Versek

 

 Ungv__ri_L__szl___Zsolt.jpg

 

Ungvári László Zsolt

 

Találkozás az idő záratlan folyosóin

Részletek egy ciklusból

 

Szótlan múlt

 

Madártalan fákat diderget
ingaként a kopár idő,
hótalan télvég van, villogó pengéjű szél,
a lakatlan kert sorstalan padján
nyugszik évszakaival a múlt,
bölcs kört rajzol
a temetkező földre a zúzmara
fehér ecsetjével a gazdátlan ösvény,
apró fejű bokrok figyelik a távolodó
csillagképeket, a szürke holdat –
közeleg a hajnal lebegő lépteivel.

Állsz az idegen kórházi folyosón,
álmatag arcod megvilágítja
a fázó napgolyó,
az ablak apró üvegén fehér izzás a leheleted,
emlékező nevet rajzolsz körére, hiányban –
érte vetélsz éveiddel
a hegekkel vésett szótlan múltban,
korai társtalanságod nem enyhíted,
tagadsz – igyekvő esélyed is támadod,
véglet a léted,
éji víziód arcképei vétkes találkozások stigmái,
távoznak múltad emléképpé lett
szeplőtlen alakjai is eszméléskor.

Valódban lakozik kincsed,
de konok és elérhetetlen vagy –
rejtőzködsz,
közeledéshez kulcsot nem adsz;
nesztelenül figyelem arcod mögött
lakó közönyöd,
rám tekintesz észrevétlen,
lényembe költözöl,
magányos valónkban alszik még a hang,
közös csendünk sejteti meg
rokon sorsunk irányát, 
talán szűnik az idegenség
az ellentétek vibrációjában,
a lélek fejthetetlen törvényében –
míg végleg találkozunk
a világló időből kilépő pillanat áhitatában.

 

Álomtalan ajtó

 

Eltűnik a nyugvó hold fénysávja,
közeledik a reggel, a kórház padlóján
pörgenek a napfény apró körei,
kinyitják a fázó kórtermek választóajtaját;
lassan érkezik az ébredés,
szempillámon a fény küllőivel,
kórtermem csukott ajtaja mögött vagyok még,
míg távolodnak az éjszaka víziói,
s láthatók már a tárgyak a szegényes
szobában.

A hideg folyosón találkozunk,
kettőnk közös sorsa hallgatásunkban lakik,
a reggeli fák vázán átsüt a nap,
állunk enyhítő fényben
az ablak fagyott tükrében,
összekulcsolódó kezekkel végül,
– sorsunk fonadéka –
a kopár kert és az aprócska udvar világgá tágul.

Összhangot hoznak közös napjaink
az idegenség távozásával,
lényünk közössége szólít elkerülhetetlenül –
csöndes estéinken, bár hallszik
az ajtózárást jelző csöngetés,
nem búcsúzunk el a közelgő éjben,
jeges fényű ajtókon túli
száműzöttségben –
álomtalanul ülünk a kórház rejtett padján,
a lélek ütemeit figyelvén,
szabályos lélegzetünk nyugalmat ad.

Nem alszunk már idegen ágyban,
közös padunkon ér el a félálom,
nincs lámpaoltás –
égnek a kórház beteg körtéi még,
lebegünk a lélek szédítő éjszakájában,
valónkban jövőnk rajzaival,
a lélek hangjegyeivel,
végleg kettesben – így vigyázok rád,
míg fogyatkoznak a távolság körei
a közeledés izzó óráiban,
midőn kettőnk sorsa
eggyé válik a közös idő döbbenetében.

 

Éjjeli világrészek

 

Az éjszakában nehezék a csönd,
a hidegben ijesztenek a fák,
mint fagyott fegyőrök;
de a kába holdfény végül
álmot lehel betegtársainkra az érkező
havazás csöndjében.

 

Ketten ülünk csak a kórház fehér padján,
zárva a kettőnk sorsát
elválasztó ajtó,
fölizzik lényünk az éles hidegben is,
csillapíthatatlanul,
így érintem meg puha, telt tomporod,
míg villódzik valóm közeledésünk
nyugtalanságában;
telt idomaid ott feszülnek ruhád alatt,
megérintem melled puha gömbjeit,
válladra hajtom a fejem,
farod holdjait fogom izzásban –
éjjeli világrészeid.

Nyelvünk végül összeér a láz vörösében,
az eggyé válás törvényében;
szemöldököd figyelem –
ecsetvonások mezítlen festményen,
arcod vonala hibátlan,
pupillád két barna kör, tágul és szűkül,
mint vízkör;
fogom lüktető csuklód,
betegségünk oldódik
a súlytalanná váló éjszakában,
találkozásunk törvényében
a hívásra hallgatunk isteni jelenlétben.

Csillapul lázunk végül az éjfél utáni éjben,
áldásos fáradtságban pihenünk meg,
kábán ülünk az álmatlan padon,
míg végül felröpül a virradat fehér sirálya,
álmot hoz szemünkre,
sóhajt a reggel, s a kórház nyíló
választóajtaján távozunk
a közös éjszakát követőn,
elbúcsúzunk szobánkba igyekezvén,
világítván valónk időtlenségében.

 

Megjelent a Bárka 2021/1-es számában.


Főoldal

2021. április 01.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png