Lonovics László a megnyitóbeszéd közben; háttérben a szerző Gótika című festménye

 

 

 

Lonovics László

20 éves a Békéstáji Művészeti Társaság

A 2011. május 25-én elhangzott kiállításmegnyitó szövegének szerkesztett változata

 

Húsz év után érdemes felidézni, hogy melyek voltak azok a motívumok és okok, amelyek arra sarkallták a Békés megyében élő képző- és iparművészeket, hogy valamilyen közösségi formába tömörüljenek, illetve érdemes azt is számba venni, hogy a kitűzött célokat mennyiben sikerült megvalósítani.

A rendszerváltást követően megszűntek a volt művészeti szervezetek (Művészeti Alap, Képző- és Iparművészek Szövetsége) monopol státuszai. Az említett intézmények átalakultak, és velük párhuzamosan egyre több, kisebb, önszerveződő művészeti egyesület jött létre. Ez többek között azért következett be, mert a rendszerváltás után röviddel érezhető volt, hogy az állam fokozatosan kivonul a megelőző időszakban megszokott művészeti finanszírozási formákból. Ezt bizonyította a Művészeti Alap átalakulásának folyamata is. A további motiváló tényező pedig az volt, hogy a társadalom minden területén zajló demokratizálódási folyamatok a művészeti életre is hatással voltak.  Törvényszerű volt, hogy a békéscsabai, Békés megyei művészek valamilyen önálló, saját elképzeléseit megvalósítani akaró, a térség művészeti életét szervező, érdekeit megfogalmazó, társadalmi és kulturális missziót vállaló szervezetet hozzanak létre.

Az alapítók legaktívabbjai, az 1978-ban szerveződő rövid életű, de jelentős - képzőművészekből és írókból álló - progresszív csoport, a FAK (Fiatal Alkotók Köre) egykori tagjai voltak. A FAK annyira újító és változásokat közvetítő szervezet volt, hogy az akkori politika adminisztratív úton megszűntette, nem tartotta kívánatosnak, veszélyesnek nyilvánította ideológiai szempontból. Ennek a közösségnek azért voltak jelentősebb megnyilvánulásai, eredményei: kiállítás Szegeden, Békéscsabán, Gyomán. Többek között elkészült egy szitanyomással sokszorosított mappa is, amely fontos dokumentációja ennek az időszaknak. Megjelent továbbá 1978-ban a Válogatás Békés megyei fiatalok írásaiból című, a FAK íróinak műveit tartalmazó antológia, amelyet a képzőművész tagok képeivel illusztráltak, és egy alkalmi újság FAK Lapok címmel. Ezek megtekinthetők a kiállításon is.

Húsz év távlatából mindenki egy kicsit másképpen emlékszik a történtekre.

A megyei könyvtár egyik földszinti termében több alkalommal összegyűlve tanakodtunk arról, hogy milyen formában működjön a leendő társaság.

Valljuk be, hogy sok romantikus és megvalósíthatatlan elképzelés is felvetődött, és nagy lelkesedés és egyfajta idealizmus jellemezte az alakulás közben zajló diskurzust. Az egyik legfontosabb célként fogalmazódott meg egy olyan kortárs galéria létrehozása, amelyben kiállításokat lehet rendezni, sőt azt gazdaságilag is működtetni lehetne. Ezt a tervünket később Békéscsaba városa valósította meg a Jankay Galéria létrehozásával. Nonprofit egyesülési formaként maradtunk meg, amely támogatásokból finanszírozva valósítja meg céljait. A támogatások viszont esetlegesek, kiszámíthatatlanok és egyre szűkösebbek, ezért egyre nagyobb erőfeszítéssel kell dolgoznunk az eredményesség érdekében. A Békéstáji Művészeti Társaság elnevezést Banner Zoltánnak köszönhetjük, egyben ő volt, aki ötleteinket, terveinket alapító okiratunkban megfogalmazta. Az alapító tagok mindannyian hivatásos képző- és iparművészek voltak.

 

Szente Béla, az Ifjúsági Ház és Általános Társaskör igazgatója
köszöntötte az egybegyűlteket Lonovics László megnyitója előtt

Az első vezetőség tagjai:

A társaság elnökéül Széri-Varga Gézát választotta, alelnököknek Banner Zoltánt és Cs. Tóth Jánost, az elnökség további tagjai Koszta Rozália, Lonovics László, Szereday Ilona és Vágréti János lettek.

