Simai Mihály

mítosz

egy kéz
a szivárványt
hangokra bontja

egy hang
kettémetszi
a márványasztalt

az Idők rózsaablakából
kihajló lány
pillantása megvakítja a Szörnyet



Üzenet

Isten üvegfúvó lélegzetében
kék csillagokká robbant egy tükör
voltam míg voltam    immár megtörténtem
ha úgy vesszük  -  a létbotrány  kitört   

szilánkjaira hull ami törékeny
nincs már időm s nincs korlátom a térben   

ahová nézel    ott leszek az égen  

 / s rádsugárzom a fényem  -  tündökölj ! /




VÉNÖLŐ FAUN SZÍVVERÉSE

Még, még valami őrült áprilist!
Még, még – valami extatikus májust!
Még júniust, mely rózsavért iszik!
Még júliust, mely vérbő, szívboros..!
Mézédes őszt még ! vágytól bíboros,
gyönyörűségben fölfeslő leányhúst..!!   

Még, még – valami hars örömzenét!
Tobzódó poharat, izzó italt!
Egy ölelést még, mely annyira szép,
észre sem veszi, aki belehalt..!!

Megjelent a Bárka 2008/6. számában.

---

Kapcsolódó:

A Szépirodalmi rovat legfrissebb írásai:

Oláh András versei
Vida Gergely versei
Tandori Dezső verse
Bajtai András versei

Főlap