Versek






Simai Mihály

mítosz

egy kéz
a szivárványt
hangokra bontja

egy hang
kettémetszi
a márványasztalt


az Idők rózsaablakából
kihajló lány
pillantása megvakítja a Szörnyet




Üzenet

Isten üvegfúvó lélegzetében
kék csillagokká robbant egy tükör
voltam míg voltam    immár megtörténtem
ha úgy vesszük  -  a létbotrány  kitört   

szilánkjaira hull ami törékeny
nincs már időm s nincs korlátom a térben   

ahová nézel    ott leszek az égen  

 / s rádsugárzom a fényem  -  tündökölj ! /




VÉNÖLŐ FAUN SZÍVVERÉSE

Még, még valami őrült áprilist!
Még, még – valami extatikus májust!
Még júniust, mely rózsavért iszik!
Még júliust, mely vérbő, szívboros..!
Mézédes őszt még ! vágytól bíboros,
gyönyörűségben fölfeslő leányhúst..!!   

Még, még – valami hars örömzenét!
Tobzódó poharat, izzó italt!
Egy ölelést még, mely annyira szép,
észre sem veszi, aki belehalt..!!



Megjelent a Bárka 2008/6. számában.





Kapcsolódó:

A Szépirodalmi rovat legfrissebb írásai:

Oláh András versei
Vida Gergely versei
Tandori Dezső verse
Bajtai András versei


Főlap

2009. január 06.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Markó Béla verseiBanner Zoltán: A parti őr énekeKovács Újszászy Péter verseiFekete Vince versei
Becsy András novelláiKovács Dominik − Kovács Viktor: Hideg falakBanner Zoltán: A fiam első leveleJászberényi Sándor: Az eseményhorizont elhagyása
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Békéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg