„népies nyelvezet, pajzánság és egyfajta ironikus pesszimizmus" (Nagy Bernadett kritikája a Gyöngyhomok című könyvről)

„Gergely Ágnesnél mindenekelőtt az elhivatottság magyarázza a korszakokon átívelő életmű mindig újszerű, de sosem hagyománytalan poétikáját" (Halmai Tamás írása)

„Karácsonyinál a fennkölt és az alantas állandó versengésbe kerül" (Xantus Boróka kritikája az Igazi nyár és az Ússz, Faust, ússz! című kötetről)

„Az én felfogásom és hajlamaim mindig távol voltak a környezet kilencvenkilenc százalékától, és egész életemben magános szigetet jelentettem" (Tófalvy Éva írása a magyar utópiairodalom mesteréről)

Surinás Olga írt mágikus realizmusról, fikcionalitásról és emlékezésről Grecsó Krisztián és Szilasi László "viharsarki" regényei kapcsán (részlet a Bárkában megjelent tanulmányból)

„minta- vagy formahabzsolás, nem a sablon tisztelete" (Kelemen Lajos kritikája az Élő hal - versek 2004-2011 című kötetről)

„a kötetbeli utazás is felfogható egyfajta tapasztalatszerzési, önismereti útnak, melynek célja az énhez való megérkezés" (Szántó Magdolna a Hajnali kút című verseskönyvről)

Papp István írt tanulmányt róla, hogyan figyelte meg Kovács Imrét, a Néma forradalom szerzőjét a magyar politikai rendőrség

„Az egykori BM III/III-as és más osztályainak rám vonatkozó jelentéseiből közöltem már a Bárkában és Korunkban néhány részletet (...), most egy összefoglaló jelentést közlök itt"

Molnár Illés kritikája Magyari Andrea sztori, Lázár Bence András A teraszról nézni végig és Szőllősi Mátyás Aktív kórterem című könyvéről