Szögi László

 

Békés megyei hallgatók az európai egyetemeken 1918 előtt

 

 

A külföldi egyetemjárás kutatása Közép-Európában a történettudomány igen kedvelt témája, hiszen számos nemzet történetében évszázadokon keresztül a peregrináció volt az egyetemi szintű képzés egyetlen lehetősége. A német történetírás is alapos gonddal vizsgálta elsősorban a közép- és koraújkori itáliai német egyetemjárást, amely vizsgálatok eredményeit forráskiadványokban tették közzé. A német egyetemek és főiskolák igen gazdag újkori nemzetközi kapcsolatainak történetét könyvek és konferenciák tucatjai tárgyalják, és ezen belül is különösen bőséges a 19. század egyetem- és tudománytörténeti kapcsolatrendszerének kutatása. A kevésbé átfogó egyetemi rendszerrel bíró közép-kelet-európai kisebb vagy közepes méretű nemzetek számára az újkori egyetemjárás vizsgálata fontos politikai célt is szolgál. A nemzeti értelmiség, a politikai és gazdasági élet, de még a nemzeti művészet vezető rétegének kialakulásában is kikerülhetetlenül fontos szerepet játszottak a külföldi egyetemek. Ezen belül korszakunkban a német felsőoktatásnak volt döntő hatása nemcsak a Dunatáj népeire, de a Balkán egészére, a lengyel és az orosz értelmiségre csakúgy, mint Skandinávia több területére. E területek egy részén vizsgált korszakunkban vagy még alig voltak egyetemek, vagy a felsőoktatás hálózata éppen csak kialakulóban volt, így érhető, hogy a magas szintű tudás megszerzése érdekében sokan választották a korabeli Európa első vonalba tartozó egyetemeit és főiskoláit. A magánkezdeményezéseket, főleg a század második felétől aktív állami támogatás, ösztöndíj-politika és tudatos kapcsolatépítés is kiegészítette.

Az általam immár két évtizede vezetett kutatás egyik távlati célja az 1100 és 1918 közötti külföldi magyar egyetemjárás teljes adattárának elkészítése, nagyobbrészt az eredeti levéltári források alapján. Egy forráskiadvány sorozat 16, napjainkig megjelent kötetében eddig mintegy 70 ezer külföldi beiratkozás adatait gyűjtöttük össze. A további adatok publikálása folyamatban van. Közeli célunk egy olyan, mintegy 100 ezer beiratkozást tartalmazó számítógépes adatbázis létrehozása, amely alkalmas a legkülönbözőbb lekérdezésekre is, így számos tudományterület kutatását szolgálhatja.

Eddigi ismereteink szerint a középkorban, tehát Mohácsig, mintegy 12000 külföldön tanult magyarországi értelmiségivel számolhatunk. A peregrinusok száma a korai újkorban, vagyis ebben az összefüggésben 1526 és 1800 között, gyakorlatilag 27 000 beiratkozóval határozható meg, s végül a bennünket közelebbről érintő hosszú 19. században, azaz 1801 és 1919 között mintegy 58 000 külföldi beiratkozóval számolhatunk, akiknek közel a fele 1890 után indult külföldre. A külföldön tanultak száma természetesen nem ennyi volt, hanem kevesebb, hiszen egy személyre, főleg a korai időszakokban, átlagban két beiratkozást is számíthatunk. Ezzel együtt az egyetemjárás szokása Magyarországon minden korszakban meghaladta az európai átlagot, aminek egyik természetes oka a hazai egyetemi rendszer igen késői kiépülése, de másik oka az a jelentős motiváció, ami nemzetiségtől és felekezettől függetlenül jellemezte e térséget. Ennek következtében igen nagy társadalmi igény, ha úgy tetszik, kötelező szokás volt a tudást a legnagyobb európai kulturális központokban megszerezni. A magyarországi recepció nagyságrendjét ez a tény döntően befolyásolta. Mint korábban már utaltam rá, számban és kiterjedésében legnagyobb méreteit éppen a 19-20. század fordulóján érte el, több mint 18 ezer külföldi beiratkozóval, ráadásul minőségi változás közepette, mivel ekkor a korábbinál magasabb szintű posztgraduális jellegű peregrináció a kreatív értelmiség egyre nagyobb számának létrejöttét is elősegítette.

