Fodor György
Bárkabár
Ünnepi Bárka-est – Békéscsabai Jókai Színház
„Így kell eltölteni egy szombat estét” – szólalt meg magyar tagozatos tanítványom mellettem ülve. Igaza volt: egy jó bárban van ital, étel, fények, zene és kultúra. Mindent egyben talált az érdeklődő néző, aki 2015. január 17-én este ellátogatott az Ibsen Stúdiószínházba, ahol az előző évet lezáró és az újat megnyitó, legnagyobb Bárka-rendezvényt szervezték meg. Ahogy Elek Tibor, a Bárka főszerkesztője előzetesen már a médiában elmondta, azért ünnepi az összejövetel, mert mindig a magyar kultúra napja közelében rendezik meg, mert visszatekintést ad az elmúlt évről, s mert kerül sor Bárka-díjasok köszöntésére, a díjak átadására is. Elsőként a főszerkesztő köszöntötte a protokollvendégeket, akik közül különösen fontos kiemelni Szarvas Pétert, Békéscsaba Megyei Jogú Város polgármesterét, aki ilyen minőségben először tisztelte meg a Bárka otthonát, a friss Bárka-díjasokat, a felolvasókat, az író-költőtársakat, a kitartó közönséget.
Minden ünnepi Bárka-est tematikája az immár évtizedes, kialakult gyakorlat szerint a következő: a díjazottak bemutatása és méltatása mellett Elek Tibor összefoglalja és értékeli az elmúlt év Bárka-számait és bárkás tevékenységét. A szerkesztőség további tagjai (Farkas Wellmann Éva, Kiss László, Kiss Ottó) és az est íróvendégei (Banner Zoltán, Dávid Péter, Szil Ágnes, Zalán Tibor) közreműködésével pedig bemutatják a friss 2015/1. számot.
Kiss Ottó
A tematikus egységek között az országos szinten elismert, hagyományőrző népzenei együttes, a Békés Banda muzsikája és János Hajnalka éneke biztosította a jó hangulatot. Repertoárjuk a magyar és a Magyarországon élő nemzetiségek (pl. román, szlovák) népzenéjére épült. Érdemes lett volna látni azoknak, akik nem voltak jelen, mennyire csillogott Barbócz Sándor zenekarvezető szeme, amikor kalotaszegi verbunkost, csárdást játszottak, vagy hasznos lett volna hallani a távollevőknek Lipták Dániel virtuóz hegedűjátékát, ugyanígy Csepregi András bőgőjét s Nagy Gábor hegedű- vagy dudakontráját. Az est folyamán a díjazottaknak kedvezve, szülőföldjükre tekintettel hangzottak el dél-alföldi és kárpátaljai dallamok (emellett tiszaújlaki, eleki román, magyarszováti, mezőségi csárdás, felcsíki taktusok).
A Békés Banda
Az első rész első témája a 2014-es Bárka-számok bemutatása volt. Elhangzott, hogyan épül fel egy hagyományos, nyomtatott Bárka-szám, a főszerkesztő, Elek Tibor ezek mentén mutatta be a tavalyi termést. Az általános áttekintéshez segítséget nyújt a Bárka archívum és online, amelyet az est során Farkas Wellmann Éva, a Bárkaonline szerkesztője mutatott be. Minden szerzőnél megismertük az elérhető online-szövegeket, a kézírásokat, az esszéket, színház- és könyvkritikákat. Külön méltatást kapott a Zalán- és a Sarusi-szám, amelyek íróink kerek évfordulóihoz kapcsolódtak, és amelyekben köszöntötték őket a pályatársak – ahogyan ez alkalommal Farkas Wellmann Éva és Kiss Ottó élőben is felolvasták Zalán Tibornak szánt szövegeiket, amit a Mester meglepetten, de rögvest magára találva, a korára vonatkozó humorral fűszerezve szintén felolvasással hálált meg (Keleti szőttes). Említésre került a Zalán-könyv is, amelyben a békéscsabai dramaturg 6 színdarabja kapott helyet különkiadásban, a művekhez kapcsolódó sajtótörténeti áttekintéssel.
