A fődíjat a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadása,
A velencei kalmár nyerte el (fotó: Barabás Zsolt)
Mészáros Csilla
Magyar Színházak XXIII. Kisvárdai Fesztiválja
2011. június 17-25.
Kisvárda 1989 óta ad helyet a határon túl működő színházak fesztiváljának, a felvidéki, délvidéki, erdélyi és kárpátaljai társulatok találkozójának. Ugyan évről évre felmerül a kérdés, sikerül-e jövőre is megszervezni a fesztivált, idén kisebb megszorítások árán ugyan, de az összefogás és a támogatások következtében ismét lehetőség nyílt a közös ünnepre. Ez a bő egy hét alkalom a találkozásra és a (nem csak szakmai) beszélgetésekre.
A fesztivál támogatása a Nemzeti Kulturális Alap és a Kulturális Minisztérium szabadtéri színházak pályázatából tevődik össze (idén 19 millió forinttal kaptak kevesebbet, amely nem csak a fesztivált érinti tevőlegesen, hanem a nyári várszínházi estéket is). Az elvonások miatt csökkent a költségvetés, így például kiesett az egyik korábbi fesztiválhelyszín, a Rákóczi Stúdióterem, valamint elmaradtak a főiskolások előadásai, a hozzájuk kapcsolódó workshopok, és étkezést sem tudtak biztosítani. Helyette a stúdiódarabok bekerültek a Művészetek Házába, és olykor elég lehetetlen időpontokban, éjfél tájt kezdődtek az előadások - ezt figyelembe véve délután kettőre tolták a szervezők a szakmai beszélgetések időpontját. Viszont a korábbi években megszokott bográcsozás elmaradását némiképp pótolták a kulináris helyi ízek: rongyos lapótya, csőröge fánk, lapcsánka, harcsapaprikás túrós csuszával, csavart fánk szilvalekvárral töltve, birkapörkölt, és más tájjellegű ételek ínycsiklandozó illata csalogatta ide a látogatókat. A Flórián téren így igazi kis fesztiválfalu született, amit népművészeti és kézműves kirakodóvásár gazdagított. És még sok más. A fesztivál kísérőprogramjai közé tartozott például a Hajnal Mihály grafikus, festőművész alkotásaiból szervezett kiállítás, valamint az új színházi könyvek bemutatója Szabó István, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet igazgatóhelyettesének felvezetésével. (A Pódiumterem tükörfalaira fellógatott izgalmas kötetek formabontó kiállítását Zsigmond Andrea álmodta meg.) Fábry Sándor pedig a fesztivál több éve, rendszeresen visszatérő vendégeként tartott előadóestet, de rendkívülinek mondható még, hogy a díjkiosztó ünnepély után az Orlai Produkciós Iroda előadását, az Esőembert láthatta fesztiválzáró produkcióként a közönség.
Az előbb felvázoltakhoz képest más változások is történtek a korábbi évek hagyományaihoz mérten, amikor is például felkértek rendezőket is a moderálásra, idén azonban a szakmai beszélgetéseket kizárólag a Színházi Kritikusok Céhének egy-egy tagja vezette. Az is eltért az eddig megszokottól, hogy ebben az évben a három régió színházi repertoárjai közül nem egy, hanem három szakember válogatott. Ungvári Zrinyi Ildikó docens az erdélyi és kárpátaljai előadások közül két sepsiszentgyörgyi (Tamási Áron Színház: A velencei kalmár; valamint M Stúdió: A behajtó), és négy marosvásárhelyi (Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata: Platonov, de szintén tőlük bekerült az OFF programba a Börtönnapló és a Pinokkió is, valamint az Akadémiai Műhelytől a Guppi) előadást hívott meg. A temesváriak is két előadást hozhattak Kisvárdára (Csiky Gergely Színház: Ahogy tetszik; valamint egy az OFF program keretében bemutatott bábjáték: Zián és Kopik), akárcsak a csíkszeredai színház (Csíky Játékszín: Finito, és az OFF programban bemutatott Csókos asszony). Ungvári beválogatott előadásokat még Gyergyószentmiklósról (Figura Stúdió Színház: A hazug), Nagyváradról (Szigligeti Társulat: Hat szereplő szerzőt keres) és Székelyudvarhelyről is (Tomcsa Sándor Színház: Portugál), valamint egy-egy OFF programban részt vevő produkció is teret kapott Szatmárnémetiből (Harag György Társulata: Chioggiai csetepaté) és Kézdivásárhelyről (Városi Színház: Sóska, sültkrumpli) egyaránt.
