Niedzielsky Katalin blogja
3. csapat
író: Szabó T. Anna
rendező: Koltay Gábor
színészek: Fehér Tímea, Gubik Petra, Katkó Ferenc, Kovács Edit, Schlanger András, Vadász Gábor
10. bejegyzés
A főpróba legutolsó percei, a nagyszínpadon már él a jelenet, de a rendezői utasítások most először hangosabbak. Minden pillanat számít, hiszen mindjárt jön a közönség. A színészek jók, a technika - kép, hang, film- és zenebejátszás - késik.
Ez már a finálé, tapsrend, felcsendül a Hegyek, völgyek között zakatol a vonat. A szereplők vörös zászlóstól, Rákosistól meghajolnak. Koltay Gábor mindenkit a színpadra szólít, a műszakot is, a számonkérés határozott, szigorú, de újra halk, itt lenn a nézőtér közepén nem hallok belőle semmit.
A nézőtér még sötét, a pártvezért éljenző színészek idekapják a reflektort, innen vonulnak fel fényárban úszva a színpadra. A jegykezelő hölgyek már begyűjtötték a fehér takarókat a széksorokról, mindjárt itt a közönség. A rendező azonban „könyörtelen", vagy „csak" igényes. Újra a kezdést, nem kell aggódni a művésznőknek sem az előadás előtti sminkelés elmaradása miatt, a program a megnyitóval kezdődik, utána következnek a bemutatók, addig lesz idejük festeni.
Csak most tűnik fel, hogy Gubik Petra és Vadász Gábor milyen ízesen, ügyesen beszéli a népies nyelvet. A próbateremben látott hármas osztás jól érvényesül a nagyszínpadon is. Végre működik a kivetítés. Az irodai jelenetet ugorjuk! - szól a rendező, az rendben van, jöjjön a bohóc!
Szocreál indul, közvetítés a békéscsabai tojásüzem csomagolójából. Azon veszem észre magam, hogy már én is izgulok, lámpalázas vagyok, együtt a színészekkel. Kerüljön fel a hálóra az utolsó blogbejegyzés, aztán lássuk a medvét, vagyis az előadásokat!
9. bejegyzés
Koltay Gábor-interjú
Ilyen viccekért hatvan éve börtön járt
A nagyszínpadi főpróba előtt, amikor a színészek már elmentek ebédelni, pihenni vagy éppen szöveget tanulni, Koltay Gábort arról kérdezem, mennyire elégedett a csapat munkájával.
- Talán mi próbáltunk a legtöbbet, szinte ki sem mozdultunk a 2-es számú próbateremből. Hallottam tegnap este, hogy ki meddig volt benn a színházban. Ez persze nem azt jelenti, hogy a miénk a legjobb minőségű darab, de egy biztos: nagyon sokat dolgoztunk, utána még készítettünk technikai, műszaki hang- és zenebejátszásokat hajnalig. Ma meglehetősen korán keltek a színészek, kialudni nem tudták magukat, 9-től már próbáltunk. Azt láttam, hogy mi voltunk a házban a legelsők. Nagyon szorgalmasak voltunk, az egész csapat szívvel, lelkesedéssel csinálta végig ezt a két napot.
- Megnehezítettük magunknak a dolgot, mert csomó apró technikai trüvájjal öltöztettük, színesítettük az előadást, aminek a bepróbálása további időt vesz igénye amennyit. Úgy gondolom, amit lehet ilyen rövid idő alatt, azt maximálisan kihoztuk. Őszintén szólva meg vagyok hatva elsősorban a színészek, másrészt a színház műszaki gárdája miatt, olyan lelkesedéssel álltak hozzá és csinálták végig a munkát, ami abszolút tiszteletre méltó. Nagy közös játék volt, és most már azt remélem, hogy a közönségnek is tetszeni fog, mert az a legfontosabb.
- Köztudott, hogy Koltay Gábor történelmi korszakok és személyiségek hiteles tolmácsolója filmen és színpadon. A próbát nézve feltűnt, hogy a szereplők többsége fiatal, akinek a darab kora történelem, csak a tankönyvekből vagy az irodalomból ismert.
