Legjobb színpadi szöveg: Pintér Béla
Darvasi Ferenc - Elek Tibor
POSZT 2011 - Útközben
Az idén 11. alkalommal megrendezett Pécsi Országos Színházi Találkozóra sajátos színháztörténeti határhelyzetben került sor. Jordán Tamás és Simon István tavalyi távozását követően először rendezték meg Márta István művészeti vezető és Stenczer Béla fesztiváligazgató irányításával, de a kései kinevezések miatt a lehetőségeik korlátozottak voltak, hangsúlyozták is az idei POSZT átmenetiségét minden korábbi és a fesztivál ideje alatt tett megnyilatkozásukban. A színházi szakma megosztottsága, intézményi formákat is öltő ellentétei természetesen nem hagyták érintetlenül a találkozót sem. A nyilvános és az informális szakmai beszélgetések témája nem véletlenül volt gyakorta a változás, a megújulás szükségessége, ugyanakkor a hagyományokhoz való ragaszkodás is. Márta István vigyázó szemét láthatóan már inkább a következő évi POSZT-okra vetette, s az ideit azok előkészítésére is igyekezett felhasználni. Meghívására zártkörű megbeszélést tartottak az országos szakmai szervezetek elnökei a fesztivál jelenét és jövőjét érintő kérdésekről. A megbeszélésen a Magyar Színházi Társaságot Csizmadia Tibor, a Teátrumi Társaságot Vidnyánszky Attila, a Fővárosi Színigazgatók Szövetségét Bálint András, a Vidéki Színházigazgatók Szövetségét Fekete Péter képviselte. Márta István többször hangsúlyozta, szeretné, ha a POSZT a magyar színházi világ, a szakma egésze és a színházat szerető közönség, illetve a pécsi polgárok közös ügye lenne. Az ebbe az irányba mutató elképzeléseiről beszámolt azon a nyilvános fórumon is, amelyen a tulajdonosok (Magyar Színházi Társaság és Pécs városa), a szakma képviselői egyaránt elmondhatták véleményüket. Számos kérdés nyitva maradt azonban továbbra is, miközben a változás, a megújulás jelei is érzékelhetőek voltak már ezen a találkozón.
Legjobb előadás: Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból (rendező: Alföldi Róbert)
A POSZT a hagyományainak megfelelően idén is egyidejűleg kívánt az elmúlt évad legjobb előadásainak a seregszemléje, versenye s ugyanakkor egy sokszínű kulturális fesztivál lenni. A június 9-től 18-ig lezajlott versenyprogramot számtalan OFF program, kiállítás, beszélgetés, felolvasás, színházi és zenei előadás egészítette ki. A korábbiaknál szűkítettebb költségvetés miatt (a 74 milliós önkormányzati támogatáshoz csak 45 millió állami érkezett) az intimebb rendezvényekből, előadóestekből, koncertekből kevesebb volt (elmaradt a tervezett East koncert is), de még így is 200-nál több műsor valósult meg. A versenyprogramba 12 színház 15 darabja került be: 9 pesti, 4 vidéki, 2 határon túli. A Nemzeti Színházból 3 produkció (Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe, Három nővér, Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból) is érkezett, Debrecenből kettő (Mesés férfiak szárnyakkal, A revizor), míg a többi színházból, Sepsiszentgyörgyből (A velencei kalmár), Kolozsvárról (Leonce és Léna), Egerből (Prolik), Pécsről (Parasztopera), valamint a Bárka Színházból (Nehéz), a Vígszínházból (Mikve), a Pintér Béla Társulattól (Szutyok), a Katona József Színházból (A mizantróp), a Színház- és Filmművészeti Egyetemről (Félelem és macskajaj a Harmadik Birodalomban) és a HOPPart Társulattól (Chicago) egy. Az előadásokat idén már hárman, Szilágyi Lenke fotóművész, Urbán Balázs színikritikus és Vekerdy Tamás pszichológus válogatták ki. A korábbi egyszemélyi válogatáshoz képest ez elvileg nagyobb lehetőséget teremtett már idén is a többféle nézőpont és értékrend megjelenéséhez a versenyprogramban. Figyelemre méltó mégis ezzel összefüggésben Hargitai Iván, a Pécsi Nemzeti Színház korábbi főrendezője, az idei szakmai zsűri egyik tagjának véleménye, amit a Dunántúli Napló július 15-ei POSZT-os melléklete közölt: „kicsit szélesebb spektrum felé kéne nyitni a válogatással, mert behatárolható ízlésvilág uralta az elmúlt 11 év versenyeit. Nem a popularitás felé mozdulnék, ám azon mindenképp változtatni kell, hogy több társulat is úgy érzi, bármit csinálhatnak, őket úgysem választják be soha." Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy mindig lesznek olyanok, akik méltánytalannak érzik majd kedvenc színházuk, előadásuk kimaradását, mint ahogy olyanok is, akik ilyen értelemben pártatlanul, csupán a saját szakmai értékrendjük és ízlésviláguk szerint kifogásolják egyes előadások jelenlétét, s mások hiányát. A mienk szerint például az idei versenyprogramba az egri Prolik helyett bizonyára lehetett volna méltóbb előadást választani, például a kecskeméti Caligula helytartóját.