Vicsek Károly rendező a délvidéki színházak repertoárjából javasolt a fesztiválra négy szabadkai produkciót (Népszínház Magyar Társulata: Eastwicki boszorkányok, és szintén a népszínháztól az OFF programban bemutatott (Egy)Mássalt, valamint teret kapott Urbán András Társulatának két előadása, A kisinyovi rózsa és a Magyar kezdők(nek)). Valamint beválogatott még két előadást Újvidékről (Újvidéki Színház: Szentivánéji álom, A Mester és Margarita), és egy vajdaságit (Tanyaszínház: A falu rossza).
Hizsnyan Géza kritikus pedig a felvidéki előadások között szemlézett, és két komáromi előadást hívott meg a fesztiválra (Jókai Színház: Cseresznyéskert, valamint SZEVASZ Vándorszínház: Lear Leányai).
Az Urbán András Társulat A kisinyovi rózsa című
előadása a szakmai zsűri megosztott díját kapta meg
A Pódiumteremben tartott szakmai beszélgetések, viták - értelemszerűen - mindig más és más hangulatúak voltak, a nagy egyetértésektől az éles nézetkülönbségekig széles volt a skála. Köszönhető ez elsősorban annak, hogy szinte minden nap más moderálta az eszmecserét - úgymint Budai Katalin, Nánay István, Stuber Andrea, Pethő Tibor, Markó Róbert, valamint egy-egy előadáshoz kapcsolódó beszélgetést szintén vezetett Köllő Kata vagy Kovács Dezső is. A társulatok tagjai, előadások rendezői is nagyban irányították a beszélgetések irányvonalát. Szerencsésnek mondható, hogy - szemben a POSZT-tal - a kisvárdai beszélgetéseken csak a szakma van jelen, így egymás között, egymásnak szegezve a kérdéseket valóban kialakulhat, és rendre ki is alakul releváns vita - amelynek egyben helye a méltatás is. Csak egy ilyen intim közegben lehetséges a kérdések felvetése, hiszen a közönségtalálkozó önmagában véve egészen más műfaj. Ezzel együtt a szakmai szempontokat szem előtt tartó, de ugyanakkor a közönséget is megcélozni szándékozó, csupán a fesztivál ideje alatt létező újság, a Kisvárdai Lapok is egy fórum a látott produkciókról való értekezéshez. A szerkesztők (Demeter Kata, Fazakas Márta, Mészáros Csilla, Sebestyén Rita, Selmeczi Bea, Varga Anikó, valamint a főszerkesztő Zsigmond Andrea) és más kritikusok is - úgymint Zappe László, Nánay István, Köllő Kata, Markó Róbert, Szepesi Kriszta és Kovács Dezső - egyaránt annak érdekében munkálkodtak, hogy minél színesebb legyen a fekete-fehér újság, és különböző nézőpontok kerülhessenek egymás mellé, minél több oldalról körüljárva a színház, mint eszmény és mint szakma fogalmát.
Minden fesztivál magában hordozza azt a rizikót, hogy a meghívott előadások - a szokásos játszóhelyükből való kiszakítás miatt - minőségileg nem tükrözik az eredeti nívót, hatást, mint például a Koltai M. Gábor rendezte Ahogy tetszik c. előadás. Történt ugyanis, hogy a temesváriak kikényszerültek a várszínpadra, ami egészen furcsa helyzeteket hozott létre. Eredetileg az előadás a függöny mögött kezdődik, míg a mostani elgondolásban a vár mögötti tér szolgált játszóhelyül, és onnan vonultak „ki" az ardeni erdőbe - pontosabban be, a színpadra. A várszínpad pedig olyan hatalmas teret engedett a játéknak, hogy kissé elvesztek benne a szereplők (eredetileg száz főt befogadó stúdiószínpadon játszották az előadást). De említhetnénk még példának okáért a Guppit is, ami a Művészetek Háza Kamaratermében megemelt színpad - vagy legalábbis emelkedő nézőtér - híján több jelenetből szinte semmit nem látott az a néző, aki nem az első egy-két sorban kapott helyet. Ugyanakkor a Tanyaszínház A falu rossza című előadása egészen furcsán hatott volna a Színházteremben, ellenben a várszínpad nagy tere és sajátos atmoszférája kimondottan serkentően hatott a produkcióra, de a Platonov furcsa, meseszerű és groteszk, erős vizuális és akusztikus elemekkel dolgozó előadása is ebben a térben lelt igazán otthonra.
