Szepesi Dóra
Átadták a Debüt-díjakat
A költészet napján, a Versmaraton rendezvényen első ízben adták át a Magyar Írószövetség és a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonproft Kft. által alapított Debüt-díjakat. Az ünnepségen három elsőkötetes alkotó kapott elismerést: líra kategóriában Nagy Lea, széppróza kategóriában pedig Pataki Tamás és Voloncs Attila.
A Petőfi Irodalmi Múzeum zsúfolásig telt iskolás gyerekekkel, akik az immár nyolcadik alkalommal megrendezett Versmaraton megnyitóján a Szaval a suli pályázat győzteseiként léptek fel, ők a legfiatalabb versszerető generáció képviseletében a díjátadón a közönség soraiban foglaltak helyet. Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke, a díj adományozója köszöntőjében elmondta, régóta tervezték az elsőkötetesek díjazását, amivel segítik, támogatják pályakezdésüket, talán hitet is adnak ahhoz, hogy a pályán megmaradjanak. A nagy múltú, jövőre 75 éves intézmény fiatalítási programja már évekkel ezelőtt elkezdődött, a Debüt-díj nemcsak pénzjutalommal, írószövetségi tagsággal is jár, ezzel szeretnének nagyobb súlyt adni a kitüntetésnek. Szentmártoni János ünnepi beszédében felidézte azt a két történelmi pillanatot is, amely lehetővé tette a Magyar Írószövetség létrejöttét, az egyik 1956, amikor az írószervezet és a Bajza utcai székház az egyik szellemi központja lett a forradalomnak. Másodjára a rendszerváltás évét, 1989-et emelte ki, hiszen a rendszerváltás tette azzá a Magyar Írószövetséget és a magyar írótársadalmat, amiért a leginkább büszkék lehetnek rá. Nem feledhetjük, hogy a kortárs irodalom autonómiaharcai és a különböző írótalálkozók, közgyűlések, kongresszusok olyan forradalmi hangulatot szültek, amelyek jelentősen hozzájárultak a társadalmi változásokhoz. Reformokat 2010 óta vezettek be, olyan programokat szerveznek, amellyel szélesebb közönséget szólítanak meg, ugyanis úgy érezték, a rendszerváltás idején nagyon sok olvasót veszített a kortárs irodalom, a szakma is magába gubózott, keresve útjait, szerepeit. Tanúi lehetünk viszont annak is, tette hozzá, hogy a kortárs irodalom kilép elefántcsonttornyából, újra megszólítja elveszített közönségét, meg akarja tartani hűséges olvasóit.
Ha a költészet napját fiatal, éppen induló írókkal, költőkkel, az ő díjazásukkal ünnepelhetjük, külön öröm, hogy egy teremnyi szavalni vágyó iskolás gyermek társaságában tehetjük ezt meg, kezdte köszöntőjét Tardy-Molnár Anna, a MANK Nonproft Kft. ügyvezetője. Célkitűzéseik közé tartozik, hogy az induló művészgenerációt érdemben segítsék, hiszen ez a legtörékenyebb és egyben a legizgalmasabb pályaszakasz, amikor érdemes az alkotókat kiemelt figyelemmel segíteni és támogatni. Móricz kutatójaként Móricz Zsigmond indulását idézte fel, nagyon tanulságos, hogy 100 évvel ezelőtt is azt írta, hogy kezdő írónak lenni nem tréfa. Indulni, egyedi hangot és kifejezésformát találni keserves munka, mindez száz év alatt nem változott. Bár olyan nagy nem lehet többé senki, mint Arany János, a nyomdokain haladni érdemes, vélekedett. Az elmúlt időszakban egyre gazdagodik az a kör, amivel a fiatal írókat támogatni tudják a magyar állam különböző szervezetei, mint például a MANK. Csak náluk már négy ösztöndíj segíti az irodalmi területen alkotókat: a Móricz Zsigmond-ösztöndíj, a Babits Mihály-ösztöndíj, az Örkény-ösztöndíj és a tavalyi évtől kezdve az Oláh János szerkesztői ösztöndíj is elérhető a fiatal alkotó generáció számára. A díjazott alkotók egy olyan támogató csapatot is kapnak maguk köré, akiknek könnyű a nyomdokaiban járni, és akik érdemben tudják kísérni, segíteni a pályájuk alakulását.
