Erdész Ádám
Kassától Košicéig
1918-ban Kassa első megszállása úgy kezdődött, hogy a város vezetése táviratot kapott a Poprádon állomásozó csehszlovák egységek parancsnokságától: a katonák afelől érdeklődtek, hogy vajon szabadon bevonulhatnak-e Kassára? A város elfoglalása önkényes lépésnek számított, hiszen Kassa a szűk két héttel korábban megállapított demarkációs vonal magyar oldalán feküdt. Mivel a védelmére csekély és nem túlzottan elszánt helyi katonai erő állt rendelkezésre, Molnár Miklós kormánybiztos Budapestre utazott, hogy segítséget kérjen. A fővárosban még biztatást sem kapott, a Károlyi-kormányzatnak az volt az álláspontja, hogy a fegyveres ellenállás fölösleges vérontással járna, a határokról úgyis békekonferencia dönt. Molnár kormánybiztos látva, hogy a megszállás elkerülhetetlen, a csehszlovák kormány budapesti megbízottjával 10 pontos megállapodást kötött a részleteiről, feltételül szabva, hogy a január 2-i katonai bevonulás után a várost a magyar és a csehszlovák kormánybiztos együtt fogja irányítani. A megállapodásban az is szerepelt, hogy a megszállók a lakosság polgári és nemzetiségi jogait garantálják. A kormánybiztos megtette, ami tőle tellett, de az események nem e szerint a fogató könyv szerint alakultak. A magyar rendfenntartó erők felbomlottak, szétszéledtek, s a december 29-ére virradó éjszaka elszabadultak a háborús években féken tartott indulatok, tömeg verődött össze, és kirabolták a laktanyákat és azokat az épületeket, ahol élelmiszert vagy ruhaneműt sejtettek. Másnap a környező falvakból is jöttek zsákmányolni, akadtak olyanok, akik szekérrel érkeztek, hogy hatékonyabbak lehessenek. Ezek után a városból parlamentereket küldtek a csehekhez, hogy kezdjék meg a bevonulást és a rend helyreállítását. Kassa megszállása december 29-én délután meg is kezdődött, a kormánybiztos által kötött, amúgy is nehezen betartatható megállapodásról már szó sem esett.
A fenti szomorú történet rövidebb változata a Fórum Kisebbségkutató Intézet és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja által Kassától Košicéig címen kiadott Molnár Miklós-emlékkönyvben olvasható. A részletekbe menő, bővebb változat pedig Molnár Miklós könyvhöz csatolt, DVD-n megjelentett, több mint 4000 oldalas kéziratában. A trianoni döntés 100. évfordulóján megélénkült kutatói érdeklődés különleges, nagyon kevesek által ismert forrásokat tett nyilvánossá. Az impériumváltás utóbbi években kiadott dokumentumai között is egészen páratlan az a kézirat, amelyet az elmúlt évben a somorjai Kisebbségkutató Intézet munkatársai bocsátottak az érdeklődők elé.
A forráskiadvány szerzője kassai polgár volt, bár nem tartozott sem a tősgyökeresek, sem a Márai által képviselt többgenerációs polgárok világába. Molnár Miklós műbútorasztalosként, harmincévesen, 1906-ban költözött Kassára. A Szociáldemokrata Pártban tanulta meg a politika mesterségét, olyan jól, hogy már az első világháború előtt Kassa város képviselőtestületének tagjává választották. Az őszirózsás forradalom után a Károlyi-kormány Kassa kormánybiztosává és főispánjává nevezte ki. Ezzel a kinevezéssel előbb fő-, majd mellékszereplője lett annak a történelmi forgatagnak, amelynek végén Kassa megbecsült polgárából Košice hosszú ideig állampolgári joggal sem rendelkező lakója lett.
