Szepesi Dóra
Öröknyár. In memoriam Nagy Gáspár
Emlékest és felolvasó-színházi előadás
A Nagy Gáspár emlékév egyik programjaként május 23-án a Magyar Írószövetség dísztermében rendeztek emlékestet a Kossuth-díjas költő születésének 70. évfordulója alkalmából. A műsor összeállítója és szerkesztője az idei Nagy Gáspár-díjjal kitüntetett Ekler Andrea irodalomtörténész volt.
Az est elején Szentmártoni János, az Írószövetség elnöke köszöntötte Nagy Gáspár családját, gyermekeit és Márta asszonyt, akik a közönség soraiban foglaltak helyet. Sokuk barátja, mestere volt, generációjának még mindig példakép, hiszen találkozhattak vele szerkesztőségekben, utcán, buszmegállóban, különböző rendezvényeken, és mindenkihez volt egy-egy jó szava – szólt felelevenítve az emlékeket. Túl azon, hogy nemzedékének kiemelkedő alkotójaként tarthatjuk számon Nagy Gáspárt, egy másik évforduló miatt is szimbolikus köszöntése, hiszen idén a rendszerváltás kerek évfordulóját is ünnepeljük. Az egyik legfontosabb költője és közszereplője volt a ’80-as évek autonómiaharcainak, illetve annak a történelmi, irodalmi, szellemi örökségnek, amelyet 1956 jelentett a magyar írók és a magyar értelmiség számára. Saját és családja biztonságát is veszélyeztetve sokszor kikelt a diktatúrával szemben, verseivel és a személyes helytállásaival, példázva és illusztrálva azt, hogy hogyan kell erkölcsösen élni egy olyan világban, ami neki és a kortársainak adatott.
Szentmártoni János
Az Írószövetség történetében – amelynek 1981-1985-ig titkára volt – szintén nagyon fontos szerepet játszott. A rendszerváltás körüli bonyodalmakról a Hitel legutóbbi számában Papp Endre összeállítását olvashatjuk a levelezései tükrében. Az emlékév fontos szervezője a Nagy Gáspár Alapítvány, illetve a Bencés Diákszövetség. Az eddig megtartott programok között voltak kiállítások, koszorúzások, konferenciák, túrák, diákvetélkedők, ünnepi megemlékezések, közös versmondások, sor került a Gazsi Kupára, a Nagy Gáspár irodalmi és művészeti díjak átadására, és megrendezték a Bérbaltavári Irodalmi Művészeti Tábort. Ezeken kívül a Magyar Televízió M5 csatornája levetítette az In memoriam Nagy Gáspár című filmet az MMA-portrék sorozatban, a PIM-ben emlékkonferenciát tartottak. Szentmártoni János köszöntőjét személyes emlékekkel zárta: Nagy Gáspár és Görömbei András, a két nagy titán egy alkalommal a Hitel szerkesztősége melletti presszóba hívta meg őt, a fiatal, zöldfülű költőt. A későbbiekben is sokszor találkoztak, beszélgettek, leveleztek. Egy másik pillanatképet is felvillantott, amikor a kisföldalattin futottak össze, Nagy Gáspár a Katolikus Rádió művészeti vezetőjeként a munkahelye felé tartott, ő pedig a Magyar Napló szerkesztőségében járt. A földalattin való találkozás élménye abban a rövid versében is felbukkan, amit Nagy Gáspár halálhírére Hullnak a Nagyok címmel írt, Szentmártoni végezetül ezt a verset olvasta fel.
A Magyar Írószövetség volt elnöke, Vasy Géza irodalomtörténész, bevezetőjében az ünnepeltre emlékezve utalt arra, hogy éppen születése évében kezdődött Magyarországon a totális diktatúra, amibe Nagy Gáspár beleszületett, és ebben, a lassan ugyan finomodó, emberszabásúbbá váló világban élte élete első 40 évét. Az 1980-as évek elején jutott el odáig, amiről később több interjúban, a legrészletesebben Szakolczay Lajossal folytatott hosszú beszélgetésében is szót ejtett: elege lett a hallgatásból és abból, hogy mindent tudomásul kell venni. Rádöbbent, szép dolog, ha metaforákban beszél, de a ’80-as évek elején már úgy érezte, nem szabad csak rejtjelezve beszélnie, egyenesen, nyersen és nyíltan ki kell mondani azt is, amit tilos kimondani. Így született meg az Öröknyár: elmúltam 9 éves című híressé vált Nagy Imre-verse 1983-ban, amelyet az 1989-es politikai rendszerváltás szellemi előkészítőjeként tartanak számon. A cenzorok figyelmét elkerülte, hogy a versben a költő Nagy Imre (a név kezdőbetűiből: NI) jelöletlen sírjára utal, közölték az Új Forrás 1984. októberi számában. A lapszámot bezúzatták, Nagy Gáspár pedig kénytelen volt lemondani írószövetségi tisztségéről.
