Prózák

 

Hartay.jpg

 

Hartay Csaba

 

Majd én megmondom,

milyen az igazi nyár!

 

Az régen volt, kiskomám, amikor mi még ugyanabba a gatyába’ jártunk hatvan évig, és senki sem szólt meg érte, most meg itt ez a hülye divat. 

Régen még kétezerben volt a világvége, most meg nem tud az ember mitül félni, ezért van akkora pofája mindenkinek.

Régen mindenki volt katona, még az újszülött kislányokat is besorozták, és ha nem bírta el a baba a gépfegyvert, akkor megtömték puliszkakásával, hogy megerősödjön!

Régen még egyetlen pártra lehetett csak szavazni, nem is volt ennyi nézeteltérés a kocsmában. Ha valaki mást mondott, elvitték a derék rendőrök.

Régen még nem voltak celebek, mégis mindenki tudta, kicsoda Kádár János.

Régen nem volt ennyi akármi, hanem csak kevéske kis valamik voltak, de megböcsültük!

Régen még nem volt ennyire új minden, hanem a régihez ragaszkodtunk, mert ami igazán régi, az már régen is régi volt!

Régen nyár volt, igazi nyár, nem ilyen beszari kis mimózák ijesztgetése, riasztgatása a narancssárga, langy fuvallatokkal.

Ez neked nyár? Hagyjad már magadat békében. Akkor te nem tudod, mi az igazi kánikulai rekkenő, tetves, kurva meleg, a büdös, savanyúságos életbe, barátom. Kicsit kisüt a nap, felkel, megjelenik a horizonton, beköszön végre, hogy hahó, nyár van, örüljél már, mufurckám, ezért rinyáltál egész télen, most meg fel vagy háborodva, hogy gyöngyözik a homlokod?

Hónaljszag? Neked? Hol, mikor? Pihentessél. Állítom, olyan piperkőc vagy, hogy francia parfümöt böfög a segged, te kis nyámnyila csíragyerek. Nekem anno akkora hónaljszagom volt, hogy ahol megjelentem, olyan savanyú bűz terjengett, hogy a környéken évekig senki nem evett a pörkölthöz savanyúságot.

A harmincas években voltak igazi nyarak. Februártól novemberig tartott a jó idő. Mi már január végén fürödtünk a kacsatóban. Az első napsugarak kicsit megolvasztották a jégpáncélt, a homlokunkkal feltörtük egy jó darabon, és csobbantunk. Húsvétra olyan barna voltam, hogy el akartak vinni locsolásról rabszolgának.

Mezítláb jártunk, ahogy elolvadt a hó. Forró volt a placc, de kibírtuk. Nem kellett reszelgetni a sarkunkat, az elszenesedett bőrkeményedés időnként lepotyogott róla, és máris érezhettük a saját sült húsunk ínycsiklandó illatát. Mert nem válogattunk. Mert szerettük egymást.

Nyári gyerek vagyok. Nyáron születtem, és nyáron van a névnapom is. De nem nyáron fogok megdögleni, mert bírom a meleget. Emlékszem 1932 júniusára. Olyan meleg volt 160 napon át, hogy kiszáradtak a folyók. Lejártunk a kicserepesedett mederbe sült keszegeket ropogtatni. Csontszáraz hínársalátával ettük. Egyszer reggelire megettem egy negyvenkilós harcsát, mert jólesett, jól át volt sülve a napon. Volt már szaga, de nekem is volt, nem aggódtam. Izzadtunk, de boldogok voltunk.

Egyik reggelre annyit izzadtam az ötvenfokos hálószobámban, hogy amint felébredtem, már méteres izzadtságszint állt odabent, a kertből a kacsák beúsztak az ágyam mellé. De gyorsan elpárolgott ám minden nedvesség. Secperc alatt. Mert az ország egy sivataggá vált, mondtam is a kisebb testvéreimnek, hogy most aztán lehet homokozni odakint, bárhol. Emlékszem, még saját tevém is volt, Flórinak hívtam, de kiszáradt szegény, nem bírta a meleget, finnyás volt.

Be szép is volt az, amikor elszáradt a tanya körül minden. Bozóttüzek világítottak az éjszakában, nem egy barátom megégett, odakozmált, de boldogok voltunk, mert szerettük egymást. A tehenünkből pasztőrözött tej csorgott kifelé. Meg túró, forró túró bugyogott, azt is megettük, utána szegény tehénke eltörött a kanyarban, mert úgy megszáradt a tűzforró napon legelészés közben, hogy rögtön elvesztette a maradék hajlékonyságát, kecsességét. Olyat roppant, hogy beleremegett a délibáb is. Egy ideje már csak izzó kórókat evett, de boldog volt, mert érezte, hogy szeretjük, és bírjuk a meleget. Ő nem bírta, mert gyenge volt.