- Igen, bár jót mosolyogtunk azon, hogy a kisdobos tisztelgést a legfiatalabb csinálta legjobb, Gubik Petra, Isten tudja, hogyan. Biztosan a nagypapától vagy a nagymamától látta fényképen, aranyos pillanat volt. Ilyen a világ! Én is úgy eltűnődtem, hogy hatvan évvel ezelőtt azokért a viccekért, amik itt elhangzanak, Andrássy út 60., Gulág vagy eltávolítás a szakmától járt volna. Latabár Kálmánt fél évre börtönbe zárták '52-ben, óriási sztori, mert megengedte magának azt a poént, hogy egy Rákosi-portréval szaladgált az Operett színpadán, hogy „Hova akasszam fel, hova akasszam fel?"
8. bejegyzés
Próbafotók
Gubik Petra
Schlanger András
Fehér Tímea, Katkó Ferenc
7. bejegyzés
A drámaíró versenyek egyik legnagyobb kihívása, hogy mindennel nagyon gyorsan kell elkészülni: a darab megírásával, a szövegtanulással, a rendezéssel, rövid az idő a próbákra. Ha mindezt nem tudnám, talán nem is gondolnék arra, hogy a színészek csak tegnap kapták meg a szerepeket, és minden villámtempóban megy. Ami a színpadon zajlik, máris élvezetes, viszonylag jól tudják a szöveget, poénosan súgnak egymásnak, Schlanger András a padlóra letett lapokból puskázik. A mozgásnál, lépéseknél vigyázni kell, nehogy megtapossák Rákosit.
Ma reggel 9-től kettőig a csapat háromszor-négyszer végigvette az egész előadást. A produkció körülbelül 50 perces. A reggeli kezdés itt a színházban egyébként is korainak számít, azok után pedig, hogy tegnap este fél 11-ig próbáltak, a rendező asszisztenseivel hajnali fél 4-ig válogatta, vágta a zenét, különösen az.
Néhány gyors egyeztetés még a színészekkel, utána Koltay Gábortól villáminterjút kérek. Ebédelni, pihenni indul a csapat. Fél négytől miénk a tér, vagyis a nagyszínpad, a másik két stáb után, harmadikként jutunk a premier helyszínére. Ott még két óra áll rendelkezésre a főpróbához, mielőtt kezdődnek a bemutatók.
6. bejegyzés
Seregi Zoltán nem fogja vissza magát, alig jön be a próbára, máris nagyokat nevet. Szabó T. Anna Kézivezérlésének ötödik jelenetében vagyunk. Zajlik a „szakszerű" válogatás, hogy mi kerülhet be Rákosi elvtárs születésnapját ünneplő kiállításba. A jelenet végén felcsendül a Hegyek völgyek között zakatol a vonat nóta, és az összes szereplő a színpadon vonatozni kezd. Akit csak lehet, elkapnak a székekről, beállítanak a sorba. Rendezői elvárás, feladat lesz majd az előadáson, hogy a közönség soraiból is minél több „ünneplőt" felvigyenek majd a színpadra. Egy órakor rövid cigiszünet.
5. bejegyzés
Késő délelőtt a 3-as csapat próbaterme előtt a folyosón alkalmi kelléktár és ruhapróba. Éppen Kovács Editre igazítják szolid öltözetét. A próbafolyamat benn tegnap estéhez képest sokat haladt előre. A hosszúkás térben három részre osztott színpadon már alig olvasnak, inkább játszanak a színészek. Parasztszoba, tojásüzem, iroda. Az ávós a titkárnőt ostromolja, drámai sors rajzolódik ki, a feszültséget a porondmester oldja. Tragédiához az ellensúly. Fehér Tímea és Kovács Edit játéka elérzékenyít, Schlanger András megnevettet. Vissza kell fognom magam a nevetésben, itt most nem közönség vagyok...
4. bejegyzés
15.30. A rendező arra figyelmezteti a színészeket, hogy nem lehet végigolvasni az előadást. A rövid idő miatt természetesen képtelenség megtanulni a szöveget, bele lehet pillantani, de ne olvassanak, mert az nem jó. Arról is beszél Koltay Gábor, hogy Szabó T. Anna költő, nem véletlen, hogy jópofa verseket írt bele a darabba, amiket átvezetésként egyik jelenetből a másikba szeretné használni.
16 óra. Az óvodai jelenetet olvassák a színészek. Tapsgyakorlat, éljenzésgyakorlat. Na, persze! Időben meg kell tanulni, tanítani, hogyan kell nagy vezérünk és tanítónk, forrón szeretett apánk hatvanadik születésnapját méltóképp megünnepelni...
