Szilágyi András
Képi metamorfózisok.
A hetvenéves holó Hóbel László békéscsabai festőművész kiállítása a Jankay Galériában[1]
Én kereső voltam mindig.
Nyitott konzerv, vagy üres kanál,
ha mosatlan fekszik asztalomon,
elhagyott halál.
Nem mindennapi kiállítás tekinthető meg a békéscsabai Jankay Galériában. Nem mindennapi, hiszen a hetvenéves holó Hóbel László festőművészt köszönhettük, de nem mindennapi abban sem, hogy kiállított Hóbel-alkotások a művészet valódi lényegéhez közelítenek. A kilencven éve született, majd 2009-ben az égi terekbe költözött Schéner Mihály festőművésszel több ezer dialógust írtunk művészetfilozófiai kérdésekről: az egyről, a százszor szépről, a jó, a szép, az igaz ideaformájáról. Schéner mester vallomása szerint: „a művészet lényege az, vajon saját hibáinkat miképpen tudjuk erénnyé változtatni, a tulajdon javunkra fordítani, s a tökéletesség által Istenhez közelíteni.” Arra a kérdésre, hogy holo Hóbel László a saját hibáit miképpen tudta erénnyé, a tökéletesség által Istenhez közelíteni, nem könnyű a válasz, de a művészetfilozófiai kiindulásból a „szellem ösztönös igazmondása ” felé közelítenünk. Pontosabban a művészetében megnyilvánuló „magasrendű érzékiség szelleme” tárta/tárja fel a drámai lét jelenvalósát, amiben a művészet „eredetforrása” nyilvánul meg. Egy önmagával brutálisan szembenéző alkotó festészetével szembesülhetünk!
Persze a magyar képzőművészeti kultúrában a centrum és a perem viszonya már nem a posztmodern világ paradigmáját rejti, hanem egyre inkább a centralizmust testesíti meg. Vagyis a regionális kultúrában még a posztmodern kultúra is centralista. Kevésbé figyel a valódi regionális képzőművészet értékeire. Ahhoz, hogy holó Hóbel László művészetére odafigyeljen valaki, nem elég jó műveket létrehozni. Ennek ellenére a Szentendrei Vajda Lajos Stúdióban 2011-ben megrendezett kiállításának szakmai elismerése már „magas polcra” helyezte holó Hóbel művészetét. Ennek ellenére, vagy éppen ezért a békéstáji művészeti élet egyik perifériára szorított, de kiemelkedő alkotóját köszönthetjük. Így van ez, annak ellenére, hogy nem a hivatalosnak minősített intézményes képzési formák alapján tekinthetjük őt alkotóművésznek. Hiszen a mi békéstáji világunk horizontján is felsejlik, feldereng e változó kép, amelyben a művészet is átkerül egy új időszámításba. Ebben az új időszámításban a képzőművészet úgy éli túl önmagát, hogy nem csupán maga a művészet, hanem a szép, illetve a csúf esztétikai mineműsége is változik, nem marad más, mint a HITELESSÉG. Hiszen mindennapi tapasztalattá válik az álképzőművészet, az esztétikai értelemben vet semmi, a kiürült tartalom, az üresség. S bizony a hazai globalizálódó szabadversenyes kapitalizmus uralmi viszonyai a regionális képzőművészetet is dezorganizálták. Így megkerülhetetlen holo Hóbel László művészetének megértéséhez a kortárs békéstáji képzőművészet hagyományaihoz, irányzataihoz való kapcsolódása, amelyben, az egyes életművek különbözősége ellenére is kimutatható a jellegadó párhuzamosság.
holó Hóbel László 1943-ban született Békéscsabán. Az ötvenes évek végén – gimnáziumi diák évei alatt – a legendás Mokos József szabadiskolájába járt festészetet tanulni. A hatvanas évek közepén megismerkedett Gaburek Károly békéscsabai festőművésszel, aki emberileg és szakmailag is támogatta. A hatvanas évek végén s a hetvenes évek elején igen sok tehetséges, a kibontakozási lehetőséget kereső alkotóember volt Békéscsabán „egymáshoz préselve”. Önérvényesítő reakcióként kialakult egy helyi protestáló, a nemzetközi és hazai neo-avantgárd folyamatokat követő, új kifejezési formát kereső fiatal alkotók csoportja. Többek között: feLugossy László, Mengyán András, Jantyik László, majd Gubis Mihály, Bereznai Péter.
Ebben a továbbélő folyamatosságban a kiállítás rendezése átfogó képet nyújt Hóbel vizuális szemléletéről, de elsősorban az utóbbi tizenöt év terméséből válogatott. Ennek a szabad expresszív SZENVEDÉLYNEK különös esztétikai értéke éppen rokonítható szabálytalanságában, illetve jellegadó nyers voltában rejlik. Létfilozófiai alapproblémává vált számára a hiteles alkotói módszer és szemléletmód; egyre inkább a saját korában és közvetlen szűkebb környezete saját személyiségén átszűrt elemzésében mélyed el. A művek hosszú alkotási folyamat eredményei, amelyek véglegesen nem lezártak. Közelebbről megfigyelhetjük a gesztusszerű vonalfutamokat, a lírai, expresszív lendületű látomásokat, ahol fel-felsejlenek a formátlan formák újraéledő körvonalai, a mindent átható enyészet. Festői módon kódolja: minden elbomlik, felszívódik, a rendezetlenségbe tart! Az utóbbi két évtized folyamán nem csupán a helyi társadalmi kiszorítottság kíméletlen korlátait, nem csupán a képi kifejezési eszközök elszegényített jellegét, hanem a funkciójukat vesztett anyagok „gátlástalanságát”, is képes volt művészetté transzponálni.
holo Hóbel László a saját hibáit olyképpen tudta erénnyé változtatni, hogy rendhagyó, önkiteljesedő, szabad művészeti folyamattá változtatta. A Képmetaforák címmel megrendezett kiállítása bizonyítja, hogy korunkban éppen az előképek alól felszabadult nyers művészet őrzi még számunkra az archaikust, az eredethez való teremtő ragaszkodást: az emberi szabadság gyötrelmét és játékosságát.