Számtalan kihívást kell leküzdenie a társulatoknak egy-egy ilyen, saját közegéből kimozdított esemény kapcsán. Ám a kényszerűségek miatti megszorítások és a bizonyos mértékben megváltozott körülmények ellenére a legkevésbé sem elvitatható az a tény, hogy Kisvárda az a hely, ahol találkozni lehet. Gondolok itt egyrészt a társulatok rég várt egymást üdvözlésére, de leginkább szervesen a határon túli színházakban zajló folyamatok felmutatásának lehetőségére. Színháztörténeti értelemben rendkívül fontos ez a bő egy hét, de Kisvárdának éppígy szívügye, hogy jövőre is találkozhassunk. Mert bár már szinte minden országhatár megszűnik körülöttünk, még sincs sok alkalmunk kárpátaljai vagy újvidéki színházat látogatni rendszeresen. Amennyiben Leleszi Tibor, Kisvárda város polgármesterének szavai prófétikusak, akkor jövőre Szlovéniából, Lendváról is csatlakozik a fesztiválhoz a magyar társulat - immár négy régió határokon túl működő színházi folyamatainak keresztmetszetét megmutatva.
A Csíki Játékszín a közönségdíjat nyerte el Finito című előadásával (fotó: Adriana Grand)
A szakmai zsűri tagjai Proics Lilla kritikus, Bicskei István színész, Nagy Viktor rendező, Nánay István kritikus és Tasnádi Csaba rendező voltak, a közönség zsűri munkájában Halmay Balázs, Hegedűs Katalin, Fehérvári Béláné Ili, Mérész Anikó és Lábiscsák János vett részt. A zsűri munkája nehéz volt, hiszen túlzás nélkül rendkívül színes és izgalmas előadások kerültek idén Kisvárdára.
A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Életmű-díjat adományozott Banka Líviának, az Újvidéki Színház művészének, valamint Czintos Józsefnek, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat művészének.
A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma által felajánlott díj összegét a szakmai zsűri megosztotta a Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Urbán András Társulata által játszott A kisinyovi rózsa (rendező: Urbán András) és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata által bemutatott Platonov című előadás (rendező: Harsányi Zsolt) között.
A fődíjat a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház A velencei kalmár (rendező: Bocsárdi László) előadása kapta.
Kisvárda város díját a Vajdasági Tanyaszínház A falu rossza című előadásnak ítélte a szakmai zsűri (rendező: Táborosi Margaréta)
A közönségdíjat a Csíki Játékszín Finito (rendező: Victor Ioan Frunza) című előadása nyerte el.
A Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza által felajánlott legjobb alakítás díját a szakmai zsűri döntése két színésznek ítélte oda: a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház A velencei kalmár előadásban Shylock szerepét játszó Szakács Lászlónak és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat Platonov című előadásából Trileckij orvos szerepét megformáló László Csabának.
A legígéretesebb fiatal színész számára alapított Teplánszky Kati díjat a szakmai zsűri döntése alapján a Csíki Játékszín Finito és Csókos asszony című előadásában nyújtott alakításáért Benedek Ágnesnek ítélték oda.
A Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza által felajánlott egyéni díjat a szakmai zsűri döntése alapján a Komáromi Jókai Színház Cseresznyéskert előadásából Ranyevszkaja megformálásáért Bandor Éva,a Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Urbán András Társulata által bemutatott A kisinyovi rózsa című előadásban nyújtott alakításáért Mészáros Árpád, és a Csíki Játékszín Finito című előadásának látványvilágáért Adriana Grand díszlet- és jelmeztervező kapta.
A közönség zsűri által felajánlott díjat a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház a Portugál című előadásában Csipesz szerepének megformálásáért Barabás Árpád nyerte el.
