Versek

 

 2._Szijj_Ferenc-foto_V__rnagyT__tele.jpg

 

Szijj Ferenc

 

Versek a Ritka események ciklusból

 

Temetés

 

Szép temetést ígérnek,
de mivel fogják fellobogózni az utcát?
Minden házra, külön minden kapuoszlopra,
minden villanypóznára,
annyi zászlót honnan szereznek?
Száz varrónő száz napig varrhatná őket,
akkor se lenne elég.

 

A vándorköszörűs

 

A vándorköszörűs megáll az útkereszteződésben,
és hallgatózik. Nem olyan könnyű egy köszörűsnek
rávenni az embereket, hogy köszörültessenek,
mert az emberek mindent elleneznek,
mindent tagadnak, mindent el akarnak felejteni.
Nézik az eget, és nem törődnek a lábuknál
a kisebbekkel, majdnem rálépnek a gyerekükre,
vagy odébb rúgják a macskát, vagy nézik maguk előtt
a földet, és nem veszik észre a közeledő vihart,
és azt gondolják, jó nekik az életlen kés is,
legfeljebb erősebben megnyomják, és lehet,
hogy emiatt vágják le a mutatóujjukat.
Nem baj, gondolják, majd vesznek gumiból készült
műujjat, azt csak rá kell húzni a csonkra,
és úgy néz ki, mint az igazi, mert ma már
minden testrészre van ilyen pótlék,
minden hiányosságra van megoldás,
nem kell az embernek annyira vigyázni magára.
Pedig fordulhat úgy a sors, hogy el kell számolni
mindenünkkel, kezünkkel, lábunkkal, minden ujjunkkal,
ha meg kell védeni a hazát és a puskával lövöldözni,
rohamozni kell, akkor mit ér a nagy megfontolás,
hogy mennyi munkáért mennyi pénz jár,
az előbbit kevesellni, az utóbbit sokallani
például egy köszörűs esetében, mert akkor majd
az ellenség kopogtat az ajtón, vagy nem is kopogtat,
csak berúgja, és viszi a dunyhát, a párnákat,
a villákat, a késeket, az ollót, a borotvát,
viszi a padlásról a kolbászt, viszi az országot
mindenestül, ezt akarják? Hallgatózik
a vándorköszörűs, merre induljon előbb,
honnan hallatszik több kukorékolás, röfögés
vagy bégetés, de igazából mindegy, az emberi
szerencsét és a közösségi gyanakvás fokát úgyse lehet
kiszámítani. De mégis, valamerre indulni kell.

 

A néma kántor

 

A néma kántor mindenkinek
cédulát nyom a kezébe.
A cédulán csak annyi áll,
hogy ne forduljanak hátra.
Nem is fordul hátra senki
nagyon sokáig.

 

Megjelent a Bárka 2020/6-os számában.


Főoldal

2021. január 20.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Markó Béla verseiFinta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb Mihály
Tóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem volt
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png