Novák Attila
Utazó fényképező
Reflexiók Krjacsó László Reflexió című kiállításáról
Békéscsaba–Budapest–London–New York. Lépcsőfokok, távolságok, életterek, célállomások Krajcsó László békéscsabai származású fotóművész életében. Viszonylag későn – középiskolás évei után – határozza el magát a vizuális önkifejezés mellett. Előképzi magát, majd 2004-ben elvégzi a Magyar Iparművészeti Egyetemet vizuális kommunikáció szakon. Már egyetemista korában a fiatal tehetségek között neki is megjelennek a fotói könyv alakban. Közvetlenül ez után Békéscsabán iparművészeti szakközépiskolai tagozaton kezd tanítani. Pár év után újra budapesti alkotó tevékenységet folytat, majd Londonban köt ki, ahol pizzafutári munkát vállal. Itt, Londonban teremti meg annak a feltételeit, hogy előbb Erdélyben, majd pár évvel később New Yorkban legyen lehetősége fotózásra.
Diplomamunkája, a Nemtelenség című öt részes sorozata, a békéscsabai kiállítás főfalát foglalja el. A nemtelenség álarcába öltöztetett öt fiatal arc klónkaraktere óriási, tűéles fotóprinteken sokkolja jövőképszerűségével a nézőt. Fiú-lány karakterek transzformálódnak egymásba, vesztik el nemi identitásukat s „teremtődnek” egy közös nemű humanoid lénnyé az alkotó által. Árnyékmentes, fehér, mimikátlan, önálló karakter nélküli, személytelen arcuk fehér háttér előtt az idő és a pillanat létezhetetlenségével azonosul. Sorozata paradoxonja lett magának a portréfotózásnak.
Ezzel teljesen ellentétes a családi házioltárként is felfogható Családlátogatás / Laci, Apa, Tomi (2005). Az apa és fiai képhármason az installáció és a fotók szerves egysége öltözteti fel személyes tartalommal az igazolványkép tulajdonságaiba burkolt portrékat. Krajcsó László ebben a munkájában remekül bánva az anyagok és a tárgyak adottságaival, túljut a fotózás határain, kilép a konceptuális művészet irányába.
A tűéles arcoktól a személyes portrékon keresztül érkezik a teljes személytelenség tarományáig az egyik internetes keresőrendszer „street wiew” képein keresztül. A számítógép képernyőjén keresztül fotózza le a megtalált, megkeresett, „megálmodott” utcaképeket. Személyes a személytelenségben: az életéhez kötődő helyszínek, emlékek képi megkeresése. Az utcákon, a fotókon megjelenő alakok kitakart arca a környezet és az alakok viszonyát, karakterét, színét, a részleteket, a fotó formarendszerét teszi sokkal hangsúlyosabbá.
A Reflexió című, pillanatnyilag negyvenhárom képből álló sorozata, azaz a nagyváros, a nagy álom a legnagyobb falfelületet birtokolja a Múzeum Tégla Termében. Módszeresen végig gyalogolja Manhattan szigetét a téli mínuszokban, erős fényekben. A már előre elképzelt találkozik a spontán pillanattal. A statikus felhőkarcolók leporellói között rést találó fény bezúdul a képmezőbe. Fényzuhanyt áraszt az utca embertömegére. Cikázik a fény az üvegfalakon s az autók üvegein oda-vissza. Spontán karakterek portréfotóitól a statikus – madártávlatból fotózott – tűéles utcaképekig zúdulnak a „tudatos” impressziók. Az utcai fényvadász éjjel-nappal űzi a vadat, keresi-találja a fényt.
Krajcsó László, az „utazó fényképező” különös világai, a személyestől a személytelenig, a közelitől a legtávolabbig az úton levés lenyomatai. Képei a helyszínek, koncepciók, a megálmodott és a talált egybegyúrásai. Készül, utazik majd a pillanattal, és a fénnyel találkozva vadászik… Jó vadászatot!
Megjelent a Bárka, 2013/4. számában.
