Lackner László

 

Téblábolók,

avagy eszetlenül váltjuk a rendszert

 
groteszk színpadi játék két részben, nyolc jelenetben

 

 

Szereplők:

 

1.KOVÁCS: 40-50 év közötti kisvárosi értelmiségi

2.KOVÁCSNÉ: hasonló korú takarítónő

3.KOVÁCSLÁNY: Kovácsék egyetemista lánya

4.KOVÁCSFIÚ: Kovácsék mérnök fia

5.NAGYAPA: Valamelyik szülő apja

6.ALBÉRLŐ: 25 év körüli könyvtáros fiatalember

7.FŐELŐADÓ ÉS ADÓELLENŐR: negyvenes értelmiségi

8.KÖZÖS KÉPVISELŐ: 50 körüli férfi

9.RENDŐR: 30–40 év közötti férfi

10.FELMÉRŐ: jóvágású, 30-as fiatalember

 

Hatvanöt négyzetméteres OTP-társasház: nappali, konyha, fürdőszoba és WC. Mindez egy színpadképben, kiterítve, a két kisszobának csak a csukott ajtói látszanak. A fürdőkádat egy függöny takarja el. Egybefüggő térről van szó, az egyes helyiségeket az odarendelt bútorok jelzik. A színpad egyik oldalán „Tovarisi Konyec!" plakát, a másik oldalán Che Guevara-poszter. Abban a lakásrészben felerősödik a fény, ahol a történet éppen folytatódik

 

I. RÉSZ

 

1. JELENET

 

(Főelőadó, Kovács és Kovácsné ülnek a szűkös konyhában, az asztal körül)

 

FŐELŐADÓ (Elnyűtt hivatalnokruhában) Elvtárs... Ö-ö… tisztelt jelenlévők! Úgy hiszem, hogy tudatosult Önökben felmérésünk lényege. (megvárja, amíg bólintanak) Tehát akkor foganatosítsuk az eljárást. Ki a családfő? (körbe néz)

KOVÁCS (a feleségére bök) Mondd csak, Rózsám, mondd csak.

KOVÁCSNÉ (rendreutasítóan súgja) Ne izélj itt nekem. Te vagy a családfő!

KOVÁCS Én? Akkor én.

FŐELŐADÓ Állj! A válaszokat szíveskedjék, kérem, alaposabban megfontolás tárgyává tenni. Ha valami azonnal nem jut az eszébe, akkor tessék nyugodtan elmélázni. (Egy papírlapot összegyűr és a háta mögé dobja. Az asszony rosszallóan követi szemével a hulló papírt) Tehát, neve?

KOVÁCS Kovács...

FŐELŐADÓ Állj! Nem, nem. Tilos azonnal válaszolni. Az imént mondtam, hogy tessék alaposan megfontolni. Nem tudok én, kérem, fél percenként lerontani egy-egy új nyomtatványlapot.

KOVÁCS (kivár, aztán bizonytalanul) Kovács... (ránéz a feleségére)

KOVÁCSNÉ (fejbólogatással noszogatja)

KOVÁCS Béla.

FŐELŐADÓ (jegyzetel) Személyi száma?

KOVÁCS Egy... harmincöt... tizenegy...

KOVÁCSNÉ ...ezerkilencszáz-ötvenhat.

FŐELŐADÓ Na, nem is rossz. Ötvenhat... Neme?

KOVÁCS Micsodám?

FŐELŐADÓ A ne-me?

KOVÁCS De hiszen látja, nem? Meg ha Bélának hívnak, a személyi számom pedig egyessel kezdődik...

FŐELŐADÓ Kérem! Mérlegelésre és főleg vitavezetésre nincsen megbízatásom. Egyértelmű választ kérek a statisztikai alanytól. Tehát?

KOVÁCS (zavartan néz az asszonyra)

KOVÁCSNÉ Férfi.

FŐELŐADÓ Ennyi huzavona után munkaköri kötelezettségem megkérdezni, hogy biz-tos?

KOVÁCSNÉ (keményen) Biztos.

FŐELŐADÓ Asszonyom, Önt nem fogadhatom el hiteles válaszolónak, egyrészt mert nem felkért, hivatalos szakértő, másrészt nyilvánvalóan nem pártatlan. De ha Kovács elv... úr határozottan kijelenti, akkor azt méltányolom. Tehát?

KOVÁCS (zavartan a feleségére néz)

KOVÁCSNÉ (fejjel megbiztatja)

KOVÁCS I-igen. Férfi vagyok.

FŐELŐADÓ Szóval férfi. Nekünk rettenetesen résen kell lennünk, higgyék el. Foglakozása?

KOVÁCS Technikus.

FŐELŐADÓ Milyen?

KOVÁCSNÉ Szerelőipari.

FŐELŐADÓ Ön szerint is, Kovács úr?

KOVÁCS Gépipari.

FŐELŐADÓ Így mindjárt más. (Kovácsnéhoz fordul) Ne tessék, kérem, közbekotyogni, és főleg ne butaságokat. Megzavar... Gyerek?

KOVÁCS Kettő. Egy fiú- meg egy lánygyerek.

FŐELŐADÓ További eltartott?

KOVÁCS Velünk van a nagyapa, meg szegény nagymama is. Az utóbbi már csak urnában.

FŐELŐADÓ Urnában?

KOVÁCSNÉ Elhamvasztattuk, eltemettetni már nem tudtuk.

FŐELŐADÓ Állj! Sírhelyek kiutalása nem hozzám tartozik, ha erre céloz. (Összegyűr egy lapot és elhajítja). Kitüntetés van?

KOVÁCS Hát, kaptam kiváló véradói, élenjáró KISZ-vezetői meg huszonöt éves szakszervezeti emléklapot.

FŐELŐADÓ Nem holmi nyilvántartó kartonok érdekelnek, hanem a ki-tün-te-té-sek.

KOVÁCS Nincs.

KOVÁCSNÉ A nagypapa vöröskatona volt.

FŐELŐADÓ Vöröskatona? Az már semmire sem jó, kérem.

KOVÁCSNÉ Partizán is volt, harcolt a németek ellen.

FŐELŐADÓ Az sem számít. Ezek mind lefutottak... De egy jó kis ötvenhatos múlt...

KOVÁCSNÉ Az is van. A mi papánk mindenhol ott volt.

FŐELŐADÓ Forradalmár vagy pufajkás?

KOVÁCSNÉ Hát melyik a jobb?

FŐELŐADÓ Momentán a forradalmár.

KOVÁCSNÉ Beírhatja, megoldjuk.

FŐELŐADÓ E-egen.(jegyez) És a papírok?

KOVÁCSNÉ Ha meglesz a lakás, bemutatjuk a papírokat is.

ALBÉRLŐ (Bejön, szó nélkül elvonul mögöttük, bemegy a fürdőszobába, és belép a kádfüggöny mögé.)

FŐELŐADÓ Be kell hozniuk a hivatalba.

KOVÁCSNÉ A nagypapát?

FŐELŐADÓ Nem. A papírokat... Szeretője van?

KOVÁCSNÉ A nagypapának?

FŐELŐADÓ A férjét kérdeztem.

KOVÁCS (Kérdőn néz a feleségére, az asszony nógatja, hogy válaszoljon) Van.

KOVÁCSNÉ Mit beszélsz? Meghibbantál?

KOVÁCS Nincs.

FŐELŐADÓ (Felugrik) Asszonyom! Én így nem tudok dolgozni. Ne tessék befolyásolni az alanyt. (Visszaül) Szóval nincs. Önök nyilván csodálkoznak, hogy ilyen és ehhez hasonló információkra miért van szükségünk. Nézze, Kovács úr, ha Ön rendelkezik egy szeretővel, akkor 12% az esélye annak, hogy miatta elhagyja a feleségét, a gyerekeit, és új családot alapít. A feleség marad ugye a jelenlegi helyen, de ön és a tisztelt új felesége egy másik lakást igényel.

KOVÁCSNÉ Felháborító, hogy milyen tippeket ad a férjemnek.

FŐELŐADÓ (leinti) Pillanat! A következő évek lakásigényének tisztázására pontos adatokra van szükségünk. Persze erre ön (bök Kovácsra) mondhatja azt, hogy a szeretőjének van lakása.

KOVÁCS Úgy van.

KOVÁCSNÉ (Fölhorkan) Mi van úgy?

FŐELŐADÓ Pillanat! A számítógépes rendszerünk ezt is kiszűri, csak egy a fontos, a statisztikai személy ne hazudjon. Jelenleg a többedszer házasuló nők nyolcvan százalékának van saját lakása. Ez és az előbbi eredője határozza meg a tennivalóinkat. Természetesen a megbízható trendek pontos kiszámításához még további adatokra van szükségünk, például arra, hogy Ön nemzőképes egyén-e, már ugye potenciális és ivarsejtállományi értelemben?

KOVÁCS (A feleségére néz, széttárja a karját)

KOVÁCSNÉ Mit kelepelsz? Nem te vagy a gyerekeink apja?

FŐELŐADÓ Kivételesen elfogadom az indirekt választ. Na, kérem, hetente hányszor él nemi életet?

KOVÁCS Négyszer.

KOVÁCSNÉ (felugrik) Hányszor?

KOVÁCS Jól van, jól van, kétszer.

FŐELŐADÓ Látják, hogy a kérdések roppant logikusak, arra vagyunk kíváncsiak, hogy Kovács úrnak lesz-e a jövőben nagyobb lakásra csereigénye. Még egy utolsó kérdés. Tagja ön a pártnak?

KOVÁCS Nem.

KOVÁCSNÉ De ha kell, belépünk. Ahova mondja.

KOVÁCS Ha kell, akkor be.

FŐELŐADÓ Most látom csak, hogy ez egy idejét múlt kérdés, úgyhogy hagyjuk.(Befejezi az írást) Így, ni, a többi rajta van a benyújtott igénylőlapon. Végeztünk is. (feláll)

KOVÁCSNÉ És tessék mondani, mikor kapnak a fiamék lakást?

FŐELŐADÓ A fiáék? Hát nem Önök az igénylők?

KOVÁCSNÉ Nem.

FŐELŐADÓ Na, tessék, már megint feleslegesen dolgoztattak. (Összegyűri a papírokat és a háta mögé dobja). Kiszállok az ügyfélhez, hogy segítsek, és naná, hogy nincs itthon. Egyéb érdektelen hozzátartozókat kell üresjáratban végighallgatnom, és... Majd jöjjön be a fiuk hozzám, a hivatalba.

KOVÁCSNÉ Be fog menni. Tessék csak megnyugodni. Azt legyen szíves megmondani, mégis mire számíthatunk.

FŐELŐADÓ Nézzék, három éve nem épültek kiutalható lakások. A következő négy évre sincs egyetlen egy sem tervbe véve. Ezért az építési osztályt tessék elmarasztalni, az ő asztaluk.

KOVÁCS Akkor meg mi a fenének kell beküldeni a lakásigényléseket?

FŐELŐADÓ Uram, nem kell, le-het.

KOVÁCSNÉ És miért csinálják ezeket a bonyolult felméréseket, ha semmi értelme?

KOVÁCS Úgy is van, minek?

FŐELŐADÓ Drága hölgyem! Nehéz az ország helyzete, de a lakásosztály él és dolgozik. Mi a lakosságért vagyunk, és tesszük a dolgunkat. „A tisztességes munkának mindig van gyümölcse” - ezt egy ókori filozófus mondta, a nevét nem tudom, de munkatársaimmal magunkévá tettük a bölcsességét. Akkor, várom a fiukat jövő pénteken, tizennégy órakor. Meg kell mondanom, jól éreztem magam, öröm Önökkel együtt dolgozni. És még egy apróság. (Elővesz egy dossziét) Itt van egy nyilatkozat, ezt kérném, szíveskedjenek aláírni.

KOVÁCSNÉ Mi ez?

FŐELŐADÓ Ez arról szól, hogy önök meg vannak elégedve a munkánkkal, és követelik, hogy ne szüntessék meg a lakásosztályt.

KOVÁCSNÉ Adja ide.

FŐELŐADÓ (Átadja a levelet)

KOVÁCSNÉ (Aláírja és visszaadja)

FŐELŐADÓ Látják? (Felmutat egy vaskos papírköteget) Ez mind aláírt nyilatkozat. Az emberek egy emberként ragaszkodnak hozzánk.

KOVÁCSLÁNY (be) Szevasztok!

KOVÁCSNÉ Édes lányom, nem látod, hogy vendégünk van?

KOVÁCSLÁNY Látni látom. Jó napot.

FŐELŐADÓ Jó napot. (végigméri) Szép pofi, jó alak. Nos, kedvesem, van már udvarlója?

KOVÁCSLÁNY Mi köze hozzá?

KOVÁCS Ejnye, kislányom! Hogy beszélsz a főelőadó úrral?

FŐELŐADÓ A távlati szaporulati trendet mérjük föl a... De maga ezt egyelőre úgysem értheti. Majd. Egyszer... Na, viszontlátásra. (kimegy)

KOVÁCSLÁNY Ki ez a szatír?

KOVÁCSNÉ Tudod, kislányom, ez a pasas méri fel a soha meg nem épülő lakásokra az igényeket. (Elkezd dolgozgatni a konyhában)

KOVÁCSLÁNY Micsodát?

KOVÁCSNÉ Semmit, kislányom, semmit. Egyszer talán majd megérted.

KOVÁCS Tudod, az a helyzet, hogy...

KOVÁCSNÉ Hagyd, Béla, csak még jobban belezavarod a gyereket.

KÖZÖS KÉPVISELŐ (Megjelenik az ablakban, belép a nappaliba, planfonra emelt ábrázattal kiabálva mondja) A lakóbizottság értesíti a lakókat, hogy porrongyrázás ma tizennyolc és tizenkilenc óra között lehetséges az erkélyről. Akinek nincs erkélye, az tizenkilenc és húsz óra között rázhat. Kérdés van? (nem vár) Nincs. Helyes.(Kimegy az ablakon át)

KOVÁCSNÉ (férjéhez) Béla, keress valami ócska rongyot, és rázd ki az erkélyen.

KOVÁCS De, anyukám, már minden rongyot százszor kiráztunk.

KOVÁCSNÉ Ne vitatkozz. Utálom, ha megszólnak, hogy alig-alig rázunk.

KOVÁCS (Kelletlenül elindul, valami fiókból kirángat egy tépett rongyot, odaáll a nézőtér elé, és rázza)

KOVÁCSLÁNY Győző hazajött már?

KOVÁCSNÉ A szobájában van.

KOVÁCSLÁNY Talán a fürdőszobájában. (Elindul a fürdőszoba felé)

KOVÁCSNÉ Ne javítgass ki örökké!

KOVÁCS (befejezi a rázást, megy vissza) Igazad volt, anyukám, már nagyon ránk fért.

KOVÁCSLÁNY (A fürdőszoba ajtóból beszól) Hahó, kis politikusom. (Belép a fürdőbe, beles a függöny mögé) Mit csinálsz te itt, ebben a sunyi nagy csöndben?

     (Kovácsné tesz-vesz a konyhában, Kovács leül a nappaliban, és      újságot olvas)

ALBÉRLŐ (Alsógatyában feláll a kádban, kezében füzet és toll) Dolgozom. Írom a programunkat.

KOVÁCSLÁNY Azért csak valld be, piszok jó helyed van neked ebben a testre szabott kádban.

ALBÉRLŐ Nem panaszkodom.

     (Kovácslány belép a kádba és elhúzza maga mögött a függönyt.      Közben-közben kacarászás, vinnyogás hallatszik)

KOVÁCS Nem nagyon tetszik nekem, hogy Cilike bejár ehhez az... éhenkórászhoz.

KOVÁCSNÉ Ne féltsd te az én lányomat.

KOVÁCS Ez akkor is csak egy kis senki, mitugrász. Nincs ennek jövője. Hol is dolgozik?

KOVÁCSNÉ Könyvesboltban.

KOVÁCS Könyvek. Az apám erre azt mondaná, hogy ez egy semmi ember.

KOVÁCSNÉ Egyetemet végzett.

KOVÁCS Hát éppen ez az, ne mondd nekem, hogy az egyetemen azt tanítják, hogy a könyvek közé kell bebújnia egy életerős férfinak? És egy ilyen legyeskedik a mi lányunk körül.

KOVÁCSNÉ Senki nem mondta, hogy elveszi. Egy kicsit hadd szórakozzanak Győzővel.

KOVÁCS Hogy hívják ezt a léhűtőt?

KOVÁCSNÉ Győző.

KOVÁCS Nem is név ez, ráfogás. Gúnynév.

KOVÁCSNÉ Ugyanolyan becsületes név, mint a tied: Béla.

KOVÁCS Na, na. Béla fejedelem létezett, de Győző királyról nem tanultunk az iskolában.

KOVÁCSNÉ Csak dicsekedj, hogy jártál iskolába.

KOVÁCS Mi a francot véded te ezt a senkiházit?

KOVÁCSNÉ Ebből elég. Be van fejezve! Nézz be inkább az öregre.

KOVÁCS (feláll és bemegy a kisszobába, egy kis motyogás hallatszik, aztán kijön) Pocsékul van, de olyan egyformán. Bevizelt, lerántotta a tányért, apró darabokra tépkedte az újságot. Szóval szépen leköti magát. Az apád.

KOVÁCSNÉ Az apám? Már hogy lenne az én apám?

KOVÁCS Talán az enyém?

KOVÁCSNÉ Már nehogy azt akard bebizonyítani, hogy ez a tökös, vérszegény múmia az én apám.

KOVÁCS Talán az enyém?

KOVÁCSNÉ Az én apám magas és fekete hajú volt, és állandóan dohányzott.

KOVÁCS Az enyém is magas volt... és... feketés volt neki is a haja... és ő is dohányzott.

KOVÁCSNÉ Az én apám nem volt feledékeny.

KOVÁCS Az enyém se.

KOVÁCSNÉ Az én apám nem szerette betegesen a nőket.

KOVÁCS Az enyém se.

KOVÁCSNÉ (Kiabálva) Az én apám sose vizelt be.

KOVÁCS Az enyém se.

KOVÁCSNÉ Kuss! Ez a te apád, és punktum.

KOVÁCS Jó, nem bánom, örökbe fogadom, csak már fejezd be.

NAGYAPA (hálóingben megjelenik az ajtóban) Hol van... a teám?

KOVÁCSNÉ A teája? Hol van magának itt teája, öreg? Hol?... Na, feküdjön le szépen, ha jól viselkedik, viszek be valamit.

 (Nagyapa visszamegy, Kovácsné nekilát a tea készítésének,      majd a férjéhez fordul)

Ja, még nem is számoltam veled. Miféle szeretőről diskuráltál te itt az előbb?

KOVÁCS Én?

KOVÁCSNÉ Mit adod a hülyét?

KOVÁCS Ez a göthös hivatalnok bele tud az emberbe dumálni mindent.

KOVÁCSNÉ Ahhoz képest nem nagyon tiltakoztál.

KOVÁCS Ráhagytam, anyukám. Ha neki az kell, egy szerető, hát legyen vele boldog.

KOVÁCSNÉ Vigyázz, Béla. Nehogy belekeveredj valami kétes szerelmi ügybe, tudod, hogy csődöt mondanál. Te már csak nálam tudsz produkálni, hogy mennyit, azt hagyjuk.(A kész teával indul be a nagyapához) Na, itt van. Csak aztán igyekezzen egy kicsit, a gyerekek már nagyon költöznének. Hamarosan jön a baba.(bemegy, aztán hamarosan kijön)

KOVÁCS Papa, hallja! Ne vacakoljon már annyit.

KOVÁCSNÉ (Matat a konyhában) Hogy is van ez, hogy most két hétig nem melóztok?

KOVÁCS A német tulajdonos rendes ember, úgy gondolta, ezeket a szegény melósokat kiszipolyozták az elmúlt negyven évben, most pihenjék csak ki magukat, aztán gyerünk.

KOVÁCSNÉ És ha szétzavar benneteket?

KOVÁCS Nem teheti.

KOVÁCSNÉ Micsoda?

KOVÁCS Nekünk az a munkahely jár.

KOVÁCSNÉ Jár.

KOVÁCS Meg hát jól jött ez a két hét, legalább befejezhetem a kísérleteket. És ha a technológia működik, úgyis kilépek. Anyukám, a vállalkozásoké a jövő.

KOVÁCSNÉ Nem lépsz te ki sehonnét, Béla.

KOVÁCSFIÚ (bejön nagy bőröndökkel) Mi van, szabad a szoba?

KOVÁCSNÉ Még nem, várnotok kell.

KOVÁCSFIÚ Meddig? (lepakol a szobaajtóba)

KOVÁCS Már a végét járja.

KOVÁCSFIÚ Hetek óta ezt hallom. Az úristenit, csak én tudom, hogy mi a kötelesség? (leül a bőröndre)

KOVÁCSFIÚ Hogy tudjátok, holnap fölmondok.

KOVÁCS Miket beszélsz, édes fiam?

KOVÁCSFIÚ Hallottad. Húszezer forintért nem gürizek ezeknek.

KOVÁCSNÉ Elment a maradék eszed is?

KOVÁCSFIÚ Vállalkozni fogok.

KOVÁCSNÉ Persze, Pityu.

NAGYAPA (megjelenik, kezében szexújsággal) Van szexújság?

KOVÁCSFIÚ Csókolom, nagyapa.

NAGYAPA Mész Moszkvába?... Jó utat.

KOVÁCSNÉ Nincs több szexlap. Ez egy tisztességes polgári család. Mindig elfelejti, mi a kötelessége, azzal törődne inkább.

NAGYAPA Próbálom, próbálom, de hát... (bemegy)

KÖZÖS KÉPVISELŐ (bejön az ajtón, enyhén spicces) Bazsarózsás kezét csókolom, magának is, Kovács úr. Szervusztok, gyerekek. Kérném, a lakóbizottság nevében érdeklődöm, azt beszélik, miszerint önök beszállásoltak egy albérlőt. Na mármost, akkor ugye a vízdíj, a szemétdíj, a fűtési átallány megsatöbbi, megsatöbbi. Én nem láttam, nem hallottam semmit, de teccik tudni, a lakók olyanok, mint a vércse, még a seggükben is szemük van.

KOVÁCSNÉ Nézze, Közös úr. Nálunk nincsen senki albérlő, hát már hogy is lehetne, amikor a fiunknak sincs helye, láthatja, a fiunk is itt táboroz a kisszoba ajtóban és vár a sorára.

KÖZÖS KÉPVISELŐ Idehallgasson Kovácsné, drága, énvelem lehet tárgyalni, ha nincsen, akkor nincsen...

KOVÁCSLÁNY (jön az albérlővel, mindketten kiöltöztek) Győzővel elmegyünk egy kicsit a Filosz Klubba.

KOVÁCSNÉ Vacsorára hazajössz.

KOVÁCSLÁNY Jaj, anyukám, dehogy. Majd kapunk be ott valamit. Sz\\\'asztok. (húzza magával az albérlőt, kimennek)

KÖZÖS KÉPVISELŐ Ott hagytam abba, hogy én tisztességes ember vagyok, azt hiszem el, amit mondanak, engem ugye a szemem nem tud félrevezetni.

KOVÁCSNÉ Közös úr, megkínálhatom egy kis pálinkával?

KÖZÖS KÉPVISELŐ Ki nem állhatom ugye, de mivel ennyire tetszik erőltetni, hát nem bánom. Nem szeretek embereket visszautasítani. Már csak ilyen vagyok.

KOVÁCSNÉ (Felkapja az üveget, poharat és tölt, majd átadja)

KÖZÖS KÉPVISELŐ (Mint a villám, már fel is hajtotta) Megegyeztünk, Kovácsné. Én maguk mellett állok, mert első a tisztesség és a barátság. Na, bazsarózsás jó napot. Magának is Kovács úr. (kimegy)

KOVÁCSFIÚ Apa. Mi van a kísérletekkel?

KOVÁCS Szerintem már van halvány kép. Anyád persze nem lát semmit.