A következő célok jegyében jött létre az egyesület a teljesség igénye nélkül:

E célok megvalósítása érdekében a társaság, (röviden idézve az alapító okirat sorait):

Ezeknek a céloknak megfelelően számtalan program, rendezvény valósult meg. Ugyanakkor a társadalmi, gazdasági, folyamatok olyan változása zajlott le az utóbbi 20 esztendőben, amely a terveink megvalósítása ellenében hatottak. Másfajta értékek kerültek előtérbe. Az új médiumok, és az általuk közvetített hatások is egyre erőteljesebbekké váltak. Szinte közhely megemlíteni, hogy mind a nyomtatott, mind az elektronikus médiumokban egyre kevesebb publicitást kap a színvonalas kultúrát reprezentáló művészeti produkció.  A képzőművészet hagyományos és újszerű formái is egyre kevesebb befogadóra számíthatnak.

Kepes György 1978-ban írt ma is aktuális sorai jól rímelnek az előzőekre: „Azt látjuk, hogy a gombamód szaporodó művészeti mozgalmak többsége megfeledkezik a műalkotás elsődleges feladatáról, és ennek következtében a művészet világa szinte egy népszerűségi verseny színtere lett."

Az alapító okiratban szereplő művészeti közjó fogalma is átalakult, és folyamatosan átalakulóban van. A gyakorlatban jelentése az, ami a közösség számára jó. Azt, hogy az emberek mit tartanak jónak, megfelelő marketing eszközökkel lehet alakítani, befolyásolni. Az emberi szükséglet felkeltésének pszichológiai eszközeit naponta bevetik a gazdasági életben. Jó lenne ez a módszer az igazán értékes alkotások elismertetésében is. Sajnos ennek nagyon sok esetben az ellenkezője tapasztalható, inkább a könnyen befogadható művek iránti szükséglet felkeltése történik.

Nehéz meghatározni, hogy melyek azok a szakmai értékek, amelyek a művészeti közjót szolgálják. A kulturális területen tapasztalható pluralizmus olyan sokféle művészeti, vagy művészetnek látszani akaró formát eredményezett, amely mind az alkotót, mind a befogadót is folyamatosan elbizonytalanítja. Az előzőekben említett akadályozó tényezők ellenére a következő rövid történeti áttekintés remélhetőleg azt bizonyítja, hogy az alapvető célok szellemében működtünk, és azok nagy részének a teljesítésében eredményesek voltunk.

Társaságunk évenként legalább egy csoportos kiállítást szervezett, vagy művésztelepet, tanácskozást rendezett. Ezek egy része a megye településein szervezett társasági kiállítások voltak, mint például, 1992-ben Békéscsabán a Képcsarnokban, 1993-ban a gyulai Dürer Teremben, 1995-ben a Munkácsy Mihály Múzeumban. Az Oriens 95 művészeti rendezvény alkalmával kiállítást és egy kollektív köztéri alkotást hoztunk létre, aradi művész barátainkkal közösen a Jókai színház előtt. Ebből az alkalomból színes kiadványt is megjelentettünk, amelyben a tagok alkotásai mellet művészeti hitvallásuk is szerepelt.

1996-ban a Perlrott-Csaba Vilmos emlékkiállítás, 1997-ben a Rajzoljunk együtt, és 2000-ben pedig az Utazás tematikus kiállítás megrendezésére került sor a Megyei Könyvtárban. 2002-ben a Munkácsy Mihály Múzeumban rendeztünk kiállítást.  Erre sikerült a társaság alkotóit bemutató, és az addigi történetet jól dokumentáló katalógust kiadni.

Rendszeresek voltak a Békéscsabai Nemzetközi, Testvérvárosi Művésztelep kiállításai évente 2003-tól mostanáig.

Tavaly a Zene és képzőművészet című kiállításunk anyagát Békésen, a Békés - Tarhosi Zenei napok keretében mutattuk be, ezt követően az orosházi Városi Képtárban is kiállítottuk.

Kiállításainkkal a megyén kívül is bemutatkoztunk, így 2003-ban a Megyejárás rendezvény sorozat keretében a Nemzeti Színházban, 2006-ban kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban, idén pedig Kalocsán.