Zalán Tibor
A Bárka szerkesztői számtalan esetben jártak „külső” fellépésekre, amellett, hogy fogadtak is vendégeket szinte havi rendszerességgel. Ezeknek a találkozóknak a kapcsolattartásban betöltött funkciója elévülhetetlen kulturális eredmény és élmény. A Bárka a középiskolás korosztály felé is igyekezett nyitni az elmúlt években (online rovatokkal is). A megye néhány középiskolájában (Békéscsaba, Gyoma, Szarvas, Szeghalom, Gyula) érettségi tétel is a Bárka, mint a kortárs irodalom tükre. Magam is tapasztaltam, hogy egyre gyakrabban jelennek meg középiskolás fiatalok a bárkás rendezvényeken, hogy találkozzanak kortárs szerzőkkel, halljanak kortárs szövegeket, és felhasználható élménnyel gazdagítsák a dedikált könyveiknek fenntartott polcokat. A választási lehetőségekből, a helyi és a külsős irodalmi programokból, fellépésekből, érzékeltetésképpen, szép listát sorolt fel Elek Tibor, amely lista minden számban csak bővül, és minden lapszám Fedélzeti naplójában megtalálható.
A papíralapú Bárka-hajó kincseihez immár évek óta jócskán hozzátesz a Bárkaonline, a maga dinamikus internetes felületével, amelyet 2014 szeptemberétől átalakított formában használhatunk. A megújult szájtot a szerkesztő, Farkas Wellmann Éva mutatta be. A weblap külsőben megszépült, kezelhetőbbé, dinamikusabbá vált, leugró fülek, képek, videók, nagyobb betűméret (gondolva a 40 feletti olvasókra), lendületesen frissülő tartalom segíti a követőket a tájékozódásban. Megtartották, sőt bővítették a sikeres rovatkínálatot, amelyben figyelnek a gyermekkortól (a Papírhajó puzzle-jei) a fiatalokon át (Nem kötelező, Üzenet a palackban, A jó tanuló felel – utóbbiak ötletgazdája Kiss László) a felnőttekre (Beszélgetések, Útról való) is. A szemet gyönyörködtető fejlesztések kapcsán elmondható, hogy semmi sem veszett el, csak átalakult.
A Bárka-díj
Korábban a Bárka-díjasok neve titokban tartatott, és az ünnepi est alkalmával derült ki mindenki számára, kik kapják a díjat, az utóbbi években azonban már jó előre tudható. (A Bárka szerkesztősége 2000-ben pénzjutalommal járó díjat alapított, amelyet minden év végén ítél oda azoknak, a laphoz hosszabb ideje kötődő szerzőknek, akik az adott évben is jelentős publikációval, publikációkkal gazdagították a folyóiratot és olvasóit. A pénzjutalmat 2002-től Kiss György szobrász- és éremművész kisplasztikája egészíti ki.) S az is az utóbbi évek szokása, hogy a díjazottak laudációja helyett, kedvezve a közönségnek, a szerkesztők egy villáminterjú segítségével hozzák közelebb, teszik emberibbé és elérhetőbbé a szerzőket. Jelen esetben Kiss László tett fel kérdéseket Ménesi Gábornak. Megtudtuk, hogy a Hódmezővásárhelyen élő kritikus egyrészt korszerű elméleti terminológiát használ, másrészt mindeközben olvasóbarát módon, közérthetően ír. Ménesi Gábor elmondása szerint már középiskolás korában rengeteget olvasott – magyartanárának, Árva Lászlónak köszönhetően –, de nem érezte stabilnak a szépirodalmi szerzőként elindulást, és rádöbbent, hogy valójában olyan újságíró szeretne lenni, aki a kultúra különböző szegmenseivel egyformán foglalkozik, többek között szépirodalommal is. A pályaívet bemutató végső kérdés egy klasszikus szerzővel való interjúkészítés lehetőségét firtatta, amelyre Ménesi egy igen határozott Kosztolányit válaszolt.