A rendelkezésünkre álló adatbázis ma már lehetségessé teszi, hogy egy-egy régió, megye, vagy város adatait lekérdezzük és a legkülönbözőbb szempontok alapján elemezzük. Mindez fontos új összefüggéseket tárhat fel egy-egy megye, illetve település, művelődés- és oktatástörténetéről, nemzetiségi, felekezeti változásairól, de sok adattal járulhat hozzá egy kisebb közösség, az egyes családok történetének kutatásához is. Az alábbiakban röviden megpróbálom bemutatni a Békés megyei peregrinációról eddig rendelkezésünkre álló adatokat.

Jelenlegi ismereteink szerint összesen 530 Békés megyéből elszármazott hallgatóról tudunk az európai egyetemeken. Az adatok nem teljesek, mert még nem fejeződött be a francia és belga egyetemek újkori adatainak feltárása. Az összesített adatok az alábbiak:

A beiratkozások száma Békés megyéből régiónként és korszakonként 1415-1918

 

Egyetemek	1415-1525	1526-1800	1801-1918	Összes	%
Bécsi egyetemek	34	9	201	244	46,03
Német egyetemek	-	24	165	189	35,66
Lengyel-galíciai egyetemek	28	4	3	35	6,60
Birodalmi kisebb egyetemek	-	-	23	23	4,33
Svájci egyetemek	-	7	12	19	3,58
Holland egyetemek	-	8	2	10	1,88
Angol-skót egyetemek	-	4	2	6	1,13
Francia-belga egyetemek	-	-	3	3	0,56
Itáliai egyetemek	1	-	-	1	0,18
Összesen	63	56	411	530	100

 

Ha korszakonként kezdjük vizsgálódásunkat, akkor az látható, hogy Mohács előtt 63 Békés megyei diákot ismerünk külföldi egyetemeken, gyakorlatilag két intézményben, Bécsben 34-en, Krakkóban 28-an iratkoztak be. Az első diákot, Stephanus de Jula-t 1415-ben írták be a bécsi anyakönyvbe. Mindössze egy személyt, Dominicus de Jula-t, egri kanonokot ismerünk, aki Itáliában is járt, de pontosan nem tudjuk, melyik egyetemen. A középkori 63 beiratkozóval Békés megye a korabeli 95 hazai közigazgatási egység közül a 49. helyen áll a peregrinusok létszámát tekintve, vagyis a középmezőnyben található, Veszprém, Torda, Varasd, Arad, Moson, Csanád, Bács és Bereg megyékkel együtt. Ha a városok sorrendjét nézzük, még érdekesebb a kép, hiszen a Békés megyei peregrinusok 89 %-a, azaz 56 fő Gyula városából származott. Éppen ezért a középkori magyar egyetemjárásban Gyula a magyar városok közül az előkelő 25. helyen áll, olyan települések sorában, mint Késmárk, Eperjes, Temesvár, Igló, a szerémségi Kamonc vagy az erdélyi Medgyes városa. A középkori egyetemjárás maximumát a 16. század első negyedében érik el a Békés megyei diákok, ekkor negyedszázad alatt 23 beiratkozót ismerünk. Ezt a számot legközelebb csak a 19. század első negyedében éri el majd Békés megye, akkor 26 beiratkozóval.

A Mohácstól a 18. század végéig terjedő időszakot Békés megye esetében egy nagy periódusnak veszem, mert olyan kevés diák iratkozott be ezekben az évszázadokban a megyéből külföldön. A török hódoltság pusztító hatása itt igen pregnánsan látható, hiszen 275 év alatt kevesebben indultak külföldi egyetemekre, mint előtte 110 esztendő alatt a középkori virágzó magyar államból. A hódoltság első negyedszázadában még látható, hogy Békés megye nincs a hadjáratok fő irányában, ezért 1566-ig még 12 peregrinus nevét ismerjük a megyéből, utána azonban óriási a visszaesés. Innen kezdve két évszázadon át, egészen 1761-ig mindössze 10 külföldön tanult diákot ismerünk, akik közül többen 4-5 helyen is tanultak. A megye elnéptelenedésére és nagyon nehéz helyzetére utal, hogy 1664 után egy évszázadon át mindössze egyetlen egy nevet találunk az adattárban. Az 1760-as évektől lassan újraindult a külföldi egyetemjárás, de még csak igen alacsony számban. Elsősorban evangélikus és református teológusok indultak német és svájci egyetemekre, mellettük két katonaorvost és egy hadmérnök-hallgatót is találunk a megyéből Bécsben.