A váratlan fordulat jó tíz évvel később következett be, amikor a csehszlovákiai szakmai érdekképviseleti szervek, a szociáldemokrata mozgalom vezetéséből kiszorult Molnár Miklós hozzálátott egy, a kassai impériumváltás történetét feldolgozó forrásgyűjtemény összeállításához. Hatkötetes kézirata 1942-re készült el, az I. világháború utolsó honapjaitól 1919 végéig gyűjtötte össze a Kassán történt események dokumentumait. Korábban lapszerkesztőként dolgozott már szövegekkel, és – amint azt a forráskiadvány születését bemutató Bukovszky László írja – komoly segítséget kapott a kassai főlevéltárostól. Használt levéltári forrásokat, nagyszámú magándokumentumot, sajtóforrásokat, aprónyomtatványokat, könyvészeti irodalmat. Sőt, még oral history-forrásokat is, ami akkor még korántsem számított bevett gyakorlatnak. A forrásgyűjteménybe a magyar nyelvű dokumentumok mellett bekerültek cseh, szlovák, német, francia anyagok is. Ez utóbbiakat ismerősei fordították. A közel egy évtizeden át tartó kutatásnak köszönhetően jó szerkezetű, különleges forrásértékű kézirat született. A szerző a hatalmas terjedelmű legépelt szöveget hat fél bőrkötéses kötetbe köttette. A gépelt szövegek közé kéziratosak is kerültek, és az egész gyűjtemény értékét száznál több fénykép emeli. A sorjázó dokumentumok váltogatják a látószögeket: olvashatunk Kassát érintő nagypolitikai és diplomáciai anyagokat, a helyi intézmények iratait és a hétköznapokról tudósító leírásokat. Kiderül, mekkora vagyonvesztéssel és pánikkal járt a magyar korona felülbélyegzése, a takarékbetétek lefoglalása. Az élelmiszerhiányról, az árpa- és burgonyalisztről szóló részek ugyancsak meghatározó tényezőket dobnak elénk. A kötetek elején felsorolt fontos és dokumentált események között ilyen cím is szerepel: „Egész vonat fosztogató katona leszerelése a kassai állomáson.” – A forrásgyűjteményről akár a sűrű leírás is eszünkbe juthat.
Tegyük hozzá, hogy a szerző nem tudott mit kezdeni az elismerő szakvéleményekkel megtámogatott kézirattal. A Magyarországhoz való visszacsatolás után, szorító anyagi gondok közepette, annyit nem ért el, hogy Kassa város valamelyik közgyűjteménye részére megvegye a forrásgyűjteményt. Sőt, a Molnár életének legnehezebb napjai jöttek el, zsidónak minősített feleségét és egyetlen fiát deportálták, soha nem tértek haza. Molnár Miklós 1946-ban, 70 éves korában úgy halt meg, hogy egy évtizeden át írt nagy művét még egy közgyűjteménybe sem sikerült eljuttatnia, hogy legalább a biztonságos megőrzésben reménykedhessen.
A kéziratkötetek azután a családtagoktól az 1960-as évek elején kerültek pozsonyi és budapesti párttörténeti gyűjteményekbe. A különleges forráskiadvány most a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársainak jóvoltából elérhetővé vált. A könyvhöz csatolt DVD Molnár Miklós gépelt dokumentumait tartalmazza, eredeti szerkezetben. A szöveg közreadói a mutatós, album formátumú könyvben csatolták a forráshoz a maguk tanulmányait. Simon Attila az 1918–19-es államfordulat eseményeit foglalta össze, kiválóan, Szeghy-Gayer Veronika Molnár Miklós életrajzát írta meg, Bukovszky László pedig a kézirat születésének históriáját és további sorsát. A szép küllemű, elegáns könyv sok, tartalmilag is érdekes illusztrációt tartalmaz. A jó stílusban megírt, nem túl hosszú szövegeknek sok olvasóhoz kellene eljutni. Aki a részletekre is kíváncsi, annak ott a DVD, az ilyen, érzelmeket is megmozdító tematika tanulmányozását segíti, ha a szövegeket pörgetve minden szereplő elénk kerül: kassai képviselők, katonák, tisztviselők, politikusok, a szlovák, a magyar polgármester, a halálra ítélt 15 éves munkásfiú, a felülbélyegzett koronájáért valami élelmiszert remélő kassai asszony és a többiek, akikről Molnár Miklósnak köszönhetően valamit megtudhatunk.