Hajnalban jártunk dolgozni, kapartuk a forró földet a körmeinkkel. Reggel fél kettőkor lehűlt a levegő 47 fokra, és akkor megnyomtuk a munkát. Egy nap 60-70 holdat is felástam, ásó nélkül, mezítláb. És nem fájt a lábam, de ha fájt volna is, meg sem szabadott mukkannunk, mert a munka volt az első, és a nyári meleg szeretete.

Ez neked meleg? Ez egy langyos picsafüst fing utca 2. Izzadozol meg sóhajtozol? Meg narancssárga riasztás? Riogatjátok itt egymást egy kis langy fuvallat miatt, röhej. Igyunk sok folyadékot? 1938 nyarán hat hónapon át nem ittunk egy kortyocska vizet sem, mert munka volt, nyári munka, nem értünk rá lubickolni meg lögybölni. Szikárak voltunk. Izzadtunk, persze, de nem visítoztunk vizecskéért, mint valami hisztis kisbaba. És ha nagyon megszomjaztunk, nyeltünk egy kis forró homokot, szurokkal, hogy jobban csússzon. Nem válogattunk, nem is volt ennyi lónyál a világon.

Most meg? Kisüt a napocska, éppen elérné szegényke azt a harmincas üzemi hőfokot, te meg a légkondi távirányítója után markolászol rögtön. Neked mindig más kell? Télen rázod a picsádat, mert fázol, most meg meleged van, ha belegondolsz, hogy jé, nyár van.

Ez neked nyár? Ez semmi, kicsit melegszik az idő, és vinnyogsz, mert gyenge vagy. Ez a mai, média által felfújt napfény az igazi parasztvakítás. Gyere, mutatok valamit. Itt van. Ne ijedj meg! Ez az 1933-as nyári bőröm. Felhólyagosodott, aztán szépen egyben levedlettem, itt van a szekrényben. Egy szép emlék. Így védekezett a szervezetem a meleg ellen, és nem kaptam napszúrást meg szomjhalált, mint valami finnyás kis taknyos szarházi.

Addig örülj, amíg nem jönnek vissza a harmincas évek, te kis hikomat, nyápic gizdagyerek.

 

 

Hernike Evelin

Nyárpara van 

  

Vigyél a Balcsira, Balira, hallod, menő gyerek.
A plázában tökre hüsi van, de nem elég meleg.
A barinőimmel kitárgyalunk minden kocsit és pasit.
Ha mész boltba, én is kérek üccsit meg valami nasit.

Kéne most már dolgozni, meg tanulni, de nem nekem.
Akkorát fogok bulizni, ha egyszer szülcsizik gyerekem.
Adok majd neki valami menő nevet meg raj tetkót.
Akkora lesz már az arca, amilyen nekem nem volt.

Nyárpara van, mert múlik, ősszel takarhatom a testem el.
Mutasd a képet, az fotoshop, beszpídezve nem én estem el.
Mindenki hisztizik, hogy izzad, meg nem bírja a meleget.
Ötvenezret kérek, és a pasi akárhol naptejjel keneget.

Közmunka ez is, ha összejön esetleg egy közösülés.
Minden környékbeli BMW-ben jár nekem az anyósülés.
Bárhova repülünk, öt csillag lebegjen a szálloda felett.
Fürdőruci, bogyó, por legyen, kajának elég egy pizzaszelet.



Topless vakuzok

 

Ha valahol látsz Ájfón tanfolyamot, szóljá,’
addig a régi mobilom nyomkodom ronggyá.
Befizet a barim, mert okos, mint egy telcsi.
A kivágott blúzomból kifigyel két kerek mellcsi.

Megváltoztam. Első helyen nálam a szeretet, meg a pénz lett.
Az érzelmeknél nincs fontosabb, csak a műszempilla készlet.
Afrikában szomjaznak, Kínában meg túl sokan vannak.
Szerintem a kínaiak vizet gyűjthetnének az afrikaiaknak.

Én is érzem a válságot, nem fékez mellettem zsír új BMW.
A plázában a negyedik szint már nem anyu harmadik férjéé.
Tudom, hogy káros a drog, de a bogyóban ott a varázslat.
Kár, hogy a pénteky partynak gyorsan vége van vasárnap.

Nagy dolgok foglalkoztatnak, még nagyobb mellek, ajkak.
Álmom egy kétszáz literes rózsaszín hajlakk.
Egy biztos: a fészbúkon maradok mosmár örökre.
A fürdőszobiban topless vakuzok bele a tükörbe.


Megjelent a Bárka 2015/5-ös számában.


 Főoldal 

2015. október 28.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png