Sz. Pirint Andrea
A Petró-gyűjtemény helye és szerepe Miskolc életében, valamint a Herman Ottó Múzeum népszerűsítő törekvései
A miskolci Herman Ottó Múzeum Képzőművészeti gyűjteményébe az idők folyamán számos hagyaték, összetartozó műtárgycsoport ágyazódott be. Jelentőségénél fogva kiemelendő ezek közül Szalay Lajos, Kondor Béla, Mokry Mészáros Dezső, Sassy Attila, Kmetty János alkotásainak gyűjteménye. A sort hosszasan lehetne folytatni a miskolci művésztelep egykori és jelenlegi mestereinek alkotásaiból összeálló kollekciókkal. A közel tizenhétezer műtárgyat őrző képzőművészeti gyűjteményen belül több körülhatárolható gyűjteményi egység is bőven megérdemelné az állandó jellegű bemutatást. Ezt természetesen sem a múzeum, sem az intézményt fenntartó Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat nem tudja felvállalni. A múzeum elsődleges feladata a műtárgyaknak a jó gazda gondosságával történő kezelése, megőrzése. Az intézmény kiállítási koncepciójának egyik alapvonása az a törekvés, hogy a kapott értékek időszaki tárlatokon vissza-visszatérően közszemlére kerüljenek. A folyamatos és rugalmas kutatószolgálat során minden módon támogatjuk, hogy a műtárgyak mások számára kutathatók, reprodukálhatók és kiállításokra kölcsönözhetők legyenek.
A Petró-gyűjtemény a Herman Ottó Múzeum kezelésébe tartozó legértékesebb műtárgycsoport. Országos hírnévvel bíró műtárgyaink zöme ide tartozik. Ez a gyűjtemény adja legfőbb presztízsét az intézménynek, és ez adja egyik legfőbb kulturális hangsúlyát a városnak. Ez tehát a legfőbb értékünk, aminek kezelése - egyfelől bemutatása, másfelől tudományos feldolgozása - akarva-akaratlanul is prioritást élvez.
Dr. Petró Sándor (1907-1976) Miskolc népszerű belgyógyásza, sportorvosa volt. Kezdetben grafikákat gyűjtött, majd érdeklődése a helytörténeti vonatkozású festmények és emlékanyag felé fordult. A bőségesen kínálkozó műtárgyvásárlási lehetőségek nyomán az '50-es évekre alakult ki a céltudatos gyűjtési koncepció, a magyar nemzeti képzőművészet 250 éves történetét átfogó jelleggel felvonultatni kívánó törekvés.
Petró doktor váratlan hirtelenséggel hunyt el, így gyűjteményének sorsáról nem volt alkalma rendelkezni. Hagyatéka húgára szállt, aki a tulajdonjogot illetékmegváltás fejében a városnak adta át. Miskolc városa a gyűjteményt a Herman Ottó Múzeum kezelésébe helyezte. Mindez 1977-ben történt. Ez az a dátum, amivel egy csapásra megváltozott a múzeum állandó kiállításának koncepciója, hiszen olyan kiemelkedő jelentőségű műtárgyak kerültek köztulajdonba, melyeknek folyamatos látogathatóvá tétele erkölcsi kötelességé vált. 1980-ban kapta meg a múzeum azt az épületet, amely egy történeti ívű, több száz művet felvonultató képzőművészeti kiállítás befogadására alkalmas. A Petró-gyűjteményen alapuló állandó képtár 1980-tól - kisebb-nagyobb megszakításokkal, többször újrarendezve, korszerűsítve - a mai napig áll. A ma is látható kiállítás - a Nemzeti Kulturális Alap és az Alfa Program támogatásával - 2005 decemberére újult meg.
A Herman Ottó Múzeum Képtára a Petró-gyűjtemény fő vonulatára épül: a magyar festészet mintegy kétszáz éves történetét mutatja be, az 1700-as évektől kezdve a XX. század nyitányáig. A kiállított művek valójában csak felerészben tartoznak Petró Sándor gyűjteményébe, másik részét a múzeumi törzsgyűjtemény adja. A vegyítésre mindenekelőtt azért volt - már a legelső rendezés során is - szükség, mert bizonyos történeti korok szemléletes és arányos bemutatása csak ily módon volt megoldható. Ámde mindenképpen hangsúlyozni kell: a húzódarabokat - néhány kivételtől eltekintve - a Petró-gyűjtemény adja.
Petró doktor gyűjteménye nem szorítkozik kizárólag a magyar képzőművészetre; a nagy egészbe némi külhoni anyag és iparművészeti tárgyegyüttes is beletartozik. Ez utóbbin belül a közel kétszáz darabos szelence- és miniatűr-gyűjtemény különösen jelentős, amelynek bemutatását - a képtárnak látványtárként történő értelmezésével - szintén lehetővé tettük.