KOVÁCSNÉ Apátok víziókat lát. Az a porcelán hófehér.

KOVÁCS (Előkap egy porcelánlapot) Tessék, nézd meg. Itt van, ni. Ez az orra, ez a szeme. Látod?

KOVÁCSFIÚ (Nézi) Hát, ez itt... egy folt, de...

KOVÁCS Ez meg a haja.

KOVÁCSFIÚ Nem látok semmit.

KOVÁCS A fene érti ezt. Lent, a pincében még rajta van, de ha ide felhozom, senki se látja, még én sem. (A fiának mondja) Te, pedig óriási üzlet. Menj csak végig a temetőkön, minden tizedik síron ott van a porcelánfénykép.

KOVÁCSFIÚ Nincs a technológia leírva valahol?

KOVÁCS Nincs. Titok.

KOVÁCSFIÚ Ez vegyészet. Gépész létedre hogy fogod te ezt kiagyalni?

KOVÁCS Találtam egy könyvet, igaz, svédül írták, de lefordíttattam. Véletlenül nem tudsz svédül?

KOVÁCSFIÚ Nem.

KOVÁCS Kár. Nagyon nagy kár. Gondjaim vannak a szöveggel. Akarod látni, hol tartok?

KOVÁCSFIÚ Megnézném.

KOVÁCS (Leakaszt egy kulcscsomót az előszobafalról) Gyerünk.

KOVÁCSNÉ Vigyázz, fiam. Dicsérned kell, mert nagyon hiú.

  (Kovács és Kovácsfiú lemennek a pincébe)

KOVÁCSNÉ (Férje után kiált) Hiába kábítod el, több vegyszert nem veszünk. Nincs több fölösleges pénzünk.

NAGYAPA (megjelenik az ajtóban) Betojtam.

KOVÁCSNÉ Mit csinált?

NAGYAPA Mondtátok, hogy igyekezzek… erőlködtem…, bement.

 

     (Elsötétedik a színpad)

 

2. JELENET

 

(Kovács ül a tévé előtt, Kovácsné áll egy széken, és ablakot tisztít. A nagyapa ajtajában ott vannak a bőröndök. A falról eltűnt Che Guevara képe)

 

FŐELŐADÓ (Bejön) Jó napot. Zavarhatok?

KOVÁCSNÉ (leszáll a székről és hozzálép) Tessék csak.

KOVÁCS (felugrik, újsággal a kezében elémegy) Nem zavar. Jöjjön, foglaljon helyet.

     (Hármasban leülnek a nappaliban)

FŐELŐADÓ Van egy nagyon jó hírem. A legmagasabb szinten olyan döntést hoztak, hogy az 56-os veteránok... azazhogy forradalmárok, amennyiben nem rendelkeznek alanyi jogon saját lakással, úgy soron kívül igényelhetnek. Önök a múltkor mintha azt mondták volna, hogy a nagypapa 56-ban harcolt Budapesten, sőt, ha jól emlékszem, meg is sebesült. Na, persze, ha még börtönben is ült, az pláne jó.

    (Kovácsné, Kovács szinte egyszerre kapják fejüket

      nagyapa szobájának ajtajára)

FŐELŐADÓ Jó, jó, én tudom, hogy a fiúnak kell, de Önöknek mindegy, hogyan szereznek igényjogosultságot. A nagypapa megkapja, a fiú meg beköltözik. Értik, ugye?

KOVÁCSNÉ Akkor ez egy teljesen más igénylés, ha jól értem.

FŐELŐADÓ Tökéletesen jól tetszik értelmezni a konstellációt. Én mindjárt hoztam is magammal egy kérőlapot, amit a bácsi kitölt, aztán benyújtjuk, kérem szépen, és kész. A lakásosztály, tetszenek látni, mindent megtesz, hogy a kedves igénylő célba érjen. (közelebb hajol) Ez egy bizalmas, belső jogszabály, nem hozták nyilvánosságra, gondoltam, önöket érdekelheti.

KOVÁCS Nagyon köszönjük.

KOVÁCSNÉ Az ugye nem akadály, hogy az illető beteg?

FŐELŐADÓ Ugyan kérem, hogy lenne akadály.

KOVÁCS Az sem, ha nagyon beteg?

FŐELŐADÓ Ne-em.

KOVÁCSNÉ És ha már alig él?

FŐELŐADÓ Csak nem halt meg szegény?

KOVÁCS Még nem, de...

FŐELŐADÓ Kérem, amíg ezt nyélbe ütjük, feltétlenül életben kell tartani.

KOVÁCSNÉ Bízza csak rám. Ebből a lakásból, ettől a perctől lélek se ki, se be.

FŐELŐADÓ Itt van a kérdőív és a kitöltési útmutató. Ezekben pontosan szerepel, hogy mit kell beírni, és milyen igazolásokat kell becsatolni. Érthető?

KOVÁCSNÉ Jaj, főelőadó úr, maga olyan nagyon rendes. Nem is tudom, mivel hálálhatnánk meg a segítségét.

FŐELŐADÓ Nem féltem én önöket, megtalálják a módját, már ami a gyakorlati részét illeti a dolognak (mutatja, hogy pénz), másrészt van ugye az eszmei hála. A múltkor aláírtak egy levelet, de az sajnos nem megfelelő, egy újat kell írnunk, amiben mint választópolgárok tiltakoznak az ellen, hogy a lakásosztályt megszüntessék. Megjegyzem, hogy némely dilettáns képviselő testületi tagok ebben mesterkednek. Ez ugye felháborító.(Átad egy új papírt, feláll és indul) Tessenek majd ezt is aláírni, néhány nap múlva eljövök a papírokért.

KOVÁCSNÉ Köszönjük, főelőadó úr.

KOVÁCS Nagyon hálásak vagyunk.

FŐELŐADÓ Semmiség. Egy mindenkiért, mindenki egyért. Nem igaz, mint a törpéknél.

KOVÁCS Nem a testőröknél?

FŐELŐADÓ Ott is.

   (Kikísérik a főelőadót, ő elmegy)

KOVÁCSNÉ (Beront a konyhába és a szekrényből kapkodja elő a dolgokat) Béla! Itt van két csomag keksz, vitaminok, a Béres-cseppek, nesze, a Ginseng kapszulák és tessék, a szexújság, három is... Nem, négy. Vidd azonnal be neki. Én máris szervírozom a teát. A jó forró, kínai erősítő teát.

KOVÁCS (a felpakolt tálcával indul befelé)

NAGYAPA (megjelenik a szobaajtóban) Rosszul vagyok.

     (Mindketten megmerevednek)

KOVÁCSNÉ Na, ne csinálja ezt velünk. Magának most jól kell éreznie magát. Nincs szédülés, nincs hányinger, nincs szorulás, nincs hasmenés és pláne nincs haldoklás. Változott a helyzet. Az élet szép. Világos?

NAGYAPA Nekem nyolc. (megfordul és eltűnik)

 

  (Kovácsné és Kovács a fölpakolt tálcákkal bemennek a szobába,       majd Kovácslány és Albérlő érkeznek, bejönnek a nappaliba)

ALBÉRLŐ Szóval azt mondod, ö-ö…, hogy jó voltam?

KOVÁCSLÁNY Szerintem jó, csak...

ALBÉRLŐ Csak?

KOVÁCSLÁNY Csak gond van a torlódó mássalhangzóiddal. Amit mondasz, az nagyon szellemes, nagyon értelmes, csak bizonyos helyeken úgy belehadarsz, hogy alig lehet érteni. Arról nem is szólva, hogy egyfolytában ö-getsz, bégetsz, mint egy… birka.

ALBÉRLŐ Micsoda?

KOVÁCSLÁNY Megmondtam.

ALBÉRLŐ Na, ne. Te most direkt… ö-ö… bántani akarsz.

KOVÁCSLÁNY Neked egy dicsérőgép kell, vagy az igazság?

ALBÉRLŐ Az igazság, de már ne is haragudj ö-ö…

KOVÁCSLÁNY Legközelebb felveszem magnóra, jó? El fogsz ájulni magadtól.

ALBÉRLŐ Túlzol.

KOVÁCSLÁNY Túlzok? Jó, akkor figyelj, visszaidézem néhány épületes mondatodat. (groteszk szónoki pózba áll) A bols.ikok… ö-ö… mege.ték velünk a jövőnket, és olyan… ö-ö… mér.tetlen adósságot hagytak ránk, hogy még az… ö-ö… un.káink is ezt nyögik majd. Lerom.olták… ö-ö… az egész magyar gaz.aságot.

ALBÉRLŐ Köszönöm, ezt az önér.tembe taposó,… ö-ö… megalázó gúnyolódást. Ezt azért… ö-ö… nem vártam tőled.

KOVÁCSLÁNY Miért nem hiszed el, hogy segíteni szeretnék? Ha gondolod, leülhetünk, és kielemezhetjük a hibáidat, tudod, hogy két féléven át tanultam logopédiát...

ALBÉRLŐ (Felemeli a hangját) Na, persze, gondol.attam volna, ö-ö hogy innét fújdogál a fölényes szellőcske. Beszédhibásnak akarsz fel.üntetni… ö-ö…, hogy aztán mint visszamaradt hülyegyerekkel, kéjelegve gyakoroltat.athasd velem… ö-ö… a magán- és mássalhangzók kiejtését. Egy kis könnyű házi feladatként. Lehet… ö-ö…, hogy nem említettem, én viszont tanultam retorikát, és jelesre szigorl.oztam belőle. Arról nem is beszélve… ö-ö…, hogy tiszta anyád vagy, szeretnél uralkodni felettem...(Nagy lendülettel bemegy a fürdőszobába és eltűnik a zuhanyfüggöny mögött)

KOVÁCSLÁNY (Kiabál) Csak hallanád, miket hordtál megint itt össze? Nincs önkritikád. (Felkiált) Hallod? Tehát jó politikus lesz belőled.

     (Kovácsné, Kovács tolókocsiban kitolják a nagyapát. Be van

     gondosan bugyolálva plédbe, Kovácsné éppen a haját fésülgeti)

KOVÁCSLÁNY Hát ti mit csináltok?

KOVÁCSNÉ Egy kicsit rendbe tettük. Szegény már bele volt rohadva az ágyába.

KOVÁCSLÁNY De hiszen arról volt szó, hogy... (Mutatja, hogy meghal)

KOVÁCS Változtak a dolgok.

KOVÁCSLÁNY Ti tudjátok. (indul kifelé) Átléptem Ágihoz. (El)

KOVÁCSNÉ Na, jöjjön nagyapa, kitöltjük az igénylőlapot.

     (A nappaliban a dohányzóasztal mellett megállnak, ők ketten      leülnek és böngészik a kérdőívet)

NAGYAPA Nekem nyolc.

KOVÁCSNÉ Már hogy volna nyolc? Na, édesapám, figyeljen ide. Ugye maga volt ellenforradalmár?

NAGYAPA Igen.

KOVÁCS Jaj, dehogy ellenforradalmár, for-ra-dal-már.

NAGYAPA I-gen.

KOVÁCS Apám ne szórakozzon, mind a kettő nem lehetett.

NAGYAPA (széttárja a karját)

KOVÁCS Most nekünk forradalmár kell. Érti?

NAGYAPA I-gen.

KOVÁCS Ugye Budapesten harcolt?

NAGYAPA I-gen.

KOVÁCS Hol?

NAGYAPA I-gen.

KOVÁCS Apám, figyeljen már egy kicsit. Azt kérdeztem: hol?

NAGYAPA Ja? Ku...Szé...Kor...

KOVÁCS Széna tér? Corvin-köz?

NAGYAPA I-gen.

KOVÁCSNÉ Mivel harcolt? Tankkal? Ágyúval? Repülővel?

NAGYAPA I-gen.

KOVÁCS Hagyd, anyukám, az most nem fontos. Az a lényeg, hogy nyomon vagyunk. Na, ide figyeljen! Ha jól értettem, maga a Corvin-közben harcolt, ugye?

NAGYAPA I-gen.

KOVÁCS Nagyon jó. Akkor ismerte magát a parancsnok, igaz?

NAGYAPA I-gen.

KOVÁCS Meg még ki?

NAGYAPA Postás.

KOVÁCS Postás.

NAGYAPA Ház...mester.

KOVÁCS Házmester is. Ez az... De miféle házmester?

KOVÁCSNÉ Ennyi elég, nem? Azt írja, hogy három tanúval kell igazoltatni. Megvan a három.

KOVÁCS Rózsám, te ezt nem érted. Nem volt ott házmester, meg postás. Az öreg keveri az összes háborút, amit átélt.

KOVÁCSNÉ Honnét tudod te hogy mi történt, nem voltál ott.

KOVÁCS Hát, ezek után nem tudom, hogy nem-e? Amiket itt összehord, hogy postás, meg házmester... Akár még én is ott lehettem.

KOVÁCSNÉ Hát akkor, azt is beírjuk.

KOVÁCS Még ma levelet küldök a volt parancsnoknak, él még, egy hete láttam a tévében. Ő csak tudja ki volt az a postás, meg a házmester. (Fejéhez kap) Szerintem ezek mozgalmi álnevek. Ez az, jó nyomon vagyunk, egy-két hét, és meglesz a három tanú.

NAGYAPA A kacsámat.

KOVÁCSNÉ Máris, máris. Mi ugyanis végeztünk, édesapám. Most bemegy szépen az ágyába, és estig elkacsázgat. Ott van a tea, a keksz meg a szexlapok, nyugodtan élvezze csak az életet.

     (Kovács írogat, Kovácsné betolja tolókocsin nagyapát a           szobába)

KOVÁCSFIÚ (be) Idehozták a koporsót?

KOVÁCS Ide nem.

KOVÁCSFIÚ Már azt hittem, üres a szoba.

KOVÁCS Nem üres a szoba, és egyelőre nem is lesz.

KOVÁCSFIÚ Mi?

KOVÁCS Nagyapa 56-os forradalmár volt, harcolt a Corvin-közben, és egy új titkos rendelkezés értelmében jár neki egy lakás.

KOVÁCSFIÚ Az öreg forradalmár volt? Hiszen mindig arról beszélt, hogy karhatalmistaként fél országon át hajkurászták a koszos ellenforradalmárokat.

KOVÁCS Az elmúlt negyven évben nem beszélhetett az igazságról.

KOVÁCSFIÚ Akkor nem is volt igaz?

KOVÁCS Ha idősebb leszel, megtanulod, hogy az igazságnak több arca is lehet. Hát nem érted a lényeget? Hamarosan lesz új lakásod... Na, inkább arról beszélj, mi van veled?

KOVÁCSFIÚ Kiléptem.

KOVÁCS Megőrültél?

KOVÁCSFIÚ Elegem van.

KOVÁCS Mihez kezdesz most?

KOVÁCSFIÚ Csinálok egy bétét.

KOVÁCS És mivel foglalkozik majd az a bété?

KOVÁCSFIÚ Azt még nem tudom. Apa, légy a beltagom.

KOVÁCS Azt már nem. Legyél te. Miért kellene mást belerángatnod?

KOVÁCSFIÚ Mert én még túl fiatalnak látszom. Azt akarom, hogy legyen tekintélye a cégemnek. Na, vállald el!

KOVÁCS Megmondtam. Nézd, percek kérdése, és megvan a találmányom. Céget fogok alapítani, én ott leszek beltag, és természetesen ügyvezető igazgató.

KOVÁCSFIÚ Egy éve küszködsz, ölöd bele a pénzt, és még mindig egy halvány árnyékkép sem látszik azon a rohadt porcelánon.

KOVÁCS Nem igaz. Eddig senki sem mondta a szemedbe, hogy tiszta anyád vagy? (feláll) Na, megyek, dolgom van. Tájékoztatlak, hogy a mai beégetéssel meglesz a tökéletes kép, ha beleszakadok is. (magában beszél) Beltag. Még mit nem, mindenki zabálja csak a saját odakozmált mócsingját.

KOVÁCSNÉ (kijön a nagyapától) Szervusz, kisfiam. Mi van veled?

KOVÁCSFIÚ Anya. Légy a beltagom.

KOVÁCSNÉ Hogy micsodád, édes fiam?

KOVÁCSFIÚ Céget alapítok, és kell nekem egy érett ember, beltagnak.

KOVÁCSNÉ Tagdíj van?

KOVÁCSFIÚ Már hogy lenne.

KOVÁCSNÉ Ez valami beugratós játék. Hagyj ki belőle, kisfiam. Vedd be valamelyik élhetetlen haverodat.

KOVÁCSFIÚ De anyu, én dolgoznék. Csak a neved kellene.

KOVÁCSNÉ Nekem ez az egész magas, édes fiam. Kérdezd meg apádat.

KOVÁCSFIÚ Megkérdeztem, de elutasított.

KOVÁCSNÉ Az élhetetlen.

KOVÁCSLÁNY (be, nyakában törülköző)

KOVÁCSFIÚ Anya, zavarjuk már el ezt a félnótást a fürdőszobából. Olyan kínos, hogy a szomszédba kell járni fürdeni.

KOVÁCSLÁNY Törődj a saját dolgaiddal.

KOVÁCSFIÚ Azt teszem.

KOVÁCSNÉ Majd ha hoztok haza elég pénzt, kidobom az albérlőt.

KOVÁCSFIÚ Cili, csinálok egy gazdasági társaságot. Beszállsz? Lehetnél a beltagom.

KOVÁCSLÁNY Hagyj engem a hülyeségeiddel.

KOVÁCSFIÚ Úgysem lennél jó, buta és éretlen vagy.

KOVÁCSLÁNY Te meg egy álmodozó szarrágó. És mivel foglalkozik ez a bété, ha szabad érdeklődni?

KOVÁCSFIÚ Üres, rusnya, kiélt, életcél nélküli lányokat exportálunk amsterdami kuplerájokba. Ez a része sem érdekel a dolognak?

KOVÁCSLÁNY Exportáljatok herélt buzikat, akkor te is szóba jöhetnél.

KOVÁCSNÉ Elég.

KOVÁCSLÁNY Nem én kezdtem.

KOVÁCSFIÚ Anya, legalább légy a kültagom.

KOVÁCSNÉ Neked pont egy takarítónő kell, édes fiam. Kérdezd meg a nagyapát. Egész nap bent kuksol a szobában, szerintem jó beltag lenne.

KOVÁCSFIÚ Ez az. Zseniális ötlet. (felugrik és bemegy a szobába)

KOVÁCSNÉ Kislányom. Nem szeretem, hogy ezzel az albérlővel...

KOVÁCSLÁNY Nem kell nyugtalankodnod. Ma kirúgtam.

KOVÁCSNÉ Az efféle közeledés mindig gyanús. Nyilván szeretné elbliccelni az albérleti pénzt, meg aztán ráadásul még bajba is hozhat, akkor aztán befészkelné magát ide egy életre.

KOVÁCSLÁNY Fizetni fog. A másiktól meg nem kell tartanod, mert ha lefeküdtem vele, mindig én voltam fölül. Így meg nem lehet baj, nem igaz?

KOVÁCSNÉ Mit beszélsz?

KOVÁCSLÁNY De hát anyukám, te ezt nem tudod? A Czeizel is erről tartott előadást a múltkor a TV-ben.

KOVÁCSNÉ Na jó, azért csak vigyázz. Ez képes közben átpördíteni.

KOVÁCSFIÚ (bejön, tolókocsin betolja a nagyapát, aki kócos, rendezetlen) Hurrá! Megvan a beltagom. A kisöreg vállalja. Ő a legrendesebb nagyapa a világon.

KOVÁCSNÉ Látod, megmondtam. Esztek valamit?

KOVÁCSLÁNY Én fogyózom.

KOVÁCSFIÚ Nekem megjött az étvágyam. Mi van kaja?

KOVÁCSNÉ Sárgaborsó-főzelék.

KOVÁCSFIÚ És?

KOVÁCSNÉ Mi és?

KOVÁCSFIÚ Hát egy kis feltét nincsen?

KOVÁCSNÉ Ha csak bele nem aprítom a tyúkszememet.

NAGYAPA Banán.

KOVÁCSNÉ Majmot nem tartunk. Egyen sárgarépát, az rendbe tartja az arcszínt, a székletet és növeli a potenciált.(Kezébe nyom egy sárgarépát)

NAGYAPA (Rágja a sárgarépát)

ALBÉRLŐ (kijön a fürdőszobából) Elnézést, most megy egy műsor a tévében. Meg tetszik engedni, hogy… ?

KOVÁCSNÉ Csak tessék, Győző úr, csak tessék.

ALBÉRLŐ (bemegy a nappaliba, és bekapcsolja a tévét)

KOVÁCSLÁNY (utánamegy) Öt perc múlva én szeretnék tévézni, megértetted, puffancs? Egy jó kis könnyűzenei műsort ad a kettes.

ALBÉRLŐ Ne szúrj ki velem. A nagyfőnök dumál. Bele kell hallgatnom…

KOVÁCSLÁNY A nagyfőnök. A főőgető. Na, kiskomám, azt én is végigröhögöm. Rám fér egy kis vidámság.(leül)

FÉRFIHANG …ez a választás… ő-ő… el fogja dönteni, hogy önök… ő-ő… megérdemlik-e a pártunkat… ő-ő-ő…, vagy megévettek avva… ő-ő-ő…, hogy leváltsák önöket. Ebben a tévségben… ő-ő-ő… nagyon sok vendes… ő-ő-ő… avanyos nép él, akik szívesen csevélnének… ő-ő-őnökkel és mi ezt meg is tesszük, ha ezen múlik a boldog jövő… ő-ő-ő. A mi nagy… ő-ő-ő… pvogvamunkhoz hatalmas… ő-ő-ő… nép kell, most… ő-ő-ő… el fog dőlni… ő-ő-ő…, hogy önök alkalmasak-e… ő-ő-ő… evve a nagyszevű szevepve...

KOVÁCSLÁNY (Kikapcsolja a tévét) Na, itt van, most láthattad.

Te szinte ugyanígy beszélsz. Ez nálatok pártutasítás? Vagy mi a fene?

ALBÉRLŐ (felugrik) Hagyj békén. (berohan a fürdőszobájába)

KOVÁCS (bejön. Tépett a ruhája, kormos és egy kicsit véres az arca) Az a barom fordító rosszul fordította a receptet, összekevert két vegyületet. Felrobbant a pince. Elszállt az egész eddigi munkám, és a hordó savanyú káposzta fönn van a plafonon.

KOVÁCSNÉ (odaszalad hozzá) Jól vagy? Nem esett bajod?

KOVÁCSLÁNY (ő is felugrik) Jaj, apukám, mi van veled? Véres a fejed.

NAGYAPA (éktelen hangon kacag, és gúnyosan mutogat Kovácsra)

KOVÁCSNÉ (Mérgesen ránéz) Mit röhög, a maga fia.

NAGYAPA (Hirtelen abbahagyja a nevetést, és gyorsan rág tovább)

KOVÁCS Semmi. Ugyan. Semmiség. A zseniális dolgok feltalálása mindig szenvedéssel, és nem egyszer áldozatokkal jár. (A színpad előterébe jön és hangot vált) Én is megtaláltam végre a nagy ötletet, a nagy üzletet. Na, mit gondoltok, mi az? Nem is sejtitek, mi? Nem a porcelánfénykép. Nem, édeseim. (Tagoltan kiáltja) Robbanóanyagot fogok gyártani.

 

            (Elsötétül a színpad)

 

3. JELENET

 

     (A lakásban csak az Albérlő és Kovácslány tartózkodik.)

 

ALBÉRLŐ (áll a nappali dohányzóasztalán, kezében papírlapok. Hadarva, kisebb bakizásokkal mondja) Ecc-pecc, kimehetsz, holnapután bejöhetsz, cérnára, cinegére…, ö-ö… ugorj, cica az egérre, kuss! (leáll a mondókával) Ilyen baromság. Kell ez?

KOVÁCSLÁNY Nem kuss, hanem fuss! De már sokkal jobb. A hangsúlyokra jobban figyelj oda! Nézzük a következőt!