Az úgynevezett hosszú 19. században, vagyis 1801-től az első világháború végéig óriási változáson ment át Békés megye társadalma, s ennek jelei a külföldi egyetemjárásban is megmutatkoznak. Negyedszázadonként itt az alábbi adatokat találjuk.

 

Korszakok	Beiratkozók
1800-1824	26
1825-1849	43
1850-1874	137
1875-1899	105
1900-1919	100

 

Látható, hogy a század első felében még mindig csak csekély növekedés tapasztalható, a nagy fellendülés a 19. század második felében kezdődik. A század harmadik negyedében éri el a peregrináció a legmagasabb számot, itt azonban ne feledjük, hogy a kiegyezés után hatalmas fejlődésnek indult hazai felsőoktatás már egyre több területen kiváltja a külföldi tanulmányokat. Ebben az időben már sok Békés megyei diák a hazai egyetemeken és főiskolákon iratkozik be. A korszak fontos újdonsága, és ez egybeesik az országos tendenciákkal, hogy immár szép számú diákot találunk új típusú felsőoktatási intézményekben, így osztrák, német műegyetemeken, vagy a bécsi állatorvosi akadémián. Összesen 67 intézménybe iratkozott be Békés megyei diák az első világháború előtt, ebből 16-ba 7 főnél többen. A fontosabb intézmények listája a következő.

 

A Békés megyei diákok által látogatott egyetemek

a beiratkozók csökkenő sorrendjében, 7 főnél több beiratkozó esetében

Sorszám	Egyetem	Beiratkozók	Százalék
1.	Bécsi Egyetem	142	26,79
2.	Berlini Egyetem	38	7,16
3.	Krakkói Egyetem	32	6,03
4.	Jénai Egyetem	31	5,84
5.	Hallei Egyetem	28	5,28
6.	Bécsi Műegyetem	24	4,52
7.	Bécsi Protestáns Teológiai Akadémia	21	3,96
8.	Bécsi Képzőművészeti Akadémia	17	3,20
9.	Wittenbergi Egyetem	11	2,07
10.	Lipcsei Egyetem	10	1,88
11.	Bécsi Állatorvosi Akadémia	9	1,69
12.	Bécsújhelyi Katonai Akadémia	8	1,50
13.	Heidelbergi Egyetem	8	1,50
14.	Berlini Műegyetem	7	1,32
15.	Müncheni Műegyetem	7	1,32
16.	Baseli Egyetem	7	1,32
	Ezek összesen	400	75,47
	Összes beiratkozó	530	100

 

Mint látható, az első 16 helyen álló intézményben tanult a Békés megyei diákok háromnegyede, a többi tanintézetbe csak néhányan jelentkeztek.

A megye művelődéstörténete és oktatástörténete szempontjából nagyon érdekes kérdés, hogy a külföldre induló peregrinusok mely településekről származtak, melyek voltak a legtöbb diákot külföldre indító városok vagy falvak. Az adatok értelmezésénél figyelembe kell venni, hogy a számok a beiratkozásokat jelzik, vagyis itt egy-egy beiratkozó szülőhelye annyiszor szerepel, ahány intézménybe a hallgató beiratkozott. A tendenciák így is tökéletesen nyomon követhetők, hiszen ez is az adott városból, faluból induló diák külföldi tanulási hajlandóságát, aktivitását mutatja. A származási hely szerinti adatok a következők.

 

A fontosabb Békés megyei helységekből korszakonként

külföldön beiratkozott diákok, háromnál több beiratkozó esetében

Helység	1415-1525	1526-1800	1801-1918	Összes	%
Gyula	56	15	57	128	24,15
Békéscsaba	-	4	94	98	18,49
Szarvas	-	4	91	95	17,92
Békés vagy Békés megyei	4	18	20	42	7,92
Orosháza	1	1	34	36	6,79
Gyoma	-	-	25	25	4,71
Mezőberény	-	-	21	21	3,96
Tótkomlós	-	1	14	15	2,83
Szeghalom	-	1	13	14	2,64
Kőrösladány	-	7	6	13	2,45
Vésztő	-	1	4	5	0,94
Füzesgyarmat	-	1	4	5	0,94
Csorvás	-	-	4	4	0,75
Öcsöd	-	2	2	4	0,75
Kőröstarcsa	-	-	3	3	0,56
Összes beiratkozó				530	100

