Banner Zoltán
BERGAMÓI tavasz - az őszi BÉKÉSCSABÁN
A művészetben mindenkor tavasz van. A művészet az emberiség örök tavaszünnepe. Fényei, színei, illatai hol itt, hol ott törnek fel a föld alól, mint a források. És, aki megmossa benne a szemét, maga is kitavaszodik.
Európa egyik legszebb és leghosszabb tavaszünnepe volt a RENESZÁNSZ. Ő aztán valóban méhében hordozta, amire ma is, örökké vágyódunk: az ÚJJÁSZÜLETÉST.
Az újjászületés - a művészet örök törvénye. Csak akkor nyúlj a lanthoz, akkor fogj tollat, ecsetet, vésőt, ha újjá akarod teremteni a világot. HA el tudod hitetni magaddal, hogy a TEREMTÉST folytatod művedben.
Nem könnyű ezt ma elhinni a művésznek.
De sohasem volt könnyű megvalósítani.
Mert ahhoz, hogy kezed nyomán feltörjön a forrás - mélyre kell ásni. A felszíni források rövid életűek. Gyorsan kiapadnak vagy felszívódnak a Nap kíméletlen fényében.
Mindig olyan mélyre kell ásni - legfennebb más szerszámokkal - mint öt-hatszáz évvel ezelőtt Olaszországban, Hollandiában vagy éppen Luxemburgi Zsigmond és Mátyás király Magyarországában.
A RENESZÁNSZ FORRÁS fénytörésében megszépült az ember arca, megfényesedett a szem, kinyílt a messzeség TÁVLATA, érinthető közelségbe egyszerűsödött a csoda, tudássá nemesedett a hit.
S a 15-16. században oly hirtelen s annyiféle tudás szakadt a nyakunkba, hogy szétosztani sem jutott idő, hogy minden kertész a maga kertjét művelje. Ezért aztán egy szép napon így kopogtatott be Lombardia fővárosában, Milánóban a herceghez Lodovico il Morohoz a RENESZÁNSZ EMBER, Leonardo da Vinci, aki többek között csatornát tervezett, tanulmányokat készített hadi- és ostromgépekről, udvari ünnepek díszleteit és tűzijátékait álmodta meg, foglalkoztatta a repülőgép gondolata, verseket és meséket írt, jó lantjátékos volt és először rajzolta le az embriót az anyaméhben: „Továbbá értek a márvány,a bronz és az anyag megmunkálásához, a festészethez nemkülönben..."
Ott, Észak-Olaszországban persze nem járt a tatár, a török, az osztrák, az orosz, s bár a két világháború bombázásai megpiricskálták a városokat, az építészet és a művészet kincsei olyan szerencsésen megmenekültek a pusztulástól, hogy még egy olyan kisebb művészeti központ is, mint Bergamo, ma közel hatvan eredeti reneszánsz festménnyel tudja megtölteni a Munkácsy Mihály Múzeum Múzsák Termét az Accademia Carrara szívessége folytán.
A tárlat fölött ott lebeg - noha most személyesen nem lehet jelen - Leonardo szelleme. A fény-árnyék (a híres „chiaroscuro" vibrációi, a kelmék és emberi bőr selyme és bársonya, a meleg és hideg színek párbeszédének titkos üzenetei és a RENESZÁNSZ ÉLETSZERETET Leonardo elődeinek és utódainak a kis remekműveiben sűrűsödnek a festészet esszenciáivá.
Érdemes a gyűjtemény gyönyörű katalógusát hazavinni, hogy hideg téli estéken a képek tüzénél melegedjünk. És érdemes elgondolkozni azon, hogy ezeket a festményeket három hajdani műgyűjtő polgár adományozta városának.
