Mikor nem volt jó a kedvem,
A szomorúságot öleltem magamhoz.
Akkor jó lett. 

Mikor nem volt pénzem,
A szegénységemmel kérkedtem.
Akkor jó lett. 

Mikor nem volt szeretőm,
A magány karjaiba vetettem magam.
Akkor jó lett. 

Mikor áthúzták a szándékaimat,
Könnyű szívvel lemondtam róluk.
Akkor jó lett. 

Mikor meghaltam,
Akkor kezdtem élni.
Akkor jó lett. 



Talán

Talán majd az lesz
hallgatunk
bele a csöndbe
kell majd nézni
mikor már
nem kell semmitől
minek is kéne
attól félni  

Aztán meg az lesz
elleszünk
mint az a körte
hú de édes
lepottyant épp
a körtefáról
őszi nap árnya
szilvakékes    


Mosoly és pech  

A mosoly fészket keresett magának
a hentes arcán, hogy fémesen
csilloghasson. 

Meg szeretett volna kapaszkodni
a meddő asszony könnyes szeme alatt,
de nem talált fogást, lecsúszott. 

A hittérítőben reménykedett,
pedig az ki volt fordulva magából,
szőrnyű átkait szórva. 

A katona szája szögletében
is otthonra találhatott volna,
de puff, eltalálta egy golyó. 



Csupa élet  

Olyan kis helyes verseket írtok,
tipp-topp cuccokat; 

csecsebecséket csatoltok,
aztán mehet is a szerkibe. 

AH! OH! HÚ! HA!
Hogy odanerohanjak. 

Csupa púder és hajlakk.
Mit mondjak? Puff.  

Mindjárt elájulok!
Csak előbb még becsukom a  

szememet, aztán kinyitom, és
kiviszem a szemetet a kukába. 

Égetni valót gereblyézek.
Kórházba megyek, vérvételre. 

Prózai dolgaim lesznek máma.