Papírhajó - Füttyögés és nahátozás

Cserb__ka.jpg 

Farkas Gábor

„Egy szívecske dobog bennem…”

 

Az írónő számos – folyóiratokban és könyveiben is megjelenő – irodalomtörténeti tanulmánya, „felnőtt” költeményei és könyvkritikái után kíváncsian vettem kezembe Lajtos Nóra első gyermekverseket tartalmazó könyvét. Az első gondolatom az volt, hogy nagyon impozáns kötetet tartok a kezemben: kemény fedeles, magasfényű papírra nyomott könyvecskét szép színes gyerekrajzokkal, és kitűnően eltalált borítóval. Mindez természetesen a kiadvány bravúrja, tehát még nem minősíti a könyv tartalmát, viszont egyértelműen kedvet csinál az olvasónak a vásárláshoz, olvasáshoz.

A kötet hátsó borítóján három idézet olvasható Lajtos Nóra gyermekverseiről fülszövegként egy gyermek-szakpszichológustól, egy gyermekirodalom-szakértőtől, valamint egy óvodapedagógustól. A pszichológus (Tabajdi Éva) a szerző érdemeként kiemeli, hogy a gyermekirodalomban sokszor nehéz belehelyezkedni a gyermekek világába („mindig egy nagy csoda”), és Lajtos Nórának ez mondókajellegű verseivel mégis sikerült. Dr. Pompor Zoltán gyermekirodalom-szakértő (a Magyar Gyerekkönyv Fórum elnöke) véleménye szerint a költő gyermekverseinek segítségével „bepillanthatunk a felnőtt és a gyerek mikrokozmoszába, ahol játékba feledkezve beszélgetnek, megismerik az őket körülölelő világot és egymásra találnak.” Az óvodapedagógus Berkes Imréné már könyvkritikusi szempontból teszi mérlegre a kötetet, és megállapítja, hogy a „ritmus varázsa, a vers hangzása, a mozgás öröme, a játékosság és még a humor is helyet kap a könyvben.” Recenzensként értelemszerű, hogy ez utóbbi vélemény alátámasztására keressünk példákat Lajtos Nóra gyermekversei közt.

Farkas_G__bor.jpg

Farkas Gábor

 

A Cserbóka harminchárom verse egy ciklus, tehát a szerző nem bontotta fejezetekre könyvét, habár ez indokolt is lehetett volna, ha tematikai/verstani szempontból górcső alá vesszük a költeményeket. Az első tíz írás a beszédet éppen elsajátító babák életkorához illeszkedő mondókajellegű vers, amelyek közül a Mondóka című didaktikai hangsúlya miatt emelendő ki, ugyanis a költemény kedves és játékos szerepet tölthet be a járás elsajátítása során is: „Egy és kettő, három, négy, / Nati baba nagyot lépj!” Ez a didaktikai jelleg érhető tetten a Napsoroló című mondókában is, mely akár óvodában is alkalmazható a hét napjainak megtanításakor (Hétfő: motyogó. / Kis kedd: kotyogó. / Szerda: szuszogó /…”. A tizenegyedik Báránytánc című költeménytől kezdve egy-egy mindennapi történés a versek ihletője. A Báránytáncban – ami egyébként ritmusában, képalkotásában Weöres Sándort idéző hagyományokra épül – a bárányfelhők vonulásának látványa az indikátor („Libegő-lebegő báránytánc, / csicsegő-csacsogó felhőránc”), de a második versszakban kitágul ez a kép az olvasóval egy álomszerű univerzumot láttatva („ropogó-csobogó égszínkék, / szuszogó-suhogó álomkép”).

A kötetnek a második szakaszában külön kategóriát alkotnak az állatmesék, melyek közül a Kitty-kotty mese bravúros reflexiója Petőfi Sándor Anyám tyúkjának, egyben jól példázza, hogy a kortárs gyermekirodalomban is jelen lehet az intertextualitás: „Tyúkanyó az udvaron, / kitty-kotty, kitty-kotty, / kapirgál egy hajnalon (…) Most tudja, hej, mi a kő, / kitty-kotty, kitty-kotty, / kiscsibe a drágakő!” A tyúkanyón kívül a versek apró történetekkel megidézik még a cicát (Cicakergető), a csigát (Csigabánat), a kutyust (Fabatkányi Irma) és a vakondot (Kisvakond gitárja), tehát mindazon állatokat, a teljesség igénye nélkül, amelyek előfordulhatnak egy kertes ház körül.

A kötet harmadik egységének tartom a Lángos mese című epikus jellegű alkotással kezdődő részt, melyben már hosszabb írások kaptak helyet. Előbbi, valamint az ezt követő írások közös jellemzője a hosszabb terjedelmen kívül a perszonalitás, azaz az életre kelt, cselekvő ételek (Lángos mese, Tejberizs-ültetvény), mese-lények (A törpe, Medvetánc) és tárgyak (Szecska-nóta) ‒ a gyermeki fantázia és a felnőtt mesélőkedv találkozását mutatják. A Szecska-nóta azért is kiemelendő, mert poétikai jellemzőiben, a dédszülő emlékét is megidézve, a legszebb magyar népdalhagyományokra reflektál: „Hej, szénája, szénája, / szól dédpapám nótája, / szecskaszagú szegletben / szalmaszálak keresztben.”

A könyv utolsó verscsokra az évszak- és ünnepversek sora, melyben ugyancsak tetten érhető a didaktikai jelleg, hiszen a kisgyermekek a családban, a bölcsődében és az óvodában egyformán elsajátíthatják az évszakok váltakozását és az ünnepeinket, mely folyamathoz hasznos segítséget nyújthatnak a felnőttek számára ezek a költemények (Tavaszi virágok, Húsvét ünnepe, Anyák napjára, Télapó, Karácsony, Szilveszter). Egy kisebb szerkesztési hibát is találtam azonban. A kötet záróversei között szerepel a Testem című, amely pontos poétikai szerkesztettségét, üzenetértékét tekintve számomra a Cserbóka című kötet legerőteljesebb darabja, viszont az évszak- és ünnepversek közé nem illeszkedik, tartalmi sajátságai végett inkább a könyv zárókölteménye lehetne: „Két kis fülemmel neszelek / minden hangot, mit csak lehet, / majd párnámra hajtom fejem, / Isten őrzi kis testemet.”

Összességében Lajtos Nóra első gyermekverskötetében is megmutatta, amellett, hogy a magyar (gyermek)irodalmi hagyományok ismeretének birtokában van, rutinosan alkalmazza a különböző poétikai eszközöket, de mindenekelőtt kitűnően tud gyermeknyelven szólni.

 

(Lajtos Nóra Cserbóka, gyerekrajzokkal, Hungarovox, 2022, 63 oldal, 2500 Ft)


 

Főoldal

2022. október 25.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Kas Kriszta novelláiHazai András novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Kovács István verseiKopriva Nikolett verseiSzélyes-Pál Dániel verseiFecske Csaba versei
Abafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életekKürti László: Özvegyi fátyol
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png