A kiállítást P. Szabó Ernő nyitotta meg
P. Szabó Ernő
Fényintonációk
Lonovics László kiállítása a Munkácsy Mihály Múzeumban[1]
Kapcsolódás - ez az 1982-ben készült szitanyomat az egyik legkorábbi alkotás Lonovics László festő- és grafikusművész kiállításán, itt, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum dísztermében. Két egymásba kapcsolódó forma, egy fehér és egy vörös színű alakzat határozza meg a mű szerkezetét. Úgy kapcsolódnak egymásba, akár a férfi és a női princípiumot szimbolizáló jelek, a jin és a jang a távol-keleti kultúrában, s valahogy olyan erővel, intenzitással vannak jelen a hátteret képező fekete síkon, mintha csak a természeti törvények határoznák meg találkozásukat, összekapcsolódásukat örök időkre. Szilárdan tartják, szinte átölelik egymást, mozdulatlanságuk viszont mégsem örökkévaló: a fekete-fehér illetve vörös-fehér vonalakkal jelölt formák különös térbeliséget adnak az alapjában véve síkkonstruktív műnek, s nemcsak térbelivé teszik a formákat, de olyan feszültséget is kölcsönöznek nekik, amelyben a folytonos mozgás, fejlődés lehetőségét érezzük meg, ha úgy tetszik, maga az élet sűrűsödik a maga sokszínűségében, a minimálisra redukált formaegyüttes részleteiben.
A kiállításmegnyitó közönsége
A formák logikájában a lét logikája sejlik fel. És persze felsejlik az a belső művészi logika is, amely meghatározta Lonovics László eddigi pályáját, a művek, periódusok, pályaszakaszok egymásutániságát, az eszközhasználat gazdagodását, annak a műfaji sokszínűségnek a létrejöttét, amely a mából visszatekintve az életművet jellemzi, a kortárs magyar művészet sajátos, mással össze nem téveszthető értékévé teszi. A korai figurális képek után konstruktív festményekkel, grafikákkal, közöttük is elsősorban szitanyomatokkal indult Lonovics László pályája a hetvenes évek második, a nyolcvanas évek első felében, és szitanyomással készült fénygrafikákkal folytatódott 1983 és 1988 között. A kilencvenes évek második felében mélyült el a számítógépes grafika lehetőségeiben, a fény természetrajzának megragadásában a komputeres grafika eszközeivel, hogy az utóbbi évtizedben párhuzamosan szülessenek festményei és számítógépes grafikái.
A művész tevékenységéhez mindig is szorosan kötődött a művészetpedagógusé, a művészetszervezőé, ha úgy tetszik, a kapcsolattartóé Békéscsaba és az ország más művészeti centrumai, elsősorban természetesen a budapesti, de ugyanígy külföldi csoportosulásokkal, törekvésekkel. A budapesti Józsefvárosi Galéria illetve a Budapesti Műhely tevékenysége nemcsak a művész Lonovics Lászlóra hatott, de a művészetszervezőre is: 1976-ban barátaival, Gubis Mihállyal, Ignácz Rózsával, Trombitás Tamással ezért alakította meg a Békéscsabai Műhelyt. Ugyanebben az évben indult a Békéscsabai Országos Grafikai Művésztelep, amelynek szervezője és 1989-ig résztvevője volt, 2003 óta pedig a Békéscsabai Nemzetközi Művésztelepet vezeti. A Békéstáji Művészeti Társaság elnökeként 1994-től jó néhány külföldi - a többi között finn, horvát, lengyel, román, szerb, szlovén, szlovák - művészeti műhellyel épített ki kapcsolatot, miközben folyamatosan részt vett a többi között a Nemzetközi Kepes Társaság és a Magyar Elektrográfiai Társaság tárlatain is. Alkalmazott grafikusként ugyanúgy ismert, mint művészetpedagógusként, utóbbi minőségében 1991 óta főiskolai oktató, jelenleg a Szent István Egyetem pedagógiai karának docense.
Transzcendencia II.
Mindez éppen olyan szerves egységet alkot, mint az életmű különböző szakaszait képviselő alkotások a kiállítóterem falán. Igaz, nem gyűjteményes ez a tárlat, hiszen elsősorban a legutóbbi években készült festmények, grafikák játsszák a főszerepet, a kiállítást azonban 1980-82 között készült grafikák indítják, amelyek tisztasága, sajátos struktúrája éppen úgy magában rejti a néhány évvel később megszülető fénygrafikák, a fotó, a sokszorosított nyomat társításának a lehetőségét, mint újabb intervallum után a számítógép megjelenését Lonovics László munkásságában. És miközben a számítógép használata, benne a tárlaton is látható Digitális jelstruktúrák sorozat számos darabja kifejezetten arra ösztönzi, hogy magát a számítógépes nyelvezetet, a technikailag tökéletes és az elrontott jelek viszonyát elemezze, a számítógép arra is kiváló lehetőséget kínált használójának, hogy elmélyítse kutatásait a fény természetrajzát vizsgálva, a fényt mint témát, mint kifejezőeszközt használva. Ez a kettősség, ez a különösen izgalmasnak tűnő kétféle érdeklődés fogalmazódik meg bennünk már a legújabb műveket előlegező 2005-ös Transzcendencia című triptichont szemlélve is. Izgalmas, mert egyszerre foglalja magában azt a sajátos kritikai attitűdöt, amellyel a világot megfogalmazó nyelv, a világ egészét átfogó hálózat, network vizsgálatán keresztül magához a világhoz, annak legkülönbözőbb aspektusaihoz közeledünk - és azt az ősi, sok évezredes igényt, hogy a transzcendens értékek megragadásával e fölé a szint felé emelkedjünk, a transzcendens értékek ismerőjeként, hordozójaként magán a világon is javítsunk, ha lehet még, valamit.