ALBÉRLŐ Az ipatai..., az ipafai papnak fapopája van, tehát az ipafai papi pofa… ö-ö… pipi fa pupa.

KOVÁCSLÁNY Kezd alakulni, de azért még gyakorolni kell. Az ö-getésre ügyelj. Na, nézzük a nyelvgyakorlatot.

ALBÉRLŐ Lécét, vécét, pévécét, ábécét, jércét, lécét..., döcög, pöcök, röcögtet, röcögök, möcögög, ötszögög, pöszmögök.

KOVÁCSLÁNY Ez az. Most nézzük Kossuth kiáltványát.

ALBÉRLŐ A rohadt életbe. Én már nem is akarok politikus lenni.

KOVÁCSLÁNY Nem nyafogunk. Ha polgármester akarunk lenni, csináljuk a házi feladatot.

ALBÉRLŐ „Atyámfiai! Véreim! Polgárt.saim! Ö-ö… az örökkévaló istennek nevében, ki az igazságot védi, és megbünteti az árulást. Fegyverre szólítom fel a nemzetet: ö-ö… szegény magyar hazánk megvédésére. A magyar nemzet háromszáz esztendőn át sokat szenv.dett. Török, tatár és orosz dúlta édes hazánk...”

KOVÁCSLÁNY Állj! Orosz nincsen a szövegben.

ALBÉRLŐ Ez a beszéd akkor szól a mához, ha akt.alizáljuk. „…édes hazánk keblét, és…

KOVÁCSLÁNY Nem keblét. Ke-be-lét.

ALBÉRLŐ Cici, cici. Nem mindegy? „…édes hazánk csöcsét, és a királyok idegen gonosz… ö-ö… tanácso.ai és a hazának hálád.lan fiai sokszor elárulták…”

KOVÁCSFIÚ (beront) Nagyapa! Megvan az első megrendelés. Megyünk. Házhoz megyünk. (a szobaajtóban megtorpan, ekkor veszi észre a többieket) Hát ti? Ez meg mit áll az asztalon? Öreg, nálatok otthon ez a módi?

ALBÉRLŐ (gyorsan lelép)

KOVÁCSLÁNY Mit rikácsolsz, mint egy vásári kikiáltó? Néhány retorikai és logopédiai gyakorlatot vettünk át. Ahhoz pedig ki kell állni.

KOVÁCSFIÚ Jó, de minek ehhez fölmászni arra a rozoga asztalra?

KOVÁCSLÁNY Ha elmagyaráznám, sem értenéd.

KOVÁCSFIÚ Süsü.

KOVÁCSLÁNY Barom.

KOVÁCSFIÚ Hülye.

KOVÁCSLÁNY Degenerált.

KOVÁCSFIÚ Az anyád.

KOVÁCSLÁNY A te anyád.

KOVÁCSFIÚ Kur...

KOVÁCSLÁNY Ki ne mondd!

KOVÁCSFIÚ (Némán, a szájával artikulálja a kurva szót, aztán legyint, és a nagyapa szobájába lép) Nagyapa, fönn van? Hé, kapja össze magát! Megyünk!

ALBÉRLŐ (sértődötten eltűnik a fürdőszobában)

KOVÁCSLÁNY (maga elé mondja, miközben megy ki a konyhába) Az ember egy nyugodt órát sem tud adni ebben a rohadt lakásban.

KOVÁCSFIÚ (a tolószéken tolja ki nagyapát) Maga csak ül. Érti? Nem szólal meg, bármit kérdeznek is. Csak ül, mint egy kuka.

KOVÁCSNÉ (teli szatyrokkal érkezik haza) Mi ez a nagy rohangálás? Mit tologatod az öreget itt föl-alá? Örüljünk, hogy jól van.

KOVÁCSFIÚ Nem tologatom. Munkába megyünk. A béténk megkapta az első megrendelést.

KOVÁCSNÉ Miféle megrendelést?

KOVÁCSFIÚ Egy egész délutánra bérelnek tőlünk egy nagypapát.

KOVÁCSLÁNY Van olyan marha, aki még ilyesmiért is fizet?

KOVÁCSFIÚ Kétezer forintot.

KOVÁCSLÁNY Mennyit?

KOVÁCSFIÚ Most eltátod a szád, ugye? Felajánlottam, hogy szállj be. Kinevettél.

KOVÁCSLÁNY A pénzből nekem is jár, a nagyapa az enyém is.

KOVÁCSFIÚ Nem, édesanyám, itt már működnek a gazdasági társasági szabályok. Azok kaphatnak belőle, akik tagok.

KOVÁCSNÉ És én mennyit kapok?

KOVÁCSFIÚ Megértelek anya, de neked is felkínáltam a lehetőséget. Visszautasítottál.

KOVÁCSNÉ Az öreget én etetem, én itatom, én kakiltatom, én adok neki erősítő tablettákat, és tőlem kap szexlapokat…

KOVÁCSFIÚ ...és te cseszegeted. Sajnálom, lányok. A hajó elment, már csak integetni lehet a kikötőből. (kisiet az öreggel)

KOVÁCSLÁNY Beképzelt, irigy hólyag. Még téged is át akar verni.

KOVÁCSNÉ Te csak ne félts engem.

KOVÁCSLÁNY Apa?

KOVÁCSNÉ Kötözésre ment.

KOVÁCSLÁNY Már jobban van?

KOVÁCSNÉ Sokkal jobban. Elmúlt a szédülése, de néha még mindig félrebeszél.

KOVÁCSLÁNY Ez nem új nála.

KOVÁCSNÉ Hát nem, amióta ezt a hülye porcelánképet a fejébe vette, azóta.

KÖZÖS KÉPVISELŐ (bejön, enyhén ittas) Bazsarózsás jó napot. Magának is, Kovács úr. Elnézést, nyitva volt.

KOVÁCSNÉ Mióta robbantgatunk, ez egy nyitott ház.

KÖZÖS KÉPVISELŐ Hát, ez az. Kovácsné, én maguk mellett vagyok, de a pincén azt a tátongó lukat be kellene csinálni. Nem miattam, én csak egy egyszerű közös képviselő vagyok, engem egy csöppet sem zavar, de a lakók nekem estek, hogy milyen közös képviselő vagyok, hogy nem szólok. Azt mondják, tegyünk följelentést, mert valami bűzlik.

KOVÁCSNÉ A sok hülyéje.

KÖZÖS KÉPVISELŐ Ahogy mondja. Most tessék elképzelni, hogy én mit szenvedek maguktól.

KOVÁCSNÉ Elfogad egy kis jó falusi pálinkát?

KÖZÖS KÉPVISELŐ Látni se bírom, de megmondom őszintén, ha olyan nagyon tukmálja.

KOVÁCSNÉ (elővesz egy üveget, tölt egy kupába) Egészségére.

KÖZÖS KÉPVISELŐ (felemeli a kupát, behunyja a szemét) Isten-isten. (Egy húzásra kiissza)

KOVÁCSNÉ Józsikám. Csillapítsa egy kicsit az embereket.

KÖZÖS KÉPVISELŐ Tessék csak idebízni.

KOVÁCSNÉ Iszik még egyet?

KÖZÖS KÉPVISELŐ Félek, hogy a szememre megy, merthogy látni sem bírom. De mert olyan nagyon agitál...

KOVÁCSNÉ (tölt)

KÖZÖS KÉPVISELŐ (iszik, mint az előbb, majd leteszi a kupicát) Köszönöm. (indul kifelé) Kovácsné, jegyezze meg jól, rám számíthatnak. Én maguk mellett vagyok. Bazsarózsás jó napot, magának is Kovács úr.(kimegy)

KOVÁCSNÉ (elrakja a pálinkásüveget) Kislányom, nem szeretem, ha ezzel a senkifia albérlővel lekötöd magad. Elveszi az idődet, nem tanulsz rendesen...

KOVÁCSLÁNY Jól van, anyu. Semmi komoly, de tudod, élvezem, hogy egy kicsit beleszagolhatok a politikába.

KOVÁCSNÉ Politika? Csak nem akarod erre a szélhámosságra adni a fejed? Legyen eszed.

KOVÁCSLÁNY Á, dehogy. Tudod, milyen muris, amikor látszólag komoly emberek gyermeteg hülyeségekről vitatkoznak órákon át.

KOVÁCS (bekötött fejjel bejön) Ez a magyar, emberközpontú egészségügyi ellátás, az a szegény madár fél napot gunnyaszt a váróban, aztán rácsapnak a fejére egy marék gézt meg egy darab madarászhálót, és hazaküldik. Se egy kis jó csípős jódtinktúra, mint régen, se egy kis tetránpor, még csak meg sem kérdezik, na, szarjankó, hogy van? Mennek rendesen a szelek?

KOVÁCSNÉ Fölrobbantja a házat, és elvárná, hogy a fél ország babusgassa. Itt volt a közös képviselő, azt mondja, a lakók fel vannak háborodva. Üzeni, ha nem hozatod gyorsan helyre a pincét, följelent.

KOVÁCS Az a részeges, vén hülye?

KOVÁCSNÉ Részeges, nem részeges, a lakóközösséget képviseli.

KOVÁCS Én is a lakóközösség vagyok, képviseljen engem is. Egyébként is, mit ért az a gügye a kémiához.

RENDŐR (bejön) Jó napokat kívánok. Kovács Béla – Nobel Alfréd utca 37. harmadik emelet 3., anyja neve Gránátalma Hermina – nevű egyént keresem.

KOVÁCS (elémegy) Én vagyok.

RENDŐR Ön ellen feljelentés van érvényben,(papírról olvassa) robbanóanyaggal való visszaélés bűntettének alapos gyanúja tárgyában.

KOVÁCS Értem a kérdést, mert rendkívül érthetően és intelligensen tetszett feltenni, de kérem, itt egy fatális tévedés áldozatai vagyunk mindannyian, beleértve önt is, kedves őrmester úr.

RENDŐR Főtörzsőrmester, de mindegy. Bejelentem, hogy megkezdem a helyszíni kihallgatást. (Kovács fejére bök) Hahá. Miért van bekötve a feje?

KOVÁCS Nézze, kérem, én a pincében már több mint fél éve kísérleteket folytatok, hogy kitaláljam...

RENDŐR Állj az egész. Nem beszélünk mellé. A kérdésre válaszolunk. (Nyomatékkal) Miért van bekötve a feje?

KOVÁCSNÉ Miért nem engedi, hogy végigmondja?

RENDŐR Állj. Hivatalos kihallgatás van folyamatban. Csak az beszél, akit kérdeztem. Oda nem irányoztam kérdést. Tessék! (fejével int Kovácsnak)

KOVÁCS A pincében különféle vegyszereket kevertem össze, hogy a porcelánkép összetételét kitaláljam...

RENDŐR Állj. Egyetlen szóval mondja, hogy mi történt a fejével?

KOVÁCS Felrobbant az a rohadt...

RENDŐR Felrobbant. Na, végre. Csakhogy kimondta.

KOVÁCS Az a barom tolmács... azaz fordító rosszul fordította... a... izé...

RENDŐR (hátratett kézzel körbejárja Kovácsot) Szóval, jó dolgunkban fényes nappal, robbantgatunk a főutcán. Közel a városi rendőrkapitányság épületéhez. (Megáll előtte, és keményen a szemébe néz) Na, persze. Tolmács?! Drasztvujtye, mi? Hol szerezte a robbanóanyagot? (Rákiált) Ukránoktól?

KOVÁCSNÉ Biztos úr, higgye már el neki, hogy a baromsága miatt történt...

RENDŐR Állj. Még egy szó, és kivezettetem.

KOVÁCS Tessék elhinni, hogy én csak...

RENDŐR Szóval beismeri, hogy bombákat gyárt?

KOVÁCS Nem bombákat, csak összekevertem a hogyismondjákot meg az izét... és az... szóval... fel... hö...

RENDŐR Értem én, kérem. De nagyon értem. (előveszi a rádiótelefont és tárcsáz) Alezredes úr itt Búbosbanka törzsőrmester, jelentkezem. Alezredes úr, jelentem, fülön csíptem a templom és a városháza robbantóját... Igen, itt áll mellettem... igen... Felderítettem a műhelyét is, próbálta eltüntetni a bűnjeleket, de nem sikerült... Értettem. Tíz percen belül ott vagyunk. (elteszi a telefont) Kovács Béla, anyja neve Gránátalma Hermina, ezennel letartóztatom (olvassa egy papírlapról) robbanóanyag gyártása és ezzel való visszaélés alapos gyanúja miatt. (bilincset tesz a kezére)

KOVÁCSNÉ Rendőr úr. Higgye el, ez egy szerencsétlen véletlen.

RENDŐR (megragadja Kovácsot és viszi) Asszonyom, az én körzetemben nincsenek véletlenek. Gyerünk! (Kimennek)

KOVÁCSNÉ Hát, most nézd meg ezt a szerencsétlen apádat! Egy ilyen tehetségtelen, kétbalkezes alakkal kell nekem élnem. Nem elég, hogy elcseszett a háztól legalább húszezer forintot, még be is zárják.

KOVÁCSLÁNY Szegény apu, jót akart.

KOVÁCSNÉ Nem az akaratáról van szó. Mi lett volna eddig is vele, ha nem vagyok mellette.

KOVÁCSLÁNY Régen is ilyen volt?

KOVÁCSNÉ Még ilyenebb.

KOVÁCSLÁNY Akkor meg minek mondtál igent?

KOVÁCSNÉ Nézd, az én szüleim sokat veszekedtek, mert mindketten kemény, akaratos emberek voltak. Én tudtam magamról, hogy ugyanezt örököltem, így aztán egy csendes embert kerestem magamnak. Egy munkahelyen dolgoztunk, aztán egyszer csak közöltem vele, hogy na, öregem, kapd össze magad, szombaton megesküszünk. Gondoltam, egyszerű, rendes ember, kezelhető férj lesz belőle. Hát, bejött. Láthatod, kezelésre jár már egy hete az SZTK-ba.

KOVÁCSLÁNY Most mit csinálunk? Nem engedhetjük, hogy ártatlanul lecsukják.

KOVÁCSNÉ (hirtelen vált) Ez az. Hogy a francba tudnánk kihozni onnét? (elgondolkodik) Megvan. Balogh Lajos, a városi rendőrkapitány, ott kezdett nálunk a gyárban, még udvarolt is, csak aztán azt mondta, Manci, te túl határozott vagy, nekem olyan feleség kell, aki nem okoskodik annyit. De még mindig csíp egy kicsit, megállj, fölhívom.

KOVÁCSLÁNY De, anyu, a régi főrendőröket már rég menesztették. Ez a Balogh is a jó ég tudja, merre kallódik.

KOVÁCSNÉ Most akkor kihez forduljak?

KOVÁCSLÁNY Ügyvédet kell keresni, az jól el tudná magyarázni, hogy mi történt.

KOVÁCSNÉ És miből fizetném ki az ügyvédet? Megmondanád?

KOVÁCSLÁNY Szegény embereknek lehet ingyen jogsegélyszolgálatot igényelni.

KOVÁCSNÉ Persze, dicsekszem azzal, hogy koldusok vagyunk. Nem kell ide senki szélhámos, majd én bemegyek, és kihozom ezt a félnótást.

   (Kintről erős kopogás, csengetés hallatszik)

Nincs bezárva, mi egy nyitott család vagyunk. Bújj be!

         (Újabb erős csengetés)

KOVÁCSNÉ A fenébe! (Kimegy, aztán már jön is vissza, kezében egy levelet tart, felbontja és olvassa) Na, még éppen ez hiányzott, most aztán tényleg jól állunk. Elküldték a nyomorult apádat. Azt írja az a szemét német, hogy átszervezés miatt létszámleépítés történt. Meg lehet ezt csinálni, huszonöt év becsületes munka után?

KOVÁCSLÁNY Ezek szerint. A múlt héten küldték el Sallai Dóra apukáját is az olajosoktól.

ALBÉRLŐ (bejön) Nem hallgatóztam, de akaratlanul is fültanúja voltam a történteknek. Kérem… ö-ö… én felmondok. Nem lakhatom olyan emberrel egy fedél alatt, aki templomokat robbantgat.

KOVÁCSLÁNY Te is megőrültél!

ALBÉRLŐ Hivatalos személy szájából hangzott el, ö-ö… semmi okom, hogy kételkedjek. Keresek magamnak új helyet, szeretnék már holnap elköltözni.

KOVÁCSNÉ Tessék csak, Győző úr. Tessék. Mi nem tartjuk vissza.

KOVÁCSLÁNY Te tényleg azt hiszed, (elkezdi utánozni) ö-ö…, hogy az apu terrorista?

KOVÁCSNÉ Hagyd, kislányom. Ha menni akar, hadd menjen. De a tartozását előbb leteszi az asztalra, mert innét ki nem visz egy lyukas gatyát sem.

ALBÉRLŐ (meglepődve néz, aztán köszönés nélkül kimegy)

KOVÁCSFIÚ (bejön, tolja a nagyapát) Heló! Megjöttünk. A nagyapa betojt, de amúgy minden rendben. Holnapra is szereztem egy üzletet.

KOVÁCSLÁNY Hol a francban voltatok?

KOVÁCSFIÚ Bérbe voltunk véve.

KOVÁCSLÁNY Bérbe? Minek?

KOVÁCSFIÚ Segélyt igénylő családnál voltunk. Kijöttek megnézni a körülményeket és mi adtuk a halálosan beteg nagypapát. Akkora sikerünk volt, hogy még könnyezett is az önkormányzati nyanya. (megáll nagyapával a szobaajtóban, és hátranéz Kovácsnéra) Na, akkor én most visszateszem az ágyba.

KOVÁCSNÉ Helyes. Csak aztán vakard is ki a szarból.

KOVÁCSFIÚ Én?

KOVÁCSNÉ Te üzletelsz vele.

KOVÁCSFIÚ (fintorog, aztán betolja nagyapát a szobába)

KOVÁCSLÁNY Arany pofa ez a gyerek.

KOVÁCSNÉ Az.

KOVÁCSFIÚ (kijön a szobából és a konyhába megy) Mi van kaja? Kimarja a gyomromat az éhség.

KOVÁCSNÉ Túrós tészta.

KOVÁCSFIÚ Az jöhet.

KOVÁCSNÉ Száz forint.

KOVÁCSFIÚ Tessék?

KOVÁCSNÉ Vállalkozóknak egy adag száz forint.

KOVÁCSFIÚ A rohadt életbe. Szívatsz, anya?

KOVÁCSNÉ Nem.

KOVÁCSFIÚ (hirtelen magabiztos lesz) Tudod mit? Igazad van. Jöhet a dózis egy százasért.(leül az asztalhoz)

KOVÁCSNÉ (tálal)

KOVÁCSLÁNY (odaül ő is az asztalhoz) Meghívsz egy fogásra?

KOVÁCSFIÚ Na, ne. Ti ki akartok engem fosztani. Egyébként is neked jár, te még eltartott vagy.

KOVÁCSLÁNY (Rámutat a fiúra) Íme, a jövő embere. Én még nem keresek, apának ma mondtak föl, a nagyapának pár fillér a nyugdíja, de ő...

KOVÁCSFIÚ Fölmondtak az öregnek?

KOVÁCSNÉ Föl, a szemetek. (odateszi a tányér ételt)

KOVÁCSFIÚ Nyugi, beveszem a vállalkozásba. (Enni kezd)

KOVÁCSNÉ Mire tudnád használni? Nagyapát is felrobbantja.

KOVÁCSFIÚ Bérbe adom. Lesz olyan család, ahova apát is keresnek.

KOVÁCSNÉ Te tudod. De előbb hozd ki a fogdából.

KOVÁCSFIÚ Miféle fogdából?

KOVÁCSNÉ A rendőrségiből, ugyanis letartóztatták. Azt hiszik, hogy ő robbantott a templomnál, meg mit tudom én, még hol.

KOVÁCSFIÚ Ezek megőrültek.

KOVÁCSNÉ Ki tudja. Amilyen kerge az apátok, engem már semmi sem lepne meg.

KOVÁCSFIÚ Ha így áll a dolog, akkor viszont kétes hírű alakot nem vehetek be a vállalkozásomba. (anyjához fordul) Adj a Cilinek kaját, meg szedj magadnak is. Állom a cechet. Ma mindenki az én vendégem. Vigyél be az öregnek is egy tányérral. Jól alakított.

KOVÁCSNÉ (szed a lánynak, magának és az öregnek is) Mi a fenét kellett ott annyira alakítani?

KOVÁCSFIÚ Egy bamba nagypapát, aki már megszólalni sem tud.

KOVÁCSLÁNY Nagy kunszt, itthon is ezt adja.

KOVÁCSFIÚ Megállás nélkül szexlapot meg banánt akart. Nagy hiba volt rászoktatni, most aztán nevelhetem ki belőle. De azért jól csinálta. Az önkormányzati nagysága háta mögül bemutattam egy meztelen csajt, kicsordult az öreg nyála, a nő még könnyezett is, annyira sajnálta.

KOVÁCSLÁNY Megkapták a pénzt?

KOVÁCSFIÚ A segélybizottság tagjai lelkileg összetörve, egymást támogatva távoztak, holtbiztos, hogy megkapják. Úgyhogy el is döntöttem, a jövőben csak százalékra dolgozunk.

KOVÁCSNÉ (egy tányérral megy a szoba felé) Na, öreg itt a kaja. Amint hallom, megérdemli.

NAGYAPA (pizsamában megjelenik az ajtóban) Pick szalámi, barna sör, madártej.

KOVÁCSNÉ A fenébe is, de igényesek lettünk.

NAGYAPA Ügyvezető... ügyvezető.

KOVÁCSNÉ (hátrafordul a fiához) Na, édes fiam, ezt már te rendezd le vele. Az öregnek luxusigényei vannak. (Visszafordul az öreghez) A túróstészta akkor már nem is kell?

NAGYAPA Pick szalámi, barna sör, madártej.

KOVÁCSNÉ (a tányérral visszamegy a konyhába) Kisfiam, jó lesz, ha még idejében átváltasz kutya- meg aranyhörcsög-kölcsönzésre, mert napokon belül csődbe mész. Cili, öltözz, megyünk apádért. Hol az a levél? Ja, és tegyél el jó nagy zsebkendőket, zokogni fogunk. Siralomházat csinálunk a rendőrségből.(a fiúhoz) Az öreg a tiéd. Tedd tisztába, és etesd meg.

              (Kovácsné és Kovácslány elsietnek)

KOVÁCSFIÚ (odasétál az öreghez) Na, nagyapa. Jöjjön, tisztába teszem, aztán eszik valamit. (vezeti be az öreget) Pick szalámi? Nincsen. Barna sört évek óta én sem ittam, madártejet nem tudok csinálni. Egyébként is, már az első napon nem vihetjük csődbe a vállalkozásunkat. (eltűnnek a szobában)

 

     (Elsötétül a színpad)

 

4. JELENET

 

ALBÉRLŐ (félmeztelenül, törülközővel a derekán, fején dús samponhabbal áll a kádban, kezében papírlapot tart, abból olvas, kiejtése nagyon teátrális) „...Még a nyomorult féreg sem tűri, ha lábbal tapodják. A magyar nép nem leszen, nem lehet gyávább a féregnél. Aki nem akar honat...hontalan vándor koldussá lenni, ö-ö… akinek szívében a becsületnek, a hazaf.ságnak legkisebb szikrája ég, aki nem akarja a szolg.ságnak keserves kilin...bilincsét hordozni, akinek nője, gyereke van...” (megtorpan, néz a papírra, majd kifelé bambán, elejti a papírlapot és szabadon folytatja a szónoklatot) Honfitársaim! Magyarok!...