Legjobb női főszereplő: Szalontay Tünde
A helyszínek tekintetében is gazdag volt a fesztivál, jóllehet több korábbiról különböző okok miatt le kellett mondaniuk a szervezőknek, de újakat találtak helyettük. Csak a versenyprogramnak 5 létesítmény adott otthont: a legtöbb előadást természetesen a Nagy- és a Kamaraszínházban játszották, de a Vadászjeleneteket például a pellérdi ipari parkban, a Chicagót a Park moziban, a Félelem és macskajajt pedig a Lakásszínházban. A szakmai beszélgetések visszatérő helyszíne a Pécsi Kulturális Központ volt, a Nyílt Fórumnak a Művészetek és Irodalom Háza. Ezeket egészítették ki a szabadtéri helyszínek (például az előtérbe került Jókai és Kossuth tér), valamint a 2010-ben felépült Kodály Központ. Többször szóba került ugyanakkor már az is, hogy a Zsolnay-negyed közelgő, őszi átadásával új helyszíneket találhat magának a POSZT.
A szakmai beszélgetések első három napját Sopsits Árpád rendező és Elek Tibor kritikus, irodalomtörténész vezette, őket Pethő Tibor kritikus és Anger Zsolt színész, rendező, majd Szűcs Katalin Ágnes kritikus és Dávid Zsuzsa rendező váltotta háromnaponta, végig Winkler Nóra moderálása mellett. Nehéz műfaj - a különböző alkotói érzékenységek miatt is - az előadások létrehozói, megvalósítói jelenlétében, ugyanakkor közönség előtt zajló szakmai vita. Az idén újdonság volt a külföldi szakemberek bevonása ezekbe, de eldöntendő, hogy melyik irányba kívánnak továbblépni a szervezők: közönségtalálkozó vagy a szakmaiság erősítése? A versenyprogram előadásairól szóló disputákon túl is számos izgalmas beszélgetés volt, például független színházak helyét, lehetőségeit, a kőszínházakhoz való viszonyukat és a pályakezdő színészek nehéz helyzetét körüljáró. Vagy az olyan közönségbarát találkozó, amelyen Veiszer Alinda a kétszeres Kossuth- és Jászai Mari-díjas Törőcsik Marit kérdezte abból az alkalomból, hogy a művésznő átvette a Színházi Kritikusok Céhe által idén alapított életműdíjat.
Legjobb férfi főszereplő: Mucsi Zoltán
A POSZT a kortárs magyar dráma fontos megjelenési helye is. Ehhez kapcsolódóan idén is fontos rendezvényekre került sor a Színházi Dramaturgok Céhe szervezésében. A POSZT felolvasószínháza keretében megismerkedhettünk Szálinger Balázs 91%, Zalán Tibor Szása i Szása darabjával, a Nyílt Fórumon pedig Maruszki Balázs Dono rea, Szabó T. Anna és Lázár Zsigmond Kirké, valamint Borbély Szilárd Az olaszliszkai című darabjával. A Nyílt Fórum Füzetben idén megjelenő három új magyar darabot (Juhász Kristóf: Pestis 41., Székely Csaba: Bányavirág, Szöllősi Mátyás: Lassan, visszatartva) rangos hozzászólók segítségével, egy-egy tematikus vita során beszélték meg a résztvevők Csáki Judit moderálása mellett. A hagyományosan kiosztott Vilmos-díjat a Bányavirág nyerte el. A Pécsi Harmadik Színháztól Kiss Judit Ágnes drámájának, a Prága, főpályaudvarnak a műhelybemutatóját láthatták az érdeklődők. Az off-programok között szerepelt Csákányi Eszter és Katona László duója, a Dolcsaja vita, mely Parti Nagy Lajos szövege alapján készült, valamint a Bíró Kriszta válogatta és szerkesztette Nőnyugat, a Thália és az Örkény Színház produkciója, mely a Nyugat folyóirat körüli hölgyekről szól.
MASZK Országos Színészegyesület díja: Köles Ferenc
A díjak alapján elmondható, az idei év a Nemzeti Színházé, másodsorban Pintér Béláé és a társulatáé volt. A szakmai zsűri díjai mellett némiképp háttérbe szokott szorulni a MASZK Országos Színészegyesület, illetve a Fidelio díja. Előbbiben Köles Ferenc és Pap Vera részesült - a színész zsűri tagjai Barnák László, Felföldi Anikó és Mihályi Győző voltak. A Fidelio díjat, mely a legjobb 30 év alatti színészeket jutalmazza, idén a Nemzeti Színház két művésze kapta meg: Radnay Csilla az Egyszer élünk, valamint a Chicago című előadásokban, Szabó Kimmel Tamás pedig a Három nővérben nyújtott teljesítményéért. A POSZT-ok történetében korábban mindössze kétszer fordult elő, hogy ugyanaz az előadás bizonyuljon a legjobbnak a szakmai- és a közönség zsűrinél. Idén ez történt: a talán legfontosabb díjat Alföldi Róbert rendezése, a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból nyerte el. A legjobb rendező Mohácsi János lett a Parasztoperával. A főszereplők díját Szamosi Zsófia és Mucsi Zoltán, a mellékszereplőkét Enyedi Éva és Hevér Gábor kapta meg. Különleges látványvilágáért, a színházi eszközök komplex használatáért díjazták a Mesés férfiak szárnyakkal című produkciót. A legjobb jelmezért Remete Krisztinának, a legjobb színpadi zenéért Kovács Mártonnak járt az elismerés. A zsűri különdíját a Katona József Színház vihette haza A mizantróp című előadásáért. A szakmai zsűri munkájában egyébként a különböző szakmai szervezetek képviseletében Berzsenyi Krisztina, Egri Márta, Hargitai Iván, Rádai Andrea, Solténszky Tibor és Térey János vett részt.
Fidelio díj (legjobb 30 év alatti színésznő): Radnay Csilla
A legjobb színpadi szöveg Pintér Béla Szutyokja lett. Itt jegyezzük meg, hogy az idei 15 előadásból Oleg Zsukovszkij, Szénási Miklós és Lénárd Ödön közös munkája, a Mesés férfiak szárnyakkal, Háy János Nehéz, Mohácsi István Egyszer élünk című darabja, valamint Pintér Béla Parasztoperája és Szutyokja, összesen tehát 5 alkotás a kortárs magyar drámát képviselte (ebből négynek volt most az ősbemutatója, a Parasztoperának a pécsi a második premierje), ami a mai magyar színházi viszonyokat ismerve - sokkal nagyobb arányban kerülnek színpadra klasszikusok, mint kortárs művek - mindenképpen jó aránynak számít. Ebből az öt előadásból az a tendencia is kiolvasható, ami olyannyira jellemzi a posztdramatikus színházat: a leírt szó nem számít már szentnek, a szöveg funkcionális szempontból fontos, a színpadon kell működnie; a szépirodalmi szempontok másodlagosak vagy nem is érvényesek. Az öt darabból négy abszolút a színpadra, előadásszövegnek készült, egyedül Háy János a Nehéz című műve tekinthető, legalábbis ebben az értelemben, klasszikus drámának.
Legjobb férfi mellékszereplő: Hevér Gábor
A POSZT jövőjével összefüggésben több alkalommal elhangzott az is, hogy Pécs városa mindenképp szeretné megtartani a rendezvényt. Páva Zsolt polgármester biztosított mindenkit arról, hogy amennyire csak lehetőségében áll, a város támogatni fogja a színházi találkozó megrendezését. Határozott törekvésként fogalmazódott meg a találkozó nemzetközi jellegének erősítése, a külföldi szakmai szervezetek és képviselőik ideinél is hangsúlyosabb bevonása. A jövő évi program szemlézése egyébként már meg is kezdődött, immár négyen, Bicskei István színművész, Lőrinc Katalin táncművész, Rockenbauer Zoltán művészettörténész és Zappe László színikritikus választják majd ki a versenyprogramban szereplő műveket, egy színháztól lehetőleg egy előadást. Mivel többen is felvetették ugyanakkor, hogy ez a koncepció ellenkezik a minőségelvűség szempontjával (hiszen ha egy teátrum több színvonalas előadással is rendelkezne, akkor valamelyiket otthon kellene hagynia), Márta István nyomatékosította, hogy nem diktátumról van szó, ha nagyon indokolt, a jövőben is meghívható egy helyről több produkció is. Az évről évre felbukkanó kérdésre, hogy a POSZT-nak a magyar színházi élet keresztmetszetét kell-e megmutatnia vagy pedig a legjavát, a jelenlévő szakemberek többnyire egyetértően válaszoltak: egyetlen színházi fesztiválnak sem lehet a célja a középszerűség bemutatása, egyértelmű, hogy a válogatók minősítése alapján legjobbnak számító előadásokat kell elhozni Pécsre.
A színházi találkozóról írott részletesebb, az előadásokat is elemző, értékelő tudósításunkat a Bárka 2011/4-es számában olvashatják majd.