 

Az adatokat elemezve látható, hogy Gyula városa messze kiemelkedik a megye települései közül. Azon három település közé tartozik, amelyik minden vizsgált korszakban egyenletesen magas számban küldött diákokat külföldre. Igaz, hogy a 19. században a városok között már csak harmadik helyen áll, de az innen származó diákok összességében a megyei peregrinusok egynegyedét alkotják. Békéscsaba jelentősége az 1860-as évektől kezd növekedni, de akkor valóban rohamosan. Az itt élő valamennyi nemzetiség küld külföldre hallgatókat és ennek eredményeként e században a város már az első helyre került a települések listáján. Szarvasról hasonló tényeket lehet elmondani, innen az első diák 1761-ben iratkozott be az Erlangeni Egyetemre, utána viszonylag egyenletesen, a 19. század egész folyamán voltak innen peregrinusok. Itt is a 19-20. század fordulójának gyors fejlődése teszi a harmadik helyre a várost a hosszú 19. században.

Nehéz a helyzetünk, ha a forrásokban sokszor előforduló Békés nevet értelmezni akarjuk. Nem igazán lehet az esetek többségében megállapítani, hogy a településről vagy a megyéről van szó, ezért ezt az adatot, mint a táblázatban is jeleztük, óvatosan kell kezelni. Orosháza a másik város, ahonnan minden korszakban indult külföldre diák, igaz a 19. századig csak két személy. Az első, Thobias Jheraldi de Oroschaza 1517-ben iratkozott be Krakkóban, a másik, Zetter Samuel már 1783-ban, a Bécsi Képzőművészeti Akadémián. Gyoma és Mezőberény közel azonos számú beiratkozóval szerepel a táblázatban. A különbség az, hogy Mezőberényből már a 19. század elejétől találkozunk külföldön tanuló diákokkal, például a három bécsi tanintézetben is tanuló Klinovsky Károllyal, aki már 1811-ben a birodalmi fővárosban tanult. Gyomáról az első diák csak 1854-ben érkezett Bécsbe, viszont a 20. század elején innen már jóval többen mentek külföldre. A gyomai beiratkozók számát Eiler Dániel növelte meg, hiszen Bécsen kívül még négy német egyetemen is beiratkozott 1905 és 1909 között. Tótkomlós és Szeghalom még viszonylag nagy számban indított útnak diákokat, a többi település már csak néhányat. Körösladány adatát a 17. században az a Nadányi János növeli, akinek családja itt volt birtokos, és aki 1656 és 1664 között hat egyetemen is tanult, így Hollandiában, Angliában és Svájcban. Öcsöd azért szerepel a felsorolásban, mert korábban Békés megyéhez tartozott, és adattárunkban az 1919 előtti közigazgatási egységeket vettük alapul.

A hallgatók társadalmi állásáról nagyon kevés adatunk van, azok is inkább csak a 19. századból maradtak ránk. A főrangú diákok között két tag van a Wenckheim családból. Jellemző módon egyikük, József 1829-ben állatorvoslást tanult Bécsben, a másik, Béla pedig 1908-ban mezőgazdaságtant Halléban. Almásy Imre gróf Berlinben tanult jogot, egy Braunecker báró Békésszentandrásról a fiumei Tengerészeti Akadémiára iratkozott be. Beliczay főispán két fia a bécsi, illetve a gráci műegyetemen tanult.

Valamivel többet tudunk a külföldön tanultak társadalmi rétegződéséről, az apa foglalkozása alapján, de ezek az adatok csak a 19. századból állnak rendelkezésünkre, akkor azonban már mintegy 77 %-os arányban, tehát már elemezhető nagyságrendben. A Békés megyei adatok, ebből a szempontból a következők.

