Gyarmati Gabriella

 

Távlatot kapott élet

 

Könyv Pátkai Ervinről

 

Ember Mária 1988-as[1], Cserba Júlia és Körösényi Tamás 2006-os[2] kiadványát követően a Pátkai Ervinről most, 2013-ban megjelentetett könyvvel[3] kapcsolatban felmerül néhány tisztázandó kérdés. Ki is Pátkai Ervin? Kik a könyv szerzői és szerkesztője? Ki a tervezője? Mit jelent a cím: Távlatot kapott élet? Kezdjük a végén.

A cím egy vágyálomról szól, egy olyan álomról, amelyre talán mindannyian vágyunk, amelyben az értelmet, az emberi élet jól használt lehetőségekben mérhető értelmét keressük, ha már megadatott számunkra a gondolkodás és az alkotás képessége. De tudjuk, hogy csak kevesen ennyire szerencsések, még az alkotók közül is. Hisz hány meg hány olyan festőt, szobrászt, grafikust ismerünk, aki bár megrendelésekben, elismerésekben nem szűkölködik, esetleg komoly vagy komolynak tűn pozíciót is betölt, mégsem vetül rá még a művészi halhatatlanság árnyéka sem. Az idő majd mindent megold, s ezek az alkotók, mint száraz homok a kezünkből, kihullnak az emlékezetből. Pátkai Ervin azon szerencsések közé tartozik, akik ki tudták bontakoztatni Istentől kapott tehetségüket, és azt a legjobb tudásuk szerint használják. Használták: jó célra.

Válaszoljunk hát az első kérdésre, ki Pátkai Ervin? Szobrász? Urbanista szobrász? Várostervező reformer? Költő? Mecénás? – gondoljunk csak a Magyar Műhely elindítására. Igen, mindez. Mindez egy személyben.

Szobrászi és várostervezői működése során egyaránt a téralakítás fontosságát helyezte előtérbe. Mindez persze természetes, hisz a szobrászat valójában erről szól: valós térviszonyok között reprodukál egy másik teret. Az építészeti forma és a plasztikai forma kapcsolatának lehetőségét viszont úgy vizsgálta, hogy megtartotta, tiszteletben tartotta a kettő szuverenitását. Nem alakított ki sorrendet, alá-fölérendeltségi viszonyt közöttük.

Munkáit érdemes az aránybeli feszültség, valamint a pozitív és a negatív formák ritmikája, azaz a térközök dinamikájának szempontja szerint is vizsgálni. Pátkai szobrain nem teremt nyugalmat, részformák halmozásával tovább tagolja gyakran áttört kompozícióit. E tömeghatást az általa használt anyagok és a megmunkálási technika adta jellegzetes faktúra tovább fokozza.

Pátkai Európa egyik legjelentősebb XX. századi monumentalista művésze, egy másik Békés megyei kötődésű alkotó, Kohán György mellett. Mindkettejük munkáit nézve bizonyítható, hogy a monumentalitás egy fajta belső arányrendszert jelent, nem pedig az alkotások méretére vonatkozik. És igen, a Pátkai életmű tele van monumentális köztéri munkákkal, ahogyan ezt többször is olvashatjuk, de ezek nem hatalmas méretük miatt monumentálisak. Pátkai pedig ekképpen fogalmaz: „Az, ami monumentális: akaratot fejez ki, hogy elérjünk valamit, mi meghalad minket.”[4]

 

 

A következő kérdés: kik a könyv szerzői? A legfontosabb és leginkább hiteles forrásnak mindig a művészt tekintjük, főleg olyan tudatos/öntudatos/öndefiniálásra képes alkotók esetében, mint Pátkai Ervin. A könyv ebből is nyújt némi ízelítőt. Nem egyszer önvallomásnak is tekinthető, művészeti, művészetelméleti és tudományos szempontból is figyelemreméltó esszéket olvashatunk tőle, hogy hol keressük, arról a magyar és a francia nyelvű irodalmi felsorolás nyújt tájékoztatást.

