Banner Zoltán
GNANDT JÁNOS 60 ÉVES
Minden igazi művész - épít. Ezért nevezzük művét kompozíciónak. De külön családot alkotnak azok a művészek, akik úgy belemerülnek az építőanyagok - szín, forma, vonal - önmagukban hordozott lehetőségeibe, hogy maga az építkezés válik művészetük tárgyává. Ők a konstruktivisták. Ebbe a családba tartozik Gnandt János is.
A magyar művészetben régi és népes család ez; az 1920-as években alapozódik meg Kassák Lajos Képarchitektúráival, s a Bauhaus magyar mesterein át folyamatosan aktivizálódik s éppen Békésben igen erős gyökeret ver (Fajó János, Lukoviczky Endre, Oroján István, stb.); majd belőle ágazik el a fény konstruktivizmusa, Gábor Dénes holográfiájától kezdve például Mengyán András, Csáji Attila, Lonovics László és mások művészete.
Talán nem véletlen, hogy ez a nagy ÉPÍTŐ és FÉNYES művészcsalád éppen Magyarországon őrzi folyamatosságát, abban az országban van annyi követője a FORMA és a VILÁGOSSÁG kutatásának, amelyet a huszadik században annyiszor leromboltak (fizikailag és szellemileg), s ahol annyiszor kellett fényforrásokat keresni a reá ereszkedő homályban.
Gnandt persze egy másik, kisebb családnak is tagja, a Békéstáji Művészeti Társaságnak, amely a férfikor delére érkezett, hiszen egy szűk esztendő alatt számos hatvan éves születésnapot ünnepel: Slezák Lajost sajnos már csak reá emlékezve, viszont volt vagy rövidesen lesz hasonló jelentős, gyűjteményes vagy számadó kiállítása Lonovics Lászlónak, Szeverényi Mihálynak, Csuta Györgynek, s íme most itt állunk Gnandt János ÉPÍTŐTELEPÉN, amelynek szelleme két fontos közép-európai művészeti központ: a Bánság és Békés avantgárd vonulatát kapcsolja össze.
Mi az a K Ü L Ö N Ö S (azaz a művészet valóságmegismerő funkciójának a lényege), ami Gnandt János félévtizednyi terméséből kiolvasható, amit ez a művészet kiszűr, kiemel, kidomborít mindennapi létünk káoszából?
1. Az első benyomás, amikor az ember belép a Jankay Galéria időszaki kiállítási termeibe: a derű, az optimizmus, az áttekinthetőség, tehát egy valóban „konstruktív" életérzés.
2. E művészi különösség másik összetevője: az építészeti és szerkezeti elemekkel hangsúlyozott építhetőség, az önmegvalósíthatóság illúziója; azaz az élettel, gondokkal, megpróbáltatásokkal szembeni cselekvő magatartás felsőbbrendűségének a hirdetése a beletörődéssel, sodortatással vagy közönnyel szemben.
3. És végül megragad műveket jellemző, általuk sugallt ökonómia, gazdaságosság, lényegi egyszerűség festőisége; a példa, hogy a tarkaság nem egyenlő a színességgel, azaz az ÉRTÉK (jelen esetben a színérték) annál hitelesebb, minél kevesebb magyarázatra szorul.
Elhangzott a békéscsabai Jankay Galériában 2012. március 30-án, Gnandt János kiállításának megnyitóján. Szerkesztett, rövidített szöveg.