 

Békés megyei hallgatók megoszlása a szülő foglalkozása szerint 1801-1919

Társadalmi csoport	Létszám	Százalék
Kereskedő	44	10,70
Tanár, ügyvéd, zenész	41	9,97
Birtokos	37	9,00
Hivatalnok	30	7,29
Iparos	28	6,81
Gazdálkodó	28	6,81
Gyártulajdonos, vállalkozó	17	4,13
Egyházi személy	25	6,08
Földműves	21	5,10
Orvos, állatorvos	16	3,89
Uradalmi gazdatiszt	10	2,43
Katonatiszt	9	2,18
Állami főtisztviselő	6	1,45
Mérnök, gépész	5	1,21
Nincs adat	94	22,87
Összes	411	100

 

A táblázatból látható, hogy a kereskedő családokból származók vannak legtöbben a peregrinusok között, de ha egybe vesszük az értelmiséget jelentő tanárokat, jogászokat, orvosokat, mérnököket, egyházi személyeket, akkor ők már egy 87 fős, tehát 21 %-ot meghaladó jelentős csoportot alkotnak. A birtokos kifejezést esetünkben már nehéz társadalmilag pontosan meghatározni, az azonban bizonyos, hogy önálló tulajdonnal rendelkeztek, de nem feltétlenül földbirtokkal. A tényleges tagolódást az egyes személyek életútjának vizsgálatával lehet pontosan megállapítani, ami tekintettel az egyetemjárók nem nagy számára egy helytörténésznek érdekes feladat lehet. Annyi bizonyos, hogy a nemesi, birtokosi családokból, az egyházi értelmiségi családokból, a gyáros és vállalkozói családokból származók száma erőteljesen elmarad az országos átlagtól, míg más területeken, így pl. a kereskedő vagy az egyéb értelmiségi családokból származók esetében ez az elmaradás kisebb.

Végezetül kísérletet tehetünk a Békés megyei peregrinusok nemzetiségi hovatartozásának meghatározására. Erre nézve teljesen pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, de a 19. század jelentős részében a források utalnak a hallgató anyanyelvére, s ez jó alap a nemzetiség meghatározására. Más esetekben, ha nincs is adatunk, akkor is biztosak lehetünk benne, hogy a Hollandiában beiratkozó református hallgató bizonyosan magyar, vagy a szláv nevet viselő, evangélikus teológus-hallgató nagy valószínűséggel szlovák. A zsidó hallgatók fele jelzi, hogy magyar anyanyelvű, de hogy nemzetiség szempontjából hová sorolnák magukat, nem lehet meghatározni, ezért az ő esetükben egy külön kategóriát alkalmaztunk. Ezek alapján az alábbi táblázat állítható össze.

 

A Békés megyei diákok valószínűsíthető nemzetiségi megoszlása

korszakok szerint

 

Nemzetiség	1415-1525	1526-1800	1801-1918	Összes	%
magyar	63	46	199	308	58,11
szlovák	-	6	68	74	13,96
német	-	4	53	57	10,75
zsidó	-	-	85	85	16,03
román	-	-	6	6	1,13
Összes	63	56	411	530	100

 

Nyilván a középkorban csak feltételezhetjük, hogy a hallgatók az akkor még homogén magyar lakta megyéből kerültek ki. Pontosabb már a kép a 18. század közepétől, ahol a vallás, a név, a tanult tudományág, sőt a választott egyetem jellege biztosabb meghatározást tesz lehetővé. Az első Békés megyei szlovák teológusok az erlangeni és a hallei egyetemen jelennek meg 1761-től kezdve, az első német nemzetiségű hallgatók a 18. század végén katonai pályára jelentkeznek. Az első Békés megyei zsidó hallgató, Breyer Rudolf, Békéscsabáról 1851-ben iratkozott be a Prágai Egyetemen bölcsészeti tanulmányokra. A kiegyezés után jelentős mértékben növekedett a számuk a külföldi egyetemeken és számban is megelőzték a szlovákokat és a németeket. Tekintettel a zsidóság növekvő asszmilációs hajlandóságára, akár a magyar nemzetiséghez is számíthatjuk őket, a fenti adatok azonban pontosabb elemzésekre nyújtanak lehetőséget.

A fentiekben csupán érzékeltetni tudtam, hogy a külföldi egyetemi tanulmányokról szóló adatok elemzése milyen érdekes és sokféle következtetés megfogalmazására nyújt lehetőséget. Remélem, a közeljövőben módom lesz a teljes Békés megyei adattárat publikálni, hogy ezzel is segíthessem a megye művelődéstörténete iránt érdeklődők további kutatásait.

Megjelent a 2010/6-os Bárkában.

 

---