Kapcsolatokat alakítottunk ki külföldi művészeti szervezetekkel, amelyek révén nemzetközi kiállításokon is többször szerepelt a társaság. 1994-ben a trencséni Zsinagóga Galériában, majd a Tőketerebesi Múzeumban, 2003-ban a Zrenjanini Modern Galériában, 2005-ben pedig Pozsonyban az Állami Rádió épületében rendeztünk nagyszabású kiállítást.

A csoportos kiállítások mellett tagjaink számos önálló kiállításon is bemutatkoztak. A társaság és a tagok egyénileg széleskörű országos és nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek. Elsősorban a szomszédos országok művészeti szervezeteivel vannak szoros együttműködési formáink. Ezek közül említésre méltó az Aradi Képzőművészek Szövetsége, a szlovákiai Umelecka Beseda Slovenska, a trencséni és a rózsahegyi művészek szervezetei, a szerbiai Zrenjanini Képzőművészek Szövetsége, és a lengyelországi Tarnowskie Góry képzőművészek csoportja. E kapcsolatok eredményeként rendszeresen vesznek részt tagjaink nemzetközi művésztelepeken, szimpóziumokon és állítanak ki külföldi galériákban.

Saját szakmai céljaink megvalósításával párhuzamosan olyan kulturális missziót is folytatunk, amely jelentősen hozzájárul térségünk pozitív arculatának alakításához. A kapcsolatok ápolása érdekében társaságunk is támogatja külföldi művészek bemutatkozását Magyarországon, például a Békéscsabai Nemzetközi Művésztelepre is rendszeresen meghívást kapnak a testvérvárosok művészei.

Herczeg Tamás, az Ifiház igazgatóhelyettese
szólt végezetül a vendégekhez

Céljaink megvalósításához támogatókra és partnerekre is szükségünk volt.

Az elmúlt 20 évben legnagyobb, és évente rendszeres anyagi támogatónk Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata volt.

Több alkalommal kaptunk anyagi segítséget a Békés Megyei Önkormányzattól is, amely többünknek önálló kiállítási lehetőséget biztosított galériájában.

Mint már említettem a megyei könyvtár adott helyszínt megalakulásunknak, és egyben több kiállításunk és rendezvényünk otthona volt.

A Jankay Galériával jelenleg is gyümölcsöző a partneri kapcsolatunk, számos egyéni és csoportos kiállításunk rangos színhelyéül szolgál.

A Békéscsabai Nemzetközi Művésztelep megrendezését a Garzon Szálló Kft. támogatta rendszeresen, szállás és étkezés biztosításával.

Partnereink sorában jelentős szerepet játszott az Ifiház (mostani nevén a Békéscsabai Kulturális Központ), a Munkácsy Emlékházzal karöltve. Mindig szívesen kapcsolódtunk rendezvényeikhez, például a Csabai Szalonhoz és más tematikus kiállításokhoz. A kecskeméti, orosházi és kalocsai kiállításunk is ennek az intézménynek és munkatársainak köszönhetők.

Jó a kapcsolatunk a következő nemzetiségi szervezetekkel és intézményekkel is: Szlovák Kultúra Háza, Szlovák Kisebbségi Önkormányzat, Magyar - Lengyel Baráti Kulturális Egyesület, Lengyel Kisebbségi Önkormányzat. A sikeres együttműködésünk eredményeképpen sok színvonalas, felejthetetlen rendezvény, kiállítás valósult meg.

Művészkollégáinkról szóló szakmai írásoknak rendszeresen helyt ad a Bárka folyóirat, nyomtatott és online formája. A kollégák gyakran illusztrálják az egyes számokat. Különösen fontos számunkra ez a lehetőség, mert az irodalmi művekkel együtt szerepelnek alkotásaink, továbbá országos, sőt nemzetközi ismertségünket segíti.

Testvérszervezetünk, a Körös Irodalmi Társaság gondozásában tavaly megjelent KörKörös antológiát társaságunk tagjainak illusztrációi teszik színesebbé.

A Munkácsy Mihály Múzeum szervezésében évekig megrendezésre került a nagy hagyományokra visszatekintő Alföldi Tárlat, amelyen rendszeresen részt vettünk, és díjat is alapítottunk, sajnos ez a fórum az utóbbi időben szünetel.

Tagjaink meghatározó szerepet játszanak a térség művészeti közéletében. Szívesen vállalunk feladatot különböző kulturális programok lebonyolításában. Szakmai javaslatainkra bármikor számíthatnak partnereink.

