Halmai Tamás
Kápolnában repdeső madár
Iancu Laura költői világáról
„Számos előjele van annak, hogy rövidesen a szeretet lesz a művészet és az irodalom
legfőbb tárgya és problémája, olyan értelmi és érzelmi gazdagsággal, amilyen
centrális hangsúllyal egyedül és utoljára az Evangélium foglalkozik vele."
Pilinszky János
„Ha nincs költészet és egy olyan értékrend, ami az istenhitre épül,
akkor nem lehet megmaradni ebben a világban."
Iancu Laura
Iancu Laura költészete úgy anakronisztikus, ahogy a tölgyfákban csobogó tenger vagy az izmok architektúrája egy szarvas nyakán. Nem korszerű, ahogy megszólal, mert időtlen, amiről beszél.
*
A lírahermeneutikai szigor azt állapíthatja meg: verslábai botladoznak, rímei tompák, képei közé klisék szüremkednek. Alaktani ügyetlenség volna? Inkább alaktannal nem törődő panaszos rémület, és rémülettel nem törődő fohászos bizalom. A mesék legkisebb leányának dilettantizmusa ez. Áldott és édes ártatlanság. Mert, ami a versírást illeti, Iancu Laura nem a techné, hanem a mágia birtokában van. Ne varázsfőzetet vagy sárkányszelídítést értsünk ezen. Hanem a hit mint kérdezésmód művészi készségét. Költészeten innen, üveghegyen túl. Ahol a vers ostya a nyelven, s megbűvöli a gonoszt a jó.
Indián angyaltól ki vár vesztfáliai kantátát?
*
Naiv népi vallásosság és modern költői energiák: kettős kötés, kettős kötődés szavatol a gondolat szépségéért és a beszéd szabadságáért Iancunál. Az indulati poézis töredékes-törmelékes alakzatai mögött a katolicitás jelképrendszerének archaikus tüneményei sejlenek föl. Világítanak.
Iancu Laura 1978-ban született a moldvai Magyarfaluban. Költő, író, irodalomszervező; néprajztudós és kisebbségi képviseletre is bátor értelmiségi. A középiskolát Csíkszeredában végezte el, s több diplomát szerzett Budapest, Pécs és Szeged egyetemein. Ez időben etnográfusi doktorátusán dolgozik. Jelenlétét a kortársi literatúrában díjak, elismerések és szokatlan szeretet övezi. Verseskötetei (Pár csángó szó, 2004; Karmaiból kihullajt, 2007; Névtelen nap, 2009), néprajzi gyűjtései-tanulmányai (Johófiú Jankó, 2002; Magyarfalusi emlékek, 2005; Az aranyréce, 2005; Jeles napok, ünnepi szokások a moldvai Magyarfaluban, 2011) és prózai munkái (Életfogytiglan, 2009; Szeretföld, 2011) mind komolyabb életművé állnak össze.
*
Csángó örömhír, írhatnánk összegzően költőnk eddigi munkásságáról. Két okból. Egyrészt, mert öröm a moldvai magyarság soraiból kikerült szerzőt üdvözölhetni irodalmunkban. Másrészt, mert Iancu Laura költészete evangéliumi üzeneteket hordoz. Pontosabban azokkal viaskodik. Keserves, keresztvivő boldogság e líráé. Nincs egyéb vagyona, mint „a betűk boldog könnycseppjei" (Nagy Gáspár); s nincs más esélye, mint az írástudás kegyelme. Betűzzék bár a verssorokat esendő angyalok vagy bukott olvasók.
Ha Iancu Laura verseihez próbálunk közelebb férkőzni, leghelyesebb, ha elképzelünk egy tündérmesékből ismerős kastélyt valahol Provence-ban. Színpompás ligettel, pajkos szökőkúttal, decens kápolnával. A madarak szárnycsapásában is historikus fenség, a kertészek mozdulataiban is főúri öntudat: a háborítatlan létezés eleven metaforája e birtok. Mármost Iancu Laura költészete mindeme csodának se nem megfelelője, se nem fordítottja. Talán ez a legszabatosabb leírás, amit adhatunk róla. Nem Provence és nem főúri, de nem is a tündérmesék visszája vagy a fenség tagadása. Több, mert kevesebb. Kápolnában repdeső madár.
*
Saját szavával: „Sebköltészet" (Te. Én.) a Iancu Lauráé, ámde a szenvedés igéit a remény teológiája burkolja gyolcsba. Míg koronás fények nem érkeznek végső gyógyírül: „majd kinövöd / az elbukó nap szokását / egyszer örökre fenn maradsz / a Fa korpuszát / koronázod" (Glória).
„Errefelé az öregek örökké azt mondták, a világon azért van háború meg ilyen-olyan szerencsétlenség, mert a világgal Isten egyet, az ember pedig mást akar" - tudatja a Szeretföld narrátora. „Az armageddoni vadlovak láthatatlanok, s végképp elszabadultak" - fűzhetjük hozzá Vasadi Péter intését. Iancu Laura költői meghagyásából azt érteni ki: a világgal Isten egyet, az ember mást, de a költészet igazat akar. És az igaztól a vadlovak is még kezünk alá szelídülhetnek.