Vasy Géza
Vasy Géza hozzátette, hogy Nagy Gáspár pályáját nem a rendszer által ellenforradalminak mondott versekkel kezdte; naivabb, szelídebb lelkű volt. Életrajzában fontos a Pannonhalmi Gimnáziumban töltött négy év, ahogy saját maga fogalmazta, ideológiailag „védett környezetben nőtt fel”. Titkosszolgálati jelentések azonban már főiskolás korában részletesen jellemezték, mint ellenséges beállítottságú személyt, ez végigkísérte egész életét, akkor is, amikor az Írószövetség könyvtárában dolgozott, de ő is, mint minden magyar állampolgár, a ’70-es években, próbált beilleszkedni a létező magyar társadalomba. A ’80-as évek elején döntött úgy, hogy nem szabad némának, béketűrőnek lennie. Óriási segítőeszköz volt számára, hogy 1981-ben, amikor az Írószövetség először választhatott a párttól függetlenül írószövetségi elnökséget, Hubay Miklóssal az élen, akkor lett ő az Írószövetség egyik titkára. Feladata a vidéki írócsoportok támogatása, a Fiatal Írók József Attila körének a segítése lett. E tevékenységének nagyon aktívnak és mindennaposnak kellett lennie, találkozhatott az egypártrendszer minden kínjával, bajával. 1986 nyarán következett be az emlékezetes Tiszatáj-ügy, – A Fiú naplójából a lap júniusi számában jelent meg, s egyik oka volt a pártállami vezetés újabb irodalmi folyóiratot érintő retorziójának: a számot bezúzatták, a folyóirat szerkesztőit leváltották – ami szétrobbantotta a magyar szellemi életet, és óriási lázadásokat, írószövetségi szervezkedéseket, közgyűlést eredményezett, párton kívüliek részéről elsősorban. Az egész Magyar Írószövetség helytelenítette, hogy egy ilyen kiváló költőt kizárjanak a magyar irodalmi életből.
A közönségben: Nagy Gáspár felesége
Ennek ékes bizonyítékaként, amikor a kormány ’87 decemberében az írószövetségi közgyűlés után felszólított több párthoz közeli embert, hogy lépjen ki, azzal a szándékkal, hogy egy új írószövetséget alapítanak, 6-700 tagból huszonhárman hagyták el a szervezetet. A néma ellenállás, tiltakozás megmutatta, hogy a Magyar Írószövetségben az MSZMP hatalma lényegében megdőlt. Ennek folyományaként történhetett meg, hogy 1989 júniusában Cseres Tibor elnök és Nagy Gáspár ott lehettek Nagy Imrének és társainak a ravatala előtt. Erre ő maga is életének a legcsodálatosabb napjaként emlékezett. Kommentárként Vasy Géza azt is hozzátette, hogy a többpártrendszer megalakulása után Nagy Gáspár prózai írásai, interjúi is tele lettek keserűséggel. Mint ’90-ben a magyarság döntő többsége, ő is azt hitte, most egy normális világ fog bekövetkezni, ahhoz hasonlóan, ahogy ’56-ban és ahogy ’90-ben az akkori diákok és felnőttek elképzelték. Mégis Nagy Gáspár helytállása elképzelhetetlenül csodálatos dolog! Hogyha volna a magyar irodalomnak és a magyarság történetének aranykönyve, akkor egy egész oldalas, hatalmas dicsőítő szöveget kellene írni Nagy Gáspárról, de mindenképpen örülhetünk azért, hogy születésének 70. évfordulója kapcsán emlékezhetünk rá. Apró epizódként megemlítette még az e havi Hitelben publikált levelezésük kapcsán, hogy 1972 tavaszán, a Magyar Ifjúság szerkesztőjeként ismerkedett meg Nagy Gáspárral. Az első versét ő közölte, Gyökér fonódhat címmel, a költő Nagy Lászlónak ajánlotta. Már akkor látszott, hogy itt valami nagyon komoly, jelentős költészet fog megszületni, és ez mindannyiunk szerencséjére megszületett – zárta bevezetőjét Vasy Géza.
Lázár Balázs és Tallián Mariann
Az est második felében Ekler Andrea szerkesztésében, rendezésében egy különleges irodalmi műsorra került sor. Dokumentumok és versek által megelevenedett az ominózus időszak, az előadás az Írószövetség és Nagy Gáspár kapcsolatának bugyraiba avatta be a közönséget. A színészek, Tallián Mariann és Lázár Balázs fehérbe öltöztek, emlékeztetve arra a nagyszerű napra, amikor Nagy Gáspár is fehér gyászba öltözötten olvasta fel versét 1989. július 16-án, Nagy Imre újratemetésén. A nagyhatású műsor végén a költő előadásában, felvételről elhangzott az Öröknyár: elmúltam 9 éves című vers. Az ünnepi est fogadással fejeződött be, és a frissen megjelent, Nagy Gáspár válogatott verseit tartalmazó Látok világomra című kötetet is meg lehetett vásárolni.