KOVÁCSLÁNY (kijön a másik kisszobából, meghallja, amint az albérlő szónokol, leül a nappaliban és mosolyogva fülel)

ALBÉRLŐ ...Azt állítják egyesek, hogy ebben az országban véghez ment a rendszerváltá...ozás, hogy lebontottuk a rothadó szocialista akolo...aklokat és helyettük már le is betonoztuk a kap.talizmus kőkemény alapjait. Hát, ezek az urak nagyot tévednek. Az ellenes...ellenség továbbra is közöttünk bujkál, beépült sorainkba és hosszú csápjaival szipóz...szipolyozza a vérünket...

KOVÁCSNÉ (teli szatyrokkal a kezében bejön) Hahó! Van itthon valaki?

ALBÉRLŐ (hirtelen maga elé rántja a zuhanyfüggönyt, és eltűnik)

KOVÁCSLÁNY (még mindig mosollyal az arcán feláll, és a konyha felé indul) Csak én.

KOVÁCSNÉ (lepakolja a szatyrokat) Apád? Merre van apád?

KOVÁCSLÁNY Lent van, a pincét állítják helyre a közös képviselővel.

KOVÁCSNÉ (sürög-forog, hangosan beszél) Na, az sok pálinkába fog kerülni nekem. Mit tudsz az albérlőről? Napok óta nem láttam. Elköltözött?

KOVÁCSLÁNY (ő is hangos) Szerintem elpakolt. (az ujját a szája elé emeli, mutat a fürdőszoba felé és suttog) Itt lapít.

KOVÁCSNÉ A mafla. Megcsinálta múltkor a nagyjelenetet, hogy elmegy. Ez azt képzeli, hogy csendben, fizetés nélkül meghúzhatja magát? Csak dugja ki az orrát, rákoppintok.

NAGYAPA (megjelenik az ajtóban, piros Mikulás-ruhában, fehér szakállal) Tea.

KOVÁCSNÉ Magába meg mi ütött ezzel a maskarával?

NAGYAPA Keksz.

KOVÁCSNÉ Na, jól van, menjen be, viszem a teát meg a szexlapot.

NAGYAPA (Raplisan) Keksz.(bemegy)

KOVÁCSNÉ Jól van. (Készíti a teát, pakolja a tálcára és indul)

     (Kovács koszos munkásruhában, fején egy kisebb kötéssel bejön, mögötte a közös képviselő, mindketten enyhén spiccesek)

KOVÁCSNÉ (megtorpan, amint meglátja a férjét) Kínáld meg a Közös urat pálinkával, és köszönd meg, hogy segített. De te nem ihatsz!(Bemegy az öreghez)

KOVÁCS (megy a konyhába, két kupába önt pálinkát)

KÖZÖS KÉPVISELŐ (követi, majd felemeli a poharat) Istenem, csak ne... izé, na...

KOVÁCS (ő is emeli a poharat) Utálná ennyire.

KÖZÖS KÉPVISELŐ Az, az. Ja, kiment a fejemből. (Felhajtja)

KOVÁCS Közös úr, köszönöm a segítséget. (Kezet nyújt, megszorítja Közös kezét) Ha magának is lesz valami dolga, visszasegítem.

KÖZÖS KÉPVISELŐ Szóra sem érdemleges.

KOVÁCS Még egyet. (újratölti a kupákat)

KÖZÖS KÉPVISELŐ Aranyos Kovács úr, milyen igaza van. Még egyet.

       (koccintanak, és egyszerre hajtják föl)

KOVÁCSNÉ (kilép a szobából) Béla. Nem itatjuk le Közös urat. Családos ember, hazavárják.

KOVÁCS Szó sem lehet róla, Rózsám. De tudod, mekkorát dolgoztunk?

KÖZÖS KÉPVISELŐ Óriásit, Kovácsné kérem. Óriásit. Na, én el... Bazsarózsás kezét csókolom,... és a magáét is, Kovács úr. (Bizonytalan léptekkel az ablakhoz megy és kilép rajta)

KOVÁCSNÉ (Kovácshoz) Azt majd még megnézem. Na, fiam, te pedig ülj le a nappaliba, mert látom, elfáradtál.

KOVÁCS Kérlek. (a nappaliban leül a tévé elé, úgy nézi, hogy nincs bekapcsolva) Kérlek szépen.

KOVÁCSLÁNY Jól becsíptek.

KOVÁCSNÉ Ehhez nagyon értenek.

KOVÁCSFIÚ (beront) Sz\\\'asztok. Viszem nagyapát.

KOVÁCSNÉ Miért csináltál hülyét az öregből?

KOVÁCSFIÚ Az egyik áruháznak eladtam. Mi leszünk a Mikulás.

KOVÁCSNÉ Nem volt jó a bérbeadás?

KOVÁCSFIÚ Annak vége, lebuktunk. A harmadik családhoz ugyanazok jöttek ki, mint az elsőhöz és felismerték. Rendőrt akartak hívni, így aztán megléptünk. Az üzleti életben legfontosabb erény a rugalmasság. (belép a nagyapa szobájába) Kész van? Indulunk.

KOVÁCSNÉ Mit meg nem érek még ebben a családban?

KOVÁCSFIÚ (tolja ki nagyapát) Remélem, tudja a verset.(indulnak kifelé)

NAGYAPA Hull a hó, hull a hó,... Mikulásnak lenni jó,... halihó, halihó,... a zsebemben mogyoró...

KOVÁCSLÁNY Guruló Mikulás. Hm, nem is rossz.

   (Kovácsfiú Nagyapát tolja ki a lakásból)

KOVÁCS (Feleszmél, meglátja nagyapát) Megjött a Mikulás? Hogy megy az idő!

KOVÁCSNÉ Megjött, de te lekéstél róla.

KOVÁCS Le. Nem baj. Pulykát fogok tenyészteni.

KOVÁCSNÉ Pulykát!?

KOVÁCS Pulykát. A legjobb üzlet.

KOVÁCSNÉ Honnét vetted?

KOVÁCS Mondták.

KOVÁCSNÉ Hol?

KOVÁCS A fogdában.

KOVÁCSNÉ A fogdában? Két pofon között.

KOVÁCS Nem az őrök.

KOVÁCSNÉ Egy feleséggyilkos.

KOVÁCS Egy úriember.

KOVÁCSNÉ Képzelem.

KOVÁCS Tévedésből vitték be..., akárcsak engem.

KOVÁCSNÉ Na, jó, hagyjuk a hülyeségeket, Béla. Hol a pokolban akarsz te állatokat tartani? Az erkélyen? A szekrényben? A WC-ben? Nincs egy négyzetméternyi területünk sem.

KOVÁCS A pincében.

KOVÁCSNÉ Na, ebből elég. Nem fogsz te semmiféle pulykákat idehozni a nyakamra. Először is fogalmad sincs az állattartásról, mondd, te tudod egyáltalán a lyukas fenekű munkás származásoddal, hogy a szárnyas töméntelen mennyiségű takarmányt eszik, de nem csak eszik, ki is tojja? Méghozzá sokat és büdöset. Másodszor, társasházban tilos az állattartás...

KOVÁCS Jó. Akkor bérelek egy téesz istállót.

KOVÁCSNÉ (nyomatékkal folytatja) Harmadszor, nem vagy alkalmas semmiféle szervezőmunkára, kulizhatnék ott is helyetted, úgyhogy felejtsd el ezt a baromságot. Te csak ülj itt, légy mindig szem előtt, nem szeretném, ha újabb őrültséget csinálnál. Öt percenként fütyöréssz, mint a rigók, hogy tudjam, merre szédelegsz.(Rövid csend után) Ja! Bejelentkeztél a Munkaügyi Hivatalba?

KOVÁCS Még nem, de... már majdnem.

KOVÁCSNÉ Akkor ne téblábolj itt körbe-karikára, menj, és intézd el, mert hogy munkád nem lesz, az egy dolog, de hogy a tetejében munkanélküli segélyt sem fogsz kapni, attól már elöntene az epe.

KOVÁCS (feláll, és kezd vetkőzni)

KOVÁCSNÉ Állj. Ilyen büdös pálinkaszaggal nem mehetsz oda, de holnap reggel az legyen az első.

KOVÁCS (kezd visszaöltözni)

KOVÁCSNÉ Azt a koszos göncöt vesd le, de gyorsan.

KOVÁCS (vetkőzni kezd, aztán bemegy a második kisszobába)

KOVÁCSLÁNY Ne bántsd! Hidd, el jót akar.

KOVÁCSNÉ Azt tudom. De fogalma sincs, mennyi munkával jár egy baromfifarm. Én parasztlány voltam, de ez egy koszos, proli bérkaszárnyában nőtt föl, azt hiszi, hogy a szárnyast bedugjuk az ólba, az magától megnő, meghízik, aztán csak le kell vágni, hogy megzabálhassuk.

KOVÁCSLÁNY Tényleg? Az olyan komplikált?

KOVÁCSNÉ Nekem elhiheted.

KOVÁCSLÁNY Holnaptól egy másik fickónak fogok rendszeresen beszédgyakorlat órákat adni. Ő már fizet is érte.

KOVÁCSNÉ Helyes. Pocsékul állunk. Kell a pénz. Itthon csinálod?

KOVÁCSLÁNY Nem. Bent a pártirodán. Képzeld, ez is politikus akar lenni, és úgy raccsol, mint egy idióta papagáj. (utánozza) Kévvvlek szépen, pvvecizen pvvóbáljuk meg felvvajzolni a tevveinket. (visszavált) Nem lehet belőle úgysem kihozni semmit, de miért ne? Kell a pénz. Nem őrület, hogy minden beszédhibás politizálni akar?

KOVÁCS (elnyűtt fürdőköpenyben megjelenik a szobaajtóban) Megvan. Politikus leszek.

KOVÁCSNÉ Te!

KOVÁCS Én hát.

KOVÁCSLÁNY Apunak igaza van. Hallgasd csak, nincs beszédhibája.

KOVÁCSNÉ Tőlem. Előbb azért csak jelentkezz be a Munkaügyi Hivatalban.

KOVÁCS (leül a tévé elé, bekapcsolja, nagy hangerővel éppen a híradót sugározza, a bemondó hangja hallatszik) Végéhez közeledik a választási kampány, holnaptól már tilos pártreklámot közzétenni. Kihasználva az utolsó estét, meghívtuk a pártok elnökeit egy kis esélylatolgató beszélgetésre...

KOVÁCSNÉ (bekiabál Kovácshoz) Az isten szerelmére, halkítsd le, szétmegy a fejem.

KOVÁCS (kelletlenül feláll, lehalkítja a készüléket, aminek hangja egy kicsit hallik, de a szöveget nem lehet érteni)

ALBÉRLŐ (kikukucskál a fürdőből, majd osonni kezd a kijárat felé)

KOVÁCSNÉ (háttal állva dolgozik) Jó estét, Győző úr!

ALBÉRLŐ (behúzott nyakkal megtorpan) Jó estét.

KOVÁCSNÉ Hogyhogy itt van? Hiszen maga elköltözött. Vagy visszajött megadni a tartozását?

ALBÉRLŐ Nem, csókolom. Az a... szóval én... elnézést kérek a múltkori kirohanásomért... én nem jól láttam a helyzetet... úgyhogy...

KOVÁCSNÉ Szóval marad.

ALBÉRLŐ I-gen. Ha lehet.

KOVÁCSNÉ Lehetni éppen lehet, csak ki kellene fizetni a tartozását.

ALBÉRLŐ Természetesen. Még három napot kérek, és akkor...

KOVÁCSLÁNY Hova mész, Győzi? (megindul felé)

ALBÉRLŐ Dumálni.

KOVÁCSLÁNY A pártba?

ALBÉRLŐ Áhá.

KOVÁCSLÁNY (előtte áll, néz a szemébe) Veled megyek. Oké?

ALBÉRLŐ (megkönnyebbülten) Hát persze.

KOVÁCSLÁNY Gyerünk.(indul, az előszobában felkap egy kabátot)

KOVÁCSNÉ Mikor jössz?

KOVÁCSLÁNY Majd.

          (Kovácslány és Albérlő távoznak)

KOVÁCSNÉ Micsoda válasz? Én mertem volna így beszélni az anyámmal.

KOVÁCS (feje ráhanyatlik a fotel támlájára, és egyre velőtrázóbban horkol)

KOVÁCSNÉ (kétszer is odanéz, aztán megszólal) Meg vagyok veletek áldva. (Odamegy a férjéhez, fölnyalábolja és beviszi a második szobába)

  (Kovácsfiú tolókocsin betolja Nagyapát, megáll vele a    színpad közepén)

KOVÁCSNÉ (kijön a szobából) De gyorsan megjöttetek.

KOVÁCSFIÚ Jól befuccsoltunk, pedig azt hittem, hogy mi leszünk a város Mikulása. Az öreg az atyaúristennek sem akart megszólalni.

KOVÁCSNÉ Vagy nem tudott.

KOVÁCSFIÚ Kekszet, teát, aztán meg szexlapot követelt, de a verset képtelen voltam kihúzni belőle. Tudta, hiszen két napig tanultuk. Képzeld el, legalább száz gyerek ott tolongott az áruházban. Micsoda blama.

KOVÁCSNÉ Most mi lesz?

KOVÁCSFIÚ Ezt föladom, valami mást kell kitalálnom. Úgyhogy anya, itt van, a tiéd, én lemondtam róla. (nagyapára mutat)

KOVÁCSNÉ Köszönöm, kisfiam.

KOVÁCSFIÚ Mit csináljak, nem piacképes az öreg. (nagyapát betolja a szobájába, és szinte azonnal jön is vissza) Van egy kis kaja? Persze, pénzem nincsen.

KOVÁCSNÉ Na, gyere. (tálalni kezd) Én nem is értem, mindenkinek összejön valami koszos kis vállalkozás, nektek semmi sem sikerül. Úgy látszik, nem vagyunk tehetséges család. Répafőzelék jó lesz?

KOVÁCSFIÚ (leül az asztalhoz) Jöhet. Tudod, egyetlen nagy ötlet kellene, egy isteni szikra.

KOVÁCSNÉ Én már nem tudok hinni semmiben. Apád mellett meg kellett szoknom, hogy mi egy nagy nulla vagyunk, édes fiam. (koppanva odatesz egy tányér ételt) És most már egyre rosszabb. Hogy egyáltalán megéljünk, holnaptól hetente kétszer megyünk takarítani a Pannával. Munkaidő után. Szólt három menő vállalkozó, puccba vágjuk a lakásaikat, fejenként napi kétezerért. Akárhogy nézem, nem is rossz.

KOVÁCSFIÚ (felnéz az evésből) Megvan. Gépkocsikat fogok behozni külföldről, karambolos járgányokat. Megcsináltatom őket, és nagy felárral eladom. Óriási üzlet lesz. Óriási.

KOVÁCSNÉ Ehhez pénz kell, édes fiam, sok pénz. Miből veszed meg az autókat? Miből fizeted ki a vámot, a szerelőket, a festést?

KOVÁCSFIÚ Kérek kölcsön.

KOVÁCSNÉ Kitől? A jóistentől?

KOVÁCSFIÚ (kedvetlenül eszik tovább) A franc egye meg, hogy másoknak milyen könnyen összejön, nekem meg semmi nem jut az eszembe. (rövid gondolkodás után) Megvan. Jó pénzért el kell adni a céget.

KOVÁCSNÉ Majd megőrült valaki, hogy pénzt adjon érte. Nincsen semmitek.

KOVÁCSFIÚ Miért? Hallottam már ilyent. Valakinek sürgősen kellett egy cég, és puff, vett egyet. Ez az. Holnap meghirdetem az újságban.

NAGYAPA (megjelenik az ajtóban, az ősz szakáll és a Mikulás-sapka még mindig a fején van) Hull a hó, hull a hó, én vagyok a... mogyoró...

KOVÁCSFIÚ Most már késő, Nagyapa. Felejtse el. Becsődöltünk, nincs mit tenni, eladjuk a céget.(anyja felé mondja) Na, mit szólsz, anya? Milyen jól hangzik: Eladom a céget.

NAGYAPA Pick szalámi.

KOVÁCSNÉ Sárgaborsó főzelék, üresen.

NAGYAPA (Hangosan, mérgesen) Nem! Nem! (megfordul és bemegy a szobájába)

     (Elsötétedik a színpad)

 

5. JELENET

     (Kovács egyedül ül a nappaliban és tévézik. A tévében      egy mezőgazdasági műsor megy)

TELEVÍZIÓ, NARRÁTORHANG ...A szárnyasok közül kimagaslóan a leggazdaságosabb tenyészállat a pulyka. Igénytelen, nagyon jól hasznosítja a takarmányt, és immunrendszere is nagy biztonsággal megvédi a vírusos fertőzésekkel szemben. Elmondhatjuk, hogy az ilyen jellegű elhullás szinte jelentéktelen. Húsa kiváló. Táplálkozásélettani értékét nagyban növeli, hogy nem zsíros, magas a fehérjetartalma, és számtalan kitűnő elkészítési módja ismeretes. Legkeresettebb a mellrész és a comb, ezeket nagy mennyiségben exportálják a baromfiüzemek elsősorban német, osztrák és francia piacokra...

     (a műsor-rész elején csengetnek, Kovács kimegy, ajtót nyit,      feltűnik a Felmérő)

KOVÁCS Tessék.

FELMÉRŐ Jó napot kívánok. Az Országos Nemzetvédelmi Felmérő Hivataltól jöttem. (Igazolványt kap elő, de már el is teszi) Megbízásom van rá, hogy felmérjem a lakásukat.

KOVÁCS Hát csak tessék.

FELMÉRŐ (bemegy a nappaliba, kinéz az ablakon, először csak szemmel méricskél, aztán elővesz egy nagy tervrajzot, kiteríti a padlón, nézegeti, majd egy mérőszalagot kap elő, és méreget)

KOVÁCS (érdeklődve figyeli, egyre közelebb araszol a Felmérőhöz, közben kikapcsolja a tévét)

FELMÉRŐ Azért csak nagy dolog, hogy felvettek bennünket a NATO-ba, nem gondolja?

KOVÁCS Az, az.

FELMÉRŐ Rá szavazott.

KOVÁCS Rá. Igen.

FELMÉRŐ Öt, tíz éve hitte volna, hogy a ruszkikat kizavarjuk, és a helyükre besétálnak az amerikaiak?

KOVÁCS Nem. Azt nem.

FELMÉRŐ Én sem. És tudja, csak azt sajnálom, hogy drága jó apám ezt nem érhette meg. Két éve meghalt.(elérzékenyül, abba hagyja a munkát)

KOVÁCS Részvétem.

FELMÉRŐ Min ment keresztül szegény ember, és ártatlanul. Bebörtönözték az ÁVÓ-sok, aztán meg 56-ért is leültették, képzelheti mennyire utálta az elmúlt rendszert. A börtönben csak azt kérte az úristentől, hogy a kommunista világ összeomlását érhesse meg, csak ezt az egyet. És megérte? Nem. (szinte már könnyezik) De hát miért? Mondja meg, miért nem érhette meg? (magába roskadva megtörli a szemét)

KOVÁCS Igazán sajnálom. Ha nem jól érzi magát, kérem, üljön le, vagy... dőljön le egy kicsit. Kér egy pohár vizet, esetleg gyógyszert?

FELMÉRŐ (láthatóan összeszedi magát) Nem. Nézze, én katonaember vagyok, tudnom kell uralkodni az érzelmeimen. Na, dologra föl, mert soha sem végzünk. (beakasztja a mérőszalag végét az ablak kilincsébe és hátrálva húzza befelé hosszan, majd ránéz Kovácsra) Ne haragudjon, nem segítene egy kicsit?

KOVÁCS (készségesen ugrik) De. Mondja, mit csináljak.

FELMÉRŐ Jöjjön, fogja meg jó erősen a szalagnak ezt végét.

KOVÁCS (átveszi Felmérőtől)

FELMÉRŐ (a nagy alaprajzot kiteríti az asztalon) Elárulom magának, hogy az amerikaiak nem szeretik az összecsapott munkát. Nem tűrik, hogy a rajz akár egy millimétert is eltérjen. Akkor vége. Ezért kell haláli pontosan lemérnünk mindent. Jaj, eljárt a szám. Ugye megígéri, hogy senkinek egy szót sem szól erről az egészről. Nézze, én az állásommal játszom, ha...

KOVÁCS Nyugodt lehet, egészen nyugodt lehet. (idegesen tipródik egy helyben) De, ne haragudjon, minek kell a NATO-nak pont a mi lakásunkat felmérni?

FELMÉRŐ Megígéri, hogy senkinek egy szót sem.

KOVÁCS Megígérem.

FELMÉRŐ Isten bizony?

KOVÁCS Isten bizony.

FELMÉRŐ (otthagyja az alaprajzot, közelebb lép Kovácshoz) De tényleg. (egy kicsit suttogva mondja) Az önök lakása légvonalban beleesik abba a képzeletbeli egyenesbe, ami összeköti a budapesti katonai parancsnokságot a brüsszeli NATO főparancsnoksággal. Tud követni?

KOVÁCS I-igen.

FELMÉRŐ Na, kérem. A két parancsnokság között lézerkapcsolatot létesítenek, amit uszkve kétszáz kilométerenként erősíteni kell, hogy kellő minőségű legyen a jel. Nézze, az önök lakása az a pont, ahova fel kell szerelni egy erősítő dobozt. Ide a mennyezet alá. Mi most ezt mérjük be. (Távolabb lép, szemmel méricskél, majd rászól) Húzza meg a szalagot, hogy feszes legyen.

KOVÁCS (nagyon bambán áll, tétován feszít a szalagon)

FELMÉRŐ (keresztben ránéz a szalagra, méricskél) Ahá. Sejtettem, egy centivel hosszabb. De semmi gond, korrigálunk, és minden rendben lesz. Annyi belefér a hibaszázalékba.

KOVÁCS (ideges, zavart) Ha jól értettem, akkor ide, a szobába fölraknak egy fémdobozt.

FELMÉRŐ Maga művelt ember. El kell ismerni, vág az agya.

KOVÁCS Mekkorát?

FELMÉRŐ Ha szerencséjük van akkor a B 45-öst, az egyszer egy méteres. Ha csak B 75-ös van raktáron, hát az egy kicsit nagyobb.

KOVÁCS És van ennek az izének hangja?

FELMÉRŐ Ha adás van, akkor kattog, így csinál: katt, katt, katt. Ha üzemen kívül van, csak zúg.

KOVÁCS Sugárzás. Van-e sugárzása?

FELMÉRŐ (közelebb lép Kovácshoz) Megmondom magának őszintén, ezen még ezek is vitatkoznak. Egy texasi asszony ágya közel állt az erősítődobozhoz, három hónap alatt meghalt. A férje most perli a NATO-t.

KOVÁCS Ne haragudjon...

FELMÉRŐ Pillanat, most ne zavarjon, számolok. Ötvenegy, hatvan... Parancsoljon. Mit akart kérdezni?

KOVÁCS Ne haragudjon. Nem lehetne ezt az izét, szóval...

FELMÉRŐ Nézze, viszont van egy óriási előnye a dolognak. A katonai elhárítás folyamatosan szemmel tartja a lakást. Ide betörő egyszerűen be nem tudja tenni a lábát. Ha csak a kilincsre néz, egy pillanat, zutty, összecsomagolják, és már el is vitték. Na, ne kérdezze, hogy hová.

KOVÁCS A mi lakásunk. Kötelesek vagyunk megengedni ezt az izét?

FELMÉRŐ Uram. Ez OTP-társasház, igen?

KOVÁCS Igen.

FELMÉRŐ Kifizette ön a lakás teljes árát?

KOVÁCS Nem.

FELMÉRŐ Ön csak egy bizonyos kisebbségi tulajdonrésszel rendelkezik, annyival, amennyit eddig letörlesztett. Itt van a bank elnökének hozzájárulása, hogy engedélyezi a szerelést. (mutatja)

KOVÁCS De uram, kérem. Nem lehetne valahogy mégis megbundázni, hogy ne nálunk, hanem a..., mondjuk, a szomszédban legyen?

FELMÉRŐ Sokan kérnek hasonlót, de megmondom magának őszintén, nagyon nehéz. Iszonyatosan nehéz. Be kell bizonyítanom, hogy oda esik.