Koltay többször félbeszakítja a szereplőket. Egyszer hangsúlyra, kézmozdulatokra figyelmeztet, máskor gondosan húz a szövegből. A cél, hogy ütősebbek, poénosabbak legyenek a megszólalók. Éljenzésgyakorlat és énekgyakorlat. Az óvó néninek nemcsak a nebulókat, hanem a közönséget is ügyesen vezényelni kell, hogy elég meggyőzően skandálják a szöveget.
- A közönséget be kell vonni a dilibe. Emlékeztessük az embereket arra, hogy valósággal őrjöngött a tömeg, félelemből nyomták. Aztán egy ponton átáll az ember, amikor belül megmozdul valami - hangzik az instrukció.
A kiállítási jelenetről folyik a vita öt óra körül. Hosszúra nyúlt a jelenet, esik a feszültség. Pedig a darab vége felé járunk. Már nem elég poénosak ezek a részek. Jó kezdés: Kapjon már fejéhez az elvtársnő! Minden szart ki akar állítani?! Valamit ki kell találni a végére is, de mit? Kimazsolázni? Lefordítani? A gyerekek, az ovis csoport hozza a kiállítási tárgyakat?
Közös húzás a szövegből. Amin rajtavan a hatvanas szám, a vörös csillag, az maradhat, a kopasz(!) babák is kellenek. A színészek javaslatai, a nagy rövidítések után a rendező véglegesíti a szöveget. Sétabot sem kell, hiszen édesapánknak nincs ideje sétálgatni, meg egyébként vörös csillag sincs rajta. De ha pásztorbot és csillagos, akkor maradhat.
17.20. Az ötödik jelenet tele javítással, át kell beszélni újra! Kovács Edit és Schlanger András párbeszéde már most „nyersen" nagyon mulatságos. A művészek a középső hosszú asztalnál olvasnak, egyre inkább játszanak is. A terembe eddig egy-két színházi munkatárs ült be nézőként, most feltűnik, hogy oldalt már szép számú a civil közönség. Elvégre a próba nyilvános, akit érdekel, hogyan áll össze egy színházi előadás, betekinthet a kulisszák mögé.
17.35. Csipke Sándor megjelenik egy hatalmas Rákosi-portréval, vörös zászlóval és egy bőrönddel, ami nyilván korhű tárgyakat rejt. Közben még mindig a meghúzott jelenetet ismétlik a színészek.
17.40. Csipke Sándor újabb dobozokkal esik be. Egyikben óriási szőttes párnák, nem tudom, melyik tájegység hímzése. A másikban szamovár és még valami. Meg kell néznem közelről, várok az alkalmas pillanatra, nehogy kizökkentsek bárkit is a szerepéből.
17. 45. Koltay Gábor szünetet rendel el, de csak a színészeknek, mert ő maga asszisztensnőjével zenét és képeket válogat számítógépén. Recsegő hangfelvétel, beszéd, híradás, mindegyiket ütemes vastaps szakítja félbe. Ez az! A pártvezéreket minden korban így istenítették.
De nekem dolgom van, meg kell néznem a dobozt közelről! A karton mélyén nagy lábasok, vörösek természetesen; ezeket messzebbről nem is láttam, bennük a szamovár, ami kilátszott, virított messzire. A három nővér ugrik be, nem Csehov, hanem a paródia Márkussal, Körmendivel és Haumann Péterrel...
De vissza a kellékekhez! Valami fél kör alakú barna tárgy, aminek a kedvéért tulajdonképpen idejöttem. Az mi? Nahát! Régi rádió, leginkább arra hasonlít, ami a tolnai nagymamámék hálójába hozta a híreket! A két nagy tekerő, kereső gomb tetszik legjobban, hasonló volt az is, de ilyen kerek tetejűt - majdnem mint egy kalaposdoboz fából - még soha nem láttam.
3. bejegyzés
14.50. ugyanott. A rendezői elbeszélés alapján már látom magam előtt a színpadot: a rendezői bal oldalon parasztszoba, a jobbon iroda, lesz óvoda, kiállítás. A kiállítás, amelyre órákat várt hűségesen a tömeg, hogy bejusson. A fiataloknak ez már történelem. És szólt a vastaps, „Éljen Rákosi!", „Éljen a párt!" Ez is, úgy értem, a fiataloknak már ez is csak történelem...