Örömmel csatlakoztunk karitatív akciókhoz, műveinket ajánlva fel a rászorultak megsegítésére, vagy jelentős kulturális célok megvalósulása érdekében.   A Kis Jean című Munkácsy kép megvásárlására indult kezdeményezéshez is csatlakoztunk, aminek sikere érdekében többünk saját alkotását ajánlotta fel, még hosszan sorolhatnám a példákat.

Sokan közülünk - a társaságunk több mint a fele - a művészeti oktatásban is részt vesz, ezzel hozzájárulunk a fiatalok művészeti neveléséhez, ízlésformálásához, a vizuális kultúra fejlesztéséhez.

Művészettörténész és művészeti író kollégáink elemző, értelmező írásaikkal segítik a nézőket a művészeti alkotások könnyebb befogadásában, és a művészek megismertetésében, elismertetésben vállalnak nélkülözhetetlen szerepet.

Örökös tagjainkról sem feledkezünk meg, alkotásaik és a személyes élmények kötnek hozzájuk. Koszta Rozó tiszteletére emlékülést rendeztünk, és kezdeményeztük emléktábla elhelyezését a gyulai lakhelyének a falán.

Slezák Lajos halálának egy éves évfordulója alkalmával emlékkiállítást rendeztünk a Jankay Galériában. A Gubis Mihály életműve előtt tisztelgő kiállítás, emléktábla elhelyezés, koszorúzás szervezésében is közreműködtünk. Mostani kiállításunkon is szeretettel gondolunk rájuk, velünk vannak most is alkotásaikkal, hiányuk azonban pótolhatatlan.

A közösség együvé kovácsolásában fontos szerepet játszó kiállítások, művésztelepek mellett fontosak voltak a bécsi, aradi és temesvári tanulmányutak, továbbá azok a baráti találkozók, ahol kötetlen formában beszélgetve szakmáról, személyes dolgainkról vált szorosabbá a kapcsolat közöttünk.

A társaság nevében köszönöm támogatóinknak és partnereinknek, hogy céljaink, terveink, elképzeléseink megvalósításában segítettek. Szándékaink szerint igyekeztünk a támogatásokkal jól sáfárkodni.

Személyesen is megköszönöm Szente Bélának és Herczeg Tamásnak, hogy helyet adtak jubileumi kiállításunk megrendezéséhez, köszönjük Mészáros Zsuzsának és munkatársainak a kiállítás megrendezését.

Köszönöm továbbá a mindenkori vezetőségi tagoknak, és minden tagnak, hogy elképzeléseikkel, önzetlen munkájukkal, alkotásaikkal segítették tartalmassá tenni társaságunk életét, tevékenységét.

Név szerint is köszönöm a jelenlegi elnökség támogató segítségét, Csuta György elnökhelyettesnek, Banner Zoltán és Gnandt János elnökségi tagoknak.

Az itt látható kiállítás azt tükrözi, hogy habár egy közösségbe tartozunk, de minden alkotó szuverén egyéniség, sokféle stílust képviselve. A látvány alapján készült alkotások, művészenként különböző szemléletben tárják elénk annak művészileg újrateremtett szépségeit, különlegességeit, mások a nonfiguratív stílusban találják meg önkifejezési lehetőségeiket. A technikák is sokfélék: a lavírozott tusrajz, akvarell, pasztell, olaj, akril, bronz, kerámia mellett számítógépes grafikákat is láthatunk. Ez a sokszínűség remélhetőleg lehetőséget ad arra, hogy a közönség tagjai közül mindenki megtalálja a maga számára kedves alkotást, alkotásokat. A kiállításhoz tartozik a társaság életének pillanatképeiből összeállított tabló, amit Kállai Júlia grafikusművész állított össze.

Bízunk abban, hogy a társaság 36 fős közössége olyan számottevő szellemi erőt és értéket jelent, amely a későbbiekben is mozgósítható és támogatásra méltó, kulturális életünk gazdagabbá, színesebbé tétele érdekében. Terveink között szerepel ebben az évben egy közös katalógus megjelentetése, ehhez szponzorokat és támogatókat keresünk.

Befejezésül  egy  Paul Klee idézettel zárom mondandómat: „A művész a maga kijelölt helyén a törzs mellett nem tesz mást, minthogy összegyűjti és tovább vezeti azt, ami a mélyből feltör. Se nem szolgál, se nem uralkodik, csak közvetít."

 

---