Mészöly Ágnes
Tüdő Gyula kalandjai az entrópiával
Viselkedni kell, ezt minden három évesnél nagyobb tudja. Még akkor is, ha nem nagyon akaródzik. A három évesnél kisebbeknek magyarázzuk rendületlenül. Mi, fölnőttek csupa rendes, kedves szép dolgot tanítunk gyerekeinknek, szép verseket olvasunk nekik kedves állatkákról, gezemicelángosról meg mittudomén, ahogy a mi szüleink is csupa széprejóra okítottak minket.
Ez kétségtelen. Csak azt mondja meg valaki, mi a bánatért nem hasonlít a világ egy olyan helyre, ahol csupa jó fej ember jól viselkedik?! A vaskor miatt? Vagy mégsem sikerült elsajátítanunk az alapvető viselkedési normákat? Esetleg okoljuk a termodinamika második főtételét ezért is?
A költők úgy általában nem ódzkodnak az univerzum szemére hányni hiányosságait. Manapság már a kisebbeknek írt versekben is megemlítődhetnek a dolgok árnyoldalai. A kamaszok pedig különösen kihegyezettek az élet ilyen-olyan visszásságaira, ideális olvasóközönséget jelentenek tehát az olyan szövegekre, mint amilyeneket Lackfi János kínál nekik a Kapjátok el Tüdő Gyuszit! című kötetben.
Negyvenkilenc bizarr, nyugtalanító helyzet sorakozik egymás után, szigorú szabadversbe szedve. Az első csokorban, mely a Kedves ősök alcímet kapta, a család kap hideget-meleget. Agyatlan szabályok, képmutatás, generációk közötti többszörös szakadékok – mind egy-egy irányfénnyel megvilágított, felnagyított helyzeten keresztül bemutatva. A költőnek egyáltalán nem jelent problémát a skizoid helyzet, hogy akár egy szövegen belül egyszerre képviselje a világos gyermeki gondolkodásmódot és a meglett, de nem begyepesedett bölcs szemléletét. Ellenérzés nélkül szembenéz az elmúlással (Hamvak), kegyetlenül tükröt tart a nevelni próbáló felnőtt elé (Retorziók), ugyanakkor szeretettel és empátiával fordul a körülötte élők felé (Család).
A kötet középső sorozata a Kegyetlen címet kapta – nem véletlenül. Visszásságok, megalapozott és megalapozatlan félelmek, halál, vér és egyéb testnedvek. Nyugtalanítónál nyugtalanítóbb, érthetetlen dolgok, amiket azzal, hogy versbe szedjük, vagy versbe szedve olvassuk, valamelyest megszelídíthetünk. Ha lehet szelídíteni a Halk halált vagy a Sátán kutyáját egyáltalán. Ebben a ciklusban a felnőttes bölcselkedés nyomtalan és utolérhetetlen, a dolgok úgy jelennek meg a maguk félelmetes valójában, ahogy egy tíz-tizennégy éves kölök megéli őket. Illetve ahogy egy érzékeny felnőtt emlékeire támaszkodva elképzeli ezt a „megélést” – ezt nehéz, ha nem lehetetlen eldönteni.
A Lackfi Jánosra amúgy jellemző humor és játékosság inkább a harmadik, Kapjátok el! széria verseiben köszön vissza. De ne keressünk vicceket, harsány poénokat itt sem: sokkal inkább az ironikus vagy éppen groteszk helyzetek egyszerű(nek tűnő), sallangmentes bemutatása csalhat fanyar mosolyt az olvasó arcára. Pszichológiából (Földrészek), szociológiából (Bedőlni), kriminológiából (Pasik) és filozófiából (Világ vége) jócskán jut a verseskönyv végére is. Mégsem redundáns, nem kioktató, nem túl tömény a kötet, akár egy szuszra, akár részletekben olvassuk.
A szabadvers tökéletes formaválasztás ehhez a tartalomhoz. Így a költő még véletlenül sem szépeleg, nem élvezkedik önnön nyelvi leleményességében, s főleg nem fecseg feleslegesen. Nem vicceli-blicceli el a dolgokat egy jól sikerült rím kedvéért. Persze így nem könnyedén szavalható, iskolai versmondóversenyek-kedvence költeményeket kapunk, de mindezért kárpótol minket a versek precíz szerkesztettsége, a szinte patikai mérőkanállal milligrammra kiadagolt párhuzamok-ellentétek majdnem bosszantó tökéletessége.
Molnár Jacqueline állandó illusztrátornak számít Lackfi János mellett, de be kell vallanom, ez az első közös kötetük, aminek minden egyes oldaláért a legapróbb szájszögletbiggyesztés nélkül tudtam rajongani. Ezerhatszáz féle technikával készített, a versek esszenciáját tükröző képek, százháromféle stílusban, mégis egységes és cseppet sem eklektikus a végeredmény. Megannyi apró ötlet és pimaszság, szokatlan, torz figurák – egyszerűen ideális az összjáték a szöveg és a grafika között.
Remélem, hogy rengeteg család, iskola és magyartanár kapja el Tüdő Gyuszit a közeljövőben. A felnőttes gyerekek és a gyerekes felnőttek gondolkodhatnak rajta rendesen, hogy is vannak a dolgok a világban, ami, mint tudjuk, a lehető világok legjobbika. Vajon a letagadhatatlanul sok neveletlenség eredője a dolgokban rejlő gonosz vagy a legyőzhetetlen entrópia? És akár egyik, akár másik (akár ugyanaz a kettő), kell-e, tudunk-e tenni ellene bármit?
A magyartanárok meg kiválóan meg tudják tanítani e költeményekkel, hogy mi is a szabadvers,
miért más,
mivel több,
mint egymás alá írt félmondatok
tömkelege.
Lackfi János: Kapjátok el Tüdő Gyuszit! Versek felnőttes gyerekeknek és gyerekes felnőtteknek, Molnár Jacqueline illusztrációival, Móra Kiadó, Budapest, 2013, 88 oldal, 2490 Ft.