KOVÁCS Hajlandó lennék egy bizonyos összeget adni, ha ön...

FELMÉRŐ (nézelődni kezd a szélső falnál) Nehéz, nehéz.

KOVÁCS Kétezer.

FELMÉRŐ Majdnem lehetetlent kér tőlem.

KOVÁCS Háromezer.

FELMÉRŐ Ajjajjaj.

KOVÁCS Háromezerötszáz.

FELMÉRŐ Nem tudom, mit szól a parancsnokság. Van ott egy őrnagy.

KOVÁCS Háromezernyolcszáz.

FELMÉRŐ De talán valamit ki tudok okoskodni. Talán.

KOVÁCS Négyezer.

FELMÉRŐ Ha néhány centimétert csalok a felmérésnél, talán.

KOVÁCS Négyezer.

FELMÉRŐ (visszafordul Kovács felé) Kitaláljuk, nem igaz? Maga meg én. Mi ketten. De ugye az nem baj, ha ennek a falnak a túlsó oldalára tesszük?

KOVÁCS (megkönnyebbülten) Nem. Az már nem.

FELMÉRŐ Biztos?

KOVÁCS Mint a feleségem tyúkszeme. (Kovács odaszalad a szekrényhez, előveszi a pénzt, és átadja) Köszönöm, uram. Nagyon köszönöm. Maga nem is sejti, mitől mentett meg engem. Ha nem tudtam volna elintézni, a feleségem megenne. Megenne? Fölnégyelne, szétmarcangolna, tökön rúgna.

FELMÉRŐ (zsebre gyűri a pénzt) Kovács úr. Adja a szavát, hogy maga az életben nem látott engem. Én itt, ebben a lakásban soha, de soha nem jártam.

KOVÁCS (megragadja a kezét) Uram, én úriember vagyok, a szavamat adom, és köszönöm a jóságát.

FELMÉRŐ Emberek vagyunk. Miért ne segíthetnénk egymáson, ha lehet. Nem igaz? Most pedig átnézek a szomszédba. De előbb lemegyek az utcára, onnét jövök vissza, nehogy gyanút fogjanak. Érti? (ujját az ajkára emeli) Pszt!

KOVÁCS (ő is felemeli az ujját) Értem. Pszt!

FELMÉRŐ (mosolyogva távozik)

KOVÁCS (boldogan int, beteszi az ajtót, és visszamegy a tévéhez) Micsoda húzás, micsoda húzás. Hiába, egy Kovács, az mégiscsak csak egy Kovács. (bekapcsolja)

TELEVÍZIÓ, NARRÁTOR ...a Fogyasztásvédelmi Felügyelőség munkatársai átfogó ellenőrzést tartottak a főváros V. kerületének italboltjaiban. Megállapították, hogy majdnem felében nem használták előírás szerint a pénztárgépet, így a bevétel az Adóhivatal által nem nyomon követhető. A kiszabott büntetések értéke elérte a félmillió forintot, egy italbolt engedélyét három hónapra bevonták.

KÖZÖS (az előbbi kommentár közepén a nappali ablakon át belép) Elnézést, Kovács úr, civilben nem szeretek a lépcsőházban közlekedni. Bazsarózsás...

KOVÁCS (kikapcsolja a tévét) Jó napot, Közös Úr. Jó, hogy látom. Magukat is megkeresték a NATO-tól.

KÖZÖS Minket nem. Nézze, hozzánk hosszú ideig jártak orosz katonák fröccsözni, úgyhogy mi inkább a Varsói Szerződéssel szimpatizálnánk még..., ha lehet.

KOVÁCS Demokrácia van, nem? Akkor meg lehet. Nálunk voltak.

KÖZÖS Aztán mit akartak?

KOVÁCS Nem beszélhetek róla. Nemzetközi hadititok.

KÖZÖS Akkor ne is beszéljen, én nem akarnék belekeveredni imperialista kémügyekbe.

KOVÁCS Iszunk egyet?

KÖZÖS Csak egyet?

KOVÁCS Kettőt.

KÖZÖS Nem az igazi, de az már mindjárt jobban hangzik.

     (Átmennek a konyhába, Közös leül, Kovács egy literes borosüveget vesz elő, két pohárba tölt, ő is leül)

KOVÁCS Na, igyunk a NATO-ra. (emeli a poharát)

KÖZÖS Meg a Varsói Szerződésre.(ő is felemeli a poharát)

KOVÁCS De hiszen az megszűnt.

KÖZÖS Dehogy szűnt meg. Ezek csak hülyítik a népet.

KOVÁCS Hát, akkor arra is. Isten, isten.

KÖZÖS Úgy legyen.

     (Koccintanak, aztán isznak, majd Kovács újratölt)

KOVÁCS Irigylem magát, Közös úr. Le van százalékolva, azért is kap valamit, aztán itt van ez a közös képviselőség, erre is csak lepottyan egy s más. És hát legyünk őszinték, nem kell magának megszakadnia ebben a házban.

KÖZÖS Sose irigyeljen, Kovács úr. Meg vagyok én áldva magukkal. Tudja, milyen undokok tudnak lenni? Ha nincs víz, én vagyok a hibás, ha elromlik a kazán, engem szidnak, ha kirázzák a rongyot, értem kiabálnak. Ha valakinek elkurvul a felesége, velem kötözködik az a nagyökör férj. Hát kell énnekem bárkinek is az agyonnyúzott nője? Most mondja meg. Kell?

KOVÁCS Nem. Na, erre igyunk egyet.

KÖZÖS Mire?

KOVÁCS Hát erre.

KÖZÖS Ja, erre? Azt lehet.

   (isznak, Kovács újratölti a kupákat)

KOVÁCS Közös úr! Én magának bevallok valamit, de ígérje meg, hogy a feleségemnek egy szót se. (felemeli az ujját az ajkához) Pszt!

KÖZÖS Mi vagyok én, Nők Lapja?

KOVÁCS Ma a Munkaügyi Központban beiratkoztam a pulykatenyésztő átképzésre.

KÖZÖS Megmondom őszintén, hallottam már rosszabbat is.

KOVÁCS Tudja, a feleségemnek az a mániája, hogy ne tenyésszek pulykát. Nekem meg az, hogy tenyésszek.

KÖZÖS Én azt mondom, Kovács úr, ha magának akkora nagy kedve van, akkor bizony tenyésszen. Az a feleség meg ne szóljon abba bele, a hétszentségit.

KOVÁCS Jaj, hát nem olyan egyszerű dolog ez, Közös úr. Maga is nős, tudja, ha egyszer egy feleség azt mondja, hogy nem, akkor ott nincs apelláta.

KÖZÖS Nálunk másképp szuperálnak a dolgok. Ha én azt mondom, hogy fehér, akkor az fehér, és próbálna az a repedtsarkú nőszemély mást állítani.

KOVÁCS Nehezen hihető, de ha maga mondja… (ráteszi a kezét Közös karjára) Közös úr! Tudja mit? Vállalkozzunk.

KÖZÖS Mármint, hogy mit csináljunk?

KOVÁCS Találjunk ki valami közös üzletet, mi ketten.

KÖZÖS Tanáljunk ki, ha úgy akarja.

KOVÁCS Mit szólna a pulykához?

KÖZÖS Jó fűszeresen, egészben megsütve... Jöhet.

KOVÁCS Nem enni. Tenyészteni.

KÖZÖS Tenyészteni? Hol?

KOVÁCS Hát a pincében.

KÖZÖS Az nem tud fölrobbanni?

KOVÁCS Már hogy tudna.

KÖZÖS Akkor rendben, akkor jöhet.

KOVÁCS Erre igyunk.

KÖZÖS Hát, ha muszáj.

    (isznak, Kovács máris utánatölt)

KOVÁCS Látott már pulykát?

KÖZÖS Sütőben. Az asszony nagyon jól csinálja. Tudja töltve, a bőre alá egy kis szalonna, közben borral meglocsolgatni...

KOVÁCS Lábon járva, látott?

KÖZÖS Már hogyan láttam volna, kedves Kovács úr. Nézze, én városi gyerek vagyok, amióta kipottyantam erre a világra. Mi baromfit csak boltban láttunk, megkopasztva.

KOVÁCS Vagy tudja mit? Nyissunk kocsmát.

KÖZÖS (belelkesedik) Nagy ötlet, nagyon nagy ötlet. Most azonnal lehet? (Feláll, mint aki már indulna is)

KOVÁCS Várjon, várjon. Először is kell egy hely, egy jó kis hely, ahol csend van, amit az asszonyok nem találnak meg egykönnyen.

KÖZÖS A pince.

KOVÁCS Úgy van.

KÖZÖS Megint a pince. De ugye Kovács úr, a kocsma semmi körülmények között nem robban.

KOVÁCS Nem, az nem.

KÖZÖS Jó. Akkor mehet. Szóval erre vannak pulykák (mutatja kézzel), arra meg a kocsma. Mi meg valahol itt középen. Na, erre igyunk. (felemeli a poharát és iszik)

KOVÁCS Igyunk. (iszik és újratölt)

KOVÁCSNÉ (nagy szatyrokkal beállít) Na, jó napot. Hát maguk?

KOVÁCS (felugrik, váratlanul érte felesége betoppanása, látszik rajta, hogy ivott) Anyukám, Közös úrral közösen nyitunk egy aranyos kis kocsmát.

KOVÁCSNÉ (szúrós szemmel néz az asztalra) Azt látom. (Tesz-vesz, pakol)

KOVÁCS (kétségbeesve forgolódik utána) Komolyan... hidd el... ö… megegyeztünk, hogy lent a... szóval, na...

KOVÁCSNÉ Tedd el az üveget és próbálj meg felejteni, amilyen gyorsan csak tudsz.

KÖZÖS (feláll és indul) Rengeteg dolgom van. Már megint az a rohadt beázás a negyediken. Kovácsné, bazsarózsás... kezét csókolom és a magáénak... is, Kovács úr. (Kovácshoz fordul) A pincét majd megtárgyaljuk. (kimegy)

KOVÁCSNÉ Eddig is iszogattál, de most majd megérem, hogy alkoholista lesz belőled. Voltál a Munkaügyi Hivatalban?

KOVÁCS (mintha mindig menekülne, igyekszik feleségétől távol állni, hogy ne érezze az alkohol szagát) Egész délelőtt. Beiratkoztam egy átképe... átképzős tanfolyamra. Számítoló... számítógépes szakma... ember lesz belőlem.

KOVÁCSNÉ Na, ez új. (fejével int Közös felé) Mit akart ez a majom a pincével?

KOVÁCS Semmit, anyukám. Semmit. Egy kicsit még javítgatunk, meszelgetünk, söpörgetünk, meg ez, meg az.

KOVÁCSNÉ És biztattak, hogy lesz valami állás? (A nappali szekrényhez megy, és egy dobozban keresgél)

KOVÁCS Biztattak, biztattak. Hetente egyszer... be kell néznem. Mi az nekem..., benézek. Nem igaz?

KOVÁCSNÉ Csodálatos. (A dobozt bevágja a szekrénybe) Te, Béla, nem vettél el innét négyezer forintot?

KOVÁCS Én nem. Minek kellene nekem, nem igaz?

KOVÁCSNÉ Lopják a pénzünket. Te, ez az albérlő nem elég, hogy nem fizet, még meg is lop bennünket.

KOVÁCS Nem hiszem... Miért tenné?

KOVÁCSFIÚ (nagy lendülettel beront) Óriási hírem van. Képzeljétek, eladtam a cégemet.

KOVÁCS (bambán, mint aki nem ért semmit) Ne mondd!

KOVÁCSNÉ Az mit jelent? (Visszamegy a konyhába)

KOVÁCSFIÚ Potom százhúszezer forintot. Hát nem világszám? Csinálok egy céget, aminek egy fillér vagyona sincsen, és akkor jön három pasas, és hipp-hopp, lepakol érte egy halom ötszázast. (Kihúz a zsebéből egy nagy marék papírpénzt, és kivágja a konyhaasztalra) Mutatom neki, hogy húszezer, mutatja, hogy tízezer, mutatom, hogy tizenöt ezer, mutatja, hogy tizenkettő. Rábólintok. Erre kipakol százhúsz ezret.

KOVÁCSNÉ (abbahagyja munkát és odalép) Atyaúristen, mikor láttam én együtt ennyi pénzt?

KOVÁCS (kelletlenül ő is odamegy) Szép. Nagyon szép.

KOVÁCSFIÚ Megvan a nagy ötlet. Cégeket fogok csinálni, és eladom őket, valamennyit.

KOVÁCS És ki vette meg?

KOVÁCSFIÚ Mit tudom én. Először azt hittem, nyugati befektetők, mert angolul beszéltek, de aztán az ügyvédnél kiderült, hogy FÁK.

KOVÁCS Micsodák?

KOVÁCSFIÚ Hát, az a szovjet utódmicsoda, tudod.

KOVÁCSNÉ Nem lesz ebből baj, kisfiam?

KOVÁCSFIÚ Ugyan már, hogy lenne? Ügyvéddel csináltuk, pontosan lejátszottunk mindent, hamarosan átíratják az ő nevükre, és kész. Holnap nekilátok, és csinálok három bétét.

KOVÁCSNÉ Idefigyelj, kisfiam. Nem vettél ki a dobozból négyezer forintot?

KOVÁCSFIÚ Ha kellett volna, kérek.

KOVÁCSNÉ Biztos? Lehet, hogy elfelejtettél szólni.

KOVÁCSFIÚ Mondom, hogy nem. De itt van egy ötezres és hagyjuk az egészet a francba.

KOVÁCS (fellélegzik) Rendes srác vagy, fiam. Így kell ezt csinálni. Így, bizony.

FŐELŐADÓ (bejön) Jó napot. Úgy jövök már, mint aki hazajön. Sajnos rossz hírt hozok lakásügyben, nem fogadták el a nyilatkozatokat, országosan tizenháromezer igény futott be, amikor szerintük csak pár ezren harcoltak az oroszok ellen Budapesten.

KOVÁCSFIÚ (gyorsan zsebre gyűri a sok pénzt, és átmegy a nappaliba, bekapcsolja a tévét, amiből halk zene hallik)

KOVÁCSNÉ Még szerencse, hogy nem vettük komolyan. Én tudtam, hogy nekünk ez nem sikerülhet.

FŐELŐADÓ Asszonyom, ne tessék elkeseredni, nem adjuk föl, a lakásosztály az utolsó töltényig harcol az önök érdekeiért.

KOVÁCSNÉ Köszönjük. Üljön le, főelőadó úr.

FŐELŐADÓ (leül a konyhaasztal mellé, egy papírlapot vesz elő) Hoztam egy új levelet, amit önök írni akarnak a polgármester úrnak. Felolvassam?

KOVÁCSNÉ Ha lesz olyan szíves.

FŐELŐADÓ Kérem. (megköszörüli a torkát, és monoton hangon olvas) Nagyon Tisztelt Polgármester Úr! Szeretném Önnek és a testületnek megköszönni azt, hogy a lakásosztálytól nagyon sok segítséget kaptunk problémáink megoldásához. Nem is tudom, mi lett volna velünk nélkülük. Az osztály minden tagja önzetlen, barátságos és készséges, különösen Dolmányos főelőadó úr. (Fölnéz) Ez én lennék. (Folytatja) Kérjük, hogy nevünkben is dicsérjék meg, és ha van rá mód, részesítsék pénzjutalomban. Az Ön szavazói, a Kovács család. (Felnéz) Na, mit szólnak?

KOVÁCSNÉ Jó.

FŐELŐADÓ Itt írják alá.

KOVÁCSNÉ (nem igazán lelkesen) Adja ide. (Aláírja, majd a férjéhez fordul) Gyere, írd alá te is.

KOVÁCS (odalép és aláírja)

FŐELŐADÓ Így, ni. (a levelet fogja, és a zsebéből elővett több levél közé helyezi) Én majd postára adom, engedelmükkel. (Feláll és indul) Akkor mennék is. Ha bármiben tudok segíteni, csak tessenek szólni. (kimegy)

KOVÁCS (átmegy a nappaliba és leül a tévé elé, amiből egy kemény, technós zene hallatszik, rászól a fiára) Muszáj ezt a marhaságot nézni? Kezdődik a sorozat, kapcsolj át.

KOVÁCSFIÚ Ez egy szuper amerikai együttes, ők vezetik a slágerlistát.

KOVÁCS Senkit sem érdekel. (kiveszi a fia kezéből a kapcsolót és átkapcsol)

KOVÁCSFIÚ Miért nem nézhetem?

KOVÁCS Mert jön a sorozat.

KOVÁCSFIÚ Az az amerikai limonádé?

KOVÁCS Az amerikaiak nem csinálnak limonádét.

KOVÁCSFIÚ Eddig az oroszokat dicsérted.

KOVÁCS Befognád a szádat?

KOVÁCSFIÚ Azért szálltál rám, mert te becsődöltél, nekem pedig sikerült.

KOVÁCS Te kis szerencsétlen. Vedd tudomásul, hogy nekem is sikerülni fog. Egy-két nap, és eltátod a szádat.

KOVÁCSFIÚ Ezt már hallottam, unalmas szöveg.

KOVÁCS Nincs vita. (felerősíti a tévé hangját) Csöndet kérek, kezdődik. (felcsendül egy szignál, kikiabál a konyhába) Gyere, Rózsám, kezdődik.

KOVÁCSNÉ (visszakiált) Megyek, megyek, csak még ezt befejezem.

KOVÁCSFIÚ (fölugrik és indul kifelé) Jó tévézést.(kimegy)

KOVÁCSNÉ (besiet és leül a férje mellé) A cégnél takarítás közben délelőtt én már végignéztem. Jó rész, nagyon jó. Jaj, képzeld, a Kissné mesélte, amikor hazaértem, hogy délután becsengetett a Nagyékhoz egy pasas, külföldi katonának adta ki magát, és azzal etette be őket, hogy a lakáson átmegy egy honvédségi cső, vagy mi, és végül levágta őket több ezer forintra. De nagy marhák, istenem. (a képernyőre bök) A vörös pasas mindjárt felpofozza a nőt, a fához érnek, és már üti is. Te, hozzánk nem csengetett be ez a szélhámos?

KOVÁCS (behúzott nyakkal ül) Nem. Ide egyáltalán nem.

KOVÁCSNÉ Jó nagy pofon volt, mi? Most az autó majdnem belerohan a szakadékba, csak várd ki. Fiam, levitted a kutyát?

KOVÁCS (Álmos, bágyadt hangon) Három éve nincs kutyánk.

KOVÁCSNÉ Még az a szerencse. Mindjárt jön a nagy, fekete autó, és kilökik belőle a vörös nőt, de ne izgulj, nem hal meg.

KOVÁCS (fejét nekitámasztja a fotelnak, ásítva mondja) Ne-e-em?

KOVÁCSNÉ Nem. Ha csak azóta nem változtatták meg a filmet. Ezek mindenre képesek... Na, ugye, mit mondtam. A szőke gyereket hamarosan lelövik sajnos, mert járt a szája. Ha nem akarsz, ne nézz oda. A film után vacsorázunk, kibírod addig?

KOVÁCS (Kovács horkol)

KOVÁCSNÉ Na, tessék, az ember tépi a száját, hogy értse ezt a nyavalyás filmet, és akkor mit csinál? Elalszik. Pedig itthon döglik egész nap. Hogy mibe fáradt el ennyire? Áh! Így már nem is érdekel. (Feláll és visszamegy a konyhába)

              (Kovácslány és Albérlő bejönnek)

KOVÁCSLÁNY Szia, anya. Apa hol van? Képzeld, megdumáltuk Győzivel a pártban, hogy őt is elindítjuk a választáson.

KOVÁCSNÉ Munkanélkülit lehet?

ALBÉRLŐ Hogyne lehetne, Kovács néni.

KOVÁCSNÉ Micsoda világ. A múlt rendszerben csak az lehetett valaki, akinek volt munkahelye.

KOVÁCSLÁNY Képzeld csak el, anya, Győzi polgármester lesz, apa pedig képviselő.

KOVÁCSNÉ Na fene, ez már el is van döntve valahol?

KOVÁCSLÁNY Száz százalék, hogy megválasztják őket. Mi vagyunk a legjobbak.

ALBÉRLŐ Cilike nagyon optimista.

KOVÁCSNÉ Nem optimista, édes fiam, mafla. (fejével a nappali felé int) Apád egyébként ott alussza téli álmát, mint egy önelégült cirkuszi medve. Ma is túl van egy napon.

ALBÉRLŐ (eközben bemegy a fürdőszobába, megengedi a vizet, vetkőzik a fürdéshez)

KOVÁCSNÉ Kislányom. Nem arra megy ki ez az egész színjáték, hogy ennek a Győzőnek ne kelljen kifizetni az albérleti díjat?

KOVÁCSLÁNY Jaj, anyu. Itt óriási dolgokról van szó – hogy lehetsz ennyire kicsinyes?

KOVÁCSNÉ Jó, jó. Csak várjuk ki a végét.

KOVÁCSLÁNY (átmegy a nappaliba, ahol nagyon halkan szól a tévé)

ALBÉRLŐ (levetkőzött, belép a fürdőkádba)

KOVÁCSLÁNY (megérinti alvó apja vállát) Apa, ébredj.

KOVÁCS (horkanva ébred)

KOVÁCSLÁNY (kikapcsolja a tévét, megrázza a vállát) Beszélnünk kell. Szedd össze magad.

KOVÁCS (hirtelen felugrik) Itt vagyok, Rózsám, mit akarsz?

KOVÁCSLÁNY Én vagyok, Cili.

KOVÁCS (visszatottyan) Ja?

KOVÁCSLÁNY Térj magadhoz. Indulsz a képviselőválasztáson.

KOVÁCS Hová kell mennem? (feláll)

KOVÁCSLÁNY Sehova. Városi képviselő leszel.

KOVÁCS Dehogy eszek képviselőfánkot, tudod, hogy utálom.

KOVÁCSLÁNY Jaj, félreértesz. Kép-vi-se-lő le-szel.

KOVÁCS Mármint képviselő.

KOVÁCSLÁNY Mármint igen.

KOVÁCS Jól van. Anyád?

KOVÁCSLÁNY Örül neki.

KOVÁCS Akkor én is. De várj csak. Vállalkozó lehet ez az izé? Merthogy én vállalkozó... leszek.

KOVÁCSLÁNY Persze.

KOVÁCS Akkor rendben...És most? Mit kell tennem?

KOVÁCSLÁNY Itt van egy szöveg (előveszi. Győzivel írtuk, polgármesteri kampánybeszéd. Gyere, próbáld elmondani.

KOVÁCS Na, ne. Én ezt nem tudom.

KOVÁCSLÁNY Dehogynem. (a színpad előterébe húzza) Fogd a kezedbe, és olvasd. (kezébe adja a papírlapot)

KOVÁCS (belenéz, majd felnéz, aztán tétován körbepislant)

KOVÁCSLÁNY Kezdd el. Meglátod, menni fog.

KOVÁCS (újra ránéz a lányára)

KOVÁCSLÁNY (biccentéssel bíztatja)

KOVÁCS (akadozva, félénken olvas, a neveket betű szerint ejti ki) Tisztelt Válasz-tópol-gárok…, Tisztelt Pannon-váriak! Ezekkel a szavakkal... szólította meg Róma tiszteletre méltó népét Antana... Antonius, amikor a Forum lépcsőjén, Julius Caesar holt este... holtteste fölött beszélni kezdett: „Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni.” Én is temetni jöttem... (lányára néz) Édes lányom. Ez egy temetési búcsúztató beszéd. Nahát, ezt én egyáltalán nem vállalom el.

KOVÁCSLÁNY Jaj, apu, dehogy. Csak egy gyönyörű metaforával indul az egész. Csináld csak tovább.

