze, de hát csak simán (írjam, szolgaian?) képnyelvre fordítják az írottakat/hangzottakat, önmagukban majdhogynem érdektelenek. Ennek ellenére mégiscsak velük lesz képes ez a könyv, és zenés képeskönyvként a zenehallgatás (még talán táncolás), olvasás mellett a képnézegetés, böngészés mint befogadói tevékenység is indukálódik.
Ez egy olyan kiadvány, ami egyszerre akar jó zene, jó szöveg és jó látvány is lenni. És ez többnyire sikerül is. Hogy a betűk megtanításában van-e, lehet-e szerepe, az már csak marketing szempontból érdekes. Bíró Eszter lemeze/könyve elsősorban színes, (felnőtteknek is) élvezhető, jó zenei játék.
Bíró Eszter: Állati Zenés ABC – zenés mesés képeskönyv nagylemezzel és ábécés poszterrel, Födő Sándor „Fodo” zenéjével, Hegyi György dalszövegeivel, Vácz Péter rajzaival, Miss Biro Publishing, Budapest, 2013, 48 oldal, 3990 Ft