Ménesi Gábor
A másik Bárka-díjassal, Vári Fábián Lászlóval Elek Tibor beszélgetett. A pályára vonatkozó kérdések közben olyan nagy távlatot jártak be, amely a ’68-as egyetemi évtől egészen a 70-es évek tiltólistáján át, a 80-as évek ébredésén keresztül, a 90-es évek politikától való elfordulását érintve, a 2000-es évek elejének nagy visszatalálásáig tartott. A visszatalálás évtizede meghozta a díjak sorát is, amelyekből megemlítették a József Attila-, a Ratkó József-díjat és A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. Talán érdemes megjegyezni, hogy a 2011-ben kapott Arany János-díj bizonyítja a legjobban, hogy Vári Fábián László bölcsességét és humánumát tekintve is rokon a nagyszalontai óriással. Életpályájában is fokozatosan jutott el a politikai szerepvállalástól a belső érintettség, a tanítás, az énlíra felé, továbbra is hangsúlyozva, hogy a határon túl egyre erősebb a fiatalok lángoszlop-hangja. 2008-ban és 2009-ben Vári Fábián Békéscsabán már megmutatta, hogy van kárpátaljai irodalmi erő, amely az Együtt folyóiratban csúcsosodik ki. Ha emlékei felszínre kerülnek, újra megszólalnak a sorsközösség-vállalás és rendíthetetlenség hangjai. Ezért olvasta fel a beszélgetés végén a Bárka 2014/3-as és 2014/6-os számában megjelent verseit (Már megint a régi, Napfelkelte).
Vári Fábián László
A két szerző bemutatása után Szarvas Péter polgármester úr kapott szót. Köszöntőbeszédében kifejtette, hogy már 1993 óta kíséri figyelemmel a Bárka munkáját, és hangsúlyozta, milyen fontos Békéscsaba értelmisége számára, hogy legyen egy ilyen rangos irodalmi műhelye. Elmondta, megtisztelve érzi magát, hogy ebben a körben megjelenhet, valamint felhívta a figyelmet a társművészetek fontosságára. Gratulált a díjazottaknak, a jelenlévő íróknak, költőknek, irodalomszeretőknek pedig Hemingway gondolatait adta útravalóul, hasznos alkotókedvet kívánva: „Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja.” A díjátadás pompáját egy állófogadás hasonlóan pompás étel-összeállítása követette.
Szarvas Péter köszöntő szavai
Akik visszataláltak az étel-ital kavalkádtól a kultúra asztaláig (az előzetes, humoros fogadások ellenére több mint a vendégek 90 százaléka), azok a második felvonásban a helyszínen megjelent szerzők felolvasásait élvezhették. Elek Tibor a legfrissebb, még nyomdameleg, ezen alkalomra előre elkészített, terjesztésbe még be nem került 2015/1-es Bárkának az írásait elemezte, és megszólaltatta a jelenlévő szerzőket. Elsőként Dávid Péter osztotta meg három versét a közönséggel, majd Elek Tibor és Vári Fábián László parolája következett egy Szepesi Attila kötetről (Medvecukor) írott esszé kapcsán (Hétpróbás tücskök zenéje). Ezen a ponton derült ki, hogy Vári Fábián nem csak gyűjtötte, hanem ad notam saját kedvére el is tudja énekelni a szóban forgó balladákat. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagjaként is csepegtetett néhány történetet, melyek közül egy a folyóiratban esszét közlő Ferdinandy Györgyhöz volt köthető. Az esszéről (Álomtalanítás) Kiss László beszélt, hangsúlyozva, hogy az idén 80 éves szerzővel életmű-beszélgetést terveznek. A Ferdinandy kapcsán más összefüggésben szóba kerülő mesés tájelemeket Kiss Ottó mesenovellái helyezték új dimenzióba (Gábriel és a kígyó). A fiktív, megfejthetetlen, mesés és fantasztikus vonalon Zalán Tibor mozgott tovább, aki kísérletet tett Kárpáti Tamás festőművész képi üzeneteinek kódfejtésére. A befejezetlenség esztétikája című írására utalva elemezte a képek homályos alakjainak dimenzionális mozgását. Ezek után aktuálisnak hatott Szil Ágnes Föld című kisprózájának felolvasása. Utoljára Banner Zoltán versei hangzottak el a versek szigetén.
Szil Ágnes
Ettünk, ittunk, kulturálódtunk, ismerkedtünk, olvastunk, ünnepeltünk, nevettünk, szellemi táplálékot kaptunk, így jogosnak éreztem másnak is továbbadni: „így is el lehet tölteni egy szombat estét.”
A fényképeket Rácz Katalin készítette.