KOVÁCS ...Temetni jöttem. Igen, temetni, mert ezt a sikertelen négy évet el kell örökre felednünk... ja, földelnünk, amit az eddigi polgármester és pártja uralkodása alatt átéltünk. Cirmosuk... ja, ciklusuk alatt a város visszafejlődött, romlott az utak állapota, nőtt a munkanélkülözés... munkanélküliség, (felnéz a papírból, úgy mondja) Ez igaz! (Folytatja) Visszaestek a beruházások, nem működött a töke... tőke. (Kovácsné a konyhából átjön és félig eléállva hallgatja) A megígért fejvesztése... fejlesztéseket nem indították be, csak a tetvek... tervek készültek halomra, óriási pénzekért, így a régóta várt termálfürdő építése sem kezd... (Kovács ekkor látja meg Kovácsnét és leblokkol.) kendőzedő... kezdődödő... Ne nézz így rám, mert akkor nem tudom, tisztára lebénulok. Kislányom, szólj anyádnak, hogy menjen innen.

KOVÁCSNÉ (visszamegy) Jó, jó. Nem nézlek.

KOVÁCS (megnyugodva folytatja) ...a régóta várt termálfürdő építése sem kenő... kezdődött el. A polgármester nem pisált... csinált mást, mint mindenféle avatásokra járt, és csak reprivati... reprave... reprezentált, teljesen nyalnivaló... nyilvánvaló, hogy ezt a vezetést és a polgármestert le kell vállazni... váltani egy dinamito... dinamikusabb, a város gazdasági, kulturális fejését... fejlődését jobban megenni... menedzselni tudó csapatra, egy gyakorlatiasabb, konst... konstrokokó... konstruktívabb polgármesterre. Az én párom... pártom és én ezt a gyötrelmes... gyökeres minőségi változást ajánlom ökröknek... önöknek...

KOVÁCSLÁNY Nagyszerű, apu. Meglátod, fog ez menni. Csak gyakorold. Na, én megyek. (Beront a fürdőszobába) Várj, Győzike, jövök én is fürdeni. (vetkőzni kezd)

 

     (elsötétedik a színpad)

 

 

       II. RÉSZ

 

6. JELENET

 (Kovács pizsamában ül a tévé előtt, nézi, kezében egy teáscsészét tart, néha kortyol, ez jelzi, hogy délelőtt van)

 

TELEVÍZIÓ, BEMONDÓ …mindenekelőtt egy óriási szenzációt szeretnénk önökkel megosztani, amerikai tudósok több évtizedes génsebészeti kísérlettel megalkották a világ leggazdaságosabb szárnyasát, a négylábú pulykát. Az állat súlya másfélszerese a normál egyednek, szárnyai helyén két óriási láb nő, a két napja bejelentett típus iránt máris soha nem látott kereslet jelentkezik a szakma részéről. Most pedig a krokodiltenyésztés öt perce következik...

KOVÁCS (kikapcsolja a tévét, feláll, és odamegy egy kosárhoz, felemeli a tetejét és kivesz belőle egy pulykát) Na, komám. A feladat adott. Négylábú pulykát kell tojnod. Világos? Te világhírű leszel, én pedig dúsgazdag, lekörözzük a nagyképű amerikaiakat.

KÖZÖS (az ablakon át behallik) Fehér és skótkockás porrongyok kirázása tíz és tizenegy óra között. Mivel péntek van, más színű rongyokat alkalmazni szigorúan tilos. (Feje megjelenik az ablakban) Azt a bazsarózsás. Kovács úr, már meg is vette a pulykát?

KOVÁCS Nézte a tévét, Közös úr?

KÖZÖS Már hogy nézhettem volna, szolgálatban vagyok.

KOVÁCS Négylábú pulykát tenyésztünk. Ha az amerikaiaknak összejött, nekünk miért ne sikerülne? Él egy távoli rokonom az USA-ban, írok neki, hogy küldjön egy párt, teleszaporítjuk velük a pincét.

KÖZÖS Négylábú? És pulyka?

KOVÁCS Négylábú. Most mutatták a tévében.

KÖZÖS Az meg mire jó? Ha megindul, futhatunk utána.

KOVÁCS Hát nem érti? Egy állaton négy comb van. Tudja micsoda nagy nyereség? (Leteszi a pulykát a földre, az ülve marad)

KÖZÖS Nem fut el?

KOVÁCS Nem. Megitattam egy kis pálinkával. Kezes egy állat.

KÖZÖS Azanyja. A pulyka így szereti a pálinkát?

KOVÁCS Hogy szeretné, az még nem derült ki. Bele van töltve.

KÖZÖS Kovács úr. (Belép az ablakon a szobába) A pulyka rendben van, de én tanácsért jöttem. Képzelje, azt mondta a lakóbizottság elnöke, hogy a jövő hónaptól csak úgy tudnak alkalmazni, ha vállalkozó leszek.

KOVÁCS Ez az, Közös úr. Legyen vállalkozó. Egy percig se gondolkodjon rajta. (Egyre jobban belelkesedik) Bemegy a kamarához, megmondja, hogy maga az akar lenni, kiváltja az engedélyt, és kész. Atyaúristen, mióta erőlködök, hogy az lehessek, magának meg csak így, egyszerűen az ölébe hullik. Ha rajtam múlna, mindenki vállalkozó lenne, már születésétől fogva, és csak annak kellene engedélyt kiváltani, aki nem akarna az lenni.

KÖZÖS Azt mondja?

KOVÁCS Ne tökörésszen, vágjon bele.

KOVÁCSLÁNY (A második szobából belép, kezében papírlap) Szia, apa. Megírtam a beszédedet. Gyakorolnunk kellene. (meglátja Közöst) Jó napot, Közös Úr.

KÖZÖS Csókolom, Cilike. Bazsarózsás...

KOVÁCS Mondtam magának, hogy indulok a választáson?

KÖZÖS Maga mondta, vagy a pipás Keceli, nem is tudom. Valaki mondta.

KOVÁCSLÁNY (Átadja apjának a szöveget) Ne hadarj. Csak szépen, tagoltan, hogy minden szót értsenek az emberek.

KÖZÖS Na, akkor én megyek is. Nem zavarnék. (Indul az ablakhoz)

KOVÁCSLÁNY Maradjon csak nyugodtan, mi leszünk a tömeg.

KÖZÖS Voltam szakszervezeti tag, munkásőr, szarházi, de tömeg még nem. (Leül a fotelba)

KOVÁCS (Előrejön a színpadon, és a nézők elé áll)

KOVÁCSLÁNY Na, kezdd el, apukám. Szépen.

KOVÁCS (Felemeli a papírt, majd a fejét, és nagy pátosszal, de esetlenül, akadozva mondja) Tisztelt Választóim! Lenin, vagy nem Lenin? Ez itt...

KOVÁCSLÁNY Jaj, apukám. Figyelj már oda. Nem Lenin, hanem len-ni!

KOVÁCS Ja?... „Lenni, vagy nem lenni? Ez itt a késés. Nem szeretnék patikusnak...patetikusnak föltűnni, de Hamlet drámai kérdése ma is akt... aktuális ebben az apó... apró Kárpát-kemencei hazában...”

KOVÁCSLÁNY Nem kemence, hanem medence.

KOVÁCS Mindegy. Az emberek így is értik. „Gyönyörű ez az ország, Magyarország, a hazánk, de mi mégiscsak itt élünk, ebben a tündéri városban, és nekünk itt kell feltennünk az érzést... a kérdést, lehet-e létezni ilyen keserves körülmények között, amit az előző népviselő... vagy képviselő testület és a portásmester... polgármester teremtett. Először is minden nő egyen... mit egyen? Ja, egyenjogú a férfiakkal...” (kiszól) Na, ne, gyerekek, ezzel nincs gond. Én anyátoknak megadtam az egyenjogúságot, mindenki tegye meg a saját portáján, és nem kell erről papolni. Kihúzva.

KÖZÖS Igaza van, Kovács úr. Nem kell a kérdéssel foglalkozni. Egy-két pofon, és le van rendezve.

KOVÁCSLÁNY De apu. Közvélemény-kutatást végeztünk, csak így tudsz női szavazókat megnyerni.

KOVÁCS Láthatod, most nyertem meg a Közös urat. Ez nekem elég. „Tisztelt Választópogányok! Fel kell vennünk a harcot az alattomos rombolók, a sötét pincékben bujkáló...”

KOVÁCSLÁNY Pince nincs ott, apukám.

KOVÁCS „...a sötétben bujkáló robbantók ellen, akik nem kímélik lakóházainkat, templomainkat és közintézményeinket...”

KÖZÖS Úgy van. Úgy van.

KOVÁCS „...inkat. Rendet kell teremteni a város belterületén. Be kell tiltani a háziállattartást...” Ez meg minek kell?

KOVÁCSLÁNY Sokan betelefonáltak a pártirodára, azért.

KOVÁCS „...tiltani a háziállattartást, (kívülről mondja) kivéve a pulykát...”

KÖZÖS Úgy van. Úgy van.

KOVÁCS „...kivéve a pulykát, mert az nagyon hasznos állat, kiváltképpen, ha négylábú...”

KOVÁCSNÉ (Belép) Jaj, hagyjátok már abba. Nincs jobb dolgotok, mint ez az esztelen bohóckodás?

KÖZÖS (Felugrik) Bazsarózsás kezét csókolom, magának is, Kovács úr. Hajszol a munka, én már itt se vagyok.

KOVÁCS (Ő is megindul) Megyek én is, Közös úr. Várjon, rendet vágunk a pincében.

KOVÁCSNÉ Béla, vigyázz! Megnézlek, hogy mit csinálsz.

     (Közös és Kovács kimennek)

KOVÁCSNÉ Kislányom, mi volt az egyetemen?

KOVÁCSLÁNY Semmi. Nem járok be.

KOVÁCSNÉ Mit beszélsz? Csak nem hagytad ott?

KOVÁCSLÁNY Á, dehogy. Nyakunkon a választás, ki tudna ilyenkor arra a sok híg dumára odafigyelni? A pártunk elveszítette az országgyűlési választást, itt a helyhatóságin szeretnénk bizonyítani. Rengeteg a dolgom, Győziből polgármestert akarok csinálni, igaz, hogy apának nem sok esélye van, de ő is bekerülhet. Most a legfontosabb a család jövője.

KOVÁCSNÉ Apátok? Na, azt megnézem. Kislányom, megyek takarítani, rendbevágjuk egy újgazdag szemétdombját. Hála istennek nagyon beindult a dolog, holnapra is vállaltunk egy palotát. (Indul kifelé) Adj majd kaját a népnek. (Kimegy)

KOVÁCSLÁNY (Utána kiált) De anyu, nekem is dolgom van...

ALBÉRLŐ (Kilép a fürdőszobából) Szia, pici.

KOVÁCSLÁNY (Amint meglátja, odafut hozzá) Győzi. Te itthon vagy? (Nyakába ugrik, csókolgatja)

ALBÉRLŐ (Lassan kibontja magát a lány karjaiból) Cili. Gyere, üljünk le. Beszélnünk kell. (Kézenfogva vezeti a lányt a fotelokhoz, leülnek) Nézd, minden bántó szándék nélkül, régóta szeretném megmondani, nem szabad abban reménykedni… ö-ö…, hogy apádat megválasztják. Ismerem az ellenfeleit, nagyon felkészült, népszerű emberek. Meg aztán most, hogy megint hallottam beszélni... na, szóval nem neki való mesterség ez a politika. Se kiállása… ö-ö…, se szónoki tehetsége. Úgy alkalmatlan, ahogy van.

KOVÁCSLÁNY Jó, tudom, hogy nincs esélye. De hadd csinálja, addig is leköti magát, és nem követ el valami hülyeséget. Szegény apu.(Odabújik hozzá) De te befutsz, ugye? Te leszel ennek a kis koszos városnak a vezetője, ugye? Mert ha nem, leharapom a...

ALBÉRLŐ (Próbál kiszabadulni) Több emberrel beszéltem a napokban, tudod, azokkal, akik gyűjtötték nekem a jelölőcédulákat, azt mondják, hogy szerintük biztos befutó vagyok. Sokan megígérték, hogy rám adják a voksukat.

KOVÁCSLÁNY És én ki leszek neked, mi? (Újra bújik hozzá)

ALBÉRLŐ (Felugrik) Elég volt a tunyaságból, a tehetetlen szundikálásból! Rendet fogok csinálni ebben a korrupt, koszos kócerájban. Azzal kezdem, hogy mindenkit kirúgok a városházáról. Osztályvezetők, helyetteseik, huss! (mutatja, hogy röptet) Csoportvezetők, helyetteseik, huss! Tanácsosok, főelőadók, huss! Még a portások, a takarítónők sem maradnak. Azokat is kipenderítem. Az összes használt bútort, szőnyeget, lámpákat, ki a szeméttelepre. (Egyre jobban bepörög) A falakra gyönyörű, új, külföldi textiltapétát ragasztatok, szőnyegpadló, rejtett világítás, új kazettás ajtók, rézkilincsek, nikkelezett küszöbök, a falakon Tiziano, Rembrandt, Szinyei Merse, Munkácsy, még az sem lehetetlen, hogy Leonardo da Vinci...

KOVÁCSLÁNY Hűha. Nem estél te egy pindurkát túlzásba?

ALBÉRLŐ Bizonyítani akarok. Meg kell mutatnom a választóimnak, hogy méltó voltam a bizalmukra. Olyan várost akarok, ami különb valamennyinél, ahol a polgár felemelt fejjel járhat, ahol nincs nyomor, szemét és nélkülözés; nincs robbantás, (Ránéz Kovácslányra) igen, nincs több robbantás...

KOVÁCSLÁNY (Ingerülten) Jól van, na, nincs több robbantás.

ALBÉRLŐ ...ahol hatalmas új házak, csodálatos, modern üzemek; házak fölött átívelő hidak és felüljárók épülnek... (mosolyogva néz Cilire) és ahol te leszel a polgármester titkárnője.

KOVÁCSLÁNY Na fene. Nekem azt szánod, hogy rendszeresen feküdjek le veled az íróasztal tetején?

ALBÉRLŐ Mi úgy együtt tudnánk dolgozni, de úgy.

KOVÁCSLÁNY (durcásan) Két hónapja ügyeskedek azért, hogy polgármestert faragjak belőled. Megtanítottalak beszélni, gyűjtöttem a jelölőcédulákat, írtam a beszédeidet, kampányoltam utcán, munkahelyeken, moziban, templomban, családban, és akkor nem akarsz nekem adni egy jó kis állást?

ALBÉRLŐ A városban a polgármester után a legfontosabb személy a titkárnő, mert egy politikusra elölről, jobb oldalról, bal oldalról, minden irányból tüzelnek. Legalább a hátam mögötti zóna legyen biztonságos, mert te ott állsz. Érted? Ez a legfontosabb állás, ott mögöttem... Aztán majd egyszer, később talán összeházasodunk...

KOVÁCSLÁNY Talán?

ALBÉRLŐ Jól van, nem talán. (Folytatja a szónoklatot) A nagyapát beadjuk az általunk alapított öregek otthonába, mi pedig beköltözünk a szobájába.

KOVÁCSLÁNY És a bátyámék?

ALBÉRLŐ Ők beköltöznek az én helyemre, a fürdőszobába.

KOVÁCSLÁNY Fürdőszobába? Miért nem tudsz nekik egy lakást kiutalni? Egy egyszerű, kis, ócska lakást?

ALBÉRLŐ Járja csak végig ő is a nyomorlétrát. Nem hullanak a lakások maguktól az ölünkbe. Meg kell küzdeni értük. Lakást majd magunknak utalok ki.

KOVÁCSLÁNY Végül is, igazad van.

ALBÉRLŐ Nekem is meg kell majd küzdenem azért, hogy a nép becsüljön. (Elérzékenyül a saját nagyságától) Tenni akarok ezért a városért. Nem elég avatásokra, ünnepségekre járni, és ott díszelnökölni, szalagokat átvágni, mint ez a mostani paprikajancsi. Azt beszélik, hogy ha egy kerítésoszlopot állítanak, már megy, nyomakszik a kopott, tízéves Wartburgjával, egészen odatolja az autója orrát a gödör széléhez, hadd lássák milyen egyszerű, szerény ember, aki ugyanolyan öreg, rozoga autóval jár, mint ők. Meg kell adni a módját, a városnak az ad tekintélyt, ha polgármesterének van megjelenése, van kiállása, van eleganciája.

KOVÁCSLÁNY Istenem, mennyire bámullak. Én csak most látom, hogy te egész életedben erre készültél.

KOVÁCSFIÚ (Lógó orral belép) Szevasztok. Mi van?

KOVÁCSLÁNY Mi lenne? Mi leszünk a polgármester. Igaz, Győzi?

KOVÁCSFIÚ (Bemegy a nappaliba) Összeomlott a piac.

ALBÉRLŐ Uramisten. Hány kofa halt meg?

KOVÁCSFIÚ (ránéz, de nem szól) Nem tudom eladni a cégeimet. Már ötödször hirdettem meg, a kutyának sem kellenek. Érti ezt valaki?

ALBÉRLŐ Már ne is haragudj, de miért venne valaki egy üres gazdasági társaságot?

KOVÁCSFIÚ A Kovácsok bétét úgy elkapkodták, mintha méz lett volna, ezeket még a kóbor kutyák sem szagolták meg. Az összes pénzem elment, már hirdetni sem tudok. Könyvelőt kellene fölvennem, fizetnem kellett volna adóelőleget, nyakamon az adóellenőrzés, ez már maga a színtiszta csőd. (Az albérlőhöz fordul) Nem kell egy cég? Ingyen átadom.

ALBÉRLŐ Nem nagyon.

KOVÁCSFIÚ Az összes létező tevékenységi kör be van jegyezve, bármilyen vállalkozást lehet velük csinálni. Hivatásos lehetnél, képzeld csak el, de jól hangzana, vállalkozó polgármester. A béredet simán számláznád a polgármesteri hivatalnak. Mindenki jól járna. Na?

ALBÉRLŐ Nem is tudom.

KOVÁCSFIÚ Pedig, öcsi, egy ilyen szlogennal megnyerhetnéd a bársonyszéket, arra mérget vehetsz.

ALBÉRLŐ Lehet.

     (Három úttörő lép be)

1.ÚTTÖRŐ Kezét csókolom. Előre. Kovács Vince veterán bácsit keresem.

KOVÁCSFIÚ Nincs itt semmiféle veterán. Mit akartok?

1.ÚTTÖRŐ A mi úttörőrajunk felvette az ő nevét, és most jöttünk köszönteni egy kis műsorral.

KOVÁCSFIÚ Uramisten, hány éve indultatok el az iskolából?

1.ÚTTÖRŐ Bácsi, kérem, nem értjük a kérdést.

KOVÁCSFIÚ Na, jó. Hozom én nektek Vince bácsit, a veteránt.(bemegy a szobába és kitolja nagyapát) Magát jöttek köszönteni. Jöjjön, hallgassa meg őket.

NAGYAPA Nem vagyok Mikulás.

KOVÁCSFIÚ Nem, persze, hogy nem.

1.ÚTTÖRŐ (kilép, papírlapot vesz elő, olvas) Kedves Vince bácsi. A raj teljesítette vállalásait, méltón viselte az egykori vöröskatona nevét. Tanultunk, tanulgattunk, és nem lettünk idegesek, ha egyest kaptunk. Cigarettázással nem izgattuk fel tanárainkat, mert mindig a WC-ben végeztük el. Nem köpködtünk le az emeleti ablakból az emberekre. Nem rajzoltunk csúf nemi szerveket a falra, pedig nagyon nagy csábításnak voltunk kitéve, mert a lányok szépek. Ígérjük, hogy továbbra is igyekszünk. Kedves Vince bácsi! Milyen dalt szeretne hallani?

NAGYAPA Pick szalámit.

1.ÚTTÖRŐ (hátrafordul a többiekhez) Ismerjük ezt a dalt, gyerekek.

2.-3.ÚTTÖRŐ (rázzák a fejüket) Ne-e-em.

1.ÚTTÖRŐ Sajnáljuk, Vince bácsi. Helyette kérjük, hallgassa meg a raj indulóját. (Szembefordul a többiekkel, felemeli a kezét, beint, és felhangzik a dal, végig vezényel, amíg énekelnek)

 

     „Zengjük a dalt üde, mámoros ajakkal!
     Vérvörös színt fest az égre a hajnal.
     Dobban föld szíve, ébred a nép,
     Új utat érez a lába, ha lép.

     Jöjjetek ezrével állni a sorba,
     Kardotokat sosem érheti csorba,
     Gátakat elsöpör, új utat tűz,
     Burzsoá zsarnokot innen elűz.

     Ezt a nagy eszmét a vész viharában
     Védeni, menteni kell, csoda bátran,
     Fegyver a kézben, az ajkon a dal,
     Nem marad így el a nagy diadal.”

 

  (Mindhárman meghajolnak nagyapa felé, a többiek tapsolnak)

1.ÚTTÖRŐ (Felemeli az ujját) Tessenek várni, még van. (Mindkét karját a magasba lendíti, beint, és újra énekelnek)

 

     „Mint a mókus fenn a fán, az úttörő oly vidám,
     Ajkáról ki se fogy a nóta, Ha tábort üt valahol,
     sok kis pajtás mind dalol, fújja estig kora reggel óta.
     Évek szállanak, a nyári fák alatt oly vidám az ének!
     Boldog dallama így önti dalba ma: Csoda jó, gyönyörű az élet!”

 

KOVÁCSFIÚ Jól van, gyerekek. Nagyon köszönjük, igazán kedvesek vagytok. Biztosan máshol is már nagyon várnak, nem is tartanánk fönn benneteket. Mi ezekkel a nagyszerű élményekkel évekig kitartunk, úgyhogy mostanában nem is kell jönni. (A szekrényből elővesz cukrot) Tessék egy kis szaloncukor, fogyasszátok egészséggel, vigyetek apunak meg anyunak is, biztosan ők is nagy úttörők, és szeretik a finomságokat.

    (A gyerekek tömik a zsebeiket)

1.ÚTTÖRŐ De bácsi, kérem, nekünk kötelező még egy dalt elénekelni.

KOVÁCSFIÚ Mi az, hogy kötelező?

1.ÚTTÖRŐ Kovács bácsi A-kategóriás veterán, neki három dal jár.

NAGYAPA Sört akarok.

KOVÁCSFIÚ Nem bánom, de rövid legyen, és az se baj, ha nincs szövege. (Az ablakhoz lép és becsukja)

1.ÚTTÖRŐ (Felemeli a két karját) Figyelem! (Beint és énekelnek)

     „Még, még, még és még. A burzsujnak soha nem elég.

     Láss, láss, láss már, láss. A sorsod az elpusztulás.

       (A dal egyre hangosabb, Kovácsfiú összehúzza

         a függönyt az ablakon)

     Egyharmada ország majd’ éhen gebed,

     Az éhség, a szenny marja szét testedet,

     Éhhalálra ítélt ez a rend. A gégédre hurkol statáriumot,

     És tapsolnak hozzá a rongy árulók, Büchlerek, Propperek,   Peyerek. (ordítva éneklik tovább)

     Vörös Csepel, zúgjon a hangod! Váci út, felelj neki!

     Dunántúl, Alföld...”

KOVÁCSFIÚ (közbe kiált) Állj, állj! Elég. Nem kérünk többet. Itt van egy százas, csak hagyjátok abba, és menjetek.

  (Az úttörők nevetnek, zsebre vágják a pénzt, és kifutnak a    lakásból)

NAGYAPA Kakukk!

KOVÁCSFIÚ Kakukk.

NAGYAPA (Felemeli a kezét, mintha puska lenne benne és sorba mindenkire rálő) Puff! Puff! (Majd megrántja a vállát és visszamegy a szobájába)

ALBÉRLŐ A nagyapa tényleg volt vöröskatona?

KOVÁCSFIÚ Tényleg.

ALBÉRLŐ Az 56-os forradalomban is harcolt?

KOVÁCSFIÚ Nagyapa minden volt. Ő a század embere.

