Új rovatot indítunk Üzenet a palackban címmel, melyben szerzőink a középiskolai szöveggyűjteményből kiválasztott kedves versükről szólnak – nem középiskolás fokon. Csatlakozzatok játékunkhoz is!
Tóth Kata
„Ha én lennék a szerelmed, biztos sokszor bántanálak”
Olvastál már olyan verset, ami feldühít? Aztán rögtön meg is nyugtat. Másodpercenként hullámzol a felháborodás és a megnyugvás között: vérlázítónak tartod, hogy Szabó Lőrinc udvarlási rituáléként divatot csinál az önzésből. De milyen szépen teszi!
Talán ha etikatanár lennél, égbe magasló mutatóujjal tüntetnél ellene paragrafusokat és etikai kódexet szajkózva, mert rossz példát mutat a magyar ifjúságnak! Mindezt persze irodalomórán! Mi lesz így a „papa–mama–gyerekek-projekttel”? Csak illúzió marad ebben a szerelemnek csúfolt érdekviszonyban? Ja, kérem, hogy ez pusztán az igazság? És annak nem az a dolga, hogy szép legyen? Micsoda mázli, hogy nem vagy etikatanár…
Viszont ha nő lennél, első körben nyilván háborognál, és átállítanád a facebookon a családi állapotod bonyolultra, ahányszor csak olvasod a verset; majd gondolatban felpofoznád néhányszor a kedves költőt, mondván, hogy merészelt papírra vetni ilyen sorokat, aztán mérgedben sírsz egy kicsit, majd ismét pofozkodsz – ám most a 25 éven át tartó hűtlenkedésért. Azonban a lányhisztin és női mivoltod verbális és emancipációs megtiprásán túl, átrágva magad Coelho idézetek százain – mert ez hű, de trendi –, lassan megfejted. Ilyet csak Nő tehet egy Férfival, ilyet csak mi tudunk kihozni belőlük! Persze abban az esetben, ha tényleg férfi az illető.
Szóval, kedves férfiak, mielőtt belebújtok a barátnőitek pulóverébe, és eggyel többször mentek havonta a kozmetikushoz, mint mi, csapjátok fel a ’szabólőrincösszest’, és olvassátok el, hogy mitől döglik a légy! Mert ő megtanítja, mi a szerelem. Nem, semmiképp se gondoljatok arra, hogy a nőnek glóriát photoshopol a feje fölé, éppen ellenkezőleg: úgy érzékelteti a nővel a nőséget, hogy eltaszítja, és érzéketlen, akarattalan tárggyá teszi. Ez a szerelem: önző, ösztönös, provokatív és merész. Persze, fáj is. Csak semmi nyálcsorgás – határozott, letisztult mondatok, melyekből üvölt a hatalomvágy és a tűz. Ez már tetszik, ugye? Amúgy meg, ha úgy csináltok, mintha nem kellenénk, akkor sokkal jobban akarunk majd titeket...
Kár tagadni, gyűlöljük a zsarnokokat, mégsem tudunk nélkülük élni. Marad a hullámzás, az önérdekek, a hatalomvágy, és inkább belehalunk: semmiért egészen.
Szabó Lőrinc
Semmiért Egészen
Hogy rettenetes, elhiszem,
de így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
vagy a törvény mit követelnek;
bent maga ura, aki rab
volt odakint,
és nem tudok örülni, csak
a magam törvénye szerint.
Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
minden egyéb;
én többet kérek: azt, hogy a
sorsomnak alkatrésze légy.
Félek mindenkitől, beteg
s fáradt vagyok;
kivánlak így is, meglehet,
de a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
és áldozat
örömét és hogy a világnak
kedvemért ellentéte vagy.
Mert míg kell csak egy árva perc,
külön, neked,
míg magadra gondolni mersz,
míg sajnálod az életed,
míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
halott és akarattalan:
addig nem vagy a többieknél
se jobb, se több,
addig idegen is lehetnél,
addig énhozzám nincs közöd.
Kit törvény véd, felebarátnak
még jó lehet;
törvényen kívűl, mint az állat,
olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
ne élj, mikor nem akarom;
ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
börtönt ne lásd;
és én majd elvégzem magamban,
hogy zsarnokságom megbocsásd.
