Megkérdeztük a „karanténban”
Garaczi Lászlót
Amikor beütött a vírus-krach, sokan azonnal valami járványtematikájú olvasmány után nyúltak: pestis, bezárkózás, világvége. Neked mi volt az első „könyves” reakciód, miket olvastál akkoriban?
Járványos könyveket. Defoe, Camus, Kompolthy, Márquez, Boccaccio. Ezt fejeltem meg Sartre Az Undorának újraolvasásával.
Mások filmekkel, sorozatötletekkel jöttek, virtuális színházat, karanténkoncerteket ajánlottak, láthatóan felértékelődött a különféle médiaszolgáltatók szerepe is, özönlöttek a címek: mintha egy nagy mozivá alakult volna a világ. Tény, bőséges a kínálat, ha az ember tényleg ráér – te ráértél? Milyen jó sorozatba vagy filmbe futottál bele, milyen színházi produkciót, koncertet láttál, amelyet szívesen ajánlanál nekünk?
Sok mindent tudnék ajánlani, de ha ezen a járványos vonalon haladunk tovább, akkor, mondjuk, Trier korai, Járvány című filmjét kifejezetten javaslom, aztán Tsai Ming-liang A lyuk című munkáját, a régiek közül Bergman A hetedik pecsét, Visconti Halál Velencében című filmjeit, de Soderbergh más zsánerű Fertőzése is meglepően jól nézhető. Igazán jó járványos sorozatot nem találtam, viszont friss élményként javaslom a kedves olvasóknak ezeket a szériákat: Hihetetlen, Unorthodox, Kalifátus. A karanténdrámák színházi sorozatában (TRIP-hajó) Tasnádi Húzzál újat című darabja például kitűnő szórakozás. A kolozsvári egyetem webináriumában nagyon élveztem T. Szabó Csaba előadását a Római Birodalom legpusztítóbb járványáról, amelyben Marcus Aurelius is meghalt – talán utólag is nézhető, hallgatható. A Tilos Rádió archívumában egy helyen elérhetőek a Coviddal kapcsolatos különböző szempontú beszélgetések. Zene: nagyjából március elejétől főleg progmetál együtteseket hallgatok, Tool, Opeth, Porcupine Tree stb. Zenei világuk időnként mintha nagyon is passzolna ehhez a különös tavaszhoz.
Olvasni jó, filmet nézni se rossz, de talán írni a legjobb. Mit írtál vagy írsz ezekben a napokban-hetekben?
A változatosság kedvéért: a járványról írtam szinte végig. Egyrészt egy színdarabot a Karanténszínház felkérésére, másrészt születtek, születnek versek, prózák, esszéjegyzetek – hogy ezek mivé állnak össze, ha összeállnak, fogalmam sincs. Durván fogalmazva: élősködöm a víruson. Nem mondanám, hogy önfeledtem élvezem, de úgy döntöttem, ha már teljesen izolált vagyok, és tehetetlen ezzel a helyzettel szemben, akkor kiszipolyozom a témát. Ez az én kicsinyes bosszúm. Hogy lesz-e a szövegekből könyv vagy színház, sok mindentől függ. Gondolom, leginkább attól, hogy alakulnak a dolgok, mivé lesz a világunk.
(Kérdezett: Kiss László)