KOVÁCSNÉ (Belép, kezében nagy teli szatyrok) Van itthon valaki?

KOVÁCSLÁNY Hahó, vagyunk.

    (Albérlő besurran a fürdőszobába)

KOVÁCSNÉ (Bemegy a konyhába, pakolász) Apátok?

KOVÁCSLÁNY (Újságot lapozgat) Azt hiszem, pincéznek a Közös úrral.

KOVÁCSNÉ Még mindig? Le kell vakarnom erről az emberről, egész álló nap mást se csinálnak, csak vedelnek.

KOVÁCSLÁNY Nem jött össze a meló, hogy ilyen korán megjöttél?

KOVÁCSNÉ Kiadtam a munkát, fölvettem a pénzt, és hazajöttem.

KOVÁCSLÁNY Na fene. Főnök lettél?

KOVÁCSNÉ A munkát én szereztem, ők ketten pedig megcsinálják. A pénzen meg osztozunk.

KOVÁCSLÁNY Ez igen.

KOVÁCS (Bejön. Enyhén spicces) Szervusz, anyukám. Mizújs?

KOVÁCSNÉ Nálam semmi. Voltál tanfolyamon?

KOVÁCS (Megáll a konyhaajtóban) Ma nem volt, majd holnap.

KOVÁCSNÉ Ezt az ivást meg abba fogod hagyni, mert nem tudom, mit csinálok veled. Elzárom a bort, amit az öcséméktől kaptam.

KOVÁCS Csak kóstolgattuk.

KOVÁCSNÉ Akkor már inkább pulykát tenyéssz. Az nem részegít.

(Kovácsfiúhoz) Na, mi van a cégeiddel?

KOVÁCSFIÚ Semmi. A kutyának sem kellenek. De képzeld, ma délután úttörők jöttek köszönteni a nagyapát.

KOVÁCSNÉ Cserkészek?

KOVÁCSFIÚ Nem, úttörők.

KOVÁCSNÉ Vannak még úttörők?

KOVÁCSFIÚ Ezek szerint. Nagyapa tényleg volt veterán?

KOVÁCSNÉ A fenét. Egyszer hencegni akart, kitalálta, és rajta maradt. (Felkapja a fejét) Szűzanyám. Három napja nem néztünk rá. Él még?

KOVÁCSFIÚ Élni él, de iszonyatosan büdös.

KOVÁCSNÉ Béla. Te vagy itthon, bementél legalább néha-néha hozzá?

KOVÁCS Mondtad, anyukám? Mondtad?

KOVÁCSNÉ Ettől őrülök meg, hogy nektek mindent mondani kell. (Kikiabál a nappaliba) Cilike, kislányom.

KOVÁCSLÁNY Igen, anya.

KOVÁCSNÉ Menj, és tedd tisztába nagyapát.

KOVÁCSLÁNY Tudod, hogy mennyire undorodom az ilyesmitől.

KOVÁCSNÉ Ejnye, kislányom, hát még rád sem számíthatok ebben a rohadt házban? Nem elég, hogy eltartalak benneteket, mosok, főzök rátok, egy kézmozdítással sem vagytok hajlandóak segíteni. Holnap keresek egy normális albérletet magamnak, és elköltözöm. Apropó! Már húszezer forinttal tartozik a Győző úr.

KOVÁCSLÁNY (Felugrik, ledobja az újságot, és kisiet a konyhába, így most már mindhárman körbeállják Kovácsnét, aki serényen dolgozik, csinálja a vacsorát) Nem tudom, miért kell ordítani. Minden pénze elment szegénynek a kampányra, ha megválasztják polgármesternek, kamatostul megadja a tartozását, nyugodt lehetsz. És apu is kap állást..., meg a bratyó is.

KOVÁCS Nekem egy ilyen csak ne akarjon állást adni.

KOVÁCSFIÚ Nekem se.

KOVÁCSNÉ Ha ad, igenis elfogadjátok. Nem lesztek hivatásos tekergők, ingyenélők. Mikor érdeklődtél a munkaügyi hivatalban?

KOVÁCS Azt mondták, ha lesz valami, értesítenek.

KOVÁCSNÉ Csodaváró Szent Ferenc. Azt reméli, hogy a sült galamb a tátott szájába repül. Menni kellene utána, érdeklődni mindenfelé, felkeresni a régi ismerőseidet, hátha valaki tud segíteni. Vagy ezt is én csináljam helyetted?

   (Rendőr belép, hozza megbilincselve a felmérőt)

RENDŐR Jó napot.

  (Mindannyian kijönnek az előszobába, és nagy körívben körbeállják őket)

RENDŐR Kérem szépen, helyszínelések folynak. Ez az úr itten, a nyomozás jelenlegi fázisában nyomatékkal hangsúlyoznám, ugye mint gyanúsított merül föl, pillanatnyi állás szerint több embert is becsapott, pénzt csalt ki tőlük azt állítván, hogy a NATO-nak dolgozik. Megkárosította-e önöket is?

KOVÁCSNÉ Most látom először a jóembert.

KOVÁCSFIÚ Én sem ismerem.

RENDŐR A cselekményre összesített adataink szerint többnyire délelőtt kilenc és délután négy óra között került sor, ilyentájt ugye aggok, mozgássérültek és gyerekek tartózkodnak otthon.

KOVÁCSNÉ (Férjéhez) Édesapám, te vagy itthon napközben. Járt nálunk?

KOVÁCS Nem... Szóval az a helyzet, hogy... mi ugye, nem ismerjük egymást.

RENDŐR A szomszédok vallották, hogy észlelték ide befáradni, meg aztán hosszú idő után eltávozni.

   (Kovácsné és a többiek kérdőn néznek Kovácsra)

KOVÁCS Ugye, nem mindig vagyok itthon... Járok munkaügyi képzésre, választási programokra, meg ez, meg az...

RENDŐR Három, négy, ötezer forintokat csalt ki, ártatlan emberektől.

KOVÁCS Én nem igen ismerem őt... Talán futballmeccsen láthattam, de egyébként...

KOVÁCSNÉ (Gyerekeihez) Ti sem tudtok semmit?

KOVÁCSFIÚ Én egész nap hajtom az üzletet.

KOVÁCSLÁNY Nekem ott a választás meg az egyetem.

KOVÁCSNÉ Köszönjük, biztos úr. Láthatja, a mi családunk nem érintett.

RENDŐR Pediglen látták bejönni. Na, mindegy, köszönöm. Végeztem.

(Int a fejével, hogy indulás)

           (Rendőr és Felmérő eltávoznak)

KOVÁCSNÉ Béla! Miért nem szóltál, hogy téged is átvert?

KOVÁCS Engem?

KOVÁCSNÉ Most már tudom, hová tűnt el a négyezer forint. Én marha meg azt gondoltam, hogy az albérlő emelte el.

KOVÁCS Énrám mindent rám lehet fogni. (Durcásan bemegy a nappaliba, szaladgál körbe és kiabál) Ha könnyebb a lelkednek, hát legyen, odaadtam neki négyezer forintot, mert engem minden hülye be tud csapni. Holnap kirabolják a bankot, azt is fogd rám, holnapután felrobbantják a városházát, azt is...

KOVÁCSNÉ Na, na!

KOVÁCS ...Aztán Amerika megtámadja Irakot, persze, hogy énmiattam. Kitör a harmadik világháború, naná, hogy a Kovács tehet róla. Az egyik bunkó szomszédot megcsalja a felesége, jó, hogy arról is én tehetek. Én mindent elbírok, tessék csak rám fogni. Itt a mellem, ide lőjenek.(Nagy gesztussal szétnyitja az ingét)

KOVÁCSNÉ Ne raplizz itt nekem. Ha nem ismernélek, most rám törne a zokogás. (Kimegy a konyhába és tesz-vesz)

KOVÁCSFIÚ Na, én megyek a libás telepre, a szegények között szétosztom a cégeimet. Olyan tuti kis cégek ezek, hogy még koldulni is lehet velük. Ha nekik sem kell, akkor marad a Vöröskereszt és a Máltai Szeretetszolgálat. (Kimegy)

KOVÁCS (Idegesen járkál föl-alá, majd meglátja telefont, felveszi a kagylót és tárcsáz) Most senki se zavarjon. Dolgozom. Halló! Manci néni? Csókolom, Manci néni, éppen magát keresem. Hogy van?... Süt a nap? Csodálatos és éppen ebédel?... Ja, ott most van dél. Itt már majdnem este... És Jimmy bácsi?... Ja, meghalt két éve? Tudom, hiszen küldtünk táviratot, gyásztáviratot... Megkapta?... Nem?... Messze van, ki kell várni. Oda fog érni... Mi, jól... Mindannyian vállalkozunk, mindenki... Ezeknek nem dolgozunk... Magunknak... Bélának három cége is van... Cilike a polgármester felesége lesz... Ő, hát ő itthon, a konyhában dolgozgat... Nagyapa?... Ő is vállalkozó volt, de már kiszállt... Igen, nyugdíjba ment... Kölcsönadtuk, bérbe, meg Mikulás volt. Nagyon jó Mikulás volt. A város, a megye, de talán az ország legjobb Mikulása volt... Igen... Drága Manci néni, egyszer, tíz éve tetszett írni, hogy ha valami kell, csak szóljunk. Hát most itt van a Nagy Idő, kellene... Pulyka. Négylábú pulyka...

     (Kovácsné a pulyka szó hallatán megáll, majd odalopakszik a      férje mögé)

 ... Ott ez már rég ki van találva... Négy-lá-bú pulyka. Tessék küldeni egy párocskát... Egy fiút meg egy lányt, aztán majd én itt összeboronálom őket... Ezzel akarok foglalkozni... Igen, csak repülőn, csomagban... Hipp-hopp, és már itt is van... Tegyen mellé egy kis kukoricát... Oké. Várom... Ezt meg átadom... neki is... őneki is... persze annak is... belé is... meg oda is... csókolom... majd hívjuk... majd hívom... akkor várom a... Kézcsókom. (Leteszi, aztán összedörzsöli a kezét)

KOVÁCSNÉ Mit rendeltél te Amerikából?

KOVÁCS Pulykát.

KOVÁCSNÉ Nem megbeszéltük, hogy állattartással nem foglalkozunk?

KOVÁCS Nem te mondtad az előbb, hogy a piálás helyett inkább pulykázzak?

KOVÁCSNÉ Az példabeszéd volt, édesapám, ha nem vetted volna észre.

KOVÁCS Példabeszéd. Jó, de van neked fogalmad arról, hogy mi ma Amerikában a sláger, a világszám, amiben óriási pénz van?

KOVÁCSNÉ Mi az ördög?

KOVÁCS A négylábú pulyka. Érted? Négylábú. És kapaszkodj meg, enyém lesz Európában az első tenyészfarm, egy év alatt benépesítem vele ezt az öreg kontinenst Hollandiától az Uralig. Uralig, érted? És ebben senki nem fog megakadályozni engem. Még te sem!

KOVÁCSNÉ Úgy gondolod?

KOVÁCS Úgy.

KOVÁCSNÉ Majd én kijózanítalak, bízzál bennem, édesapám.

     (Elsötétül a szín)

 

 

7. JELENET

 (Üres lakás, a nappali ablaka nyitva, a televízió szól)

 

     (Közös Képviselő belép az ablakon és otthonosan

     sétálgatni kezd a lakásban, amíg mennek az interjúk, Közös      előveszi a pálinkát, és két kupával fölhajt belőle, majd   elpakolja a helyére)

1.RIPORTERHANG „Répa Mari néni az Alföld legnyugatibb csücskén él, Felsőkovácsszakadékházán. Hetvenéves, és most szavazott először életében. Miért?

MARI NÉNI HANGJA Az uram mondta mindég, hogy nem asszonynépnek való huncutság. Pedig hát mink, fehérnépek csak jobban beletanáltunk abba a lukba. Nincs igazam, lelkem?

1.RIPORTERHANG Milyen érzés volt először szavazni?

MARI NÉNI HANGJA Megmondom magának őszintén, de nagyon őszintén, minek is hazudnék, ugye. Jó.

KÖZÖS Mindenki szavaz. Helyes.

1.RIPORTERHANG Mihez tudja hasonlítani?

MARI NÉNI HANGJA Hát a zsibanevelő dobozhoz. Tudja, lelkem, amikor kikelnek a kislibák, szakasztott ilyen papumdekli dobozba rakom üket. Hát, olyasforma érzés.

2.RIPORTERHANG Beretvás Ferike élete első szavazatát adta le. Milyen érzés?

BERETVÁS FERIKE HANGJA Jó érzés.

2.RIPORTERHANG Sikerült?

BERETVÁS FERIKE HANGJA Sikerült. (Visszasétál az ablakhoz, féllábbal kilép, és még visszanéz)

BEMONDÓ HANGJA Köszönjük szépen az izgalmas beszélgetéseket. (Megszólal a zene)

KÖZÖS Mondhat akárki akármit, nálam rend van. (Kilép és eltávozik)

     (Kovácsné, Kovács és Kovácsfiú bejönnek, levetik kabátjaikat    az előszobában. Kovácsné a konyhába megy, Kovács és Kovácsfiú      a nappaliba)

KOVÁCSNÉ Belerángattatok ebbe a bohóckodásba. Én azt hiszem, hogy apátokra rajtunk kívül a kutya se adja a szavazatát.

KOVÁCS Miért? Nálam sokkal hülyébbek is feszítenek a listán.

KOVÁCSFIÚ Jól van, semmit nem veszítettünk azzal, hogy elmentünk. Úgy látom, hogy Győzőre elég kevesen voksoltak, nem nagyon lesz belőle polgármester.

KOVÁCSNÉ Ha lesz, ha nem, előbb adja csak meg a tartozását. Hogyan is hihettétek el, hogy megválasztják. Egy ilyen nyüszöge hogy is nézne ki mint polgármester?

KOVÁCS Anyátoknak igaza van.

KOVÁCSFIÚ Nagyon semmirevaló kis emberke. Azért mindenesetre jobb lenne, mint az eddigi bájgúnár.

     (Megszólal a bejárati ajtó csengője)

KOVÁCS Csengettek.

KOVÁCSNÉ Az, csengettek.

KOVÁCS Minek csengetnek, ha nyitva van az ajtó?

KOVÁCSNÉ Mert nem tudja.

KOVÁCS Mit?

KOVÁCSNÉ Semmit. Nem nézné meg valamelyiktek, hogy ki az?

KOVÁCS Megyek, anyukám. Megyek. Nem kell türelmetlenkedni.

     (Kovács kimegy, majd hamarosan bejön, kezében egy csomag. Beviszi a konyhába, kibontja. Kovácsné is odalép, nézi)

KOVÁCS Csomag Malvin nénitől. Hurrá.(Kiemel belőle valamit.)  

Mi a fene, hibernálták őket?

KOVÁCSNÉ Nem, apukám. Ezek füstölt pulykacombok. Ahogy megrendelted, négy darab.

KOVÁCS Na, ne. Nem erről volt szó. A fenébe.

KOVÁCSNÉ Csak nem gondolod, hogy a vámosok fölfüstölték neked?

KOVÁCSFIÚ Apu. Akartam én már neked mondani, a négylábú pulykáról a tévé kabaréműsorában beszéltek. Vicc volt az egész.

KOVÁCS Ezek szerint én hülye vagyok, igaz?

KOVÁCSFIÚ Nem vagy hülye, csak félreértetted. Nincs négylábú pulyka. Egyelőre legalábbis nincs. Érted?

KOVÁCS Na, ne! Az irigység beszél belőled, fiam.

KOVÁCSNÉ Semmi gond, híveim. Csinálok nektek egy jó kis babgulyást, füstölt pulykacombbal. (Nekilát az ebéd készítésének)

KÖZÖS (Megjelenik az ablakban) Bazsarózsás kezétcsókolom, és magának is..., Önre szavaztam Kovács úr, én csak magára.

KOVÁCS Köszönöm, Közös úr. Köszönöm. Iszik egy kis pálinkát?

KÖZÖS Csak magára. (Belép az ablakon) Hogy már polgármester legyen. Én mást elképzelni sem tudnék polgármesternek.

KOVÁCS Az nem én lennék, hanem az albérlő.

KÖZÖS Ja, tudom, az, amelyik nincsen.

KOVÁCS Az, az.

  (Kovács fölkapja a pálinkásüveget, két poharat, bemegy a      nappaliba és tölt.)

Egészségünkre.

KÖZÖS De szemét egy ital, hallja.

KOVÁCS Nem szabad sokáig nézni.

KÖZÖS Isten őrözz. Attól lesz a szürkehályog.

          (Felhajtják a pálinkát)

KOVÁCS (Közel hajol) Közös úr, nem látta a pulykámat?

KÖZÖS Eltűnt?

KOVÁCS Tegnap reggel odavittem a nyitott ablakhoz, hogy levegőzzön, nem kiugrott a kezemből, és huss. Leszaladtam az utcára, de senki sem látta. Maga tudta, hogy a pulyka tud repülni?

KÖZÖS Nem, Isten látja lelkemet, nem halottam felőle, de ha valami kitudódik, szólok.

KOVÁCS Számítok magára, pszt! (Tölt a kupákba)

KÖZÖS Pszt!

     (Egyszerre hajtják föl, ezalatt bejön Kovácsné, felemeli az      üveget az asztalról, és viszi a konyhába)

KOVÁCSNÉ Áldomásnak ennyi elég. Munkára föl, uraim.

KÖZÖS Jó, hogy tetszik említeni, rengeteg dolgom van. (Indul az ablakhoz, figyelmeztetőleg felemeli az ujját) Porrongy tizenöt és tizenhat óra között, középerősen. (Egyik lábbal kilép az ablakon, ráül a párkányra) Bazsarózsás kezét csókolom, és magának is... (Kibillen az ablakon és elmegy)

KOVÁCSNÉ (A szoba közepén megáll) Na, gyertek ide körém, szeretnék bejelenteni valamit.

KOVÁCSFIÚ A fene, de hivatalos vagy.

     (Kovács és Kovácsfiú leülnek az ülőgarnitúrára, Kovácsné áll előttük)

KOVÁCSNÉ Két volt kolléganőmmel alakítunk egy betéti társaságot.

KOVÁCSFIÚ Micsoda?

KOVÁCS Igaza van a gyereknek. Mit csináltok?

KOVÁCSNÉ Óriási igény van alapos és precíz takarításokra, úgy gondoltuk, hogy Hófehérke néven csinálunk egy kis céget. Hétfőn felmondok a munkahelyemen, és beindulunk.

KOVÁCSFIÚ Rögtön földobom a talpam.

KOVÁCS Én is.

KOVÁCSNÉ Annyira, hogy te is jössz takarítani,(férjére bök) amíg nem találsz valami testhezállóbb állást magadnak. Kellenek az ügyes kis törpék.

KOVÁCS Na, ne. Ezt nem teheted velem.

KOVÁCSNÉ Nézd, én arra tettem fogadalmat, hogy a feleséged leszek, arra nem, hogy kitartalak, mint egy stricit.

KOVÁCSFIÚ És ki lesz az ügyvezető?

KOVÁCSNÉ Természetesen én.

KOVÁCSFIÚ Te. Mindjárt elájulok.

KOVÁCSNÉ Felesleges, kisfiam. Inkább vond le a tanulságot. Mindenki abból csináljon vállalkozást, amihez ért.

KOVÁCS Igaza van anyádnak.

KOVÁCSFIÚ Jaj, apu, örökké visszhangzol, mint a tihanyi félsziget.

     (Kovács sértődötten bemegy a Nagyapa szobájába)

KOVÁCSNÉ Megbeszélhetjük, hogy egyik cégedet esetleg átvesszük. Persze felár nélkül.

KOVÁCSFIÚ Micsoda világ, a saját anyám akar kisemmizni.

KOVÁCSNÉ Na, ne csináld a műsort. És ha úgy gondolod, munkát is tudok adni.

KOVÁCSFIÚ Hadd legyek én az ügyvezetőtök. Komoly gyakorlatot szereztem.

KOVÁCSNÉ Nem, kisfiam, az már be van töltve. Kétkezi munkára gondoltam.

KOVÁCSFIÚ Na, nem. Hát azt azért mégsem.

KOVÁCSNÉ Ahogy akarod.

(Három cserkész bejön, ugyanazok, mint az úttörők)

1.CSERKÉSZFIÚ Kezét csókolom. Kovács Vince forradalmárt keressük.

KOVÁCSFIÚ Aztán mi a fenét akartok, csak nem énekelni?

1.CSERKÉSZFIÚ Szeretnénk köszönteni, meg aztán a rajunk felvenné a nevét. Tetszik tudni, amikor úttörők voltunk, akkor is az ő nevét viseltük. Bevált, így aztán úgy gondoltuk, minek változtassunk, nem igaz?

KOVÁCSNÉ (Kovácshoz) Told ki nekik az öreget.

KOVÁCS (Kovács bemegy az öreg szobájába és tolókocsin kitolja)

 (A cserkészek körbeállják, és virágcsokrot adnak át nagyapának)

1.CSERKÉSZFIÚ Kedves Vince bácsi. A Mindszenty József cserkészcsapat nevében szeretettel köszöntjük Önt, az 1956-os forradalom és szabadságharc hősét és sok jó egészséget kívánunk. Kérem, hallgassa meg Kistunyogi Dezső Akkor jó a cserkész, ha vidám című versét. „Száll az ének, száll az ének, Masíroznak a cserkészek, Zsíros kenyér a zsebükben, Boldogság van a szívükben...”

KOVÁCSFIÚ (közbevág) Na, elég ebből. Mi van még, gyerünk, aztán menjetek.

1.CSERKÉSZFIÚ Vince bácsi hozzájárul ahhoz, hogy felvegyük a nevét?

KOVÁCSFIÚ Hozzá, hozzá. Na, örültünk, szervusztok.

1.-2.-3.CSERKÉSZFIÚ Csókolom.

   (Libasorban elmennek a cserkészek)

NAGYAPA Kakukk. Kakukk.

KOVÁCS (visszatolja nagyapót a szobájába)

KOVÁCSNÉ Igazán kis aranyosak voltak, miért beszéltél ilyen udvariatlanul velük.

KOVÁCSFIÚ Múltkor az úttörők, most meg ezek a cserkészek. A franc sem tud kiigazodni már ebben az összekuszált országban.

KOVÁCSNÉ Egyébként hogy van a feleséged?

KOVÁCSFIÚ Egy hónap múlva szül, aztán se pénzem, se lakásom. Na, nekem ebből elég. Elmegyek és sétálok egyet. (Kimegy)

KOVÁCS (Nagyapa szobájából kijön) Az apád kekszet kér, meg sört.

KOVÁCSNÉ Már megegyeztünk, hogy a te apád, nem?

KOVÁCS Jól van, az én apám.

KOVÁCSNÉ Itt van a keksz, a fiókban.

KOVÁCS (Megy a konyhába és előveszi a kekszet) Sör van?

KOVÁCSNÉ Sör nincs. Vigyél neki szexlapot, attól gyorsan elalszik.

KOVÁCS Milyen a pulykacomb?

KOVÁCSNÉ Gyönyörű. Nem is értem, hogy eddig mi miért nem vettünk.

KOVÁCS Na, ugye. A tévében is mondták, hogy a legjobb ízű, leggazdaságosabb hús, Amerikában ez olyan, mint nálunk a hízott liba. Ünnepi alkalomra csak ezt veszik.

KOVÁCSNÉ Béla! Ne kerülgesd már megint a témát. (Nyomatékkal) Nem fogunk pulykát tenyészteni.

KOVÁCS Miért nem próbálhatom meg, csak egy párral? Ha bejön, akkor ráérünk meggondolni.

KÖZÖS (Beront, a hóna alatt a pulyka) Kovács úr! Megvan a pulyka. Az ablakon át beugrott a pincébe, elbújt, ott találtam meg.

KOVÁCSNÉ Miféle pulyka?

KOVÁCS Tényleg, Közös úr, miféle pulyka?

