Elhunyt Kertész Imre

Életének 87. évében, hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Kertész Imre. A Nobel-díjas írót 2016. március 31-én, hajnali 4 órakor budapesti otthonában érte a halál - tájékoztatta csütörtökön Nyáry Krisztián, a Magvető Könyvkiadó igazgatója az MTI-t.

Kertész Imre az elmúlt hónapokban betegen is részt vett az 1991-2001 közötti naplóbejegyzéseket tartalmazó, A néző című utolsó könyve sajtó alá rendezésében. Kertész Imrét a Magvető Kiadó saját halottjának tekinti.

Kertész Imre 1929. november 9-én született Budapesten. 14 éves korában (1944) megjárta Auschwitzot, majd Buchenwaldot, ahonnan a lágerek felszabadítása után 1945-ben tért haza. 1948-ban érettségizett Budapesten. Felsőfokú végzettséget nem szerzett. 1948–1950 között a Világosság, majd az Esti Budapest munkatársa volt. 1951-ben gyári munkás, 1951-től 1953-ig a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának munkatársa, 1953-tól szabadfoglalkozású író és műfordító.

Első regénye, a Sorstalanság, amit 13 évig írt, többévi várakozás és visszautasítások után jelenhetett csak meg 1975-ben. Sikert előbb külföldön aratott a mű, itthon csak a rendszerváltás után, de főként az irodalmi Nobel-díj átvételekor. A regény főhőse egy kamasz fiú, akit a náci haláltábor szörnyű tapasztalatai érleltek felnőtté, és aki ezért képtelen visszatérni korábbi életéhez. A regény tárgyszerű, már-már dokumentarista stílusa a holokauszt újszerű irodalmi megközelítését tette lehetővé.

A Kaddis a meg nem született gyermekért (1990) folytatás is, válasz is az első regényre. Későbbi műveiben a kelet-európai történelem és társadalom csapdáiba szorított, kiszolgáltatott, tragikus sorsra ítélt egyén sorselemzését adja.

Műveit több nyelvre lefordították. Ő maga németből fordít – többek között Sigmund Freud, Hugo von Hofmannsthal, Friedrich Nietzsche, Friedrich Dürrenmatt, Arthur Schnitzler, Tankred Dorst és Ludwig Wittgenstein műveit ültette át magyar nyelvre.

Önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért 2002-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A Magyar Szent István-rend kitüntetettje.

Művei:

Sorstalanság (1975)
A nyomkereső (1977)
Detektívtörténet (1977)
A kudarc (1988)
Kaddis a meg nem született gyermekért (1990)
Az angol lobogó (elbeszélés, 1991)
Gályanapló (1992)
Jegyzőkönyv (1993)
A holocaust mint kultúra (esszé, 1993)
Valaki más: a változás krónikája (1997)
A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt (1998)
A száműzött nyelv (2001)
Felszámolás (2003)
K. dosszié (2006)
Világpolgár és zarándok (Káin és Ábel) (2007)
Európa nyomasztó öröksége (2008)
A megfogalmazás kalandja (2009)
Haldimann-levelek (levelezése Eva Haldimann-nal; 2010)
Mentés másként (a szerző 2001 és 2003 között írt naplója; 2011)
A végső kocsma (2014)
A néző (2016)

Forrás: MTI, Wikipédia

Kertész Imréről legutóbb a Bárkaonline-on:

Előhívásban: Kertész Imre A néző című könyve (2016. március 11-én)

Főoldal

2016. március 31.

Vissza