Darvasi Ferenc blogja
B csapat
rendező: Szalay Krisztina
színészek: Deutsch Anita, Tarsoly Krisztina, Fábián Anita,
Katkó Ferenc, Presits Tamás és Janik László
8. bejegyzés
Főpróba
Az ember mikor délben bekukkant, először fel-alá rohangáló színészeket lát a színpadon. Janik László poénkodik, mint ahogy a tegnapi próbák előtt, alatt és után is, uralja a színpadot. Presits Tamás a szövegét próbálja: hangsúlyokat, beszédtempót. Megjelenik egy vadidegennek tűnő nő, jé, ez Tarsoly Krisztina, csak parókában. Főpróba előtt vagyunk, díszletbeállítás közben. Mivel rövid az idő, még ilyenkor is kísérletezni kell: például a hangokkal és a fényekkel - természetesen egészen más jellegű főpróba ez, mint egy két hónapos próbafolyamat után. Katkó Ferencnek még ruhát is kell keresni, a számára kiválasztott zakó túl rövid. A színészek „próbán kívül" magukban és párban is elpróbálnak ezt-azt. Szalay Krisztina még utoljára elbeszélget egyénileg a játszókkal.
Janik László, Presits Tamás, Fábián Anita és Tarsoly Krisztina
Aztán elkezdődik a főpróba. A szappanopera-forma koncepciója mellett maradtak az előadók. Csipke Sándor ügyelő is feladatot kap a produkcióban, sőt, vele kezdődik az: felmegy a színpadra, távirányítót keres, és mikor megnyomja a bekapcs-gombot, szétmegy a függöny. A szereplők, mint egy sorozat elején, egy-egy pillanatra megjelennek a színen, hogy aztán távozzanak is: egy-egy jellegzetes momentumát villantják meg a majdani produkciónak. Kis szünet, és kezdődik a „tévéjáték". Csipke Sándor végig a színpad sarkában ülve nézi a műsort. Ha nem is Elvis Presley-dalok lesznek, de más közismert slágerek. A színészek - ahogy az egy jó szappanoperában vagy más tévéműsorban várható is - csak tátognak, a dalokat előre felvették, „kívülről" játsszák be őket. A végeredmény egy nagyjából fél órás előadás lesz, zenével, énekkel, humorral - megéri megnézni.
Deutsch Anita és Katkó Ferenc
7. bejegyzés
Ajánló
Tarsoly Krisztina és Janik László
Este hét is elmúlt, kezd összeállni az előadás. Az alapkarakterek már megvannak, persze csiszolni rajtuk azért még lehet a szombat esti bemutatóig. Este hét múlt, innentől a hangpróbák következnek, a dalok, hiszen erre eddig idő sem volt. Ha ajánlani akarnám Szalay Krisztináék produkcióját, és miért ne akarnám, megjegyezném, hogy lesz benne minden, mi szem szájnak ingere: Elvis Presley-dalok, tánc, de egészséges erotika, valamint szörnyszülött is. Janik Lászlónak van a legjobb dolga, körbeszeretheti a három nőt, az ál-finn, valójában ízig-vérig magyar nőt alakító Tarsoly Krisztinát, a békéscsabai strandok királynőjét játszó Deutsch Anitát és az elhagyott, megcsalatott nőt hozó Fábián Anitát. És akkor még nem beszéltem Godzilláról, alias Presits Tamásról, valamint a 20 éve nő nélkül tengődő férfit alakító Katkó Ferencről. Érdekes előadás lesz, ez már az elején is látszott. A darab tele van ötlettel, humorral, a színészek pedig percről percre közelebb jutnak a szöveghez és a karakterekhez, úgyhogy mindenképp érdemes lesz megtekinteni holnap a Godzillát.
6. bejegyzés
Gyakorlatias dolgok
Engem, akit nem lehet megvádolni azzal, hogy gyakorlatias lennék, mindig lenyűgözött az a színházban, és főként a próbafolyamatokban, mennyi praktikus apróságnak a helyén kell lenni, hogy működőképes előadás szülessen a végére. Mennyi részletkérdés van, amit ha jól megoldanak, akkor észre sem vesszük, viszont ha csak egy is megoldatlan marad közülük, nagy blamát jelenthet a színpadon. Hogy kinek mikor hol kell állnia, ki kell-e mennie, be kell-e jönnie, ne takarja ki a másikat, a tárgyakat mikor hozzák be, mikor használják, mikor ne és a többi. Ezeket a drámaíró versenyen a pillanat törtrésze alatt meg kell oldani.
5. bejegyzés
Milyen is egy echte szappanopera?
