Csikós Mihály: Asztal (1985; juhar és mahagóni fa; 55*85*85 cm; fotó: Vince Reichardt)
Gyarmati Gabriella
Csikós Mihályról (1946-2011)
Abban a városban, amely ez év januárjában a „Sikeres Gyulai" címmel ismerte el munkásságát, vette kezdetét a formatervezőként és belsőépítészként ismert Csikós Mihály pályafutása.
Csikós Mihály Svédországban - ahol húsz évet töltött, 1975-től 1995-ig - a stockholmi Malstän Egyetem formatervező szakán végzett, és annak mesterképző kurzusán tett mestervizsgát. 1995-ben tért vissza Magyarországra és Gyulára.
Ő is azt vallotta, hogy az iskola tulajdonképpen egy védett mikrovilág, készen kapott lehetőségekkel, eszmékkel, kívánalmakkal, ahonnan kilépve gyakran először találkozik az ember az önálló pályaalakítás legkülönfélébb, addig ismeretlen problémájával. Az alkotók esetében a kvalitásos mű létrehozásának képessége nem mindig társul a közéletben való érvényesülés képességével (Csikósnál e kettő igen szerencsés arányban elegyedett), a művészet megélése mint lét- és életforma olykor összeegyeztethetetlennek tűnik a piac szabályaival. Mindezzel együtt kénytelen megfelelni esztétikai és divattrendeknek (hisz ez utóbbi sem mellőzhető), olykor meg kell küzdenie „látásképtelen" szemlélőkkel, megrendelőkkel, megrendelőkért.
Csikós a magyar és a svéd tervezőképzés különbségét abban látta, hogy míg az előbbi esetében a forma alá rendelődik a funkció, addig a svéd elvárások szerint a funkciónak kell meghatároznia a formát, elsődleges tehát a funkciónak és az ergonómiai szempontoknak való megfelelés. Hitvallása szerint a design az előbbieket is magában foglalva nagymértékben befolyásolni tudja az életminőséget és ezáltal a közhangulatot is. A képmellékletben szereplő asztala legutóbb a Stockholmi Nemzeti Múzeum Skandináv formatervezők kiállítása című bemutatóján volt látható. A finn, norvég, dán és svéd tervezők fórumán kiállított darab anyaga fa, azon belül juhar és mahagóni. Csikós legismertebb bútorai, a ma is korszerűnek és szellemesnek tűnő CD-szekrény 1991-ben, a boros szekrény két évvel később nyert aranyérmet a Svéd Formatervező Szövetség kölni világkiállításán, ahol ausztrál, az Amerikai Egyesült Államokban élő, ám többségében európai tervezők versengtek.
Hazatérése után viszonylag könnyen rá tudott hangolódni az akkori Magyarországon érvényes működési szabályokra, bár alkotói kommunikációján tagadhatatlanul változtatnia kellett, hogy talpon maradhasson. Formatervezői, ám még gyakrabban belsőépítészi minőségben végig vitt olyan projekteket, amelyek összetett tervezési feladatot jelentettek számára, és olyanokat is, amelyek csupán alázatos kivitelezői hozzáállást kívántak meg tőle. Csikós nem az a fajta tervező volt, aki az ésszerű határokat túl kívánta volna lépni, hisz a használhatóságot kulcsfontosságúnak tartotta. Köztudott vele kapcsolatban, hogy a belsőépítészeti és a bútortervezési feladatokat szerves egésznek tekintette, akkor is, ha nagyformátumú feladatot kellett megoldania, amely valóban komplex környezetalakító programnak tekinthető, és akkor is, amikor egy kisvárosi cukrászda kialakításán dolgozott.
Egy, a közelmúltban készült televíziós interjúban legfontosabb munkáiként a gyulai vár állandó kiállítását és a gyulavári kastélyt jelölte meg. Tevékenységének effajta értékelése bizonyára lokálpatrióta érzésből fakad, bár igaz, hogy a Békés megyeiek alig-alig ismerik Csikós Mihály pályáját, törekvéseit, értékrendjét. Legalább most, halála után be kell hoznunk a lemaradást! Érdemes.
