Hajóhíd

„Felrázni, megpaskolni, eligazítani, egymás mellé tenni. Nem jó. Egymásra dobni. Lazaság. Spontaneitás a rendben. Rend a spontaneitásban. Órára nézni. Már negyven perc.” Lakatos-Fleisz Katalin...

„Vannak a gazdagok, akik házakban laknak, a szegények, akinek nincs hajlékuk – így mondják - és az olyan, nem is tudom, simák, mint mi, akik ezekben a nagy emeletes tömbökben élnek.” Farkas B. Szabina...

„…egy másodperc múlva már felfelé zuhanva felém repült, s én már nyújtottam a kezem, hogy elkapjam, mikor rájöttem, hogy a másik világba képtelen vagyok még egyszer visszamenni.” Dorozsmai-Szabó...

„A busz áll, türelmesen várja, hogy nyitott száján beljebb csusszanjanak az embernyi falatok. A lépcső alsó fokán a testes férfi a zsebéből széles, kék ellenőri szalagot húz elő. Guillotine.” Takács...

„Csurgó-Pécs távolság másfél órányi zokogás minden este a telefonba, flottán belül, ingyen, plusz sms-ek. Örökölhetetlen matrózblúz, aranykoszorús iskolajelvény kárpótlásul. Ha nyolc kollégiumi...

„Csak amikor nagylány lett, jött rá, hogy nem csak a tenyerében vannak vonalak, az arcától a talpáig végigfutnak rajta." Miterkó Pál rövidprózája, A kislány világa a Hajóhíd rovatban.
 

„Ha nem volna a vírushelyzet, egy szempillantás alatt találnék új munkát, sőt, el sem vesztettem volna a régit. Most viszont bármilyen fűszálba kapaszkodnom kell. A cégek többsége létszámstopot...

„A rajztanárnőmet tizenegy éves koromban tettem a fiókomba. Ötödikes voltam, amikor megszégyenített az osztály előtt. Miközben becsmérelte a rajzomat, eszembe jutott, hogy egyszerűen fogom és berakom...

„Nem merek fölkelni, de ülve sem maradhatok. Nincs mögöttem Bódhifa, és előttem is csak a könyvespolc, és az el nem olvasott könyvek vádló gerincei. Így lesz életünkből finomra hangolt kóda, csak azt...

„Hallottam, ahogy a kis pincérlánynak halkan azt meséli: Elizától lángra gyúlnak a férfiak. Nem marad belőlük más, mint egy kupac, sistergő hamu az összegyűrt, fehér lepedőn." Szilágyi Zsófia Emma...