A líra-kategórianyertes Nagy Leát Petőcz András költő laudálta. Meglepően érett Légörvény című első verseskötetével kapcsolatban elsőként a nyelv összetartó erejéről beszélt: „Létezik egy nép, egy kultúra itt Közép-Európában, amelyik a nyelvében él. A nyelvünknek köszönhetjük, hogy vagyunk, a nyelvnek, amely Károli Gáspáré, Balassi Bálinté, Arany Jánosé meg mindannyiunké, a fiatal költők nyelve. Jön egy fiatal költő, és a lehető legtermészetesebben mond ki furcsa szavakat, kifejezéseket, mint például izommemória, dobbanó halánték, proletár balkánista, rádiuszai a ragyogásnak… ettől érdekes és izgalmas lesz mindaz, amit mond, vagyis vers lesz, költészet, méghozzá magas szintű költészet” – elemezte. Nagy Lea első bemutatkozásakor, a költői szemináriumon 16 éves volt, mindenkit meglepett a narratív, epikus elemekkel gazdagított alanyiságnak az ereje, amely verseiből áradt, mindehhez olyan sűrű élményanyag társult, amely hitetlenkedést szült, mert a versei alapján sokkal érettebbnek, idősebbnek, tapasztaltabbnak gondolnánk a szerzőt. Az első kötetben valóság és fikció keveredik. Alanyiság és narrativitás, epikusság van jelen, mindez pontos, sallangmentes megfogalmazásokkal, pátosz nélkül, érett, jó költészettel, nyelvi leleményekkel. Kíváncsiságunkat ébresztette fel néhány idézettel, például: „Az utak bedugultak, mint egy kormos koszorúér, és nem lökik tovább a vörös Suzukikat.” A Légörvény című kötet egyik különlegessége, hogy a szerző grafikái, festményei gazdagítják, a másik pedig, hogy saját mottókat talál ki, és a ciklusok elé helyezi őket. Az egyik például így szól: „A félelem megöl mindent. A minden meg eláraszt mindenkit.” Petőcz szerint a kötetből az derül ki, hogy a szerző nem fél, egy komoly pálya esélye van előtte. „Ezzel a díjjal az is bizonyossá válik, hogy ma is lehet, egészen fiatalon is érvényesen megszólalni versben, ahogy azt tette korábban József Attila, vagy éppen Arthur Rimbaud” - mondta befejezésül.
Az egyszavas című debütkötetek idejében Pataki Tamás már azzal letette a névjegyét, hogy regénye címlapjának jelentékeny részét a következő foglalja el: Murokffyban vérré válik az abszint, és lóvá teszi az ördögöt – kezdte laudációját a regény címével Smid Róbert irodalomtudós. A szándékos archaizálással nemcsak Magyarország egyik fénykorát, a dualizmust idézte meg, de hősével egy olyan hőstípust állít elénk, akinek pimaszsága, magabiztossága kiemeli a fiatal irodalom javarészt neurotikus főszereplői közül. A regény azonban minden kétséget kizáróan bonyolultabb annál, hogy egy letűnt kor felé intézett homage-ként, például Krúdy-paródiaként, esetleg a patriarchátus és a toxikus maszkulinitás programszövegeként olvassuk, vélekedett. Murokffy ugyanis azzal, hogy beszámolójában saját magát emeli piedesztálra, nem kevés iróniát is csempész a hihetetlen cselekménybe. Burjánzó szecessziós nyelvezete egy, a modernség előtti, az epizodikusságra és a szerialitásra súlypontot helyező olvasás megközelítése, a kortárs befogadó kizökkentése a komfortzónájából. A szerző novellákat és verseket is publikál, stílusával kapcsolatban Ady, Kosztolányi és Karinthy hatása emelhető ki. Megtudtuk azt is, hogy készül a következő mű, Murokffytól bizonyos aspektusban radikálisan eltérő, ám nem kevésbé szórakoztató Budapest-történeti regényt tehetünk majd a karácsonyfa alá.
Szentmártoni János és Voloncs Attila
Voloncs Attila grandiózus nagyregényét Nagy Koppány Zsolt író laudálta. „Bár a fiatalság nem érdem és nem is mentség, mégsem hallgathatjuk el, hogy kevesen vannak, akik tizenöt évesen éppen a Tanácsköztársaságról kezdenek el regényt írni, hogy tizenhat évesen be is fejezzék, és a rengeteg intertextus, kaland és izgalom, valamint elképesztő történelmi tudás mellé olyan laza kézmozdulattal fessenek fel egy katartikus drámát, ahogy csak a legnagyobbak képesek rá. Ha ez Voloncs Attila első regénye - márpedig ez -, akkor érdemes a prózaírók közmondásos érését szem előtt tartani, és nagyon figyelni, mi kerül ki a szerző keze alól a következő években, mert biztosak lehetünk benne, hogy ehhez a könyvhöz hasonlóan komoly, nagyszabású és professzionális vállalkozás lesz az is.” – ezeket a sorokat fülszöveg gyanánt, a laudálás lelkesedésével írta. Azóta megismerte a szerző szűkebb pátriáját, iskoláját, tanárainak egy részét, környezetét, amelyből ezt a könyvet „lelkezte”, és míg egyfelől sok minden érthetőbb lett – kitűnő magyartanár, hírneves és magas színvonalú iskola, irodalomértő és irodalomtámogató közeg –, a titokhoz nem jutott közelebb, fejtegette. A titok pedig továbbra is az, hogy miként ír valaki ennyi idősen ilyen regényt? Pontosabban, hogyan tud megírni egy ilyen regényt? Egyszeri csoda volt? Hol lesz Voloncs Attila 20 év múlva? Megannyi kérdés… de most marad a spekuláció és az érdemek felsorolása, amelynek summája, hogy „nagy művek vannak eljövőben”, zárta szavait a díjátadás előtt Nagy Koppány Zsolt.