Az állandó kiállítás 2008 januárjáig 90 m2-rel nagyobb alapterületen és mintegy hetvennel több műtárggyal várta a látogatókat, mint manapság. A XX. század első felének magyar képzőművészetét bemutató utolsó szakasz visszabontását hosszas töprengések előzték meg. A kiállításnak helyet adó múzeumépület csupán két buszmegállónyira helyezkedik el a szorosan vett belvárostól, de ez a távolság - a rossz parkolási lehetőséget is figyelembe véve - épp elég ahhoz, hogy az idegenforgalom elkerülje a képtárat. Be kellett látnunk, hogy ilyen körülmények között elsősorban a régió (helybéliek, iskolai osztályok, művészetbarátok) látogatására számíthatunk. Az állandó kiállítás - legyen a bemutatásra kerülő anyag bármilyen páratlan - önmagában, az érdeklődést újra és újra felkeltő időszaki kiállítások nélkül nem képes tömegeket vonzani. S mivel az épületben időszaki tér nem állt rendelkezésre, így a problémát az állandó kiállítás rovására kellett orvosolni.
A képtár mintegy negyedrészének visszabontásával kialakított időszaki térben első alkalommal Szőnyi István Rómából hazakerült alkotásai kerültek bemutatásra, majd dr. Szepesházy Kálmán szőnyeg-hagyatéka illeszkedett az iparművészeti tárgyakkal jelentős mértékben feldúsított képtár ívébe. Ezt követte a 2008-as év legsikeresebb kiállítása, a miskolci születésű festőművész, Kmetty János gyűjteményes. Az időszaki tárlatok révén többszörösére nőtt látogatottság egyértelműen beigazolta, hogy a képtár megkurtításával az intézmény többet nyert, mint amennyit vesztett. Időszaki rendezvényeink azóta is egymást váltják.
Az időszaki tárlatokkal az állandó kiállítás népszerűsítését kívánjuk szolgálni. Ezek mellett nagy hangsúly helyeződik a múzeumpedagógiára (például részvétel a Múzeumok Mindenkinek programban), és az időszaki kiállításokat kísérő irodalmi-művészeti estekre. Így került sor Triznya-kocsma címmel a Szőnyi Zsuzsával történő találkozásra, és a Kmetty-kiállítás kapcsán a mester egykori tanítványának, Gyulai Líviusznak meghívására.
A képtár iránti érdeklődést időszakonként egy-egy „vendégképpel" igyekszünk fokozni. A Herman Ottó Múzeummal jó kapcsolatot ápoló társintézményektől rendszeresen szerepeltetünk a kiállítás kronológiájába illeszkedő alkotásokat.
A kezelésünkben, illetve tulajdonunkban lévő kincseket igyekszünk más városokban is megmutatni. Ezáltal a képtár kényszerből visszabontott XX. századi anyaga sem raboskodik elzárt raktárakban. Az elmúlt évben a pápai Somogyi József Galériában került ez az egység bemutatásra. A kezdeményezésből a jövőben hagyományt szándékozunk teremteni.
Folyamatosak a műtárgykölcsönzések a képzőművészeti gyűjteményünkből, és természetszerű az, hogy a legnagyobb igény a Petró-gyűjteménybe tartozó műtárgyak, mint főművek iránt mutatkozik. Az ország rangos tárlataira kérnek és kapnak tőlünk alkotásokat kiállítási intézmények. Az utóbbi időszak tárlatai közül - hogy csak néhányat említsünk - Gulácsy Lajos (KOGART), Aba-Novák Vilmos (MODEM), Vajda Lajos (MNG) gyűjteményes kiállításain is alkotások képviselték a gyűjteményt. Jelenleg a Borsos József életművét bemutató tárlaton (MNG) és Az impresszionizmus sodrában című kiállításon (KOGART) szerepelnek a Petró-gyűjteménybe tartozó darabok. A nagy „kereslet" természetesen nem a kezelő intézmény érdeme, hanem magáé a gyűjteményé. De talán az intézmény érdemei közé írható, hogy mindent megteszünk a kért művek odaadhatósága érdekében. Sokszor nem kis bonyodalommal jár, hogy a kívánt művek az állandó kiállításban más darabokkal helyettesíthetőkké váljanak. Arra is volt már példa, hogy bizonyos kiállítási szakaszok - a kéréssel élő múzeumok „kiszolgálása" érdekében - teljes átrendezésre szorultak. Minderre abból az alapállásból vállalkozunk, hogy a fokozott igényeket semmiképp sem problémaforrásként, hanem megtiszteltetésként éljük meg. A műkincsek kölcsönadása, rangos kiállításokon történő szereplése meggyőződésünk szerint olyasmi, ami jót tesz mind a Petró-gyűjtemény, mind a gyűjteményt kezelő múzeum hírnevének.
A múzeumoknak minden okuk megvan arra, hogy aggodalommal tekintsenek a jövő felé. Panaszkodni sokat lehet, de talán cselekedni is. A részbeni megoldást (túlélést) részünkről a pályázatok adta lehetőségek kihasználásában, valamint az intézmények, gyűjtemények közötti fokozott együttműködésben látjuk. A Jankay Galéria által szervezett konferencián való részvételünk is annak jelzése, hogy a Herman Ottó Múzeum részéről megvan a hajlandóság az egymás munkáját kölcsönösen és okosan segítő együttműködésre.
Megjelent a Bárka 2009/5. számában
