Lovász Andrea:
Kis hétköznapi boldogság
Kamaszkorban fiktív személynek leveleket írni nagyon gáz – vagy éppenséggel nagyon is cool. A regény főhőse, Charlie tizenöt évesen kezdi írni leveleit, és a részletgazdag, pontosan rögzített, elmesélt történet éppen a fenti választás esetlegességét hivatott erősíteni. A 90-es évek elején, egy amerikai középiskolában és vonzáskörzetében játszódó történések ideáltipikusak: beavatás, bulik, iskolai bál, meccsek, piálás, első cigik, szerelmek, beadandó esszék, jófej tanár – a kelet (közép?)európai olvasó tudni, ismerni véli a miliőt is, a szereplőket is, minden klisé szépen, kimérten adva, berendezve. (A végén lehetőleg ne legyen nagy tragédia – persze, ha időközben meghal az egyik szereplő, az csak a tragikumot, így a katarzist erősíti, belefér.) Chobsky regényében ehhez adott még néhány kábítós próbálkozás, egy homoszexuális legjobb barát és egy molesztáló nagynéni – és az utóbbi motívum már önmagában is elég ahhoz, hogy mellékvágányra állítsa Charlie-t (az eredeti cím, The Perks of Being a Wallflower, pontos fejléce a regényben soroltaknak).
A boldogulás hétköznapi és filozófiai értelmében vett eseményei zajlanak folyamatosan: a hiperérzékenységig különc kamaszfiú barátot és szerelmet keres/talál, s eközben (számára és környezete számára is) csak lassan és a könyv legvégén derül fény múltjának titkára: a Helen néniről szóló álom valóban és ismétlődően megtörtént. Ezzel a háttérfénnyel Charlie viselkedése, tettei, végletekig vitt megfelelni, segíteni akarása megmagyaráztatnak – de hát nem igazán a magyarázatra kíváncsi az olvasó. A főhős figurája (legyen az itt éppen egy gyerekkori trauma eredménye) önmagában is megírja a könyvet, ráadásul az egyes szám első személyű elbeszélő közel engedi az olvasót magához, és elég hiteles és komplexen problematikus ahhoz, hogy sikerre vigye a művet. Mellesleg itt a mellékszereplők, pl. a titokban terhességmegszakító nővér, akit a fiúja pofoz, az erőszakosan partnerré avanzsáló Mary Elizabeth, a homoszexualitása miatt durva ellenállásba, hárításba ütköző Patrick mind fontos és pontos figurák. Lehetne a könyvet akár korrajzként olvasni, kicsit hitetlenkedve – csak felnőtt olvasóként bizarr a regény történéseire ilyenszerű ámuldozó nosztalgiával gondolni (közösségi portálokon, chat-szobákon még innen). Talán izgalmas lenne a zenék (sok jó zene, felsorolva, „válogatás kazettákra” másolva) lenyomozása – de hát a zenéknél még izgalmasabb az, hogy Charlie mit gondol róluk, mire kellenek neki, miért tartja ezt vagy azt fontosnak. Kicsit más a helyzet az olvasmányokkal: a főhős által (aktuálisan éppen) olvasott, így kedvenceivé váló könyvek ismerete nélkül e regény jónéhány mozzanata, értelmezési síkja rejtve maradhat – nem feledve azt a (sajnos jól látható) szerzői szándékot, hogy megelőlegezze, tálcán kínálja a regény irodalmi, világfilozófiai kontextusát.
Az imígyen kellőképpen összetett és több irányból megvilágított központi figura jól látható, a monológ-formával megerősítve már-már zavaróan transzparens. És ez a csupasz (bocs!) felmutatás igen gyakran, mintegy szükségszerűen „örökérvényű” revelációkban, kinyilatkoztatásokban, szentenciákban csapódik le: a főhős tételmondatai máris sikeresebbek, mint maga a könyv. (Az, hogy a megfilmesített változat mennyit javít vagy ront egy könyv befogadási lehetőségein, nos, az egy másik probléma.) Charlie mindettől (vagy mindezek ellenére?) abszolút szerethető, és nem attól, hogy Harry Potter-típus, hogy érzékeny, hogy lúzer (merthogy, a látszat ellenére, nem az). Talán csak attól, hogy ő az igen válasz minden kamaszkori és minden felnőtt kérdésre. A napjainkban játszódó útkereső, szorongó, neurotizált yong adult könyvek karakteres és erős nem vagy talán válaszaival szemben még szokatlanabb ez a hang. (Lehet, hogy a húszévnyi visszalépés ennek hitelesítéséhez valóban szükséges volt?)
Az, hogy Charlie kedves és igyekszik boldognak látni a környezetét, éppen elég a boldogsághoz – és a katarzishoz is. A könyv (minden kitapintott egyéni és társadalmi fájdalmas gócpont ellenére is) amolyan poszt- és premodern tündérmese kamaszoknak Végül is arról szól, hogy minden jó, vagy legalábbis az lehet, a család, a barátok, a szél az arcunkban: „És ez pont elég volt ahhoz, hogy úgy érezzem, nincsenek korlátaim.”
(Stephen Chobsky: Egy különc srác feljegyzései, ford. Gyuris Norbert, Alexandra, 2012, 240 oldal, 2699 Ft)