KÖZÖS (Kacsintgat Kovácsnak) A pulyka. Tudja, Kovács úr.

KOVÁCS Örülök, hogy vett pulykát, Közös úr, de mi úgy döntöttünk, hogy nem veszünk. Mégse akkora üzlet. (Közelebb megy Közöshöz) Állítólag nem szereti a városi levegőt, bekékül tőle, és annyi. A pincében tartja?

KÖZÖS Ott kéne?

KOVÁCS Szerintem ott.

KÖZÖS Jó, akkor ott tartom.

KOVÁCS Vigye csak le, majd segítem megnézni.

KÖZÖS Leviszem. (kimegy)

KOVÁCS Azért köszönöm, hogy megmutatta. Szép állat. Nagyon szép.

KOVÁCSNÉ Béla. Mit zagyváltatok ti itt össze-vissza?

KOVÁCS Semmit, anyukám, semmit. Látod, a részeges Közös tudja, hogy a pulyka óriási üzlet, hát vett egyet. Van esze, kipróbálja. Nekünk nincs eszünk, mi nem próbáljuk ki.

KOVÁCSNÉ Nagyon nem szeretném, ha a hátam mögött megint valamit kavargatnál.

KOVÁCS Hogy tételezhetsz föl ilyesmit rólam?

ADÓELLENŐR (Belép a Főelőadó, elegáns sötét ruhában) Jó napot. Ez ugyebár a Kovácsok bété, a Kova bété, a Kovakő bété és a Kovacsek bété telephelye?

KOVÁCSNÉ (Felismeri, elé siet) Főelőadó úr. De régen láttuk. Csak nincs valami kedvező újság lakásügyben?

ADÓELLENŐR (kihúzza magát) Kérem. Én már nem vagyok Főelőadó. Két hónapja a lakáshivatalt megszüntették, én az Adóhivatalba kerültem, és ezzel megtaláltam hivatásomat. Kérem, én most látom csak, hogy az isten is adósnak teremtett.

KOVÁCSNÉ Megszűnt. De sajnálom.

ADÓELLENŐR Azzal is megvádoltak, hogy dicsérő leveleket írattam. Önök is bizonyíthatnák, hogy ez nem igaz. Hát nem önök kérték, hogy hadd írhassák meg az igazságot?

KOVÁCSNÉ Szóról szóra így igaz. Kiköveteltük, kedves főelőa... azaz adóellenőr úr.

ADÓELLENŐR Na, de hagyjuk azt a méltatlan múltat. Új feladatkörömnek megfelelően szeretnék a lakásba bejelentett gazdasági társaságok könyvelésébe bepillantani.

KOVÁCSNÉ A fiunk, aki csinálta ezeket, sajnos nemrég ment el hazulról. Nem gondoltuk, hogy ilyenkor, hétvégén tetszik kijönni.

KOVÁCS Nem tudhattuk.

ADÓELLENŐR A mi munkánkban nincsen sem ünnep, sem szabadnap. Éjjel, hajnalban, vagy akár télvíz idején rárepülünk az ügyekre.

KOVÁCSNÉ Megértem. Nagyon tiszteletre méltó.

KOVÁCS Igen. Tiszteletre méltó.

ADÓELLENŐR Pedig jó lett volna tisztán látni, mert, kérem, nem készültek adóbevallások, és hónapok óta nem volt ÁFA-befizetés sem. Valami bűzlik Dániában, ahogy mondani szokás.

KOVÁCSNÉ Dániában? Miért éppen Dániában?

ADÓELLENŐR Jó, akkor Ukrajnában, vagy bárhol.

KOVÁCSNÉ Ukrajnában?

ADÓELLENŐR Az itt a kérdés, hogy egy családnak mire kell ennyi cég?

KOVÁCSNÉ Nincs itt semmiféle turpisság, a fiam még gyakorlatlan, ennyi az egész.

KOVÁCS Így van.

ADÓELLENŐR Ez nem mentség. Valami bűzlik.

KOVÁCS Dániában... azaz bocsánat, Ukrajnában, ahogy célozni tetszett rá.

ADÓELLENŐR Így igaz.

         (Kovácslány és Kovácsfiú bejönnek)

KOVÁCSLÁNY A közvélemény kutatás szerint Győzi nagyon jól áll, minimum öt százalékkal vezet. Apunak sajnos gyengék az esélyei, elhúztak tőle. (Bemegy a fürdőbe)

KOVÁCSNÉ (Kovácsfiúhoz) Gyere, gyere. Az adóellenőr úr téged vár.

KOVÁCSFIÚ Engem?

ADÓELLENŐR Igen. Na, kérem. Először is, ami a legsúlyosabb, nem küldtek be a Kovácsok bété tevékenységéről adóbevallást.

KOVÁCSFIÚ Azt a céget én több hónapja eladtam. (Szekrényhez lép és papírokat vesz elő) Itt van a szerződés.

KOVÁCS Itt van, ni.

ADÓELLENŐR (Átveszi, olvassa) A cég a mai napig nincs átíratva, a maguk nevén fut, és óriási forgalmakat bonyolított le. Itt valami bűzlik, kérem.

KOVÁCSNÉ Bűzlik?

ADÓELLENŐR Bűzlik. És mi van a többi céggel, azokat is eladta?

KOVÁCSFIÚ Azok, hogy úgy mondjam... pillanatnyilag nem működnek... Parkolópályán vannak.

ADÓELLENŐR Parkolópályán? Nem lett bejelentve a szüneteltetés, bár bevallást ilyen esetben is kell készíteni.

KOVÁCSFIÚ Elnézést, nem tudtam.

ADÓELLENŐR A tudatlanság nem mentesít. Meg kell bírságolnom.

KOVÁCSFIÚ Ezért?

ADÓELLENŐR Bizony.

KOVÁCSFIÚ Mennyire?

ADÓELLENŐR Ötven, száz, százötvenezer. Majd a főnök eldönti.

KOVÁCSNÉ (közelebb lép az adóellenőrhöz) Nézze, adóellenőr úr. Nincs itt semmiféle sunyiság, mi egyszerűen csak maflák vagyunk ezekhez a bonyolult dolgokhoz. Adjon néhány napot, és rendbe tesszük. Az egyik céget átveszem én a fiamtól, a másik kettőt átadjuk hajléktalanoknak, vagy mit tudom én. Ez egy simicska... simácska ügy, legyen egy kicsit elnéző...

ADÓELLENŐR (Közbe vág) Adóellenőrzésnél ilyen nem létezik.

KOVÁCSNÉ Jó, akkor segítőkész. Mi is megírtuk önnek azt a dicsérő levelet.

ADÓELLENŐR Tisztázzuk, kérem, nem nekem írták. Önök akarták.

KOVÁCSNÉ Persze. És ha kell, írunk az APEH-főnöknek is.

ADÓELLENŐR Nem, nem. Azt ne. Isten őrizz.

KOVÁCSNÉ Három nap múlva felkeressük a hivatalában, és bemutatjuk, hogy mindent rendeztünk.

KOVÁCS Rendezünk mindent...

KOVÁCSNÉ (Rászisszen Kovácsra) Csönd.

ADÓELLENŐR Nem szívesen teszem, de... jól van. Rendben.

KOVÁCSNÉ Ma kaptunk Amerikából finom, friss, füstölt pulykacombot, adhatok belőle kettőt? Nem ajándékba, csak hogy megkóstolja.

ADÓELLENŐR Mi semmit nem fogadhatunk el.

KOVÁCSNÉ Tudom. Mondom, nem ajándék. Kóstoló. Vagy azt is tiltják a szabályok?

ADÓELLENŐR Hát, nem is tudom.

KOVÁCSNÉ Na, látja. (Belép a konyhába és papírba, nejlonszatyorba tesz két combot) Meglátja, milyen finom. Egészségükre. (Átadja)

ADÓELLENŐR (Húzódozva) Csak kóstolásra..., de tényleg.

KOVÁCSNÉ Keresni fogjuk. És köszönöm.

ADÓELLENŐR (Indul kifelé) Rendben. Minden jót. (Kimegy)

KOVÁCSLÁNY (Kijön a fürdőből, a markában papírköteg) Megvártam, amíg elmegy ez a hólyag. Na, én is elhúzok. Nem jössz, bratyó, izguljunk együtt a jövőnkért.

KOVÁCSFIÚ A te jövődért. Áh. Elment a kedvem az élettől.

KOVÁCSLÁNY (Indul kifelé) Na, kívánjatok sok kutyakakit.

KOVÁCSFIÚ A tied.

KOVÁCSLÁNY Sz\\\'asztok. (Elrohan)

KOVÁCSNÉ (Kovácsfiúhoz) Hétfőn elmegyünk egy ügyvédhez, és átíratjuk az egyik céget, a többit meg szüntesd meg.

KOVÁCSFIÚ Oké.

KOVÁCS Egy bétét meg kellene hagyni, mert ha összejönne a pulykázás, akkor azt meg én venném át.

KOVÁCSNÉ Ne idegelj. Te semmit sem veszel át. Megmondtam, hogy nem pulykázunk. Egyébként meg ott lesz az én cégem, ha valami összejön, majd azon belül megoldjuk.

KOVÁCS Egy takarító BT-ben pulykázzak?

KOVÁCSNÉ Kuss! Nem pulykázunk, és kész.

KOVÁCS Jól van, de mivel vetted le a lábáról az adóellenőrt, mi? Nem az én pulykacombommal?

KOVÁCSNÉ Azzal, na és?

KOVÁCS Látod, hogy harapnak rá?

KOVÁCSNÉ Lezártuk a témát.

KOVÁCSFIÚ Apa, hagyd a fenébe.

KOVÁCS Hagyom. Rendben van, hagyom. Majd a Közös megcsinálja az ötletemet, aztán jól kiröhög. Az első pulykája már meg is van...

KOVÁCSNÉ Hadd legyen. (A konyhába megy, csinálja a vacsorát)

RENDŐR (Bejön) Jó napot kívánok. Kovács Vince ügyvezető igazgató urat keresem. Kovácsok bété.

KOVÁCS Bent van a szobájában.

RENDŐR Kérem, szíveskedjék elővezetni.

KOVÁCS Igenis.(bemegy a szobába)

KOVÁCSFIÚ Mi történt?

RENDŐR Ne tessék türelmetlenkedni, mindent szépen sorjában. Előbb ellenőrizzük a személyazonosságot.

          (Kovács tolókocsiban kitolja nagyapát)

RENDŐR Na, kérem. Ön Kovács Vince személyesen, Nobel Alfréd utca 37. III. emelet telephellyel?

KOVÁCS (Kijön a konyhából) Ő hát.

RENDŐR Nem önre irányult a kérdés. Szóval?

NAGYAPA Igen.

RENDŐR Ön a Kovácsok bété ügyvezető igazgatója?

NAGYAPA Nem tudom.

KOVÁCSFIÚ Igen, ő.

RENDŐR Szíveskedjék személyi igazolvánnyal hitelesíteni magát.

NAGYAPA Nem tudom.

KOVÁCSNÉ (Kovácsfiúhoz) Hol van nagyapa igazolványa. Nálad volt legutóbb.

KOVÁCS Nálad bizony.

KOVÁCSFIÚ Itt van. Mindjárt. (Rohangál, keresi, végül megtalálja a zsebében, és átadja a rendőrnek) Tessék.

RENDŐR Első felülvizsgálatra tekintve, ez öt éve lejárt. Fénykép stimmel, név azonos, személyi igazolvány száma megegyezik. Ő az. Na, kérem. Kovács Vince, Önt, a Kovácsok bété ügyvezető igazgatóját ezennel letartóztatom, többrendbeli...

KOVÁCSNÉ Mit mond?

KOVÁCS Mit beszél?

RENDŐR (Feddőn rájuk néz) Nem fejeztem be... többrendbeli csalás, sikkasztás, okirathamisítás, tiltott leánykereskedelem elkövetése tárgyában.

KOVÁCSNÉ Csalás?

KOVÁCS Sikkasztás?

KOVÁCSFIÚ Leánykereskedelem? A nagyapa?

RENDŐR Úgy van.

KOVÁCSFIÚ De hiszen ezt a céget mi eladtuk.

RENDŐR Ahogy mondja. Eladták ukránoknak, csak az ügyvezető igazgató személye ő maradt. (Rámutat nagyapára)

KOVÁCSFIÚ (Fejéhez kap) Atyaúristen.

KOVÁCSNÉ Miféle sikkasztás történt?

RENDŐR A nyomozás sikere érdekében nem beszélhetek. Csak annyit mondhatok, hogy százmillió forintért vásároltak árut, aztán csődöt jelentettek. A bevétel meg eltűnt. Meg az ukránok is.

RENDŐR (Nagyapához) Kovács Vince, megértette a vádat?

NAGYAPA Mikulás.

RENDŐR (A többiekhez) Látják, még jelszó is volt. Na, kérem. Van mondanivalója?

NAGYAPA Keksz.

RENDŐR Sajnos ukránul nem tudok. (Papírból nehézkesen olvassa) Figyelmeztetem, bármit mond, az felhasználható ön ellen. (Elteszi a papírt) Na, kérem, meg kell bilincselnem, nehogy elszaladjon. (Előveszi és rákattintja a csuklójára)

KOVÁCSNÉ Azt talán mégsem kellene.

RENDŐR A szabályzat, kérném tisztelettel. A szabályzat. (Indul kifelé)

KOVÁCSNÉ (Utána szól) Szereti a kekszet, a sört, meg a Pick szalámit. Pelenkázni kell, és legyen kéznél mindig egy kacsa.

            (Rendőr kitolja nagyapát)

(Utána kiált) Szeret olvasni, és imádja a szexlapokat.

RENDŐR (Kintről kiált vissza) Megoldjuk, kérem szépen. Mi szolgálunk és védünk.

                   (Elsötétedik a színpad)

 

 

8. (ZÁRÓ)JELENET

 

(Reggel van, félhomály. A nappali közepén nagyapa alszik a tolószékben, a fejére esik valami beeső fény. Csend van. Amikor kilép Kovácsné, kivilágosodik a tér.)

 

KOVÁCSNÉ (Hálóingben kilép a második szobából) Ez meg mikor került ide? (Konyhába megy, és reggelit kezd készíteni)

KOVÁCS (Pizsamában kilép a második szobából, bemegy a WC-be)

KOVÁCSFIÚ (Pizsamában kijön nagyapa szobájából és a konyhába megy, leül az asztalhoz) Nagyapa hogy került vissza?

KOVÁCS (Kiszól a WC-ből) Visszahozták. Én engedtem be. (Zuhog a víz, majd kilép, a konyhába megy, leül) Jól elhagyta magát, mi? Biztos egész éjjel vallatták.

KOVÁCSNÉ Vasárnap van, még szunyókálhatnátok egy kicsit.

KOVÁCSFIÚ Anya. Akkor hétfőn elmegyünk az ügyvédhez?

KOVÁCSNÉ El kell mennünk, nem?

KOVÁCSFIÚ De.

KOVÁCSNÉ (Férjéhez) Te meg nézz be a Munkaügyi Hivatalba. Hátha tudnak ajánlani valamit.

KOVÁCS Jól van.

       (Kovácslány letörten bejön)

KOVÁCSLÁNY Sz\\\'asztok. (A kabátját felakasztja a fogasra)

KOVÁCSFIÚ Na, mi lett?

KOVÁCSLÁNY Elbuktuk. Győzi éjfélig vezetett, aztán a peremkerületekben lekörözték. Nem sokkal, de én már nem bírtam kivárni a végét.

KOVÁCSFIÚ Ki nyert?

KOVÁCSLÁNY (Leül a nappaliban) A régi polgármester. Az a görény.

KOVÁCSFIÚ Na, újabb döglődő négy év. A francba.

KOVÁCSNÉ Mi bajod a polgármester úrral? Olyan aranyos ember. Mindig mosolyog.

KOVÁCS Tényleg. Mi bajod vele?

KOVÁCSFIÚ Egy tutyimutyi alak. A város élére végre gazdasági szakember kellene.

KOVÁCS Csodát egyik sem tudna csinálni.

KOVÁCSFIÚ Azt nem. De egy ilyen legalább megpróbálná.

KOVÁCSNÉ (Kiszól a nappaliba) Egész éjjel fent voltál. Feküdj le.

KOVÁCSLÁNY Úgysem tudnék elaludni. Teljesen kivan a gyomrom.

KOVÁCSNÉ Akkor csak szenvedj.

KOVÁCSLÁNY Nagyapa hova készül?

KOVÁCSNÉ Sehova. Hajnalban hozták vissza a rendőrök.

KOVÁCSLÁNY (Felül) Rendőrök?

KOVÁCSNÉ Nem érdekes. Tévedés volt.

                        (Rövid csend)

KOVÁCSLÁNY Most mihez kezdünk? Pedig úgy elterveztem mindent. Már az új tapétát is kinéztem a polgármesteri irodába.

KOVÁCSNÉ Először is Győző úr kifizeti a tartozását, már több mint húszezer forinttal lóg.

KOVÁCSLÁNY Jaj, anyu, hogy lehetsz ilyen? Még a gatyája is ráment a kampányra.

KOVÁCSNÉ Nem volt ennek egy rendes alsógatyája, egyébként is nem nekem kampányolt.

KOVÁCSLÁNY Fárasztotok. (Bemegy a fürdőbe)

KOVÁCSNÉ (Utánaszól) Hónap végével felmondom az albérletet. Most már elég jól kezdek keresni, megbüdösödtünk, nem fogjuk nélkülözni a fürdőszobát.

KOVÁCS Igazad van, anyukám. Hamarosan más világ lesz.

KOVÁCSNÉ De más ám. Te is jössz takarítani.

KOVÁCS Én?

KOVÁCSNÉ Meg te is.

KOVÁCSFIÚ A diplomámmal?

KOVÁCSNÉ Azzal.

KOVÁCSFIÚ Én aztán nem.

KOVÁCSNÉ Akkor nem kapsz szállást meg kaját. Te jöttél azzal, hogy piacgazdaság van.

KOVÁCSFIÚ Kidobsz?

KOVÁCSNÉ Felnőtt vagy, állj meg a saját lábadon.

KOVÁCS Így igaz.

KOVÁCSFIÚ Nem sokára meglesz a gyerekem, az unokátok...

KOVÁCSNÉ Éppen azért.

KOVÁCSFIÚ Jól van. Be fogom nektek bizonyítani, hogy leszek én még valaki.

KOVÁCS Persze, Pityu.

         (Albérlő bejön, fellendíti a két karját a levegőbe)

ALBÉRLŐ (Felkiált) Hurrá! Győztem!

KOVÁCSFIÚ Gombfociban?

ALBÉRLŐ Kedves Kovácsék! Kovácsné, Kovács úr, Kovácsfiú! Ö-ö… ezen a mámoros hajnali órán városuk új polgármestere áll önök előtt. Ö-ö…, igazán nem kell letérdelni.

KOVÁCSLÁNY (Kiugrik a fürdőből) Hülyéskedsz, Győzi?

ALBÉRLŐ Nem. Két körzetben abszolút győztes lettem. Így aztán megfordult az eredmény.

         (Kovácsné megáll, Kovács, Kovácsfiú tétován néznek az           Albérlőre)

KOVÁCSLÁNY (Nyakába ugrik) Tudtam. Én végig tudtam. (Megragadja, és táncol vele) Az élet szép. Tudtad, Győzi? (Énekelni kezd, közben fel-felkiált) Éreztem, hogy megcsináljuk. Minden részletet kidolgoztam. Még a fogkrémedet is tudományosan választottam ki. (Megtorpan, és Kovácsra néz) Ja, apu, mondtam, hogy te is bekerültél. Mondtam, hogy képviselő lettél?

KOVÁCS (Előbbre lép) Viccelsz?

KOVÁCSLÁNY Dehogy! Csak mindenre és mindenkire pipa voltam. De most már szeretlek. Gyertek, ünnepeljünk!

     (Összefogódzkodnak Kovácslány, Albérlő, Kovács, aztán csatlakozik hozzájuk Kovácsfiú és végül Kovácsné is. Kört    alkotnak, és nagypapa körül elkezdenek táncolni, körbe-körbe.     Majd a „Hegyek és a völgyek között zakatol a vonat...” című dalt énekelve, egymás vállába kapaszkodva zakatolnak, miközben    kiabálva beszélgetnek)

KOVÁCSLÁNY Ugye tudod, hogy én leszek az alpolgármestered?

ALBÉRLŐ Meg van beszélve.

KOVÁCSLÁNY Kell nekem egy profi titkárnő.

ALBÉRLŐ Meg van dumálva.

KOVÁCSNÉ Győző úr, beköltözhet a nagyapa szobájába.

KOVÁCSLÁNY Már ameddig kifestik a rezidenciánkat.

ALBÉRLŐ Oké.

KOVÁCSFIÚ Nem kell neked egy jól képzett szakember?

ALBÉRLŐ Nem is egy.

KOVÁCSFIÚ Régi álmom, hogy a városi munkaügyi hivatalt vezessem.

ALBÉRLŐ Meg van dumálva.

KOVÁCSLÁNY Anyuka cége takarítja majd a városházát.

ALBÉRLŐ Meg van dumálva.

KOVÁCSLÁNY Az önkormányzati iskolákat.

ALBÉRLŐ Meg van dumálva.

KOVÁCSLÁNY Az összes intézményt.

ALBÉRLŐ Meg van dumálva.

KOVÁCSLÁNY És az utcákat is.

ALBÉRLŐ Meg van dumálva.

KOVÁCSLÁNY És apa. Mi lesz apa?

ALBÉRLŐ Természetesen hozzá tartozik a négylábú pulykatenyésztés bevezetése.

KOVÁCS Üsse kánya, vállalom.

ALBÉRLŐ (Felemeli a kezét a magasba) Állj! Szólnom kell a népemhez.

         (Megáll a vonatozás, Albérlő odalép az ablakhoz és feláll      a párkányra)

Választópolgárok! Engedjétek meg, hogy szóljak hozzátok. Ö-ö… kedves polgáraim! Itt az idő, hogy megköszönjem a bizalmat, amit tőletek kaptam.

KÖZÖS (Felemelkedik az ablakban) Hozzám tetszik beszélni?

ALBÉRLŐ Hát maga? Mit keres itt?

KÖZÖS Kovács úr, a rohadt életbe, megdöglött a pulyka.

ALBÉRLŐ De kérem, miféle pulyka?

KOVÁCS (Int neki, hogy hagyja, menjen) Jól van.

KÖZÖS Nem tömetjük ki?

KOVÁCS Nem. Legyen a magáé.

KÖZÖS Az enyém.

ALBÉRLŐ De kérem, szeretnék szólni a népemhez.

KÖZÖS Tessék, csak tessék. Gyere, pulyka, menjünk. (Eltűnik)

ALBÉRLŐ (Ahogy elkezd beszélni, Kovács odamegy mellé, és kihúzza magát, közben integet le az utcára) Kedves választóim! Itt az idő, hogy beállítsuk óráinkat, mert új időszámítás kezdődik a város életében. Ö-ö… a termálfürdőt nem ott, nem akkor, nem annyiért és nem akkorát építünk, mint ahogy az elődeink dilettáns módon kitalálták. A megkezdett beruházásokat leállítjuk, a gödröket betemetjük és új, szebb, nagyobb gödröket fogunk ásatni, ö-ö… a városi labdarúgó bajnokságot átszervezzük, a jövőben nem 11, hanem 8 játékos játssza a meccseket, és nem lesz bíró, majd mi eldöntjük, hogy ki a győztes, mindannyiunk gyönyörűségére. Bízzatok bennem, és lehet, hogy én is bízom bennetek.

     (Elsötétül a szín, csak nagyapára esik egy fénycsóva, ül a      tolókocsiban és lenyaklik a feje)

 

 

(VÉGE)

 

 * A mű a Bárka és a Békéscsabai Jókai Színház által 2017-ben, a rendszerváltoztatás megidézésére meghirdetett drámapályázat egyik díjazott alkotása.

---

Főoldal