Esszék, tanulmányok

 

 Trianon__2_.jpg

 

Erdész Ádám

 

Visszatekintés száz évre

 

A trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulója az emlékezés időszaka. Az emlékezésnek pedig része a múlt feltárása, még akkor is, ha a békeszerződéshez vezető folyamatokat már történész generációk sora vizsgálta. Az új könyvek között különös figyelem illeti meg azt a több darabból álló kiadványegyüttest, amely Trianon 100 címmel részben az Osiris Kiadó, és részben a Petőfi Irodalmi Múzeum kiadásában jelent meg.

Az elegáns dobozba illesztett kiadványok legizgalmasabb része az Emlékező Magyarország címet viselő két kötet – mintegy 1100 oldal –, amelyben Gyurgyák János a trianoni békeszerződéssel kapcsolatos irodalmi és társadalomtudományi írások legjellemzőbb darabjait gyűjtötte össze. A szerkesztő megfogalmazásában: „…eredeti célom olyan antológia összeállítása volt, amelyben kronologikus rendben és nagyobb ciklusokba sorolva egymás mellé kerülnek a trianoni békediktátumra és annak utóéletére vonatkozó irodalmi, történelmi, politikai, publicisztikai megnyilvánulások, kivéve az elsődleges történeti forrásokat.” A válogatáshoz egy térképösszeállítás is társul. Ehhez a szerves egységet képező szövegkorpuszhoz kissé lazábban kapcsolódik egy harmadik kötet, a Kosztolányi Dezső szerkesztésében 1920-ban megjelent Vérző Magyarország című összeállítás, amely a tragikus történelmi fordulatra adott első írói válaszokat tartalmazza. Ehhez a kötethez is Gyurgyák János írt utószót, de az eltérő színű borító is jelzi, hogy ez a gyűjtemény nem közvetlen része a száz év emlékezettörténetét áttekintő válogatásnak. A Kosztolányi által összeállított kötet jelent meg az Osiris és a PIM közös kiadásában. Megítélés dolga, hogy ki minek tekinti: a szisztematikus válogatás közvetlen előzményének vagy lazább öltésékkel odafércelt kiegészítésnek.

Ennek az írásnak az egyetlen célja a figyelemfelkeltés és egy-két közvetlen reflexió papírra vetése, hiszen a több mint ezeroldalnyi szövegből kiolvasható fontosabb tendenciák megfogalmazása tanulmány-terjedelmet igényelne. A szerkesztő a maga nagyon érdekes összegzését utószó formájában meg is tette. Ebben az utószóban olvashatjuk, Gyurgyák János azzal a meggyőződéssel vágott neki a többéves gyűjtőmunkának, hogy Trianon száz év távlatából a magyar múlt részévé vált. Bekerült a nemzeti emlékezet Mohácshoz hasonló tragikus kimenetelű fordulatai közé. Szerkesztés közben az előfeltevés ellenkezőjéről kellett meggyőződnie: „… a saját bőrömön kellett megtapasztalnom, hogy ez mennyire nincs így. Trianon még ma is kitüntetett terepe a politikai, értelmiségi és ideológiai háborúnak, amit botor módon és önpusztítóan immár egy évszázada vívunk.” Ki gondolná, hogy a válogatásból kimaradt egy publicisztikai és egy történeti közelítésű fejezet, mert a szerzők között akadt néhány, aki instruálta a szerkesztőt, arra nézve, „ki ne legyen a kötetben, kivel nem hajlandó együtt szerepelni”. Erre az a szóban forgó fejezeteket Gyurgyák János, a féloldalasság elkerülése végett, inkább elhagyta, de azt azért leírta, hogy kik azok, akik munkáinak fellapozását javasolja az olvasónak, ha a kimaradt látószöget is szeretné megismerni. A válogatásban a legszélsőbb ellentétes pólusok reprezentánsai is szerepelnek, hiszen a kötetek célja éppen a Trianonra adott válaszok és interpretációk teljességének bemutatása volt.

A Trianon-értelmezések időbeli változásai egy-egy tematikus fejezeten belül is nagyon érdekesek, a húszas években írt Kosztolányi-, Móricz- Juhász Gyula-szövegektől Csoóri Sándor, Ferenczes István, Darvasi László írásaiig fut a válogatás. Hasonlóan színes palettát mutat Az okokat és igazságot kereső Magyarország fejezet is, Jászi Oszkártól Jeszenszky Gézáig és Szarka Lászlóig. S ha azután megyünk tovább: elolvassuk az érzelmeket megpendítő, a közös fájdalom felidézésével közösségi kohéziót teremtő írások után a gazdasági, társadalmi külpolitikai tényezőket racionálisan soroló tanulmányokat, újabb kérdések támadnak. Vajon az érzelmekre, a közvetlen politikai haszonszerzésre törekvő közelítések okozták a sok fiaskót Trianon következményeinek kezelésében? Hogy ma sincsenek gondosan felépített intézményeink a száz évvel ezelőtt felvetődött kérdések – például kisebbségi, gazdasági, politikai, kulturális ügyek – megoldására. Hogy nincsenek kipróbált, a változó helyzethez alkalmazható bel- és külpolitikai receptjeink ismétlődő konfliktusok orvoslására.

Gyurgyák János az Emlékező Magyarország köteteiben elénk tette a jellegzetes Trianon-értelmezéseket, megoldási javaslatokat. Az utószóban még számozva fel is sorolja mindezeket – a legtöbb zsákutcának bizonyult. Érdemes végig járni ezeket, mert rendkívül érdekesek és még az sem zárható ki, hogy esetleg valaki talál valami használhatóbbat.


Főoldal

2020. június 04.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Molnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcái
Versek
Lövétei Lázár László: FeketemunkaSzilágyi András verseiTompa Gábor versei Jász Attila–Csendes Toll: A bölények kipusztulása
Prózák
Bene Zoltán: Isten, ítéletMárton László: HűKovács Dominik˗Kovács Viktor: Az Öles-Szüdi vonalLégrádi Gergely novellái
Drámák
Téblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszertCsík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA