„Soha nem a teremtéssel, / mindig az első bűnnel kezdődik az idő, / s ahogy a lét fájdalma növekszik, /
a szülés kínja-gyönyöre egyre nő.” Stankovics Marianna versei. 

„Szép hamuszín egek és fák, hitvány zsoldosok és szél… / Szomjúság, üres és eleven sír: győz a halálon.” Farkas Gábor versei.

„s ahogy közeleg a csukott szemű éjjel, / találkozunk igéző álmomban, / kötésünk végleges időtlenségében.” Ungvári László Zsolt versei a Bárkából. 

„Elképzelem, hogyha nagy lesz, árnyékot tart majd fejünk fölé, / és elengedem a fülem mellett a figyelmeztetést, / hogy vágyak árnyékában hűsölni, lányom, olyan, / mintha kinn felejtenéd magad a déli...

„Komolyan mondom, én ott mindenkit felpofoztam volna / a tetteik miatt. Viszont amit a javukra írnék az az: / nem tudhatjuk, mi történt a családdal a könyv előtt. / Mi által lett ilyen Jean, Joe vagy...

„hópihénél többre mért is / vágysz, semmi ostoba fétis / nincs, mi mássá tenne téged; / előzd meg a veszteséget – / kékleni az égi kékben: / talán így kell halni szépen” – Tatár Sándor két verse...

„Majd akkor, ha lesz olyan, aki jobban / szeret, mint én magamat, de legalább / annyira szereti magát, mint engem. // A halál kezeslábasában / járkálunk fel és alá.” Horváth Eve verse.

„Minden vers megvolt már, / mielőtt papírra karcolták volna. / Minden házat leromboltak, / mielőtt fölépítették volna. / Minden utat elfelejtettek, / mielőtt kitaposták volna.” Darvasi László újabb...

„Nem mond igazat a test sem. Ámít. / Alig jutok esténként az ágyig. / Mellkasomban lüktet az önvád. Forró. / Mintha fulladoznék. Valami hasonló.” Csillag Tamás versei a Bárkából.