Eldöntetett, hogy lesz némi vagy nem is annyira elhanyagolható szappanopera jellege az előadásnak. Aztán persze jön a kérdés - nyilván ez csak humor -, hogy jó, szappanopera, de melyik nemzet műfaji sajátosságait kéne alapul venni. Az indiaiak, legalábbis Janik László szerint, szinte mindig énekelnek a teleregényeikben. A kínaiak meg folyton kimerevített arccal bámulnak a jelenetek végén - ezt fel lehetne használni az elsötétítések előtt a színpadon is. És ha szappanopera, akkor természetesen lehet széles gesztusokkal, hangosan is játszani.
4. bejegyzés
Az alapkoncepció keresése
Az olvasópróbáról szépen lemaradtam egyéb teendők (fotózás, interjúzás stb.) miatt. Mire a színészekkel találkozom, már az első próbánál járnak a Stúdiószínházban (az 1-es próbateremben, hivatalos nevén). Sok még a kérdőjel, de hát hogy ne lenne ilyen kevés idő eltelte után. Szalay Krisztina nem akarja mindenáron a saját akaratát ráerőltetni a színészeire, türelmesen meghallgatja a véleményüket. A polémia azon megy először, hogy - randán fogalmazva - ki milyen típust játsszon. És valóságos karaktereket vagy teljesen elrajzoltakat. Megszületik egy szőke, szexmániás figura (Fábián Anita) és egy lassú, tisztaságmániás (Deutsch Anita) vázlata - persze ilyenkor még képlékenyek a figurák, sok változás lehet a későbbiekben. Kérdés, hogy reális síkon menjen a történet avagy bolondok házát játsszanak. Tehát hogy mi legyen az alapkoncepció. Az elmegyógyintézetes verziót kipróbálják, aztán nem viszik tovább. Viszont realistán sem akarják játszani, komolyan venni - maga a történet nem olyan. Arra a következtetésre jutnak, közösen, hogy szappanoperát csinálnak az alapanyagból.
3. bejegyzés
A kezdő lépések
Szalay Kriszta és csapata a Godzilla, avagy tényleg a cunami áldozata lett a magyar paprika? című darabot kapta feladatul, melyben egy őrült tudós, Ottó a magyar embert igyekszik kikísérletezni. A professzor egy japánt vesz alapul, azt eteti, itatja, és próbálja bizarr módon megváltoztatni. Kalickába zárja a férfit. De nem csak ennyiről van szó: mindenkiből magyart akar csinálni. A paprikával való foglalatoskodás csak álca, ennél sokkal nagyobb kísérletről van szó. A végső cél az lenne, hogy mindenki, Obamától Bin Ladenig magyar legyen. Tiszta őrület.
2. bejegyzés
Előfeltevések
Az egyik énem azt mondja: van valami perverzió az egyetlen éjszakás drámaírásban és az egyetlen hétvégére korlátozódó drámaversenyben. Képtelenség ennyi idő alatt színvonalas drámát írni, ez az egyik. Képtelenség ennyi idő alatt színvonalas bemutatót színpadra álmodni, ez a másik. Nemcsak a szöveggel nem lehetséges intim viszonyt kialakítani, de a próbákra ráadásként bejárhatnak a nézők.
Persze, mindez kukacoskodás - és ezt már a másik énem gondolja -, hiszen nem ez a lényeg, hanem a játék. Az együttgondolkodás, a nem megszokott igénybevétel, a vicces helyzetek, az összefogás. Bevállalni a kudarcos ötleteket is, őrjöngeni, szórakozni egy nagyot. A végére pedig úgyis lesz belőle valami izgalmas. A közönség pedig eleve jóindulatú.És talán hálás is, ha egy jó ötlet megszületésénél ott lehet a próbán.
1. bejegyzés
Villáminterjú Szalay Krisztinával a darabról és a benne rejlő lehetőségekről
Darvasi Ferenc: Milyennek tűnik első olvasatra a darab? Vannak már ötleteid, hogyan rendezed meg?
Szalay Krisztina: Nagyon jó a darab. Ettől meg is ijedtem először. Annyit tudtam csak előre, hogy nem akarom realista módon lejátszatni a szöveget. Remek az alapanyag, így nagy feladat lesz legalább ilyen jó előadást csinálni belőle. Sok minden eszembe jutott róla. Most nyilván nem mondom el, hogy konkrétan milyen dolgok, mert akkor titkokat árulnék el. Bányai Ágotával, az asszisztensemmel együtt döntöttük el, hogy melyik ötletből induljunk ki és úgymond mivel fejeljük meg a darabot. Egyébként eleve nehéz a feladat, merthogy zenés előadást kell létrehoznunk. Elvis Presley dalokat talált ki hozzá a szerző, amiket holnap estig meg is kell koreografálnunk. Tehát nem elég a szöveg, zene és tánc is lesz a bemutatónkban. 10 órától 12-ig végigvettük a hanganyagot, a fényt - hogy miket használjunk majd fel. A díszlet tekintetében meg abból élünk, amiből tudunk. Lehet, hogy a hangeffektek fogják megdobni az egészet.
