Versek

 

 KalmarAndrasMarton.jpg

 

Kalmár András Márton

 

Korkülönbség

 

„A kor csak egy szám.” – ezt mondod nekem,
ám ezzel nem vigasztalsz, öregem.
A huszonhárom súlyos: sorvadok,
s már összefolynak éjek-nappalok.

„Menj már, bolond.” – így szólsz, de nem tudod!
Neked még gyermeki a mosolyod,
s nem próbált száz nő marcangolni szét:
bizony, kortyoltam az élet vizét.

„De hát az rossz?” – naivan kérdezed,
s csupán azt mondhatom: mikor heves
ifjonti bájad ősz szelébe hull,

majd megtudod... Oly szép a huszonegy:
a legszebb kor, s még élned érdemes!
Mögöttem már csak a mély, méla múlt.

 


Főoldal

2021. január 19.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png