A könyv szöveganya két részre tagolódik. Az Életút című fejezetben családi, baráti és szakmai-baráti visszaemlékezéseket olvashatunk, e szerzők azon szerencsések, akik ismerhették Pátkai Ervint. Ennek a vonulatnak a dominanciája adja, hogy a könyv jóval nagyobb hangsúlyt fektet az emberi momentumra, jellemre, az érzelmi háttér bemutatására, mint azt általában megszoktuk egy ilyen jellegű kiadvány esetében. Mi volt ezzel a könyv anyagát összeállító Bakay Péter szerkesztő célja? Bizonyára ő is átlátta, hogy Pátkai csak gondolati és lelki tartalmakat hordozó munkákat tekintett műalkotásnak, s maga is csak ilyeneket kívánt készíteni. Tehát az olvasóval meg kell ismertetni Pátkai Ervint, az embert, hogy megérthesse Pátkai Ervint, a művészt.

Az Életmű című fejezetben Banner Zoltán dolgozata mellett a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium Művészeti Szakközépiskolájának művésztanárai fogalmazzák meg Pátkaival kapcsolatos reflexióikat a szakmabeliség szemszögéből ítélve meg az életművet, ki szobrászként, ki textiltervezőként, ki pedig fotográfusként.

A könyvet Flóra Virág képzőművész tervezte. A már igen korán a szabad könyvformák felé forduló alkotó művészkönyvekből és a könyvek világához csupán néhány utalószóval kapcsolódó önálló plasztikákból álló életművében vissza-visszatérő motívumként jelenik meg egy-egy tipográfiai munka, most Pátkai Ervin könyve. Mi a legszembetűnőbb a grafikai tervvel kapcsolatban? Maga a könyv megjelenése is Pátkai korának alkalmazott grafikai jegyeit viseli magán, igazodva e stílus alapelvéhez, gondolatiságához. A szöveg- és a képelrendezés racionális rendszert követ, lényegtelen formai elemektől, önmagukért való díszítményektől mentes. Megtalálta az egységesség és a változatosság közötti megfelelő egyensúlyt. Flóra Virág szándéka szerint a tipográfia a vonalak alkalmazásával igazodik Pátkai építkező jellegű formaalakító módszeréhez. Modern betűtípust választ, a Claricat, melynek a vonalvastagsága állandó, és enyhe szögletessége rokon a tárgyalt plasztikák formavilágával.

A szerkesztő és a tervező, Bakay Péter és Flóra Virág együttműködése, egymást erősítő volta egyértelműen látszik, ha áttekintjük a kiadványt. A könyv szerkezetét, a szövegek és a képek egymásutániságát, a tervváltozatok közül a véglegeset, az ajánlott betűtípusok közül a végül alkalmazottat is Bakay Péter határozta meg.

 

 

Tudjuk, könyv nincs hiba nélkül, bár lehet, hogy ezzel csupán szerzők és szerkesztők vigasztalják magukat. A Pátkai könyv ebből a szempontból is jó, könyv nagyon-nagyon kevés hibával. Találtam egyáltalán? Nem is emlékszem pontosan…

Az utolsó kérdést úgy vetem fel, hogy tudom, megválaszolására valószínűleg csak egy, a könyvben több szerző által is hiányolt monográfia adhat majd választ. Valóban torzóként maradt Pátkai Ervin életműve? A Pátkai-œuvre egy töredék? Amennyiben további aktív évtizedek meg nem született műveire gondolunk, a válasz igen. Ha félbe maradt vagy semmibe veszett elképzeléseire gondolunk, a válasz igen. De van-e jogunk hiányról beszélni? Pátkai nem vesztegette el az idejét, az életmű – ha a további lehetőségek elképzelésének problematikáját megkerüljük – így is gazdag, minőségi és mennyiségi értelemben egyaránt. Mondhatjuk: teljes. Ám ha a műalkotás nem töltheti be feladatát, ha a mű nem jut rendes közegéhez, nem találkozik a befogadóval, az életmű valóban töredékes marad. Az utókor feladata, hogy életben tartsa Pátkai Ervin emlékét, és a műveknek engedje, hogy éljenek. Hisz ez által él tovább az alkotójuk is. És ezért gyűltünk most össze mi is.[5]