Fényintonáció
Ugyancsak aktuális problémák jelennek meg tehát Lonovics László művészetében. A fénnyel kapcsolatos kutatások - nem beszélve természetesen az előzményekről, amelyek a bizánci művészet aranymozaikjaiban éppen úgy megtalálhatóak, mint a festett gótikus üvegablakok misztikájában vagy a barokk festmények és terek mindent elöntő fénysugaraiban - ha úgy tetszik, Lonovics László művein keresztül a kortárs magyar művészet újabb sajátos hozzájárulását jelentik az egyetemes művészethez.
Szürke piramis
Hiszen aligha kell különösebben hangsúlyozni, hogy Moholy-Nagy László fotogramjaitól, Fény-tér-modulátorától kezdve Kepes György, Schöffer Miklós életművén át egészen a nemzetközi Kepes Társaság működésén keresztül milyen gazdag hagyományokra tekinthetnek vissza a fénnyel kapcsolatos kutatások a XX. századi magyar művészetben, hogy a magyar alkotók milyen kiemelkedő szerepet játszottak a fény természetrajzának, a művészetben való alkalmazhatóságának a vizsgálatában. Az utolsó egy-két évtizedben pedig, amikor a fény egyre markánsabb szerephez jutott a látványkultúrában, jó néhány új, optoelektronikai eszköz, a lézer, a holográfia, a száloptika, a szkennerek, vezérlő elektronikák, a fluoreszcencia jelenségeit vizsgálatával, alkalmazásával járul hozzá a kortárs magyar művészet e kultúra gazdagabbá válásához.
Fénycsóva
Lonovics László legújabb művei összekapcsolják a festészet és a grafika tradicionális eszközeit a fotó, a számítógép kínálta lehetőségekkel. Együttesük azt mutatja, hogy Lonovics László szintetizáló művész. Legújabb munkái, a Fény-sorozat darabjai mintegy összegzik a fénnyel kapcsolatos eddigi kutatásait, azok eredményeit. Ha úgy tetszik, Fénykapuján átlépve egy olyan világba jutunk, amelyben minden megőrződik azok közül az értékek közül, amelyek korábbi pályaszakaszait jellemzik, amelyben azonban minden új, tágas összefüggésrendszer részeként jelenik meg. Fontosak a címekben megfogalmazott ihlető motívumok, mély szellemi kapcsolódásokat jelző utalások az Ősi fényekre, a kozmoszt megidéző Fénycsóvára, a Piramisok, a Gótika művészetére, de a természet illetve az emberi lét alapeseményeire, a születésre, a megváltás lehetőségét-lehetetlenségét szimbolizáló keresztre. Az utalásoknál, hivatkozásoknál azonban még fontosabb, hogy minden kívülről érkező impulzus átalakul, egy belső út, meditációs folyamat részeként jelenik meg. Erőteljes plasztikája van a képeken megjelenő alakzatoknak, szilárd képi szerkezet, nem ritkán a szimmetria jellemzi a műveket. Mindez az állandóságra, a megfoghatóra, megtapasztalhatóra utal, miközben a formák elmozdulása, egymással folytatott párbeszéde, illetve a felületek megfestésének a módja, az olykor már-már a pointillistákra illetve a divizionistákra jellemző ecsetkezelés az anyagival szemben az anyagtalan elsőbbségét, a fény, a belső fény szépségét hangsúlyozza. Fényintonációk ezek a művek, ahogyan a kiállítás címe is mondja. Olyan szín-és formaegyüttesek, amelyek hatásmechanizmusát a leginkább - nem véletlen a hivatkozás Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című kompozíciójára - a zenei alkotásokéval lehet összehasonlítani. Össze lehet őket hasonlítani természetesen.... Vagy inkább azokhoz hasonlóan egyszerűen hagyni, engedni kell, hogy hassanak, közvetítsék a fény végtelenből érkező, az itt és most élőt a világ teljességébe bekapcsoló üzenetét.
[1] Lonovics László kiállítását a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága Munkácsy Mihály Múzeuma Múzsák Termében 2012. június 29-től július 29-ig tekinthetik meg az érdeklődők. (A szerk.)