„A hír a történelem első piszkozata" - jut eszembe Benjamin Bradlee amerikai újságíró bölcs mondata. Az akkori újságcikkekből mára valóban történelem, kordokumentum lett. Itt és most viszont gyorsan irodalom, színdarab és előadás születik a kisorsolt újságcikkből - erről szól a két napos játék.
Visszaterelem a gondolataimat a jelenbe. Koltay Gábor szavaiból az is kiderül, hogy a tárak már dolgoznak, szedik össze a korabeli tárgyakat, ruhákat, 1-2 óra múlva hozzák a próbára, hogy lehessen válogatni.
A zene! Rákosi elvtársat éltető nóták szólnak, mozgalmi dalok. Kovács Edit ajánlja a Best of communism CD-t. Schlanger András azt kérdezi a rendezőtől, milyen bohócot szeretne. Koltay azt feleli, olyat, amelyik sír is, nevet is. „Megbolondítjuk a nézőket, senkiről nem tudjuk, ki kicsoda. Bonyolult a történelem, az embereket meg lehet hülyíteni..."
Témánál vagyunk, a történelemnél, és az utókor felelősségénél. Koltay Gábor témájánál.
2. bejegyzés
14 óra 40., 2-es próbaterem. Mostanra már minden színész elolvasta a szövegkönyvet, kiosztották a szerepeket. Koltay Gábor elmondja, hogy Czitor Attila asszisztenssel hogyan képzelték el a színpadképet. Ne kelljen sok átrendezéssel bíbelődni, a háttérbe különböző képeket vetítenek, mozgóképek és hangbejátszás idézi az ötvenes évek hangulatát. Középen nagy Rákosi-kép lesz, korhű tárgyak, ruhák, frizura segíti a légkörteremtést. Bevonulás diszkózenére, mozgalmi dalokra, Rákosit éltető vastapsra a nézőtérről. Így kezdődik majd az előadás.
1. bejegyzés
A startpisztoly eldördült, a próbaterem még üres
Déli eligazítás némi spéttel fél egy után a színészklubban. Fekete Péter hivatalos budapesti távolléte miatt Seregi Zoltán rendező ugrik be, hogy köszöntse a nagy verseny résztvevőit. Tolmácsolja a direktor üdvözletét, s mindenkit megnyugtat: Péter jön, amint tud, itt lesz. A házigazdák részéről minden készen áll a játékhoz, hamarosan eldördülhet a startpisztoly.
Előtte még néhány formaság: Seregi Zoltán bemutatja a csapatokat, írókat, rendezőket, színészeket, háttérmunkásokat. A három alkotó team összetétele is a hagyományoknak és a versenyszabályoknak megfelelően sorsolással dőlt el. Kiderül, hogy Szabó T. Anna költőnőt még nem sikerült felkölteni. Gondos házigazda módjára Seregi Zoltán figyelmezteti a résztvevőket, hogy ne feledjék, egy órával kevesebb idő áll majd rendelkezésükre, mivel hajnalban átállítják az órát.
Már csak a próbatermeket kell kisorsolni; ez is megtörténik, irány a tetőtéri, kicsit, sötét próbaterem. Ebbe kell majd fényt vinni, ez is szép kihívás. A 3-as csapat rendezője Koltay Gábor, névnapja alkalmából Isten éltesse - köszönti fel Seregi Zoltán.
Örömteli bejelentésnek indul, aztán kiderül, ellenkezőleg: a Jókai színháznak kiváló forgószínpada van, de erre most ne számítsanak a művészek, mert elromlott, nem működik. Kezdődjenek hát az olvasópróbák, 14 órától már a nyilvános főpróbákra bárki belátogathat. Eldördül a startpisztoly, irány a tető!
Darab tehát már van, munkához lehet látni. A feladat világos, ha a rendező tudja, elmondja, mit akar, utána a színészek kreativitásán a sor. Gondolom én. Hogy mit gondolnak a színészek, mindjárt kiderül. Vagy kicsit később, de délutánig biztos. Csak jönne már valaki! A helyükben én már izgulnék, nincs sok idő lapzártáig. Akarom mondani a premierig.
