„Épp, amikor a legsúlyosabb, legfontosabb szavak, mondatok, gondolatok kaphatnának figyelmet, végeredményben már fölösleges a beszéd" (Tóth Tünde kritikája Bodor Ádám könyvéről)

Farkas Wellmann Éva kritikája a 2012/2-es Bárkából Lövétei Lázár László Zöld. 12 ecloga című könyvéről, mely az Erdélyi Híradó Kiadónál jelent meg

„Az aprólékos, realisztikus leírások mellett a nevek lesznek azok a fogódzók, amelyek segítik az olvasót a história összerakásában" (Demeter Zsuzsa írása Szabó Róbert Csaba könyvéről)

„Kiss Gy. Csaba munkája jelentős hozzájárulás nemzeti önismeretünk mélyítéséhez" (Görömbei András kritikája Kiss Gy. Csaba könyvéről)

"Kizárólag kötetének szövegszubjektuma érdekelt, ez az átlagon felüli műveltséggel megvert, a talált irodalomban, azaz a költői hagyományban létkulcsot kereső, s e keresés költőisége révén maga is...

„népies nyelvezet, pajzánság és egyfajta ironikus pesszimizmus" (Nagy Bernadett kritikája a Gyöngyhomok című könyvről)

„Gergely Ágnesnél mindenekelőtt az elhivatottság magyarázza a korszakokon átívelő életmű mindig újszerű, de sosem hagyománytalan poétikáját" (Halmai Tamás írása)

„Karácsonyinál a fennkölt és az alantas állandó versengésbe kerül" (Xantus Boróka kritikája az Igazi nyár és az Ússz, Faust, ússz! című kötetről)

„Az én felfogásom és hajlamaim mindig távol voltak a környezet kilencvenkilenc százalékától, és egész életemben magános szigetet jelentettem" (Tófalvy Éva írása a magyar utópiairodalom mesteréről)

Surinás Olga írt mágikus realizmusról, fikcionalitásról és emlékezésről Grecsó Krisztián és Szilasi László "viharsarki" regényei kapcsán (részlet a Bárkában megjelent tanulmányból)