Megkérdeztük a „karanténban”
Kemény Istvánt
Amikor beütött a vírus-krach, sokan azonnal valami járványtematikájú olvasmány után nyúltak: pestis, bezárkózás, világvége. Neked mi volt az első „könyves” reakciód, miket olvastál akkoriban?
Albert Camus-nek A pestise nagyon adta volna magát, mi más is kéne az embernek egy világjárvány idején, valahogy mégis úgy éreztem, sok lenne a jóból. De talán Camus miatt választottam egy másik francia szerzőt. Montaigne válogatott esszéit vettem le a polcról, még valamikor márciusban. Nem bántam meg. Ezzel kezdi: A szomorúságról – Mindenki vele vesződik, én hírét sem ismerem; nem szívelem és nem becsülöm sokra; bár a világ túlzott tiszteletében töri magát s a bölcsességet, a virtust meg a lelkiismeretet is szomorúsággal kendőzi… Ez betalált. Derűvel beszél Montaigne a halálról, a betegségről is, és még többet a megszokás erejéről és a képzelet/képzelődés hatásáról. Hogy mennyi betegséget építünk fel mi saját magunknak/magunkban. Pontosan leír pszichoszomatikus tüneteket, éppen csak a pánikbetegség szót nem használja több mint négyszáz évvel ezelőtt. Jót tett Montaigne olvasása, kicsit nagyvonalúbban bírtam tőle a COVID-19-re gondolni.
Mások filmekkel, sorozatötletekkel jöttek, virtuális színházat, karanténkoncerteket ajánlottak, láthatóan felértékelődött a különféle médiaszolgáltatók szerepe is, özönlöttek a címek: mintha egy nagy mozivá alakult volna a világ. Tény, bőséges a kínálat, ha az ember tényleg ráér – te ráértél? Milyen jó sorozatba vagy filmbe futottál bele, milyen színházi produkciót, koncertet láttál, amelyet szívesen ajánlanál nekünk?
Kicsit szégyellem magam, mert jóformán ugyanazt csináltam a karanténban, mint egyébként, vagyis home office üzemmódban dolgoztam, mégsem értem rá semmire. Kellett volna koncertet látni/hallgatni, megnézni négy-öt kelet-ázsiai filmet, és végignézni egy-két teljes tévésorozatot (amit a feleségem javasol, ő szakértő), a legeslegjobbakat. Szóval képbe kerülni. Hát ez nem jött össze, rosszul osztottam be az időmet. Két dolgot mernék mégis ajánlani: az egyik a napi séta a városban (sorozatélménynek), a másik: David Foster Wallace Infinite Jest című kultregényéről, amely másfél éve jelent meg magyarul Végtelen tréfa címmel, most az egyik fordító, Sipos Balázs beszélget Gulyás Mártonnal a Partizán nevű YouTube-csatornán hétről hétre. Balázs csodálatos előadó, Gulyás ideális olvasó és kérdező, kettejük beszélgetése elképesztően intenzív intellektuális élmény. Nem tudom, hogy csinálják, de őket hallgatva azt is értem, amit nem értek. Csak ajánlani tudom, én már-már függő lettem – vagy stílszerűbben: aktív fertőzött. Lehet csatlakozni, ez a beszélgetés-sorozat sok hétig el fog még tartani.
Olvasni jó, filmet nézni se rossz, de talán írni a legjobb. Mit írtál vagy írsz ezekben a napokban-hetekben?
Készül egy nagyszabású antológia, amely magyar írók indián-élményeit gyűjti össze. Wirth Imre, a szerkesztő engem is felkért, hogy írjak prózát erről a gyönyörű témáról. Ezt nem tudtam nem halálos komolyan venni, és hetekig írtam ezt a 17 000 karakternyi szöveget a karantén alatt. Ezenkívül kisebb-nagyobb feladatokat kaptam, olvastam/kommentáltam kéziratokat, írtam fülszöveget, születésnapi köszöntőt, pár interjú kérdéseire válaszoltam, regényt írtam (nagyon lassan haladtam vele), és esténként félkész verseket próbáltam befejezni, némi sikerrel.
(Kérdezett: Kiss László)
